Gébek Magyarországon

ImageA Gébalkatúak (Gobioidei) alrendje a maga 7 családjával rendkívül fajgazdag csoport. Többségük tenger vagy brakkvízben él. Nyúlánk testükön kétrészes hátúszó található. Jellegzetességük a többé-kevésbé összenőtt tapadókorongszerű hasúszó, amely segítségével az aljzatra tudnak tapadni. A fejükön és a testükön lefutó oldalvonal fajra jellemző határozóbélyeg (Györe, 1995).
A Gébfélék (Gobiidae) családja a tengerben élő halak legnépesebb családja. A fajok száma eléri az 1500-at. Idetartozik az eddig ismert legkisebb gerinces is a Fülöp-szigeti Pandaka pygmea. Testhossza nem több mint 10-11 mm. Egyesek képesek kijönni a szárazföldre és ott tartózkodni huzamosabb ideig. A hátúszó hátulsó lágy úszósugarú része valamint a farokalatti úszó alakja és mérete megegyezik (Papp, 1997).
Az ivari kétalakúság erőteljesen kifejezett, azaz a nemek könnyen megkülönböztethetőek (Pintér, 2002). Nincs úszóhólyagjuk, így vízközt csak nagyon nehézkesen mozognak (Györe, 1995). Táplálékukat a fenékről gyűjtik, csak az ivadék és néhány faj eszik planktont.
A hím a kövek alatt alakít ki ikrázásra alkalmas üreget és az ikrákat kikelésükig őrzi, gondozza (Papp, 1997).
Magyarországon is találkozhatunk e népes csoport néhány képviselőjével. A következőkben tárgyalt 6 faj közül csak a tarka, a folyami és az amurgéb mondható olyan gyakorinak, hogy akár találkozhatunk is vele vizeinkben. Általánosban elmondható hogy ezek a gébek a Dunán és annak vízrendszerén fölfelé terjeszkedve jutottak el hazánkba.

 

Tarka géb – Proterorhinus marmoratus Pallas, 1811

Image
Tarka géb
Teste megnyúlt, oldalról lapított. Nagy, széles fején kicsi csúcsba nyíló száj található. Szájában több sor kúpos fog van. Jól fejlett mellúszói hátrasimítva elérik a farokalatti úszó kezdetét. Hasúszói levélformájú tapadókoronggá nőttek össze, és ennek töve egyvonalban van a mellúszóéval. Hátúszója kettős, melynek részei nem különülnek el egymástól. Farokúszója lekerekített szélű. Pikkelyei termetéhez képest meglehetősen nagyok. Oldalvonala nincs. Színezete nagyon változatos, de alapvetően világosbarna alapszínen sötétebb szürkés, barnás foltokkal tarkított. Íváskor a hím jellegzetes nászruhát ölt. Környezetével szemben igénytelen, számos víztípusban előfordul. Megtalálható nagyobb folyókban, tavakban és síkvidéki vízfolyásokban.
A kétéves egyedek már ivarérettek. Magyarországon az ívás áprilistól májusig zajlik. A nőstény ikráit 2-3-asával vízinövényekre ragasztja, összesen mintegy 90-100-at. A fejlődő ikrákat a hím őrzi, gondozza, mellúszóival oxigéndús vizet áramoltat rájuk. A lárvák a 8. napon kelnek, de az elúszáshoz további 3-7 nap szükséges. Táplálékát férgek, rovarlárvák, rákok és olykor ikra és hallárva alkotja.
Eredetileg a Fekete-tenger és az Azovi-tenger brakkvizeiben élt, de az édesvízhez kiválóan alkalmazkodott (Györe, 1995). Feltételezhetően a folyami gébhez hasonlóan, de annál korábban kezdett terjeszkedni Közép-Európa vizei felé (Pintér, 2002). Magyarországon először 1872-ben észlelték a Római-fürdő hőforrásának elfolyó vizében (Kriesch, 1872). Ma már egyre több helyen megtalálható.
Kápolnási (1976) leírta szabadból befogott példányok akváriumi szaporodását 17-190C-os vízhőmérsékletnél. Beszámolójában ez áll: “Március 19-én délelőtt a szokásostól eltérő viselkedést figyeltem meg gébjeimnél. Színük sötétté, majdnem feketévé vált, és az egyik bazaltkő és az üvegfal közötti igen szűk térben élénken forgolódtak. A nőstény szorosan a kőhöz lapulva gombostűfejnyi fehér ikrát ragasztott annak sima felületére. A hím nyomon követte párját, s azonnal megtermékenyítette a kocsonyás fonálon függő ikraszemeket. 90-100 pete lerakása után a hím néhány előretörő gyors “ráúszó” támadással elűzte társát a megtermékenyített ikrák közeléből.
Akváriumban jól tartható, ha gondoskodunk a víz szellőztetéséről és más fajt, nem telepítünk mellé. Terjeszkedése miatt védettségét 1993-ban feloldották, de 2001-től ismét védetté nyilvánították (Pintér, 2002).

