20 november 2017

Az "Endlerek" /Poecilia wingei/

ImageA napjainkban oly nagy népszerűségnek örvendő kis elevenszülő fajról olvashattok Balla József (Trek) cikkében. Trek nemzetközi szinten is elismert Endler tenyésztő, legutóbb egy Endler színváltozatot is elneveztek róla. A cikk végén tegyétek fel Neki bátran kérdéseiteket. Kattints a cikkre! (a Szerkesztőség)

Poecilia wingei /Poeser, Kempkes & Isbrücker, 2005/
Endler, Endler's Livebearer, Endler's guppy, Endler's Poecilia, Cumana guppy, Campoma Guppy

Köszönöm Fred N. Poeser (Zoological Museum Amsterdam, University of Amsterdam) segítségét, aki engedélyezte hogy venezuelai utazásáról szóló írását és fényképeit felhasználhassam a cikk megírásához.


Poecilia wingeiProf. John A. Endler északkelet-Venezuelában 1975-ben fedezte fel ezt a fajt a Laguna de Patos-nál (Cumaná), de mint kiderült az első példányokat Franklin F. Bond gyűjtötte be 1937-ben. (Bond gyűjteménye a michigani egyetem zoológiai múzeumában található). A lelőhely zöldes színű, algákban gazdag, 27-30 °C-os, kemény vízű kis tó, ahol "metálzöld" színezetű példányokat talált. Hasonló körülmények között élő guppi populációkat talált Trinidad-on ugyanilyen színváltozatban. Endler "Poecilia haskinsi"-nek szerette volna elnevezni tanáráról Caryl Haskins-ról. Kereskedelmi forgalomba először Klaus Kallman (New York Aquarium) révén került, aki Donn Eric Rosen-től kapta Endler példányait, azzal a célzattal hogy tudományos leírást készítsen róluk (sajnos időközben Rosen elhunyt). Endler a 80-as években Angliában találkozott újból, akkor már "Endler's Livebearer", "Endler's Poecilia" néven forgalomba került példányokkal, melyek az eredeti vad szín- és formaváltozattól lényegesen eltértek. Endler 2005 márciusában írta az amerikai endler fórumon, hogy egy német rendszertani szakértő megpróbálta leírni a fajt, de beteg lett és nyugdíjba vonult. Szerinte a "The Pharoh's Livebearer" (A fáraó elevenszülője) név illetné meg leginkább mert átok ül azokon akik a faj leírásával foglalkoztak.
Las Aguas de MoisésA lehetőség hogy egy új elevenszülő fajt talált, számos kutatót foglalkoztatott és sokan gyűjtöttek be példányokat Cumaná-ban. Miután Fred. N. Poeser biológus hallott a sok sikertelen kísérletről, ő is begyűjtött számos példányt és felfedezéséről Endlernek írt e-mailt, de azt a választ kapta hogy nem lehetnek endlerek mert nem Cumaná-ból származnak. Poeser ezért Michael Kempkes társaságában Venezuelába utazott gyűjtőútra. A legendás Cumaná várostól több száz kilométerre (Campoma) több millió példányt találtak szinte mindenhol: brakkvízi lagunában, édesvízi patakban, csatornákban (Las Aguas de Moisés, Paría Peninsula). A napokig tartó gyűjtés közben derült ki hogy számtalan vadon élő szín- és formaváltozat létezik. Rájöttek hogy mindenképpen endlert találtak, amit az a biológiából ismert jelenség igazolt hogy két rokon faj populációja nagyon hasonlít egymásra, ha nem azonos élőhelyen élnek és különböznek ha azonos élőhelyen találhatók. A Campoma régió számos biotópjában találtak endlert, pontylazacok, törpesügérek, nagytestű sügérek és édesvízi rákok közeli társaságában.
Fred N. Poser és Michael Kempkes2004-ben Alexander és Breden elnevezték az általuk vizsgált populációk alapján Cumaná guppinak, de  később kiderült hogy kizárólag guppi populácóikat találtak. 2005-ben a "Contribution to Zoology" magazinban megjelent a faj tudományos leírása és Fred. N. Poeser, Michael Kempkes és Dr. Isaäc J. H. Isbrücker (University of Amsterdam) elnevezték az endlert "Poecilia wingei" - nek, Dr. Ojvind Winge dán genetikusról, a modern géntechnológia atyjáról. Így mostmár 146 év elteltével nemcsak a guppi tartozik az Eigenmann által 1907-ben leírt Acanthophacelus alnemhez.
Rendszertani besorolása: Fogaspontyszerűek alrendje (Cyprinodontoidei), elevenszülőfélék családja (Poeciliidae),  Poecilia nem, Acanthophacelus alnem. Endler már korábban leírta hogy a faj nagyon közeli rokona lehet a közismert guppinak (Poecilia reticulata), illetve a szintén Poeciliidae család más tagjainak (Micropoecilia picta, Micropoecilia parae).
 


