Életem dióhéjban
Egy akvarista hetven éve
Írta: Késmárky Márton

ImageEredetileg angol nyelven jelent meg a Tropical Fish Hobbyist amerikai magazin 2005. februári számában.

Bevezetés

A Tropical Fish Hobbyist magazin főszerkesztőjének David E. Boruhowitz úrnak a bevezetője az eredeti kiadáshoz:"
A következőkben egy Hobbyist történetét mutatjuk be, aki magazinunk legelső megjelenése előtt két évtizeddel kezdett el díszhalakat tartani. És mi még azt gondoltuk, hogy mi voltunk az 'Old-timers' ( ősidőbeliek ). Ebben az életrajzi leírásban követni fogjuk Martin életét, onnan, hogy elkezdett gyűjtögetni állatfajtákat Budapest határában, egészen a díszhalas szobájáig Saskatchewan-ban. Ígérem, egy nagyhatású és lelkesítő életútról szóló elbeszélést olvashatnak."

Valaki úgy lesz akvarista, hogy vagy azzá válik, vagy annak születik!
Én annak születtem 1925-ben Budapesten. Már egész kisgyerek korom óta minden érdekelt, ami vízben él és mozog. Régi, sokszor emlegetett családi történet szerint öt éves korom körül nagynéném elvitt a Nagy Csarnokba, ahol a halpiacnál kérleltem: "Nénnye vegyél nekem rákot!", amit persze nem teljesített.
Így kezdődött!
Azóta is mindig volt halam, ebihalam/békám, tarajos gőtém és teknősbékám, na meg más is, ami nem is víziállat. Rendszeresen gyűjtögettem a Kelenföld körüli kis mocsarakban - azóta épületekké váltak -, a Rákos Patakban-azóta kibetonozták -, Nagynéném kisbéri Kőmalom halastavában - annak idején elkommunizálták. Itt gyűjtöttem be kagylókat a szivárványos ökle szaporításához, amely sikerült is később.
A szerző sikerrel szaporította ezt a pár Pelmathocromis thomasi-tGyűjteményeimet Szivárványos ökle, Keszeg félék, Csík hal, Vöröshasú unka, Zöldbéka, Tarajos és Pettyes gőte alkotta. Ezeket főleg az udvaron tartottam kis beton virágtartókban és üveg edényekben. Tíz éves korom körül Édesapám egy kis akváriumot hozott össze egy rég elhasznált postaláda vázából. Télire ebben tartottam halacskáimat fűtetlen előszobánkban. Tizennégy éves korom körül egy 50 liter körüli akváriumra tettem szert. Fehér egereim adtam érte egy iskolatársamnak!
Ez aztán a hosszú útra is elindította akvarista megszállottságom!
Most már el tudtam menni az akkori egyetlen nagytudású üzletbe a Horváth Díszhal Tenyészetbe, akiknek leszármazottai mai napig is aktívak a budapesti díszhal kereskedésben, jelenleg a Bakáts u.2 B. alatti üzlethelységükben. A negyvenes években ők voltak az egyetlenek, akik Vitorlás halat tudtak tenyészteni elég nagy óvatosság és titok kíséretében, függöny mögött. Azért egyszer Horváth néni mégis csak megmutatta nekem is az elrendezést. Gyönyörű, nagy méretű Scalárék voltak. Manapság már nem látni hasonlókat! Horváthék maguk tenyésztették és nevelték az eladásra tartott halak nagy részét. Akkoriban a nagymennyiségű díszhal szállítás még nem terjedt el, na meg a plasztik zacskók sem. Ők sokat tanítottak, magyaráztak tenyésztésről, nevelésről. Horváth néni különösen kihangsúlyozta: a bébi halnak ennivalóban kell úszni! Még ma is betartom ezt az utasítását, amennyiben csak lehetséges. Náluk vásároltam meg többféle fajtámat, többek között az elevenszülőket, paradicsom halat, rózsás díszmárnát, zebra dániokat és flammeust. Legjobb volt az, hogy náluk rendszeresen lehetett élő tubifexet és daphniát kapni. A szárított vízibolhán kívül az előre gyártott ételek nagy választéka abban az időben még nem létezett. A fenti halfajtákat sikeresen tenyésztettem, fel is neveltem. Legérdekesebb volt megfigyelni ahogyan a szivárványos ökle pár behelyezi/megtermékenyíti ikráját az élő kagylóba.
