Egy kiállítás hátterei - 3. rész
Mottó: "A legszebb, mit magad készítesz és neked tetszik."

ImageElérkeztünk   a   hátterünk  elkészítésének   utolsó mozzanataihoz, azaz következhet a festés és  a  lakkozás. Mielőtt  belemélyednénk tegyünk egy kis  kerülőt  a  régi cement-perlites hátterek felújításához és nézzünk  példát természetes anyagok felhasználására is.

A  felújítandó hátteret alaposan nézzük át  vannak-e rajta   csúnya   repedések, letöredezések.  Ellenőrizzük mindenhol  rendesen tapad-e az üveghez és ahol nem  onnan spaklival óvatosan toljuk le a mozgó darabokat. Ezután  a már ismert módon – mintha a kész domborzatot vonnánk be – kenjük   ki   a   hibás  részeket  és   pótoljuk   ki   a hiányosságokat  a műgyantás habarccsal. A régi  felületet is  be lehet vonni, ilyenkor érdemes a habarcs felhordása előtt   a  felületet  tömény  gyantával  vékony  rétegben átkenni,  majd a még nedvesen csillogó felületre felkenni a  habarcsot. Száradás után kenjük le a teljes felületet, 1-2 réteg impregnálóval.

ImageA    háttér    domborzatának    kialakítása    során felhasználhatunk valódi köveket, fákat is. Válasszunk  ki megfelelő  színű  köveket, ügyelve arra  hogy  stílusában alkalmazkodjon az elképzelésünkhöz. A domborzat  festését egy-egy  szép  kőcsoport színvilágához  is  igazíthatjuk. Színtelen  szilikonnal a többségüket rögzíteni lehet,  de felragaszthatjuk   a  habarccsal   is.    Hasonló   módon járhatunk  el egy-egy jól kiszárad fadarabbal,  gyökérrel is.  Figyeljünk arra hogy nehezebb darabokat a függőleges felületbe  ne ragasszunk mert előfordulhat hogy  kitörik. Érdemes   az   akvárium  aljáról  indulva,  egymásra   is rögzíteni  a darabokat. A porózusabb anyagokat  színtelen lakkal  –  amit  a háttér befejezésénél is alkalmazunk  – kenjük  át többször, így csökkentve az esetleges  oldódás és a vízfelvétel lehetőségét.

A kész felületünk – ami a cementtől függően – szürke vagy  fehér  színű már csak a festésre  vár.  Csak  akkor kezdjünk  neki  a  festésnek ha teljes keresztmetszetében kiszáradt.   A   festéshez   diszperziós színezőpasztát használunk.   Rengeteg   színárnyalatban   kapható,    de tetszőlegesen  keverhetők is. A  fehércementes felületet egy  ún. lazúrtechnikával festjük le. Ebben az esetben  a színezőpasztát  vízzel  felhigítjuk  és  a  híg   anyagot ecsettel – esetleg festékszóróval egyenletesen felhordjuk a  teljes felületre. Arra ügyeljünk hogy ne álljon meg  a festék tócsákban mert nem győzzük megvárni míg megszárad. Ha  mégis  túl sokat sikerül felkenni egy nedves ronggyal töröljük  le  majd  javítsuk  ki.  A  higítás  mértékétől függően   20-50   perc  száradási  idővel   számolhatunk. Világosabb   és  sötétebb  foltokat  is  festhetünk   más színárnyalatokkal,  akár  nedves  a  nedvesre  módon  is, ilyenkor  a  színek keveredni fognak. ImageÉrdemes  a  festést először  egy  réteg sötétebb színárnyalattal kezdeni.  Ha megszáradt  már látható lesz hogy a felület  érdességétől függően  a  felhasznált  színnek  rengeteg  színárnyalata jelenik  meg.  Száradás után  világosabb  színárnyalattal kenjünk  fel  még egy - esetleg kettő –  réteget.  Ha  az alapszínünk  nagyon világosra sikerül, sötétíthetünk  úgy hogy ugyanazzal a színnel még egy réteget felviszünk.  Az utoljára felvitt világosabb tónusok alatt a sötétebb rész áttűnik  és  természetes színhatást eredményez.  Ezzel  a módszerrel  világosabb  felületet kapunk,  mintha  tömény festéket  használnánk. Szükségünk lehet fehér színre  is, amit  színezőpasztában nem lehet kapni. Megfelelő erre  a célra   a   fehér  színű,  műgyanta  tartalmú  építőipari lábazati festék, ennek minimális oldószertartalma van, de nem jelent gondot. A szürkecementes felületen nehéz ezt a módszert  alkalmazni mert a szürke alapszín nem  adja  ki kellően  a  festék  színeit. Ezért itt tömény  –  esetleg minimális vízzel higított – festéket használunk.  Érdemes itt  is  egy  alapszínnel teljesen átkenni  a  felületet. Száradás  után  pedig  tetszőleges  számú  színnel  –  az alapszínnel   harmonizáló  árnyalatokkal  fejezzük  be  a festést.  A fehércementes felületet is készíthetjük  így. Nagyon  közeli színárnyalatokat ne válasszunk,  mert  víz alatt  nem  fognak  a  kis színkülönbségek  látszódni.  ImageA felhasznált  színektől és technikától függően  a  felület színe  más  lesz  a víz alatt, mint szárazon.  Víz  alatt többnyire  sötétebbnek  fogjuk  látni.  Ez  függ  még   a kialakított világítástól is. A felület mélyebb  részeihez nem szükséges sötétebb festéket használni, hiszen magától sötétebbnek  fogjuk  látni.  A  nagyobb  sziklák,  dombok világítással  ellentétes oldalát – mintegy  árnyékként  – kihangsúlyozhatjuk,  ugyanígy a  világosabb  részeket  is világosabb festék felhasználásával. Ezzel  a  festési  technikával  a  gyári  háttereket   is lekenhetjük,  felújíthatjuk. A sokszor  porózus  felületű gyári   hátteret   érdemes  festés  előtt   impregnálóval lekenni. 

