Új projekt Mosonmagyaróváron
2013 szeptemberében egy teljesen új program indult a mosonmagyaróvári Kossuth Lajos Gimnáziumban. a kezdeményezés neve KLG Goodeid Projekt!
Akvarista kollégák egy részének minden bizonnyal ismerősen cseng a Goodeidae név, mely a Mexikóban őshonos magashegyi fogaspontyok családjának elnevezése. E halak túlnyomó többsége a természetben kritikusan veszélyeztetett, sőt, egynéhány fajuk már végleg kipusztult a vadonból (nem is beszélve a már véglegesen kihalt fajokról, pl.: Characodon garmani); mindösszesen 40 Goodeidae-fajt ismerünk.

 

Hegylakók végveszélyben II.
Magazinunk előző számának hasábjain bemutatásra került egy különleges és veszélyeztetett elevenszülő fogasponty. Ebben a cikkben is megmaradok a magashegyi fogaspontyok, azaz a Goodeidae-k csoportjánál, és egy másik érdekes fajt mutatok be. A lepkepontyocska (Ameca splendens) 1971-es leírású faj, melyet Miller és Fitzsimons munkája nyomán ismerhetünk tudományosan.

 

Retroculus lapidifer
E rendkívül érdekes megjelenésű és hazánkban igen ritka faj leírása, 1855-ben történt meg, Castelnau által. Elnevezése utal a megnyúlt fej, hátsó harmadában elhelyezkedő szemek pozíciójára (retro=hátsó, oculus=szem), míg a latin elnevezés második tagja, a szaporodásuk során tapasztalható, fészeképítési, kőhordási szokásukkal van összefüggésben (lapidifera=kőhordó).

 

Feketesávos fogasponty
Egy valóban ritka, kistermetű, Mexikóban honos halacskát szeretnék bemutatni. Nevét (Flexipenis) a hímek rugalmas gonopódiumáról kapta. Mondja még valaki, hogy az ichthiológusoknak nincs humorérzékük!

 

A félcsőrös csuka
2012 őszén találkoztam először élőben ezzel az igen érdekes kis csukafélével, egy kópházi tenyésztőnél. Nagy örömömre kaptam is belőlük 2 párat, amit ezúton is szeretnék megköszönni neki. Volt ám öröm egy olyan halacskával hazatérni, melyet addig csak képeken láthattam. Ráadásul a megérkezésüket követően, két hét elteltével, már egy egész kis csapat ivadék úszkált a tartóakváriumukban.

 

Almacsiga az Európai Unió kispadján
Az almacsiga család vagy más néven Ampullariidae tagjai édesvízi csigák, melyek a világ különböző trópusi területein honosak. Számos fajuk eljutott a díszállat-kereskedésekbe, és népszerű, házi kedvenccé vált. 2012. november 8-ai hatállyal érvénybe lépett rendelet alapján tiltott a Pomacea nemzetség bármely fajának behozatala az Európai Unióba. Ezzel együtt kereskedelme, birtoklása és tenyésztése is tilos. Ez éppúgy érvé nyes a díszállat-kereskedésekre, mint a magánszemélyekre.

 

Ritka Tanganyika-tavi mélyvízi homoksügérek
Gyakorlatilag a 2010-es évekig a Tanganyika-tó szinte minden, búvárok által beúszható élettere és azok halfaunája ismertté váltak. Köszönhetően elsősorban Ad Koningsnek, az Egyesült Államokban élő kutatónak, valamint számtalan más német, japán profi ichtiológusnak és amatőr sügérbarátnak, akiknek publikációi alapján az egész világ egyre jobban megismerhette a titokzatos mélyvízi tó sügérvilágát. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a tó összes halfaja ismertté vált, hiszen új halfajok és új földrajzi változatok mostanában is jócskán előkerülnek, hanem azt, hogy akvarista szemszögből szóba jöhető fajok manapság már ritkábban kerülnek fotó-, vagy hálóvégre.

 

Az akvarisztika, mint veszélyes üzem
Amikor lakhelyet építünk víz alatt élő kedvenceinknek – érthető lelkesedésünkből adódóan –, elsősorban az ő igényeiket és biztonságukat tartjuk szem előtt. Ugyanakkor ez a szemlélet bajt is okozhat, hiszen sose feledhetjük, hogy ez a gyönyörű hobbi is tartogat potenciális veszélyeket számunkra. Természetesen nem célom elriasztani senkit ettől a fantasztikus időtöltéstől, de szeretném megmutatni, melyek azok a részletek, amelyekre célszerű odafigyelni ahhoz, hogy az akvarizálás csak pozitív élményekkel gazdagítson minket.