A második világháború előre haladtával nőtt a légitámadások veszélye. Ennek elkerülésére a vasútállomás melletti lakásunkból kiköltöztünk Nagyszüleinkhez, Törökbálintra. Egy akváriumomat azért magammal vittem, amelyben egy hím Flammeus túlélte a viszontagságokat. Alig hihetően nyolc éves korában jóval a háború után pusztult el.
a szerző gyűjteményéből: a nőstény Kribensis a barlang mennyezetére helyezi ikráit.A békés idők visszatértével tovább folytattam a műegyetemi tanulmányaim, amely mellett még kisegítő munkán is dolgoztam az újpesti hajógyárban. Így nem túl sok időm jutott a 'halazásra'.
Általános mérnöki diplomám megszerzése után 1949-ben végleges állásom lett a Földalatti Vasút Tervező Vállalatnál. Letelepedve Törökbálinton, megházasodtam. Most már valamivel több időm jutott kedvtelésemre. Beszereztem több akváriumot és természetesen érdekesebb halfajtákat is. Az elkövetkező évek alatt több fajta halat tartottam, legtöbbjét szaporítottam is sikeresen és többszörösen. A következőkben felsorolom a tartott fajtákat, csak érdekességként fűzve megjegyzéseket hozzá:
Sziámi harcos hal,
Törpe gurámi,
Kék gurámi,
Tanichtis,
Kubai patak hal (Rivulus),
Tőzeg sügér.
Törpe sügér (Elassoma evergladei), amelynek a hímje rövidesen elpusztult. Egy jó évig tartott, míg sikerült egy másikat szerezni. Az addig egyedül élő nőstény összetevésükkor azonnal felismerte új párját. A másnap elkezdődött ikrázási sorozat több mint ötven bébit eredményezett sikeres felneveléssel.
Amerikai naphal is érdekes tapasztalatokkal gyarapította ismereteim. Egyik balatoni nyaralásunk folyamán fürdés utáni kigyaloglás közben a sekély vízben észrevettem a hímet, amely a finom homok mélyedésénél őrizte az ikrákat. Nem tudván ellenállni a kísértésnek az ikrák nagy részét begyűjtöttem és haza szállítottam. Nagyrészük ki is kelt, felnőtt, azután el lett eresztve valamelyik szabad vízben.
Neon tetra!! Nagyon, nagyon drága volt 1952-ben. Jó, hogy mégis lehetett néha kapni kivételes ismeretség révén. Vettem is kb. egyheti keresetemből egy párat. Még ma is egyik legnagyobb sikeremnek tartom ennek a párnak a szaporítását. Igaz ugyan, hogy a többszöri ikrázásukból csak egy alkalommal sikerült négyet felnevelni. Az is igaz még, hogy akkor ezt nem nagyon sokan végezték sikerrel, különösen az akkori Magyarországon! Nehézség volt a megfelelő, legtisztább esővizet előteremteni, a lesötétített akváriumot fenntartani és a legfinomabb élő ennivalót beszerezni. Munkából hazaérkezve feleségemmel naponta kijártunk a közeli mocsár mélyebb medencéihez, ahol Rotariferát, Daphniát gyüjtöttünk. Hazaérkezve ki kellett szűrni a legeslegkisebbeket. Távollétemben Ő végezte a rendszeres etetésüket.
Vitorlás halakat sikerrel neveltem fel nagykorukig, de szaporítani nem sikerült még abban az időben. Ezenkívül a kertünkben egy szőlő-taposó kádból vízililiom medencévé vált tartályban megszámlálhatatlan mennyiségű Aranyhal ivadékom nőtt fel.


