A sziámi harcoshal tenyészváltozatai

Kedves Olvasó! Két cikket is olvashatsz egyszerre a bettákról. Az egyik Pasaréti Gyula tollából a tartásukról, szaporításukról, a másikat Major Hajnalkától a tenyészváltozatokról. A tenyészváltozatokról szóló cikk olvasásához kattints a cikkre!

A betta nagyon kedvelt labirintkopoltyús hal, melyet köszönhet a szivárvány csaknem minden színében előforduló fátyolos tenyészváltozatainak, amik az eredeti vad törzsalakot kiszorították akváriumainkból.
A kifejlett hím 7 cm, az ikrás 6 cm. A nőstények úszói rövidek, a hátúszó lekerekített. A hímeké hosszú kihegyesedő, növekedésük a hím nemi hormonok hatására kezdődik. Ívás után erőteljesebb úszónövekedést tapasztalhatunk.
A vad forma úszói és teste is rövidebb. Alapszíne kedélyállapotától függően a piszkos sárgásbarnától a sötét barnásvörösön át a csaknem bársonyfeketéig változhat. A pikkelyeken vörös, kékes, zöld mintázat látható. A hasúszók sugarai tűzvörösek, hegyük kékesfehér. A hátúszó kékeszöld, hátulsó sugarai rövid fekete keresztcsíkokkal vannak díszítve. Alsó úszója kobaltkékből hátrafelé vörösbe megy át. Farokúszója vörös, úszósugarai kékesen csillognak.
Testfelépítés: testük hosszúkás, oldalról lapított. Az orr rövid, szájnyílásuk ferdén áll, ajkuk jól fejlett. Fésűspikkejeik a fejet és a torkot is fedik. Oldalvonaluk nincs. A hasúszók mellállásúak, megnyúltak. A belső szervek a test elülső felébe tolódtak, a végbél is a test elülső részén torkollik, így a hátulsó testfél csak a gerincoszlopból és az izomzatból áll. Testük ezért hajlékony. Ez az udvarlás és az ívás során szembetűnő.
A tenyésztők az évek során számtalan szín és úszóforma változatot tenyésztettek ki. Ezeket a következők:

Színek

1. Egyszínű tenyésztett formák: két csoportra oszthatók.

1.1. Sötét színek
-Piros: erős bársonyos cseresznyepiros színű a test és az úszók, a csillogó fénypontok a pikkelyekről hiányoznak.

-Viola (ibolya): matt ibolyaszínű a test és az úszók.
-Fekete: az állatok egyöntetű matt színezetűek a sötétbarnától a csaknem feketéig. Lehet füstszínezet is. A sötét fekete (melano) ikrások sterilek, a füstszínűek termékenyek, ezért a fekete (melano) hímeket füstszínű nőstényekkel párosítják, majd szelektálnak intenzív fekete színekre.

A fenti színeknél nem kívánatos a csillogó fény. A csillogó színek a kék, acélkék, türkiz és a zöld. A halak az egész testükön és úszóikon irizáló, fémesen csillogó hatást mutatnak. Ezt a metálos jelleget a háton, az oldalakon és az úszókon elhelyezkedő fénylő színsejtek (iridiophora) sokasága okozza. Ezek számának a csökkenése eredményezi a tompa vagy matt színeződést.

1.2. Világos színek
Itt egy fehéres jelleg (opac, opaque), opálos színezet látható.
-Fehér: a test és az úszók egyöntetű fehérek, gyenge zöld fény megengedett. A szemek sötétek. Az albínó betta nagyon ritka.
-Sárga: a halak egyöntetű aranysárga színűek, lehet gyenge irizáló zöldes fény. A narancssárga ritka szín.

-Celofán: az egyedek egyenletesen gyengén pigmentáltak, az úszók áttetszők, minden színnél felléphet.
-Pasztell: csökkent színintenzitás látható, az úszók azonban nem átlátszók, minden színben előfordulhat.

2. Kétszínű tenyészformák (bicolor):
Ezeknél a halaknál az egyik szín a testet fedi, a másik az úszókat. A testszínnek és az úszók színének lehetőleg kifogástalanul kell elkülönülnie. Ebbe a csoportba tartozók a sötét vagy fekete testtel  és piros, sárga, zöld, kék, acélkék vagy türkiz úszókat viselő betták, vagy világos testtel és az előbbi színű úszókkal, de vannak kék, zöld vagy acélkék testszínű halak is piros, sárga vagy fehér úszókkal. Érdekes megjelenésűek.

-Opalin: a test világos – általában sárgásfehér - , az úszók színe nem folyhat be a testbe, leggyakrabban piros, kék vagy ibolya színűek, de minden színben előfordulhat.

