Egy hazai halas akvárium!

Image Ugray Zoltán elmeséli nekünk, hogyan rendezte be hazai halas akváriumát. Olvasáshoz kattints a cikkre!

 

Csuka, Esox lucius (Linnaeus, 1758)

Eredendően hazai halas medencét szerettem volna berendezni. Az akvárium mérete adva volt: megközelítőleg 300 liter. A halfaj kiválasztásakor több szempontot is figyelembe vettem. Először is a fűtéssel illetve hűtéssel nem szerettem volna bajlódni. Ugyanakkor mivel nem minden nap tartózkodom az albérletben a rendszeres etetés problémáját is ki kellett valahogy küszöbölni. A figyelmem ezek után a ragadozó fajok felé fordult. Magyarország halfaunája köztudottan nem olyan fajgazdag mint a trópusi területeké. Szerettem volna valami érdekeset kiválasztani, azt hozzáteszem, hogy úgy gondoltam bármelyik hazai ragadozót be tudom szerezni. Így a választásom a csukára esett. Ennél a fajnál egyedülállóbb nem igen létezik vizeinkben és még a melegebb vizet is jól bírja, összehasonlítva pl. a süllővel. Nem utolsó szempont az sem hogy a csuka nem a talajon fekszik, vagy éppen elrejtőzik a nappali nézőközönség elől.
Image Egyetlen példány van az akváriumban immár 3-4 hónapja. Kezdetben elég stresszes volt, minden számára hirtelen mozdulatra megijedt. Ilyenkor látszik csak igazán a csuka gyorsasága, a másodperc törtrésze alatt végigúszta a 140 cm hosszú medencét a végén majd kiütve az üveget. Az ilyen hirtelen kirohanásaival nem egyszer rendezte át a medencét, kiszakította a végre legyökerezett növényeket, a kisebb köveket is arrébb lökte nem beszélve, arról hogy még saját magában is kár tett ilyenkor. Ma már nem ilyen ijedős, de hasonló kirohanások persze még előfordulnak, pl. ha le akarom törölni az algát.
Image A medence berendezésekor próbáltam minél természet közelibbet alkotni, ami csak részben sikerült. Még a csuka kiválasztása előtt igazi dunai kövekkel rendeztem be a medence egyik sarkát, majd néhány szál hínárt próbáltam telepíteni. Tudva levő hogy a csuka szereti a növényes részeket, ahol rejtőzködik, ezért próbáltam többféle hazai vízinövényt is meghonosítani, de ez részben a késő ősznek, később a csuka kirohanásainak köszönhetően nem igazán sikerült. Időközben kaptam ilyen-olyan vízinövényeket (Cryptocoryne, Valisneria, Anubias) amelyek egy kicsit strapabíróbbak, így lassacskán ők kerültek túlsúlyban. A talaj mosott folyami homok.

{flv}CSUKA__01{/flv}
Világítás: 1 db növényes 120 cm hosszú fénycső. Szűrés: amíg végre el nem készül az EHEIM külső szűrő 1 db belső szűrő (kb.1000 l / perc). Vízcsere nagyjából szemre, a csuka étvágyától függően, ahogy a víz kezd elhasználódni, de maximum. 1/3-os.
Image Etetés igen izgalmas, a közelben fogott élő kishalakkal történik. Néha már meg tudtam etetni döglött halat is vele, de annak egyéb problémái is vannak. Mivel nem csak a csukát szerettem volna látni az akváriumban, próbáltam volna betelepíteni más fajokat is, amelyek mellékesen a vacsoráját képezik. Az első etetés- a csuka beszoktatása után- igen érdekesnek tűnt, nemcsak abból a szempontból hogyan is kapja el az áldozatot, hanem hogy mennyit. Pontosan nem emlékszem hogy hány kishalam volt, de arra igen, hogy amikor egyet beledobtam a medencébe a csuka tüstént rárabolt. Az etetés kb. a 6. vagy 7. halig így folytatódott, végül már csak nézni bírta a még élő két kishalat.

Image Következő napon az újabb probléma jelentkezett a csuka a feleslegesnek gondolt halakat visszaöklendezte, így mikor délután hazaértem 2-3 oszló tetem lebegett a víz tetején. Mondanom sem kell, hogy ezek milyen mértékben tudják a víz minőségét megváltoztatni. Ezek után felvetődik a kérdés, hogyan lehet úgy a medencében a csuka mellet egyéb hal is, hogy az ne kerüljön a ragadozó gyomrába és onnan vissza. A probléma időközben megoldódott. Egy héten többször etettem meg bőségesen a csukát addig, amíg végül néhány későbbi prédát megtűrt maga mellett. A medence halállománya így mindig frissül legalábbis a csuka esetleges áldozataira nézve. Ha csak tehetem, nem várom meg, amíg kifogy a kis hal mellőle, másrészt egészen apró halakat próbálok meghonosítani. Amíg van nagyobb, kedvére való csemege addig biztosan nem piszkálja a kicsiket.

Szöveg és fotó: Ugray Zoltán

Log in to comment