 

A szalagos límia
Ki ne ismerné a guppit, a mollit, a xifót vagy a plattit? E gyakori elevenszülőkkel szemben más rokon fajok viszont hallatlanul mellőzöttek. Ezért mutatok most be a Magazin hasábjain egy, hazánkban már évek óta tenyésztett, kecses és egzotikus fogas pontyfajt, a szalagos límiát. A szalagos límia vagy ritkábban használatos nevén kubai límia 1853-ban került leírásra (Guichenot). Tudományos elnevezése jelenleg Limia vittata, de szinonim nevei közt szerepel a Limia pavonia, Limia cubensis és a Poecilia vittata is.

 

Cichlasoma urophthalmus
Gyakran megesik, hogy a hőn vágyott halakat kutatva egész véletlenül egy másik fajt sikerül beszerezni. Nagyon sokan az urophthalmussal véletlenül találkoznak, miközben festae-re vadásznak. Ázsiai importokból küldik őket nagykereskedésbe, rendszerint narancs-vörös tigrissügér, vagy épp festae néven. Egy azonban biztos: akár tudatosan, akár véletlen kerül az akváriumainkba, hát cseppet se bánjuk. Sok néven illetik Thaiföldtől az USA-ig. Mayan sügér, narancs tigrissügér, mexikói mojarra, castarrica, hamis red terror stb. Tudományos neve jelenleg a Cichlasoma urophthalmus, előtte Nandopsis urophthalmus volt.

 

Etetési tippek tengeri akvaristáknak
Minden jó akvarista tisztában van a helyes etetés fontosságával. Sok esetben a megfelelő táplálék biztosítása és célállathoz juttatása már maga a kihívás. Minden szakmabelinek megvan a ma ga trükkje, technikája a problémás fajok etetésére, ezért cikkünk célja az, hogy a teljesség igénye nélkül bemutassunk ezekből a világ nagy akváriumaiban használt módszerekből néhányat az érdeklődő Olvasónak.

 

Feketecsíkos fogasponty
Ez az élénk kis fogasponty Mexikóból származik. Megtalálható lassúfolyású patakokban, tavakban, de előfordul félsós vizű lagúnákban, folyótorkolatokban is. A nőstények 3,5 a hímek viszont csak a 2 centiméteres hosszúságot érik el. Testfelépítésük nagyon hasonlít az elterjedtebb törpe fogaspontyéra (Heterandria formosa), azonban ezek a halak laposabbak és picivel hosszabbak. Könnyen felismerhetőek a testükön hosszában futó fekete csíkjukról, mely az úszóhólyagjuktól egészen a farokúszóig terjed. A testük többi része enyhén szürkés színű (esetleg barnás vagy feketés), ugyanakkor áttetsző, emiatt jól látszanak a belső szervek.

 

Törpe kalászhalak
A számos halkülönlegesség közül az egyik legszínpompásabb csoport a kék szemű és kis termetű kalászhalak, a Pseudomugilok. Régebben Popondetta (Allen, 1980) néven váltak ismertté, azonban maga a Popondetta – Woodward, 1978 elnevezés a bogarak (Hemiptera) rendjébe tartozó ausztrál címerespoloska nemzetség neve is egyben. Mivel egyazon elnevezés nem létezhet egyszerre a zoo taxában (lex prioritas), ezért maga a Popondetta név a kalászhalaknál objektíven érvénytelen elnevezés még szinonimanévként is. A Sydneyben található Ausztrál Természettudományi Múzeum két munkatársa Walter Ivantsoff és Gerald R. Allen 1989-ban felállította a más kalászhalaktól (Melanotaeniidae) eltérő koponyafelépítésük alapján, a „kék szeműek” különálló családját Pseudomugilidae néven.

 

Guppi-sziget
Már a júniusi bécsi látogatásunkkor megfogalmazódott bennünk a gondolat – amikor is megnéztük a Guppi Európa Bajnokság kb. 250 akváriumnyi guppiját –, hogy itthon is meg kellene mutatni az érdeklődőknek – vagyis inkább meg kellene lepni az érdeklődőket –, milyen sokféle formában, színben létezik gyerekkorunk „gyakorlóhala”.
Persze terveink szerint a kiállítandó halak már nem feltétlenül azok a guppik voltak, amiknek az akváriumára ki van írva az állatkereskedésben, hogy „vegyes guppi”. Velük sincs persze semmi baj, csak mi egy kicsit más irányba tapogatóztunk, hogy meg tudjunk tölteni a 40 darab akváriumot!

 

Log in to comment