3. Tenyészformák színmintával

3.1.  Pillangó (butterfly, Schmetterling)
A halak úszóin egy színből sávozottságot látunk, ez a testtől kb. egyenletes távolságra, egy élesen elhatárolt átmenet egy másik színhez. Lehet kettő vagy több szín is, de ideális esetben mindegyik színnek egyenlő részt kell elfoglalnia az úszókon. A testszín és a színkombináció tetszés szerinti.

3.2. Márványozott (marble)
Itt a színek foltokban jelennek meg. A standardben ideális esetben a test és az úszók fele mutat mintát.

3.3. Több színű halak
Ezek a betták egynél több színt mutatnak és nem tartoznak sem a pillangó, sem a márványozott csoportba.

-Konyak (cognac): az egyedek egyöntetűen aranysárgán pigmentáltak, ám de sötét pikkelyszélekkel rendelkeznek és intenzív zöld ill. kék színrárétegződéssel bírnak. Az úszók a test színét viselik.
-Cambodia (kambodzsa): kettő vagy több világos színek csoportja. Az alapszíneknek egy lágyabb változata. A test világosabb az úszóknál. Recesszíven öröklődik, csak homozigóta formában érvényesül a fenotipusban.

Úszóformák

A fátyolos tenyésztett példányok úszó- és testarányai:
- A hátúszó hossza a testhossz 3/4-e és lehetőleg széles legyen.
- A farokúszó legalább a testhossz fele és szimmetrikus legyen. Egy fényvonal a test közepén hosszában haladva hátrafelé az úszót két egyenlő részre osztja. Ez csak szimmetrikus farokformánál lehet, így megkülönböztethetünk pl. delta, félhold, kör, hegyes, duplafarok és koronás típusokat.
- A farok alatti úszó minimum a testhossz fele és a hátúszó csúcsáig tart. Ideális, ha téglalap alakú.
- A hasúszó elülső éle fél testhossz, széles legyen.

4. Farokúszó típusok:

4.1.  Zászlófarok
A farok simán kiképzett, hosszan megnyúlt. Az úszósugarak nem egész kör alakban lépnek ki a faroktőből. Csaknem párhuzamosan futnak a farok végéig.

4.2. Körúszó
A farok felső és alsó éle a faroktőből a kilépésnél egy félkört zár körül. A külső úszósugarak ívformában futnak hátrafelé tovább és egy kört vagy egy ellipszist zárnak be.

4.3. Hegyes úszó
A faroktőből az úszósugarak kilépése lehet az előzőek szerinti. A külső sugarak hátul összefutnak és egy hegyet képeznek.

4.4. Deltaúszó
A farokúszó a faroktőből kiindulva egy csaknem szabályos egyenlő szárú háromszöget formál.

4.5. Legyező farok vagy félhold úszó (Halbmond, halfmoon)
Az úszósugarak sugárirányban futnak szét. Az úszó felső és alsó éle egy félkörben folytatódik. A félhold harcoshalak között csak nagyon ritkán fordul elő tiszta piros, legtöbbször türkiz, zöld, kék, acélkék, többszínű vagy pillangó színezetűek.

4.6. Rojtos fátyolúszó
Formája a hegyes kivételével bármelyik lehet, de a hátsó éle nem sima, hanem az úszósugarak kissé kiemelkednek a hártyák közül. A hát és a hasúszó is hasonlóan cakkos.

4.7. Dupla farok (double tail, Doppelschwanz)
Egymás felett két teljes farokúszó van. Mindkét rész formája és mérete lehetőleg azonos legyen. A hátúszónak dupla mennyiségű úszósugarai vannak és ezáltal kétszer olyan széles, mint egy normál úszó. Ha a félhold farokúszó duplázódik, akkor telihold bettának (vollmond-betta) nevezik. Ritka forma.
4.8. Koronás úszó (crown tail, Kronenschwanz)
Széles terpesztésű úszók, alapi kiképzése a félholdhoz hasonló, de az úszósugarak lényegesen jobban elválnak a hártyától (kb. 1/3 mélységben) mint a rojtos típusnál. Mindegyik úszón feltűnő.

Felbukkanhatnak időnként újabb szín és formaváltozatok pl. narancs, pink vagy új minta, vitorla formájú hátúszó, szív alakú farokúszó. Az egyre fejlődő genetikai ismeretek és technológiák is bővítik a lehetőségeket. Érdekesség még a B. splendensnek B. imbellissel történő keresztezése, ugyanis szaporodóképes utódokat kapunk. És még milyen sok más betta faj van a habfészek építők és a szájköltők között is, csak győzzünk válogatni.

Írta, fotózta és tenyésztette: Major Hajnalka