19 november 2017

A pult másik oldala

Image Szilveszteri cikkünkben, ha valaki magára ismer, az csakis a véletlen mûve. A történetek mind kitaláltak és a benne szereplõk a képzelet szüleményei! Ha mégis...

 


Kedves Olvasóim, elõre elnézést kéne kérnem, hát nem teszem. Már kihalt belõlem az intuíciós képesség, bár remekül megtanultam eljátszani a „remek embert”, szeretnek is sokan!? Lehet, hogy valaki meg fog érteni, (a szakmabeliek biztosan!) lehet hogy nem, már ez sem érdekel.
Kitaláltam hogy ezen az oldalon egy tükör lesz! Egy olyan tükör, ahol Ön az Olvasó magára ismerhet, talán nem fog tetszeni, de hát „az élet nem habostorta”.
Ismertetném, az eladók által leginkább „kedvelt” vevõ típusokat!

Jó szórakozást mindenkinek!

Okoska

Valószínûleg egész nap tanulta azt a latin nevet, amit hanyag eleganciával odalök, a miben segíthetek kérdésre. Persze fogalmam sincs róla, hogy épp isten mely teremtményére lenne szüksége. Szúrósan néz, és reméli, hogy észrevesz egy kis remegést a szám szélén. Hát nem!
Profi vagyok, mindjárt megnézem van-e, válaszolom, majd hátra megyek a raktárba, hogy belenézzek az elõre odakészített szakirodalomba. Mit is mondott? Gondolkodom. Persze nem találom. Erõt gyûjtök, hogy porrá rombolt egóm  romjait összevakarjam és a szemébe nézve közöljem:
-Sajnos elfogyott!
Hoppá, na erre mit lépsz te kis majom, aki nem használja ezt a csodálatos magyar nyelvet, csak, hogy megizzasszon. Büszkeségem úgy sem engedi, hogy beismerjem, fogalmam sincs, hogy mit akarsz.
-És mikor várható?
Kérdi, de akár azt is mondhatná: Tudtam, hogy fogalmad sincs, mit akarok, hát most kiélvezem a helyzeti fölényemet.
Következõ válaszok közül dönthetek:
-Nem tudom! (Nem jó, elismerem gyarlóságomat.)
-Két hét múlva. (Persze, még visszajön nekem!)
-Hagyja meg a telefonszámát, értesítjük! (Még talán ez a legjobb, bár mindketten tudjuk, soha az életben nem fogom felhívni.) Megadja számát, és közli azt a rendkívül fontos információt, csak este hívjam. És végre távozik az üzletbõl, én meg elgondolkodom, hogy talán a pattogatott-kukoricasütésben több keresni valóm lenne.

Jópofa

Ja! Jó pofán kéne r….ni. Talán ezzel a mondattal sikerült éreztetnem, hogy ez az általam legkedveltebb „fajta”. Ide több korosztály is tartozik, az elsõ randizós fiatalokból van a legtöbb, ahol a fiatalember éreztetni akarja újdonsült kedvesével, hogy milyen jó humorú, klassz srác is õ! Nem tudom, hogy ilyenkor milyen hormonok eredményezik azokat a bugyuta kérdéseket amitõl magamfajta eladó megõszül. Például: Hol lehet napijegyet venni? Vagy hogy nagy fehér cápátok nincs? És én, kicsit fanyar mosollyal válaszolok, miközben arra gondolok, talán közölni kellene a hölggyel: Õ lesz gyermekeid apja?! Gondolkodj!
A második a „családapa”, aki megfelelõen alkoholista kinézettel, kis Jäger szaggal a feje körül közli veled, hogy a pénz nem számit, na ja! De aztán úgy irányítja a beszélgetést, hogy közben néha szúrósan rád néz és a fogai között sziszegi: ugye, hogy elég a kisebb akvárium?!
Na persze! Sajnálom szerencsétlen gyerekeket, akik érzik, valami nem oké apuval, a feleség meg se rezzen, nem mer szegény! Inkább eljátssza, hogy az õ férje egy isten, és miközben õ kuncog a hülye poénokon, én meredten nézek magam elé! (Pattogatott-kukoricasütésre gondolok!)
A harmadik típus a jópofák közül a „nagyon vidéki”. Felvette legjobb ruháját és a vidéki ingerszegény neveltetésnek köszönhetõen mindenre vigyorogva közli veled, hogy az õ falujába is van egy ember akinek van papagája. Na erre most mi a túrót válaszoljak? Olyan arckifejezéssel, mint aki citromba harapott, halkan, bízva abban, hogy nem jön válasz kérdésemre, így szólok: Tényleg?  Diadalittas válasz, villámgyorsan, és a pusztákhoz szokott emberi fülnek természetesen, de a magamfajta városi emberkének kicsit hangosan, menthetetlenül jön: TÉNYLEG! És rögtön utána egy nagyon fontos információ, ugyanazzal a hangerõvel: SÁRGA! Majd sarkon fordul és büszkén távozik.

Kedves Kolléga felismered õket? Még nincs vége!

A tenyésztõ

Általában 15-25 év közti fiatalember. Nem ideillõ eleganciával vonul be az üzletbe, és megvetõen rám néz, majd közli velem az „alattvalóval”, hogy õ egy tenyésztõ! Mivel a frenetikus hatása semmilyen reakciót nem vált ki belõlem, rám pillant és közöl velem még egy fontos információt: haltenyésztõ!
Nézem szegényt! És tudom várja a kérdést: Milyen halakat tenyésztesz? De várok még pár másodpercet, hátha kizökken arról a magas lóról!
De hát nem!
Megkegyelmezek és kérdezek!
Hát mit ne mondjak, nem erre a válaszra számítottam!
Egy drámai színészt megszégyenítõ karmozdulattal körbe mutat az akváriumokon és közli:
Hát nem ilyen sz..okat!
Na, te tenyésztõk gyöngye most, hogy leszóltad a bolt, a sok év tapasztalatát, a hozzáértésemet, mi a fenét vársz még tõlem. Takarodjál kifelé!
Kimegy, de még vissza szól: Ide se fogok szállítani!

Folytajuk! (Nem maradhatnak ki a tenyésztõk és a kereskedõk sem! Wink)

Zábrácki László

BUÉK!

Log in to comment
Bejelentkezés
Legutóbbi fórumbejegyzések
    • Az akvárium szûrése
    • A lebegtetett vagy bugyogtatott homokszűrésről szintén érdekelne a tapasztalatok! Méretezésekkel, kialakításokkal ,hatékonysággal...
    • 5 órája 49 perce
    • AM Nyomtatott kiadás
    • Bocs, a múltkor elfeleljtettem rákérdezni, de most beszéltem Pasával, hetekkel ezelőtt feladta a megadott ózdi címre... Lehet, hogy már ott...
    • 3 hete 4 napja