Ezek után egyszer eljött Október 23, 1956. - A Forradalom!
Az addig a mindenféleképp nem megfelelő évek életformáját megelégelve, elhagytuk családi otthonunkat és elindultunk a nagy ismeretlenségbe!
A történelemben addig nem ismert esemény folytán, majd az egész világ segítségével, hosszas repülés, hajózás és vonatozás után végre megérkeztünk a hatóságok által kijelölt új lakóhelyünkre két kislányunkkal egy nappal 1956 Karácsonya előtt Reginaba, a Kanadai préri közepén lévő tartomány Saskatchewan fővárosába. A váltás ruhán kívül és egy fillér nélkül, semmi másunk nem volt. Angolul csak annyit tudtam, hogy 'Yes, No és Cowboy'. Szerencsére január kezdetével munkát kaptam, mint rajzoló, feleségem pedig tisztviselőként tudott elhelyezkedni. Az idő multával, és ahogy angol tudásunk elért egy megfelelő szintet előbbre léptünk munkahelyeinken. Bekerülhettem végre az itteni Mérnök Egyesületbe, mint Hivatásos Mérnök, azután főleg, mint statikus mérnök dolgoztam. Későbbiekben számítógépes vonalra tértem át elvégezve egy kétéves esti tanfolyamot az itteni egyetemen. Így mérnöki vonatkozású programozással, vezető beosztásban dolgoztam a kanadai Földművelésügyi Minisztériumnál nyugdíjba menetelemig, 1990-ig. Feleségem Edith menedzseri beosztásban fejezte be munkáját a tartományunk állami Biztosító Vállalatánál.
A szerző akváriumai 1960-banVisszatérve reginai éveink kezdetére, 1959-ben születésnapomra Edith meglepett egy 60 literes akváriummal. Ezzel folytatódott az egy időre abbamaradt kedvenc Hobby-m, benépesítve új medencémet egyelőre gondot nem okozó guppikkal, xifokkal és dániókkal. Egy évvel később csináltattam egy saját tervezésű kétszintes kb. 300 litereses akváriumot. A hozzá tartozó díszes alapot magam építettem meg. Természetesen vásároltam még egy pár kisebbet is. Így lehetővé vált az azelőtt növendékként vásárolt vitorlásokat felnevelni, melyek sikeresen párba álltak és le is ikráztak. Az ivadékokat a szülőktől elkülönítve tudtam csak felnevelni artémián, enchytraeuson és szárított készítményeken. Tudomásom szerint én voltam az első akvarista kis városunkban - Reginában - aki sikerrel tenyésztette ezeket. A 60-as évek elején láttam meg először az akkor újonnan kitenyésztett Fekete Vitorlást az itteni egyik nagyobb áruházban a Searsnél. A meglevő egy példányt akkoriban horribilisan magas áron - 50 Dollárért vettem meg. Ez hímmé fejlődött ki és összepárosodott egy eredetivel. Ez a pár rendszeresen ikrázott, csak úgy, mint más párok is. Több alkalommal neveltem fel sok százat. Rekordként tartom számon egy eredeti fajta pár 1500 feletti, eladási nagyságra felnevelt szaporulatát. Még most is nagyon sajnálom, hogy máig sem sikerült egy olyan párt összehoznom, amely saját maga nevelné fel ivadékait.
A szerző első fekete vitorlása, mely párba állt egy normál színűvel és 1961-ben leikráztak.A vitorlás szaporulatot abban az időben minden nehézség nélkül lehetett értékesíteni több kisebb áruháznál is, de főleg becserélni lehetett más, érdekes fajtákra, az igen barátságos, egyéni tulajdonú díszhal kereskedőnél.
Mr.Tocker, a fent említett üzlet tulajdonosa mindig szívesen volt hajlandó cserélni olyan fajtákra, amelyek máshol nem voltak beszerezhetők. Ez a családi kereskedés nagyban hozzájárult akvarisztikám kiterjesztéséhez. Már több mint 35 éve rendszeres látogatója vagyok üzletüknek. Jelenleg A-1 Aquarium and Pet Supply néven működik.
Végre 1962-ben az addig bérelt lakások helyett megvásároltuk jelenlegi otthonunkat, amelyben még több lehetőségem nyílott hobby-m kiterjesztésére. Osztott szintű házunk szuterénjében egy különbejáratú halas szobát magam építettem be.
Beszereztem még két jóval 100 liter feletti akváriumot is. Az idő elteltével most már több időm jutott akvarizálásra, főleg változatosabb tenyésztésre.
A hatvanas évek vége felé néhány társammal együtt megalapítottuk tartományunkban (Saskatchewan) az első, reginai akvaristák egyesületét a Prairie Aquarium Society-t. Itt az első évben alelnök, a következőkben pedig az elnök lettem. Sajnos klubunkat háromévi létezés után fel kellet oszlatni a tagság érdeklődési és résztvevőségi hiánya miatt.