Poecilia wingeiEndlereinket elég tág vízparaméter határok között tarthatjuk. A vízhőmérséklet lehet 21-28 °C akváriumban, kerti tóban a 39 °C -t is elviselik. A legtöbb ivadék 26-27 °C között születik, de a legideálisabb tartási hőmérséklet 24-27 °C között van. 24 °C alatt a szaporodásuk erősen lelassul, de hosszabb életük lesz, 28 °C felett gyorsan nőnek de élettartamuk jelentősen lerövidül.  A víz kémhatás 6.5-9.0 pH között és a keménység lágy-kemény (4-30 nk) tartományban megfelelő számukra, átlagos csapvízben tarthatók.  Eredeti élőhelyükön előfordul hogy sósvíz kerül a vizükbe, de az esők ezt többnyire gyorsan kimossák, tehát sót nem szükséges tenni a vizükbe (csak betegség kezelésére használjuk). Ajánlott minimum 20 literes akváriumban tartani, de kerüljük el a felesleges zsúfoltságot, egy-egy felnőtt példányra számoljunk legalább 4 liter vízzel. A víz legyen alacsony nitráttartalmú, kellően oxigéndús és jól szűrt. Szeretik a sűrű növényzetet, ez ideális az ivadékok felnevelkedésére is.
Változatos étrendjük tartalmazzon sórákot, ciklopszot (fagyasztva is), grindált, kiegészítésként jó minőségű haltápot. Zöldeleségnek adhatunk spirulinát, spenótot. A felnőtteket kínálhatjuk apróbb szúnyoglárvával is. A kifejlett példányokat etessük naponta legalább 3 alkalommal, míg az ivadékokat akár napi 4-6 alkalommal is és legalább egy etetés tartalmazzon élő eleséget.
Endler biotópA fajra jellemző a dimorfizmus és dichromatizmus, az ivarok könnyen megkülönböztethetők. A hímek kisebbek, kb. 1,5 cm-re nőnek meg, a nőstények elérhetik akár a 4 cm-t is. Az úszók alakja és mérete is jelentős eltérést mutat. Hasonlóan más elevenszülő fajokhoz, a hímek rendelkeznek párzószervvel (gonopódium) amely nagyon fontos szerepet tölt be a rendszertani leíráskor, a nőstényeken pedig megfigyelhető a terhességi folt. A hímek színesek, a nőstények szürkés-ezüstösek. Az Endler's Livebearers Association of America (ELBAA) hivatalos honlapján az egyes szín és formaváltozatok osztályozását kezdték el a hímek alapján, mely az első és eddig egyetlen ilyen rendszer. Az N osztályba sorolják (Class N)  az eredeti élőhelyén fogott példányokat, (Black Bar, 2004 Top Black Bar Snake, 1997 Snake Chest, 2004 Vertical Black Bar Snake, 2004 Orange Spotted Tiger, 1998 Top Red Sword, 2004 Top Green Sword, 1997 Red Chest, 1997 Double Red Chest, 1997 Double Red Stripe , Snake Chest, 2004 Little Rainbow, 1997 Orange Stripe Peacock, 1997 Solid Red Stripe Peacock, 2004 White Peacock, 1997 Center Peacock, 2004 Silver Peacock, 1997 1/2 Tux, 2004 Top Blue Sword, 2004 Top Yellow Sword, 2004 Top Yellow Sword w/Black Monocle, 1997 Flame Tail, 2004 Ghost Endler, 2004 Center Monocle, Haskins Line, Red Stripe Top Yellow Sword, Peacock/Flame Tail, Red Stripe Top Green Sword, Striated White Peacock), míg a P osztályba (Class P) a nem vadbefogott (ismeretlen származású, de endler) példányokat, a K osztályba (Class K) pedig a hibrid változatokat. Jelenleg két  különböző színű és formájú tiszta endler törzset tartok. Az egyik törzsem Class P besorolást kapott és "trek's Black Bar" néven vették nyilvántartásba.
Poecilia wingeiMint azt említettem eredeti élőhelyükön más halfajokat is találtak. Jellemzően ezek a fajok a mélyebb, nyíltvízi régióban, az endlerek pedig a sekélyebb partmenti zónában tartózkodnak. Poeser-ék megfigyelték hogy egy-egy csapat endler rendszeresen leúszott a mélyebb vízű régiókba, figyelmen kívül hagyva a sügérek közeli jelenlétét és kockáztatva azt hogy élőeleségként végzik. Érdekes módon a sügérek semmi jelét nem mutatták annak hogy törődnének velük. A csapatok némi úszkálás után mindig visszatértek a partmenti sekély vízbe. Erre a viselkedésre nem találtak magyarázatot. Mindezek ellenére a biotópra jellemző fauna együttes tartását akváriumi körülmények között nem javaslom, lévén endlereink a kisebb élettér miatt könnyebben áldozatokká válhatnak. A következő fajok viszont tarthatók együtt akár felnőtt, akár ivadék példányokkal: Ancistrus sp., Corydoras sp., Otocinclus affinis, Heterandria formosa, Pangio kuhlii, Parotocinclus sp., Botia sp., Tanichthys albonubes, kisebb testű dániók, razbórák, pontylazacok, Caridina japonica, Neocaridina sp., Macrobrachium sp.  és az ismert akváriumi csigafajok. Guppikkal együtt nem javaslom tartani, mert könnyen kereszteződnek.
