21 november 2017
Egy kiállítás élményei
Beszámoló a DKG "Killi"-s kiállításáról

ImageAki díszhalakkal foglalkozik, abban felmerül időről időre az igény, hogy megfigyeléseit, tapasztalatait és sikereit megossza másokkal, hasonló érdeklődésűekkel. Ez az általános megállapítás igaz az ikrázó fogaspontyok szerelmeseire is, azzal a kiegészítéssel, hogy számukra hazánkban elég kevés lehetőség kínálkozik a kapcsolattartásra. Sajnos elég szűk jelenleg azoknak a köre, akik ezzel a halcsaláddal foglalkoznak. Ezért volt különösen érdekes és hasznos számomra, hogy idén ismét sikerült részt vennem Németországban egy ikrázó fogasponty kiállításon.
Évekkel ezelőtt a világ néhány országában ezekre a halfajokra szakosodott egyesületek jöttek létre. A különböző szövetségek taglétszáma talán nem olyan kiterjedt, mint például a sokkal közkedveltebb sügerekkel foglalkozó hasonló szerveződések esetében, de arra mindenképpen elég, hogy rendszeresen saját kiadványokat jelentessenek meg, és juttassanak el tagjaik részére. Ezek a tetszetős, színes kiadványok havonta illetve kéthavonta jutnak el a klubtagok postaládáiba. A legismertebb egyesületek közé tartoznak többek között a német DKG (Deutsche Killifisch Gemeinschaft), az amerikai AKA (American Killifish Association), az angol BKA (British Killifish Association), a skandináv SKS (Skandinaviska Killi Sälskapet), a holland KFN (KilliFish Nederland), valamint az olasz AIK (Associazione Italiana Killifish). A különböző szövetségek minden évben szerveznek egy nyilvános kiállítással egybekötött találkozót. Ezek az események gyakorlatilag az év folyamán többé-kevésbé elosztva kerülnek megrendezésre. Minden évben izgatottan tervezgetem, hogy éppen melyik összejövetelére tudok eljutni. A német és az amerikai szövetségnek magam is tagja vagyok, de időnként részt veszek mások találkozóin is, ahol természetesen szívesen látott vendég mindenki, aki az ikrázó fogaspontyokkal rokonszenvez.
Image
Tavaly a számomra is könnyebben megközelíthető Augsburg városában vettem részt a DKG rendezvényén, idén Wilhelmshaven adott otthont a német szövetség szokásos éves kiállításának egy májusi hosszú hétvégén. A gyönyörű és barátságos városka Németország északi részén, közvetlenül a Balti-tenger mellett helyezkedik el, az ország egyik legjelentősebb kikötővárosa. A nagyobb távolság 'természetesen' nem okozhat gondot, és egyre jobban barátkoztam a gondolattal, hogy meglátogatom az idei összejövetelt is.
A kiállításra a halaknak legkésőbb az adott hét szerdájáig kell megérkezniük, amelyeket az előre előkészített kis tízliteres akváriumokba helyeznek el. A szövetség nagyságától, a helyszínek megközelíthetőségétől és a kiállítás időpontjától függően általában 300 és 700 között van a kiállított akváriumok száma. A halakat párosával, trióként vagy tenyészcsapatként lehet kiállítani. A csapat 3 hímet és 3 nőstényt vagy 2 hímet és 4 nőstényt jelent. A beérkezett halak automatikusan bizonyos csoportokba kerülnek élőhelyük és rokonsági kapcsolatuk szerint és elhelyezésük, majd zsűrizésük is ezen kategóriák szerint történik. Így külön csoportokba kerülnek például az észak-amerikai és eurázsiai fajok, a Rivulus-ok, a dél-amerikai szezonhalak, a díszcsukák, a Nothobranchius-ok, stb. Az Aphyosemion nem fajai, nagy számukra és közkedveltségükre való tekintettel általában az alnemek szerint kerülnek felosztásra.  Az így kialakult kategóriák szerint történik meg tehát a zsűrizés csütörtökön, ahol még csak az előre kijelölt hivatalos bírálóbizottság vehet részt. A bizottság összetétele köztiszteletben álló híres tenyésztőkből és tudósokból áll. A zsűrizés eredményét számítógép segítségével feldolgozzák, és az ebből készült lista már másnap bárki számára hozzáférhető. A listán megtalálható a hal teljes neve, sorszáma, az értékelés ponteredménye, esetleges dobogós helyezése, valamint a kiállító neve.