A következőkben felsorolom azokat a fajtákat, amelyeket az azóta eltelt évek során sikeresen tartottam. Részletesebben kitérek arra, amelyet tenyésztettem és tapasztalataimat megemlítésre valónak tartom. A leírásom elején a régebbi időkben tartott halaim egy részét magyar nevükön neveztem meg ( már amelyet ). A mostani sorozatban a magyar mellett rátérek a latin elnevezésekre is, mivel legtöbbnek a magyar nevét nem volt lehetőségem elsajátítani Kanadába jövetelem óta.
Az újabbak, különösen az afrikaiak, annak idején még akvarizálás nélkül úszkáltak valahol. Nincs erre vonatkozó magyar nyelvű név leírásom.
A hal fajták leírása:
Pterophyllum scalare
- közönséges, márványozott, fekete változatokat tenyésztettem.
Pelvicachromis pulcher
- Kribensis - az egyik legkedveltebb halam hosszú éveken keresztül. Csatoltam egy régi képem, amelyen a nőstény ikráját helyezi a barlangjuk mennyezetére.
Cichlasoma crassum vagy temporale
- Piros fejű cichlid - a hatvanas évek végén láttam meg egy felnőtt párt az üzletben. Mr.Tocker kölcsön adta szaporításra. Elég sokat sikerült felnevelnem részére. Azóta sem láttam sehol ezt a fajtát.
Symphysidon aequifasciatus
- Barna Diszkusz - Ha jól megfontoljuk tenyészteni a Diszkuszt 1972 - ben feltétlenül a legnagyobb sikeremnek könyvelem el. Feltehetőleg nagyon sok akvaristának még mindig csak vágyálma! A szerző diszkosz párja, első ikrázás közben 2004. május 2-án.Hasonlóan az előzőleg megemlített Vitorlások után ez esetben is első voltam Reginá-ban! Azóta is csak egy kézen megszámolható társaimnak sikerült hasonló eredményt elérni itt. A tenyészpár természetes módon, a testükön való táplálással nevelte ivadékait. Elválasztásuk után minden úgy ment, mint bármely más a Cichlidek családjában. Megjegyzem a szülői hozzájárulás sokkal könnyebbé tette dolgomat, mint a mesterséges nevelése az újszülött vitorlásoknak. Szerencsétlenségemre a nőstény hirtelen elpusztult. A hím választott magának új párt. Rendszeresen, háromhetenként ikráztak egy jó évig. Ki is keltek, de a szülők nem tudták táplálni az ivadékot. Mesterséges módon sohasem sikerült életben tartanom őket. Időközben elvállaltam egy sereg felnőtt diszkusz ideiglenes tartását. Valamilyen okból a teljes csoport pánikba került rendszeresen. Rohanva ütköztek a medence falába, ahogy a szobába léptem etetésükre. Teljesen elment a kedvem tőlük. Minden túladtam. Harminc évig nem is próbálkoztam újra.
Melanochromis johanni, Pseudotropheus zebra
-Ezek az afrikaiak sokszor szaporodtak egy kb. 800 literes tartályban, amely csak erre a célra volt berendezve. Túl sokat is produkáltak, ezért felhagytam velük.
Barbus arulius
-Magas hátuszonyú márna a legkedveltebb márna félém, amit valaha is tartottam. Békés természetűek, de nagyobb méretűek, gyors úszásmódjuk miatt hosszú társas akváriumba valók. Tenyésztésükhöz én egy-méteres medencét használtam. Az ikrázásukhoz a legkedveltebb növényem aVízijácint volt, ennek hosszú, finom gyökérzetét előnybe részesítették tevékenykedésükhöz. Általában 3 hímet tettem össze 2 nősténnyel. A hímek eléggé vad, erős űzők, egymás között elég hosszú harcot vívnak a női nemért. Így ameddig kettő verekedett, a harmadik, 'a szemfüles' kihasználva a lehetőséget termékenyítéshez jutott. Két-három órás szerelmi játékuk volt, amely 500-nál is több ivadékot eredményezett egyszer. Egy esetben a normális színezetű párok egy tucat körüli albínót eredményeztek, amilyet még sohasem láttam máshol. Felneveltem őket ivarérettségig, több mint egy év, de valamilyen okból elpusztultak ikrázási lehetőségük előtt A 90-es évek közepére négy felnőtt generációm volt életben egyidőben. A kezdeti tenyészpár tíz év körüli volt addigra.
Cichlasoma cyanoguttatum, nigrofasciatum, Hemichromis bimaculatus, Pseudocrenilabrus multicolor, Ramirezi,
Albino corydoras , Panchax
is szerepelt tenyésztett fajtáim között.