Endlereket szaporítani igen könnyen lehet, de tenyésztésük és egy szép törzs fenntartása a guppikhoz hasonlóan már nem egyszerű feladat. Tenyésztésükhöz egy vérvonalhoz legalább 10-15 akváriumra szükség van, egy-egy akvárium legalább 15-20 literes legyen. Egy akváriumba 1-2 nőstényt és 2-3 hímet tegyünk. Érdemes párhuzamosan legalább két vérvonalat vezetni. A nőstények átlagosan 23-24 naponta ellenek, egy kifejlett egyed, korától függően néhány darabtól egészen 40 feletti ivadékszámot hozhat világra. A vemhességi idő kitolódhat akár egy-másfél hónapra is. A nőstényeket, testméretüktől és tartási körülményeiktől függően 4-6 hónapos koruk után javasolt tenyésztésbe fogni. A nőstény hasa hatalmas és szögletessé válik szülés előtt, kissé idegesen úszkál majd elbújik. Az ellés néhány perctől több óráig is tarthat. A nőstényeket külön ellető medencébe, szülőketrecbe rakni nem szükséges, a legtöbb esetben csak stresszt és koraszülést okoz. Egy kisebb vízcsere, hőmérséklet emelés jótékony hatással van az ellésre. Néhány ivadékot elfogyaszthat, esetleg ha sok nőstény van a medencében azok is, ezért sűrű növényzetet rakjunk medencéjükbe amiben a kicsik az első napot átvészelhetik. Az ivadékokat nem szükséges külön tenni, mert néhány napon belül már a szülőkkel, esetleg korábban született generációkkal együtt úsznak. Az első naptól kezdve kínálhatjuk őket artemiával ami ideális táplálékuk egészen 3-4 hetes korig. Néhány napos kortól adhatunk grindált, esetleg aprószemű haltápot, de a fő eleségük a sórák legyen. Egy hetes kortól ugyanazt az étrendet már fogyasztják amit szüleik. A hímek a törzsre jellemző mintázattól függően 3-5 hetes korban már kiszínesednek, a nőstények színe nagyjából azonos marad. A továbbtenyésztésre szánt nőstényeket már néhány hetes kortól neveljük külön.
Endler biotópLehetőség van endler hibridek tenyésztésére is. Habár a hibrid megjelölést két önálló közeli rokonságban levő faj keresztezésére szokták használni, ahol egészséges, szaporodni képes utódokat kapunk (pl. Poecilia sp., Xiphophorus sp.), hibrid változatoknak nevezhetjük  egy adott faj két eltérő populációjú egyedeinek keresztezésével létrejött példányokat is. Mindkét esetben az ivadékok génállományát szeretnénk úgy alakítani hogy a szülőktől eltérő színű és formájú, de azok egy-egy jellegzetességét öröklő változatokat kapjunk. Első esetben hamarabb érünk el látványos eredményt, míg a második esetben lényegesen több generáció kell a sikerhez. Jelenleg is van több hibrid csapatom, zöld és narancs színváltozatban (P.wingei x P.reticulata). Az F1 ivadékok egészséges, szaporodni képes állománya már több mint száz ivadékot hozott. Az állomány hím és nőstény egyedei méretben nagyobbak, mint az eredeti endler törzs egyedei. Viselkedésük inkább hasonlít az endlerekre, mint a guppikra. A hibridizáció más Poecilia fajokkal is elképzelhető. Tenyésztésüknél figyelembe vehetünk néhány olyan domináns jellegzetességet, mely a hímek fenotípusában fejeződik ki és nagy valószínűséggel öröklődik. Ilyenek pl. a vastag fekete sáv a testen (black bar), a faroktő mintája (peacock), farokúszú alsó megnyúlása (bottom sword), nagy folt a testen (monocle), dupla piros sáv (double red stripe), kígyó mintázat (snake pattern). Ezen minták közül néhányat a saját törzseimen is megfigyeltem és a hibrid változatokon is előjöttek.
Poeser és Kempkes érdekes viselkedési  formákat figyeltek meg és ezek közül is a territoriális és udvarlási viselkedésben találtak egyértelmű különbséget a guppikhoz képest. Az endler hím ténylegesen együtt tartózkodik a nősténnyel (vagy nőstényekkel), sosem távolodik messzire a háremtől és percekig képes egyetlen nősténynek udvarolni anélkül hogy más feltehetően fogadóképesebb és vonzóbb nőstény ebben egy kicsit is megzavarná. Ha a nőstény nem mutat érdeklődést, a hím nem erőszakoskodik tovább hanem abbahagyja és más nősténynél próbálkozik. Az udvarlás kisebb csoportokban kevésbé intenzív mint nagyobb egyedszám esetén. Párzás sosem zajlik le a hím udvarlása előtt. A hím a nőstényt alulról közelíti meg, miközben színes mintázata sötétebb tónusú lesz, majd szembe fordul a nősténnyel, felveszi a jellegzetes S alakot (sigmoid) és mindkét oldalát megmutatja. Végül a nőstény körül úszva párosodik vele. Ha idegen hím kerül a nőstények közelébe, a csoporthoz tartozó hím ekkor is S alakot vesz fel, így az idegen nem próbálkozik többet. Emiatt ha egy hím éppen udvarol, akkor más hím nem tudja elcsábítani a nőstényét. Ez az udvarlási forma magyarázatot ad arra is hogy nincs a hímek között versengés.
Poecilia wingei nőstényAz endlerek kisebb csapatokban, különálló területet foglalnak el és ha el is hagyják rövidebb időre a territóriumot állandóan visszatérnek a csoportba. A csoporthoz tartozó nőstények a kisebb testméretűeket elzavarják, a közel azonos méretűek pedig néhány másodpercre jellegzetes T pozíciót vesznek fel és kifeszítik úszóikat. Előfordul az is hogy megcsípkedik egymást, de komolyabb sérülést nem okoznak. Erre a kutatók nem találtak magyarázatot, de feltehetően a táplálkozáshoz vagy szexuális figyelemfelkeltéshez van köze. Ezeket a viselkedési formákat akváriumi körülmények között is megfigyelhetjük, azonban ehhez nagyobb számú egyednek kell lennie egy területen.
 Fantasztikus kis nyüzsgő "ékszerek", csak ajánlani tudom mindenkinek, kezdőknek is remek választás!