 

Folyami géb – Neogobius fluviatilis Pallas, 1811

Teste megnyúlt. A farki tájék oldalról erősen lapított. Feje nagy, felső állású szája közepes méretű. Felfelé tekintő szemei egymáshoz közel a fejtetőn ülnek. Mellúszói nagyok szélesek, lekerekítettek. A mellúszó töve hátrébb helyezkedik el, mint a hasúszó kezdete. A tapadókoronggá összenőtt hasúszók hátulsó szegélye eléri vagy legalább is, megközelíti a végbélnyílást. Két hátúszója teljesen elkülönült. A farokúszó közepesen fejlett, széle lekerekített. Pikkelyei a fejtetőre is ráterjednek. Alapszíne szürke, sárgás árnyalattal, melyet barnás foltok díszítenek (Györe, 1995),.
Image
Folyami géb
Eredetileg a tarka gébhez hasonlóan folyók torkolatvidékéről származik. Hazánkban eddig a Balaton (Biró, 1971), a Duna (Pintér, 2002) és a Tisza-tó területéről (Harka, 1993) jelezték előfordulását.
Fenéklakó életmódot folytat, főleg a sekély, parti, homokos, köves részeket kedveli. A kétéves egyedek már készek az ívásra, ami nálunk májustól júniusig zajlik. A hímek feltűnő nászruhát öltenek, szájkörüli izmai megduzzadnak, a hátúszó sugarai megnyúlnak, a második hátúszó sárga szegélyű lesz és csaknem az egész testük fekete színt vesz fel. Ovális ikráit kövek alkotta üregekbe rakja, melyeket a hím őriz és gondoz. A kelés 15-21 nap múlva várható, de az ivadékok még további 4-5 napig a fészekben maradnak.
Táplálékai fenéklakó gerinctelenek közül kerülnek ki, de néha ikrát és ivadékot is fogyaszt (Györe, 1995).

 

Kessler géb – Neogobius kessleri Günther, 1861

Teste megnyúlt, feje felülről lapított. Felfele néző szemei egymáshoz közel a fejtetőn ülnek. Szája nagyobb, mint a folyami gébé, a szájszöglet eléri a szem vonalát. Az összenőtt hasúszók hátulsó szegélye nem ér a végbélnyílás közelébe, ellentétben a folyami gébbel. Kettős hátúszója nem olvadt egybe. A hosszú farokalatti úszó jóval hátrébb kezdődik, mint a második hatúszó. A pikkelyzettség a fejre is ráterjed (Györe, 1995). Életmódja a folyami gébéhez hasonló (Pintér, 2002).
Bizonyító példányok Magyarországon a Dunából, Dömösnél, Visegrádon és Dunakilitinél kerültek elő 1996-ban (Erős és Guti, 1997).

 

Syrman-géb - Neogobius syrman Nordmann, 1940

Nehezen különíthető el a többi géb fajainktól. Életmódja kevésbé ismert. Egyetlen Magyarországi előfordulása ismert, Baja 1997 (Guti, 1999). Mivel Ausztriában is megtalálták (Zweimüller és mtsai, 2000) valószínűleg a teljes Duna szakaszunkon előfordul (Pintér, 2002).

Kerekfejű géb – Neogobius melanostomus Pallas, 1814

Image
Felül: Kessler géb, alul: Kerekfejű géb
Jellegzetes fejformája és a hátúszón található fekete folt alapján könnyen azonosítható. Eredetileg a Kaszpi-, az Azovi-, a Fekete- és az Égei-tenger valamint azoknak a torkolatvidékének hala. Mivel Ausztriából már jelezték előfordulását a Dunában, illetve annak mellékágából 1999-ben és 2000-ben , hazánkban is várható felbukkanása (Pintér, 2002).


Amurgéb – Percottus glehni Dybowski, 1877

Image
Amur géb
Eredetileg az Amur folyó középső és alsó szakaszán valamint az Ohotski-, a Japán- és a Sárga-tenger vidékén élt. Európába akvarisztikai célból hozták be, majd bekerült a természetes vizekbe is. Magyarországon először a Tisza-tó területén találtak rá (Harka, 1998).
Az eddig említett fajoktól rendszertanilag távolabb áll. Az Alvógébfélék (Eleotrididae) családjába sorolják. Többi gébfajunktól könnyen megkülönböztethető, hasúszói ugyanis nem nőttek teljesen össze.
Image
Hím amurgéb
Életmódja hasonló a Gébfélékéhez. A hím gondozza és őrzi az ikrákat. A hímre jellemző a sötét nászruha. Fenéklakó, és vízi gerinctelenekkel táplálkozik. Kedveli a lassú folyóvizeket, csatornákat és holtágakat (Pintér, 2002).


Image
Amurgébek
Olykor tömegesen elszaporodik, mint például a Rózsásdűlői-holtágban.
Akváriumi tartást nagyon jól bírja, igénytelen a víz hőmérsékletére illetve O2 tartalmára is.

Szöveg: Ugrai Zoltán
Fotó: Sallai Zoltán
Log in to comment