A lepkepontyocska
(Ameca splendens   MILLER & FITZSIMONS, 1971)

Image
Elterjedési területe ennek a kereskedésekben ritkán kapható elevenszülő halacskának Közép-Amerika (Rio Ameca, Rio Teuchitlán, Jalisco) és a Mexikói fennsík patakjai, folyói.
 Rendszertanilag a magashegyi fogaspontyok családjába (Goodeidae) tartozik. Mérete 6-9 cm körüli. Alapszíne szürkés-zöld, hasoldala ezüstszínű. A testet és a páratlan úszókat elszórtan mákszem méretű fekete foltocskák díszítik úgy, hogy a szemtől a farkúszó tövéig egybefüggő sávot alkotnak. Ezek a foltok szembetűnőek, különösen azoknál a hímeknél, amelyek igazán jól érzik magukat. A test oldalát flitterszerűen megcsillanó pikkelyek fedik. A hím általában kisebb méretű, de színesebb a nősténynél. Farok alatti-, hát- és farkúszója sötétszürke, fekete színű, kénsárga szegéllyel. Testalkata szögletesebb, mint az inkább nyúlánk nőstényé. A hím színtelenebb
(nőstényhez hasonlatos) marad, amíg dominánsabb hím társaságában van. A legjellegzetesebb és a legkorábbi ivarmeghatározást lehetővé tévő jegy a hím farok alatti úszójának módosulása, az első 5 ill. 6 úszósugár alakult át párzószervvé egy kis bemetszéssel különülve el az úszó többi részétől. Idősebb hímek hátúszója a farkúszó tövéig érhet összecsukott állapotban.
 Tartásához a 7 pH, 10 NK és a 24-28 C° értékek az irányadók. A legmegfelelőbb egy nagy alapterületű (min. 50 liter) laposabb akvárium. Gyors növekedése és a fenti méret elérése miatt azonban jóval tágasabb helyre van szüksége. Az akváriumot csapvízzel tölthetjük fel, melybe 10 literenként egy kávéskanál jódmentes konyhasót ajánlatos tenni a betegségek megelőzésére. Azért is indokolt ez, mert a vegyszeres kezelést nehezen viseli, egy eltúlzott gyógyszerezésbe könnyen belepusztulhat (megelőzés!). Medencéjébe telepíthetünk növényeket, szívesen leeszi róluk az algát. Kiúszótér megtartása mellett helyezzünk el cserépből vagy kövekből készített bújóhelyet. Talajnak a zúzott bazalt megfelelő. Társas akváriumba is betehető, mert nem olyan csipkelődő természetű, mint az akváriumokban gyakran előforduló rokon faj, a Xenotoca eiseni. Igazán csapatban mutat jól, de ekkor számíthatunk a hasonló erőnlétű hímek közötti torzsalkodásra, azok territoriális viselkedése miatt, ami azonban csak ritkán vezet úszósérülésekhez, pikkelyhiányhoz. Egy közepes méretű (3 cm) hím területigénye min. 25x25 cm. Ez a telepítés sűrűségéhez is támpontot adhat.
 A megfelelő akvárium és etetés mellett helyes tartásának titka a kristálytiszta, jól szűrt, áramoltatott, levegőztetett víz. Ezt leginkább belső motoros szűrővel és rendszeres vízcserével érhetjük el. Halunk gyors emésztése miatt ne hanyagoljuk az üledék rendszeres eltávolítását, és a szűrőanyag tisztítását. Megvilágításnál ügyeljünk arra, hogy megfelelő mennyiségű alga képződjön. Bár különleges táplálékigénye nincs, mindenevő halacska, a növényi eredetű eleségek közül a zöldalga szinte nélkülözhetetlen étlapján. Mellette jó minőségű növényi lemezes táppal etethetünk. Szúnyoglárva és vízibolha élve és fagyasztva egyaránt kiváló állati eredetű eleség számára, kiegészítve a különböző granulált díszhaltápokat. Ezeket váltogatva etessük, inkább naponta kétszer, de mindig keveset, tekintettel halaink gyors emésztésére. Túletetésnél e falánk halak emésztés nélkül ürítik ki az elfogyasztott táplálékot, pl. a szúnyoglárvát, és ettől a víz is megzavarosodhat.
 A fentieket betartva biztosak lehetünk a tenyésztés sikerében, amennyiben külön medencében tudjuk tartani őket. A szülők és a fiatalok nálam soha nem bántották az újszülötteket. Ez valószínűleg annak is köszönhető, hogy a vízfelszínre hullámos szegélyű műnövényt helyeztem, mely fölé csak az újszülöttek fértek el, alulra pedig laposabb cserépdarabot raktam, ahová csak az ivadék tudott beúszni. Tapasztalatom szerint nem érdemes próbálkozni, a hasas nőstényt kitenni, mert az koraszüléshez vezet, és az ivadékok elpusztulhatnak. Inkább figyeljünk szüléskor a többi hal táplálására és főként az anya etetésére, mert akkor kisebb szünetet tart a következő ellésig. A nőstény kondíciója mellett ügyeljünk arra, hogy legyen hím ill. hímek az anya mellett. A Goodeidae családba tartozó halaknál -így az Amecánál is- a megtermékenyítés egy szülésre elegendő, a nőstény nem raktároz hímivarsejteket. Ha a szülés után nincs sikeres párzás, akkor a szaporulat is elmarad. Leghelyesebb ezért a tartó- és egyben tenyésztőakváriumokba egy kisebb csapatot elhelyezni. A javasolt nemek aránya: eggyel több hím legyen, mint ahány nőstény. A párzás előtt a hím az általa védett kis területre úszó nősténynek udvarol. Úszóit kifeszíti, testét kicsit oldalra dönti, hogy a rajta tükröződő fénytől felcsillanjanak színjátszó pikkelyei. E mutatvány közben testét erősen remegteti. Ezt a közeledést, ha a nőstény elfogadja, követi a párzás, vagy elutasítás esetén a nőstény egyszer kétszer megrázza a testét és továbbúszik, vagy közömbösen csipkedi tovább az algát. Szintén a családra jellemzően az embriók tápnyúlványokon keresztül -mely a végbélnyílásukhoz kapcsolódik - veszik fel az anya szervezetéből a tápanyagot. Születéskor ezek a tápvezetékek még szabad szemmel is láthatóak, felszívódásig az ivadék nem táplálkozik. Koraszülésnél a tápszalag láthatóan hosszabb és felszívódásáig a kishal rendszerint elpusztul. Ebben a kritikus időszakban még nagyon bújnak az ivadékok, melyek mérete egy szülésen belül is különböző lehet, 8-11 mm. A kicsik általában farkúszó-fekvéssel születnek. Előfordul, hogy születéskor farkúszójuk gyűrött, torznak látszik, amit később kinőnek. Bár a nősténynek nincs terhességi foltja a szülés időpontja elég jól meghatározható, mert ilyenkor a nőstény hastájéka feltűnően szögletes lesz. Az ivadékok száma első szülésre 4-6 db, az én halaimnál a legnagyobb létszám 16 db volt.

Pasaréti Gyula
Log in to comment