ImageTalán ennek a halnak volt a legnagyobb sikere a budapesti díszhalbörzén és utána is több fórumon kértetek róla információt. Ezért örömmel ismételjük meg Pasaréti Gyulának az AM 2001/64. számában megjelent cikkét a Sturisomáról. Olvasáshoz kattints a cikkre!

Sturisoma sp. aff. aureum (STEINDACHNER, 1900)

Image

A dél-amerikai páncélosharcsákhoz tartozó Sturisoma nemet 1838-ban írta le SWAINSON. Több mint 160 évvel ezelőtt! 1980-ban Isbrücker 15 fajt sorolt ebbe az érdekes nembe, amelyek közül több faj csak utólag került más nemekből (Loricaria, Oxyloricaria, Parasturisoma, stb.) átsorolásra. 
Image Ezen algaevő halak első ránézésre a Loricaria és a Loricariichthys fajaihoz hasonlítanak leginkább, de kifejlett méretük elérheti a 20-22 cm-t. A hátúszó, amelynek tövében 3-4 csontlapocska található, egy kemény és hét lágy úszósugárból áll. A többi úszó (a mell, a has és a has alatti) egy kemény és öt lágy sugarú. Minden úszó zászlószerűen meghosszabbodott. Az erősen megnyúlt orr és a hosszú faroknyél jellemző a nemre. A hímek több fajnál kefeszerű pofaszőrzetet viselnek, de ez előfordulhat a mellúszókon is. Az ikrával telt nőstények hasa kigömbölyödő, míg a hímek általában hosszabbak.
A Sturisoma fajok Dél-Amerikából (Kolumbia, Brazília), valamint Közép-Amerikából (Panama) származnak. Este és éjszaka aktív halak.
Image

Jól tarthatók társas akváriumban, az alsó ill. a felső vízrégióban élő, békés pontylazacokkal együtt. Elsősorban növényi táplálékra van szükségük, mint pl. alga és forrázott saláta, vagy spenót, de elfogyasztják a forrázott sütőtököt és a nyers kígyóuborkát is. Szívesen csipegetnek a talaj közelébe lehulló planktoni eleségekből (ciklopsz, vízibolha, szúnyoglárva). Ugyanakkor adhatunk száraz eleségeket is, amelyek tartalmaznak növényi anyagokat. Etetésüknél vegyük figyelembe, hogy csak sötétedés után kezdenek enni, így ha lehet, közvetlenül villanyoltás előtt szórjuk be az eleséget.
Image

A Sturisoma fajok szeretik a meleget (26-28 C°), de úgy vettem észre, hogy ezen a hőmérsékleten az ikrázás teljesen leáll. Mivel e halak folyókban és patakokban élnek, a rendszeres, gyakori -hetenkénti - vízcseréről se feledkezzünk meg.
Image

Már több éve tartjuk ezeket az érdekes halakat, mégis tenyésztésük nem teljesen problémamentes. Az ikrázásig eljutni viszonylag egyszerű, csupán ki kell várni azt a néhány évet, amíg ivarérettek lesznek az állatok.

ImageA mintegy 20 tenyészállatom egy 500 literes üvegházi akváriumban kapott helyet, egyszerű csapvízben. Egy belső és egy külső motoros szűrő tisztítja a vizüket. A biológiai szűrést egy nagy jávai mohacsomó végzi, de a heti 50 liter vízcsere így sem maradhat el. 3-4 éves korukra lettek a szülők ivarérettek. A 2-2.5 mm-es ikrákat általában az akvárium üvegfalára teszik, ahol a hím teljes testével ráfekve őrzi, legyezgeti. Úgy tűnik, hogy egy nőstény nem egyszerre teszi le az ikrákat, vagy nem egy nőstény ikrázik, mivel az ikrák a 2. ill. a 3. napon egyre többen lesznek. Nem is egyszerre kelnek ki, hanem -amint a képen is látható- foltokban sötétednek és kelnek ki. A kelési idő 4-5 nap. Hogy a kis halak ne szóródjanak szét a medencében, az ikrákat egy pengével leszedem és 2 literes üdítős üvegből készített keltetőbe teszem. Kelés után két nappal beöntöm őket egy kellően algás -üvegházi- akváriumba. Itt azonnal hozzálátnak az üvegfalon fellelhető alga fogyasztásához. Vizükbe élő vízibolhát telepítek, és fagyasztott rotatóriát teszek. Lassan fejlődnek, a négy hónapos halak 6-7 cm-esek. Bár a szülők között kikelt ivadékokat a nagy halak nem bántják, de a kicsik etetése így nem megoldható.

Szöveg és fotó: Pasaréti Gyula

Megjelent 2001-ben, az Akvárium Magazin 64. számában.

Bejelentkezés a hozzászóláshoz