Szöveg: Balla József
Fotók: Fred N. Poeser, Bencsáth Boldizsár


Felhasznált irodalom:

Poeser, F. N., M. Kempkes, and I. J. H. Isbrucker
Description of Poecilia (Acanthophacelus) wingei n.sp.from the Paria Peninsula, Venezuela, including notes on Acanthophacelus Eigenmann, 1907 and other subgenera of Poecilia Bloch and Schneider, 1801 (Teleostei, Cyprinodontiformes, Poeciliidae).
Contributions to Zoology, 74 (1/2): 97-115. 2005.

Poeser, Fred N. and Michael Kempkes
Poecilia (Acanthophacelus) wingei, A True Caribbean Gem

H. J. Alexander & F. Breden
Sexual isolation and extreme morphological divergence in the
Cumaná guppy: a possible case of incipient speciation
J. EVOL. BIOL. 17 (2004) 1238-1254, 2004 BLACKWELL PUBLISHING LTD.

 

 

Log in to comment
Bejelentkezés
Legutóbbi fórumbejegyzések
    • Az akvárium szûrése
    • A lebegtetett vagy bugyogtatott homokszűrésről szintén érdekelne a tapasztalatok! Méretezésekkel, kialakításokkal ,hatékonysággal...
    • 1 napja 1 órája
    • AM Nyomtatott kiadás
    • Bocs, a múltkor elfeleljtettem rákérdezni, de most beszéltem Pasával, hetekkel ezelőtt feladta a megadott ózdi címre... Lehet, hogy már ott...
    • 3 hete 5 napja