Mindezek után, péntek reggel kezdődhet a nyilvános kiállítás a klubtagok és az érdeklődők részére.
Jómagam péntek délelőtt érkeztem meg a rendezvény helyszínére. Belépéskor rögtön kézbe vettem egy példányt a kiállítási és értékelési katalógusból és elkezdtem módszeresen bejárni a kiállítást. Közben természetesen találkoztam ismerősökkel, akikkel évközben e-mail útján tartom a kapcsolatot, na és persze a helyszínen is köttetnek újabb barátságok. A beszélgetések közben hamarosan előkerülnek a csomagok aljáról tőzegcsomagok, vagy kiállításra nem nevezett halak, amelyek ilyenkor értékes cserealapot képeznek. A nézelődés közben szorgosan böngésztem a már említett listát, készülve vasárnapra, amikor is  mindegyik kiállított akvárium lakóit elárverezik. Tehát érdemes egy kicsit jegyzetelni a margóra, vagy a sorok közé, hogy pontosan ismerjük majd azt, hogy mely példányokért érdemes részt venni a kikiáltásban. Napközben rendszeresen vannak különböző diavetítéses vagy filmvetítéses előadások, melyeket ismert tenyésztők tartanak a halak tartásáról, tenyésztéséről, betegségekről vagy gyűjtő-utakról. Pénteken két előadást hallgattam meg: Ruud Wildekamp beszámolóját egy ugandai gyűjtőútról, és Dr.Vollrad Etzel bemutatóját az ikrázó fogaspontyok általános tartási körülményeiről.
Este felkerestem a szálláshelyemet, amit már jó előre lefoglaltam, mégpedig egy tengeri szállodahajót, ami a városka kikötőjében áll. A kajüt kényelmes volt és a szervezőkkel történt megállapodás értelmében a tulajdonosok komoly engedményt adtak a DKG rendezvényen résztvevők számára.
Másnap a hajón elköltött reggeli után újra a kiállítás helyszínére igyekeztem. A szombati nap is nézelődéssel, beszélgetésekkel telt. További bemutatókat néztem meg, egyet az engem is speciálisan érintő Nothobranchius-okról Horst Abel előadásában, és egy továbbit Guyana halfaunájáról. Napközben részt lehetett venni egy szervezett környékbeli kiránduláson, mely ugyancsak megszokott dolog minden évben. Ezen a kiránduláson meg lehet ismerkedni a rendező város érdekesebb látnivalóival, mely mind a klubtagok, mind a családtagok részére kellemes kikapcsolódást nyújtó program. Este egy úgynevezett ünnepi vacsora keretében nyújtják át a dobogós helyezést elért halak tenyésztőinek az értékes díjakat. A kiadós vacsora és pár pohár bor illetve sör után mindenki nyugovóra tér, hogy újult erővel készüljön a másnapi aukcióra.
A vasárnapi program már korán reggel a halak kifogásával és csomagolásával kezdődik. Miután ez megtörtént, a résztvevők összegyűlnek a aukció helyszínének szolgáló nagyteremben ahol a kiállított medencék sorszáma szerint minden halat elárvereznek. Ez megszokott módon úgy zajlik, mint bármely más aukció esetében. Van egy alap kikiáltási ár, amit kézfeltartással lehet megadni illetve az árat emelni. Aki legtovább bírja, viszi a halakat.
A német kiállításon hagyományosan részt vesz néhány távol-keleti és amerikai 'kolléga', akikkel elég nehéz az iramot tartani. A több órás aukció után mindenki gondosan elcsomagolja a megszerzett "zsákmányt" és gyors búcsúzkodás után elindul hazafelé. Így történt ez most is és vasárnap éjjel én is hazaérkeztem néhány csomag tőzeggel valamint egy szép, új gyűjtésű Nothobranchius eggersi párral. Sok új ismerettel és tapasztalattal feltöltődve újult erővel vetettem magam az otthoni akváriumok rendbetételébe, miközben már másnap azon gondolkoztam, hogy vajon mikor tudok újból időt szakítani egy következő hasonló összejövetelre.

Nagy Béla

Log in to comment
Bejelentkezés
Legutóbbi fórumbejegyzések
    • Az akvárium szûrése
    • A lebegtetett vagy bugyogtatott homokszűrésről szintén érdekelne a tapasztalatok! Méretezésekkel, kialakításokkal ,hatékonysággal...
    • 1 napja 19 órája
    • AM Nyomtatott kiadás
    • Bocs, a múltkor elfeleljtettem rákérdezni, de most beszéltem Pasával, hetekkel ezelőtt feladta a megadott ózdi címre... Lehet, hogy már ott...
    • 3 hete 5 napja