Családi megrázkódtatásunkra Edith hosszú rákos szenvedésben 50 évi házasságunk után elhunyt. Ilyen formán magamra maradva nagyobb intenzitással fordultam feladhatatlan Hobby-m felé.
Ismét belefogtam a Diszkusz tartásába. Szerencsétlenségünkre, az eladásra kínált egyedek fertőzöttek voltak valamely általam ki nem derített betegséggel. Sok elpusztult úgy nálam, mint a kereskedőnél is. A betegség az egész testre fokozatosam kiterjedő, gombásnak látszó tünettel jelentkezett, teljes étvágytalansággal, székrekedéssel. Lehetetlennek mutatkozott meggyógyításuk. Én magam 14-et vesztettem el kevesebb, mint két év alatt borsos áron! Az egyik nagy díszhal üzletlánc 30 körüli szállítmányt vesztett el egy hét alatt. Előzőleg tőlük is vásároltam jó néhányat. Sikerült megmenteni egy párt, amely rendszeresen, háromhetenként ikrázott egy jó éven keresztül. Sajnos a hím terméketlen volt. Nem sikerült az ikrákban kishal kifejlődést észlelni, pedig nem penészedtek el még öt nap alatt sem. Ez a pár is elpusztult öt nap alatt, tudatlanul összerakva újonnan szerzett, fertőzött hat fiatallal. Ezekből csak egy maradt életben. Egyéb megmaradtakból sikerült egy újabb tenyészpárt összehozni. Idáig kétszer ikráztak, most meg a hím azonnal megeszi az ikrát termékenyítés helyett. Meggondolatlanul, ezek után is vásároltam még egész fiatalokat. Így most van 15 növekvő. Még reménykedem a jövőben. (A szerző megjegyzése: Ez a cikk egy éve íródott. Most már csak 8 él belőlük!).
Marci bácsi halodája napjainkbanAz idők folyamán minden egyéb elérhető, legalább még 25 fajtát tartottam, amelyeket az eredeti leírásomban név szerint felsoroltam. Erre itt a fordításban nem térek ki. Némelyeket szaporítottam is, másokat csak tartottam, mert a velünk született szenvedélyt nem könnyű feladni.
Érdekességnek megemlítendő sikeres tenyésztésem a Pelmatochromis thomasii volt. Az első szaporulat együtt nőtt fel a szülőkkel és ott is maradtak minden bántalom nélkül, amikor a pár másodszor is ikrázott.

Ezzel be is lezárom életem történetét a hobbymmal. Teljesen elégedett vagyok azzal, amit eddigi létem során a magam részére elértem. Sajnálom azt, ami nem úgy sikerült, mint szerettem volna.
Sokkal többet kaptam a sorstól, mint reméltem volna.

Befejezésül köszönetem fejezem ki a Kanadaiaknak, hogy befogadtak közösségükbe. Megtisztelő számomra David E. Boruhowitz úrnak, aTropical Fish Hobbyist főszerkesztőjének felkérése, hogy a magazin részére megírjam életem során szerzett tapasztalataimat az akvarisztika terén. Különösen jól esett, hogy ez októberben történt egybeesve az 1956. Október 23.-i magyarországi Forradalom 48-ik Évfordulójával.

Késmárky Márton
Regina, Saskatchewan, Canada

Megjegyzés: A szöveget magam fordítottam az eredeti angol nyelvről magyarra, a Tropical Fish Hobbyist főszerkesztőjének engedélyével, az Akvárium Magazin és Akvaristák Magyarországi Egyesülete részére.
Néhány magyar vonakozású hozzáadást és kiegészítést szükségesnek tartottam.
Kikötés: Ez a cikk nem másolható, kiadható vagy átruházható a Szerző vagy a TFH magazin főszerkesztőjének engedélye nélkül.
Köszönetem fejezem ki Késmárky Rita unokahúgomnak, aki elfoglaltsága mellett is időt tudott szakítani a fogalmazvány átnézésére és megfelelőbb kifejezések beiktatására.

 

Bejelentkezés a hozzászóláshoz

Naptár

March 2024
M T W T F S S
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
Bejelentkezés