11 december 2017

A vad Betta formák országszerte alig kaphatóak kereskedelemben és import listákon keresztül is csak ritkán lehet hozzá jutni egy-egy fajhoz. Beszerzésük főleg külföldi Betta specialistákkal való kapcsolatfelvétel útján vagy szintén külföldi börzéken lehetséges.

Áruk elég borsos és semmilyen garancia nincs rá, hogy a kifizetett összeg a tenyésztésük után megtérül. Az okot főleg a hazai akvarisztikai kultúrában kell keresni. Minimális magyar nyelvű leírás, publikáció található róluk, csak említés szinten jelenik meg néhány közismertebb faj (Betta unimaculata, Betta imbellis, Betta pugnax stb.) néhány szakkönyvben vagy újságban, ebből kifolyólag a kereslet is elhanyagolható. Legmegbízhatóbb tenyésztőtől vásárolni, mert ilyenkor „in situ” megtudhatjuk a halak tartási paramétereit és ellenőrizhetjük az állatok kondícióját/vitalitását és a sokszor problémát okozó nemek meghatározást. Hazánkban már jelen van egy szűk réteg, akik szívükön viselik ezeknek a csodás halaknak a sorsát. Remélhetőleg egyre többen fedezik fel a vad Bettákat és az így növekvő tapasztalat révén többet tudhatunk meg róluk.

 

 


Lágy és savas vizet igényelnek

A vad Bettáknak különleges igényeik vannak, amit minden irántuk érdeklődőnek figyelembe kell venni, ha szeretné, hogy halai valóban mutatósak legyenek és a tenyésztés is sikerrel járjon.
Az egyik legfontosabb alapkövetelmény, hogy lágy és savas vizet készítsünk számukra. Léteznek persze rendhagyó fajok, amik természetes élőhelyükön közép kemény vízben élnek (Betta simplex), valamint már régóta beakvarizált egyedek, amelyek szintén jól bírják a kemény vizet. Ezt leghatékonyabban egy reverz ozmózis készülékkel produkálhatjuk. Szükségünk lesz még egy kisebb méretű hordóra, amiben a vízcserére szánt víz összegyűlik, valamint tőzegre, amivel a savas kémhatást tudjuk elérni. Bármelyik díszállat kereskedésben beszerezhetőek karbonát keménység, összkeménység, és pH mérő tesztek, így folyamatosan tudjuk vizünket ellenőrizni.
A megfelelő víz előkészítésének legegyszerűbb módja, hogy a hordóban harisnyában tőzeget áztatunk és ott állni hagyjuk 1 napig. Ez alatt az idő alatt a már alacsony ásványi anyagtartalmú forrásvíz minőségű, tiszta vízbe beleoldódnak azok a csersavak, huminsavak és fulvosavak,, amik közvetve viszik savas tartományba vizünk pH-ját. A hordóban lévő víz mennyiségétől függően kell a tőzeget is adagolni. Én egy 25 literes hordóba 1/4-1/2 liter Novobalt tőzeget rakok, ami 4-4,5 pH értéket eredményez. Ez az érték képezi a kiindulási pontot egy vad faj akvárium vízének kialakításában. Ha tudom, hogy az adott faj élőhelyén is ez az érték domináns, akkor nem növelem, például csapvíz hozzáadásával, hanem egy az egyben ezzel a vízzel dolgozom. A pH érték sok esetben ingadozik egy olyan mesterséges ökoszisztémában, mint az akvárium. Az érték függ a vízben oldott CO2-tól, hőmérséklettől, az akváriumban elhelyezett dekorációs tárgyaktól, vízinövényektől, halaktól is.
Ha nincs lehetőségünk fordított ozmózis készülék beszerzésére, akkor még jó szolgálatot tehet az esővíz is, ami szintén elég lágy. Itt viszont figyelnünk kell arra, hogy csakis szennyeződésmentes, tiszta esővizet használjunk fel. Az ereszcsatornából gyűjtött vizet minden esetben hagyjuk ülepedni!

Betta channoides


Érzékenyek és rövid ideig élnek

A legtöbb vad Betta faj nagyon érzékeny a különböző külső, paraziták által okozott betegségekre és a hámsérüléseken tanyázó gombafélékre is. Gyakori betegség a Piscinoodinium, vagyis a bársonybetegség.

Halaink testét (néha még a nyelőcsövet is) egy bársonyszerű fehéres fátyol lepi el, mely hasonlít a darakórra, csak itt a paraziták mérete sokkal kisebb és lassabb a fertőzés lefolyása is. Amíg a darakór pár nap alatt elviheti halunkat, addig a bársonybetegségben szenvedő egyed tovább él. A legjobb gyógymód ha időben felismerjük és kezeljük a betegséget. Sokszor egyszerűen csak besóztam az akvárium vizét (20 literre 2 evőkanál jódmentes só) és 24 órával később 50%-os vízcserét végeztem. Ez az eljárás pár alkalommal használt, de súlyosabb fertőzésnél már nem volt eredményes. Erősen fertőzött egyedeknél a kezelés a következő: A beteg állatot/állatokat egy steril, 2-5 %-os jódmentes konyhasót tartalmazó akváriumba helyezzük és 10-20 percig a fürdőben hagyjuk. Ezután egy már korábban berendezett, jól szellőztetett medencébe helyezzük át őket, és takarjuk le pár napra, sötétben ugyanis lelassul a paraziták fejlődése és szaporodása. Ez a módszer már elég hatékony, hogy megállítsuk a fertőzést. A réz tartalmú Parakill használata is jó gyógymód lehet még, ha betartjuk a gyógyszerre írt kezelési útmutatót. Ez a betegség csak egy a sok közül, ami megfertőzheti állatainkat. Törekedjünk a higiéniára: ne használjunk egy hálót két különböző halfajnál. Nem foglal nagy helyet egy kisebb vödör, amibe melegvizet és egy rész FMC-t/Parakillt teszünk. Nálam jó szolgálatot tesz még hálófertőtlenítésre a Neomagnol tabletta is. Sajnos sok esetben az elővigyázatosság sem segít, mivel a külső paraziták cisztái rengeteg más módon behurcolhatóak, sőt sok esetben már jelen is vannak az akváriumban, és csak a jó kondícióban lévő állatainkat nem fertőzik meg. A legtöbb betegség kivédésének kulcsa mégis a megelőzés!


