22 november 2017



Többen jeleztétek, hogy nagyon tetszett a "szudáni" cikk a Magazinban. Ettől felbátorodva gondoltuk, hogy utánanézünk, hogy születik meg egy ilyen expedíció. A két nemzetközi hírű, magyar Notho szakértőt, Nagy Bélát és Horváth Kis Andrást kérdeztük meg az út technikai részleteiről: 

- Mikor határoztátok el a szudáni expedíciót? Mennyi szervezést igényelt a túra? Hogyan választottátok ki a helyszínt?

Miután mindkettőnk szenvedélyét már régóta a Nothobranchius fajok jelentik és mindketten voltunk külön-külön is gyűjteni Afrikában, 2010 év elején kezdtünk el komolyabban beszélgetni arról, hogy jó lenne egy közös gyűjtőutat szervezni. Erre az alkalomra egy viszonylag kevésbé felderített országot próbáltunk kiválasztani. Mivel fő célkitűzésünket az úgynevezett szezonhalak felkutatása jelentette, természetesen fontos szempont volt az esős évszakok alakulása az esetlegesen szóbakerülő célterületeken. A két összetevő kombinációja, a megfelelő régió és az időpont, adja egy túra alapját. Először kettesben szerveztük meg az expedíció főbb részleteit és ezután csatlakozott hozzánk két német ismerősünk és gyűjtőtársunk, akik ugyancsak kedvet kaptak a szudáni kalandhoz. Ez annyiban mindenképpen előnyös volt számunkra, hogy a felmerülő költségeket is négyfelé tudtuk osztani, mert Szudán azért a viszonylag drágább úticélok közé tartozik.

 

A szervezéshez szükségünk volt egy Szudánra szakosodott nemzetközi utazási iroda szolgálataira is, mert a rendkívül bonyolult adminisztrációs feladatokat magánutazók nem tudják egyedül intézni. Utazási és biztonsági engedélyek mellett szükség van például fényképkészítési engedélyre is, de még ennek birtokában sem lehet sok mindent fotózni. Annyiban a mi utunk is unikum volt az utazási iroda számára, amennyiben ők szinte kizárólag archeológiai tanulmányutakat szerveznek a térségbe.

Természetesen az előkészületek szerves részét képezik az adott terület, föld- és vízrajzi adottságainak, geológiai struktúrájának és halfaunájának beható tanulmányozása is.

- Nem tartottatok a Szudánban uralkodó polgárháborús viszonyoktól? Mit tapasztaltatok a helyszínen a híresztelésekhez képest, volt-e meleg helyzetben részetek?

Valóban riasztó hírek érkeztek Szudánból már évek óta, hiszen a Darfur környéki vérengzések éveken keresztül szerves részét képezték a hírműsoroknak. Nem sokkal utunk előtt történt az is, hogy egy, a gyerekek fegyveres leszerelésében közreműködő magyar békefenntartót is elrabolt és hetekig fogva tartott egy lázadó milicista csoport.

Viszont az utazási iroda helyi kirendeltségéről biztató hírek érkeztek arról, hogy úticélunkon, a Nuba-hegység környékén éppen viszonylag nyugodt körülmények uralkodtak. Volt még egy komoly indok, ami miatt mindenképpen 2010 végén szerettük volna az utat kivitelezni, mégpedig a 2011 elejére tervezett népszavazás, ami a déli részek külön országként történő elszakadásáról volt hivatott dönteni. Úgy gondoltuk, hogy az esetleges elszakadás nem történik majd zökkenőmentesen, mivel Szudán szerény éves bevételének legnagyobb részét kitevő bevételeket a határvidéken elterülő olajmezők biztosítják.

A helyszínen végül számításaink beigazolódtak, amennyiben a korábbi konfliktusokra csak a mindenfelé elszórt használt töltényhüvelyek utaltak és nem volt igazán meleg helyzetben részünk. Valószínűleg szerencsénk volt, mert az utak mentén kiépített számtalan ellenőrző ponton is viszonylag simán keltünk át.

Végül sajnos az a feltevésünk is beigazolódott, hogy a viszonylagos nyugalom után újból kitörhet a katonai konfliktus, ami a népszavazás és az elszakadás után végül be is következett.

- Milyen felszerelést vittetek magatokkal erre a halbegyűjtő túrára?

A felszerelést összetételét már évek óta alakítja a gyűjtőutak rutinja. Ennek alapján a ruhaneműk és egyéb általános utazási kellékek mellett bekerülnek a csomagba a gyűjtőhálók, összecsukható víztároló edények, több száz zacskó és, tekintettel az afrikai vizek magas bilharzia veszélyére, az elengedhetetlen gumicsizma.

Persze minden országban vannak helyi sajátosságok is. Szudánban például teljes körű alkoholtilalom van életben, emiatt a halak tudományos célra történő tartósítására sem engedélyezett alkohol bevitele az országba.

