Halkülönlegesség hárommillióért
Potamotrygon leopoldi, Castex & Castello, 1970Ennek az igen tetszetős édesvízi rájának hazája Dél-Amerika, az Amazonas és néhány mellékága, elsősorban a Rio Xingu.
Itt a sekély vizű homokpartokon cirkálnak, rovarlárvák, puhatestűek, hulladékok, és esetleg legyengült halak után kutatva.
Akárcsak tengeri rokonaik, sokszor beássák magukat a talajba, emiatt szinte észrevehetetlenek. Farkuk végén egy vagy két, igen kemény, és merev tüske található, mely elsősorban önvédelmi célokra használatos, és igen komoly sebet tudnak vele ejteni. Éppen ezért a bennszülöttek (a megfigyelések szerint) lábukat csúsztatva haladnak előre halászat közben, mert az így felzavart rája inkább elmenekül, minthogy roppant veszélyes fegyverzetét használja. A Potamotrygon alcsalád több mint 10 ismert faja közül a P. leopoldi kétségkívül a legszebb. Több változata is ismert. A legelterjedtebb a koromfekete alapon hófehér pettyekkel tarkított változat, mely könnyen összetéveszthető a rendkívül hasonló P. henlei-vel, de barnás alapon sárgás pettyes is létezik, sőt, akváriumban már ALBÍNÓ mutációja is jelentkezett!
A szakirodalmak szerint a kifejlett hímek 25-30 cm átmérőjűek, a nőstények mérete ennek akár két-háromszorosa is lehet!
Éppen ezért akváriumi tartás esetén a legfontosabb a megfelelő akváriumméret, és a szabad kiúszótér. Ez természetesen 1000 liter feletti medencét takar.
Bár ránézésre eléggé kényes halnak tűnik, bátran mondhatom, hogy egyáltalán nem az.
Összesen három dologra kell odafigyelni, de arra NAGYON!
1. A fentebb tárgyalt akváriumméret.
2. A bőséges, változatos etetés.
3. A rendszeres, részleges vízcsere
Negyedik szempontként felsorolhatnám a társításokat is, de ez szerintem magától értetődik, hogy lassú mozgású, kistestű, törékeny halakkal nem ajánlatos együtt tartani.
Magára a vízre egyáltalán nem kényes, ha az rendszeresen frissítve, és gondosan szellőztetve és szűrve van.
Mivel hatalmas étvágyú, intenzív emésztésű állatokról van szó, hetenkénti legalább egynegyedes vízcsere ajánlatos!
A budapesti csapvíz tökéletesen megfelel tartására, természetesen alapos szoktatás után. A víz hőmérsékletét 27-28 C fokra állítsuk be, gondolva a sekély partok gyors felmelegedésére.
Akváriumban elsősorban halhússal (tonhal, tőkehal) kell etetni, ezenkívül a vörös szúnyoglárvát, a
kagylót, a koktélrákot, valamint a földigilisztát is nagy élvezettel fogyasztja. A száraz eleségeket csak alkalmanként veszi fel, azonban sokszor a zöldségeket sem utasítja vissza, legyen az saláta, sütőtök, vagy cukkíni.
A társhalakról már pár szót ejtettünk, de fejtsük ki kicsit jobban, hiszen ez is fontos szempont.
Leginkább nagyobb termetű, gyors mozgású sügérfélék valók mellé (Geophagus, Satanoperca, Crenicichla), melyekben nem tud kárt tenni, és ők sem a rájában. De nagyobb, robosztusabb algázók (Glyptopericthys, Liposarcus, Scobiancistrus, Panaque) is gond nélkül tarthatók vele.Megemlítenék még egy nagyon mutatós és dekoratív halat, melyet elsősorban a mérete, és a tartózkodási helye miatt egyre inkább társítanak nagytestű rájákkal. .
Ez az Osteoglossum bicirrhossum, vagyis az arowana-nak is nevezett csontnyelvű hal, mely elsősorban a felszín alatt mozog, így nem áll útjában a rájáknak, és az akvárium felső részét tölti meg élettel. Végezetül rendkívül látványos, és élvezetes dolog a ráják kézből való etetése, amire sok türelemmel
és óvatossággal megtaníthatók.
De hangsúlyozom az óvatosságot, ne feledjük a farkán található tekintélyes méretű tüskéket, de ugyanakkor azt se, hogy ezeket csak és kizárólag védekezésképpen használja!
Potamotrygon leopoldi albino
A szakirodalmak szerint a kifejlett hímek 25-30 cm átmérőjűek, a nőstények mérete ennek akár két-háromszorosa is lehet!
Potamotrygon leopoldi
Bár ránézésre eléggé kényes halnak tűnik, bátran mondhatom, hogy egyáltalán nem az.
Összesen három dologra kell odafigyelni, de arra NAGYON!
1. A fentebb tárgyalt akváriumméret.
2. A bőséges, változatos etetés.
3. A rendszeres, részleges vízcsere
Negyedik szempontként felsorolhatnám a társításokat is, de ez szerintem magától értetődik, hogy lassú mozgású, kistestű, törékeny halakkal nem ajánlatos együtt tartani.
Magára a vízre egyáltalán nem kényes, ha az rendszeresen frissítve, és gondosan szellőztetve és szűrve van.
Mivel hatalmas étvágyú, intenzív emésztésű állatokról van szó, hetenkénti legalább egynegyedes vízcsere ajánlatos!
Potamotrygon leopoldi-motoro hybrid
Akváriumban elsősorban halhússal (tonhal, tőkehal) kell etetni, ezenkívül a vörös szúnyoglárvát, a
kagylót, a koktélrákot, valamint a földigilisztát is nagy élvezettel fogyasztja. A száraz eleségeket csak alkalmanként veszi fel, azonban sokszor a zöldségeket sem utasítja vissza, legyen az saláta, sütőtök, vagy cukkíni.
A társhalakról már pár szót ejtettünk, de fejtsük ki kicsit jobban, hiszen ez is fontos szempont.
Leginkább nagyobb termetű, gyors mozgású sügérfélék valók mellé (Geophagus, Satanoperca, Crenicichla), melyekben nem tud kárt tenni, és ők sem a rájában. De nagyobb, robosztusabb algázók (Glyptopericthys, Liposarcus, Scobiancistrus, Panaque) is gond nélkül tarthatók vele.Megemlítenék még egy nagyon mutatós és dekoratív halat, melyet elsősorban a mérete, és a tartózkodási helye miatt egyre inkább társítanak nagytestű rájákkal. .
Potamotrygon leopold albino
és óvatossággal megtaníthatók.
De hangsúlyozom az óvatosságot, ne feledjük a farkán található tekintélyes méretű tüskéket, de ugyanakkor azt se, hogy ezeket csak és kizárólag védekezésképpen használja!
A P. leopoldi albinó változatát talán Magyarországról először kis csapatunknak sikerült lencsevégre kapni egy német nagykereskedésben. Meg is vásárolhattuk volna, ha van nálunk 3 162 000 forint. Így Veletek együtt csak a fotókban gyönyörködhetünk.
Kasi Mátyás