ImageA  készre  festett  felületet öregítjük  is  –  így koptatott  hatást  érünk  el. Ehhez  az  alapszínnek  egy világosabb színárnyalata, de legjobban fehér festék felel meg.  Tegyünk papírra a festékből mártsuk bele az ecsetet majd  az  ecsetet töröljük majdnem szárazra.  Az  ecsetet finom,  apró  mozdulatokkal húzzuk el a domborzat  kiálló részein,  élein. Óvatosan járjunk el, ügyelve  arra  hogy nagyon   kis  mennyiségű  festék  kerüljön  fel.   Inkább többször  ismételjük  el a műveletet,  mert  később  –  a festék gyors száradása és a felület egyenetlensége  miatt –  már  nem  tudjuk kijavítani. A fotókon látható  milyen eredményt érhetünk el.

 ImageA festés megszáradása után már csak színtelen lakkal kell  a teljes felületet lekenni. Ehhez akrilgyanta vizes diszperziót  használok, melynek nincs oldószer  tartalma. Alkalmazható  gyári hátterek utólagos  kezelésére  is.  A lakk  szárazon enyhén csillogó felületet ad, mely  a  víz alatt  nem vehető észre. A lakkozás egy kicsit mélyíti  a színárnyalatokat. 2-3 rétegben kenhetjük fel  ecsettel  – esetleg  festékszóróval – ügyelve  arra  hogy  tócsák  ne képződjenek. Az impregnálóhoz hasonlóan a felkenés  során enyhén  habzik, de ez száradás közben eltűnik.  Ha  sokat kenünk egy helyre akkor ecsettel dolgozzuk el, az esetleg keletkező   levegőbuborékokat  is  oszlassuk   el   finom mozdulatokkal. Egy  rétegben  inkább  kevesebb   lakkot használjunk. A rétegek között szobahőmérsékleten hagyjunk legalább 20-30 perc száradási időt. Minél többször kenjük át,  a  következő  réteghez  már  egyre  kevesebb  lakkot használjunk fel. 

A  háttér  készítése  során  használt  szerszámokat, edényeket azonnal bő vízben mossuk ki. A hátteret hagyjuk egy  napot  száradni,  majd az  egész  akváriumot  tiszta vízzel mossuk ki.

Jó munkát és sok szép hátteret kívánok mindenkinek!

Szöveg: Balla József
Fotó: Petőfi László

Az első rész itt található.
Az második rész itt található.

Log in to comment