- Hogy fogadták a helyiek az "őrült" európai akvaristákat? Láttak már ilyet?

A szudáni úton valamivel kevesebb érdeklődő emberrel találkoztunk halfogáskor, mint általában. Valószínűleg azért, mert jóval kietlenebb és településektől távolabbi helyeken próbálkoztunk. Az afrikai emberek számára a hal 20 cm felett kezdődik, folyóban él és ehető. Általában nem nagyon tudnak mit kezdeni azokkal a halfajokkal, amelyeket mi keresünk és emiatt tevékenységünkre is furcsán tekintenek.

Az egyik pár évvel korábbi gyűjtőúton történt a résztvevőkkel, hogy történetesen a helyi rendőrségi fogdában kötöttek ki és kémnek hitték őket, mert azzal a „fedő sztorival” jöttek, hogy halat keresnek ezen a sivatagos vidéken, ahol állandó víz egyáltalán nem található. Hiába volt elvileg érvényes utazási engedélyük, egy életre kitiltották őket Dél-Kordofán államból.

- Hogyan oldottátok meg, hogy a halak épségben hazaérjenek?

A halakról útközben persze gondoskodni kell. A gyűjtés után közvetlenül friss vízbe kerülnek, egyesével külön zacskóba. A nap során biztosítani kell, hogy a zacskókat tartalmazó hőszigetelt dobozok ne legyenek kitéve a közvetlen napsugárzásnak és ne melegedjenek fel túlságosan. Erre a célra amúgy az egyik német társunk még egy szivargyújtóval üzemeltethető mini-hűtőszekrényt is hozott az útra, de a szudáni hőség mellett még ezzel a hűtővel is csak mérsékelt eredményt értünk el. Nagyobb, villamos energiával ellátott településeken találtunk néha jeget, és ezzel próbáltuk hűteni a zacskókat, amíg a jég elolvadt.

A napi tevékenységekhez hozzátartozik a rendszeres vízcsere. Ezt általában este végeztük lámpafénynél, amikor az éppen esedékes területen felállítottuk a sátrakat. A halak számától függően, ez a tevékenység akar órákig is eltarthat.

- Később sikerült itthon a tenyésztésük? Megjelentek már ezek a változatok a gyűjtőknél?

Már folyamatban van a befogott populációk továbbtenyésztése. Az Epiplatys és Micropanchax fajok medencéiben viszonylag hamar megjelentek az ivadékok. Viszont a Nothobranchius fajok ikrái, az eredeti élőhely hosszú száraz évszakának eredményeképpen, elég sokáig fejlődtek a tőzegben. Egy évvel a túra után, most növekednek és kezdenek ikrázni a különböző N. virgatus populációk. 2012 első felében bizonyosan tudunk majd terjeszteni belőlük.

- A család hogy viseli ezt a "hóbortotokat"?!

Szerencsére családjaink pozitívan állnak hozzá. A gyűjőutak eredményei hozzájárulnak a Nothobranchius fajok elterjedésének általános ismereteihez. Mindketten találtunk már olyan populációkat, amelyek kiszélesítették eddigi ismereteinket, és így tudományosan is hasznos eredmény volt. Természetesen meg kell tartani az egyensúlyt a család és a hobbi között. Viszont mindketten voltunk mar családosan is Afrikában, amikor is összekötöttük a szafari programot, tengerparti nyaralást és a gyűjtést.

- Most mindketten külföldön éltek, jöttök-e mostanában Magyarországra, tartotok-e valahol élménybeszámolót?

Január végére tervezzük, hogy hazalátogatunk egy hétre. Az utóbbi pár évben évente csak két alkalommal tudtunk egy-egy hetet otthon tölteni. A gyűjtő utak élménybeszámolói mindenfelé nagyon népszerűek. Béla már Európa több országában és az USA-ban is tartott előadásokat az útjairól. Az elmúlt év őszén engem is megkeresett a Spanyol Killifish Szövetség, így április végén az ottani kiállításon fogok mesélni a szudáni túra élményeiről.

Az expedícióról szóló "Ikrázó fogasponty kutatások a szudáni Nuba-hegységben" című cikket elolvashatjátok az Akvárium Magazin 86. számában.

Log in to comment
Bejelentkezés
Legutóbbi fórumbejegyzések
    • Az akvárium szûrése
    • A lebegtetett vagy bugyogtatott homokszűrésről szintén érdekelne a tapasztalatok! Méretezésekkel, kialakításokkal ,hatékonysággal...
    • 3 napja 4 órája
    • AM Nyomtatott kiadás
    • Bocs, a múltkor elfeleljtettem rákérdezni, de most beszéltem Pasával, hetekkel ezelőtt feladta a megadott ózdi címre... Lehet, hogy már ott...
    • 4 hete 4 órája