Csak élő eleséget esznek

Ez sokak szemében irreálisan hangozhat, de bizonyos fajoknál valóban így van. Példaként a Betta albimarginátát tudom felhozni, ami alapvetően egy nagyon szelíd és békés hal. Ha nem ébreszti fel benne a vadászszenvedélyét az általunk beszórt táp, akkor nem foglalkozik vele. A legtöbb száraz eleség mellett elúszik, vagy rá sem hederít. Természetesen nem az összes Betta faj ennyire válogatós, de ha sikerült beszereznünk egy ilyen szépséget tiszteljük meg azzal, hogy válogatott élő táplálékkal kedveskedünk neki. A legjobb, ha egy héten több különböző élelemmel látjuk el. Bármikor adható számukra Drosophila, avagy a röpképtelen muslinca, garnéla, Zooplanktonok, mint például a Daphnia, Cyclops, de más tenyésztőknél a tücsöklárva is jó tápláléknak bizonyult. Ezeknél fajsúlyosabb, magasabb fehérje (8%) és zsír (2%) tartalmú eleség a Tubifex, amit alapos mosás és a béltartalom kiürülése után heti 2 alkalommal etethetünk. A vörös szúnyoglárvával csak nagyon óvatosan bánjunk, mert hamar túlehetik magukat halaink ebből a különösen hizlaló táplálékból. A fehér és fekete szúnyoglárva beszerzése már problémásabb, pedig ezek azok az eleségek, amiket minden gond nélkül merek ajánlani, természetesen mértékkel adagolva. A fiatal egyedeknek általában a frissen kelt Artemia a legmegfelelőbb indító eleség.

Betta unmaculata


Félénkek és szinte alig lehet látni őket

Sokakban ez is ellentmondást szül: Vajon miért tart egy épeszű ember olyan állatokat, amiket szinte soha nem lát és még a tetejében ennyi nyűggel is jár? A válasz egyszerű: a násztánc kezdetekor a hímek színezete elmélyül, vonásaik felerősödnek, és úszóikat kifeszítik. Nászruhájukat magukra öltve egyszerűen káprázatos látványt nyújtanak. Sokunk számára, akik a vad Betták mellett tettük le voksukat pont a rejtőzködő természetük a legérdekesebb. Kevés akvarista tanúsít türelmet, hogy kivárja azt a pillanatot, amikor valóban pompásak a halai. Azok, akik ha ránéznek egy akváriumra és látni szeretnék, ahogy kedvencük fel-alá úszkál a medencében és folyamatosan mutatja teljes színezetét, nem fogják sok örömüket lelni a Bettákban.
Rejtőzködő természetük genetikailag kódolt. Főként kis termetük miatt létszükséglet, hogy beleolvadjanak környezetükbe, elkerülve a náluk nagyobb ragadozók támadását. Vadászati szokásaikban is megjelenik a rejtőzködés. Legtöbbször lesben állnak egy falevél alatt vagy egy vízbe nyúló gyökérhez simulnak, és onnan figyelik a potenciális préda állatokat, leginkább a vízre hulló rovarokat, planktonikus élőlényeket vagy kis testű halakat. Természetesen akváriumi körülmények között halaink hozzászoknak a biztos táplálékhoz, felbátorodnak és sokszor előjönnek, de ijedős természetük még így is megmarad, ezért az akvárium lefedése elsődleges.


Biotóp szerű akváriumot igényelnek

Ha úgy döntünk, hogy berendezünk egy akváriumot Bettáinknak, van pár dolog, amit mindenképpen figyelembe kell vennünk. Fontos, hogy halaink „otthonosan” érezzék magukat. Félős természetüknek megfelelő búvóhelyeket találjanak, de mégis legyen elég terük, hogy a fajtársaik közötti rivalizálásból kihátrálhassanak, a domináns állatnak át tudják adni a revirt. Csak kevés növény képes azokat a szélsőséges vízparamétereket elviselni, ahol élnek. Sok feketevizes Betta faj élőhelyén, a kis mocsarakban, tőzeglápokban, eső táplálta medrekben a víz pH értéke az elhalt, rothadó növényi anyagoktól az erősen savas 3,5-4-es tartományba esik. A víz teljes oldottanyag-tartalma, a karbonát keménysége nagyon alacsony, az állandó keménységet okozó Mg és Ca ionok száma pedig legtöbbször nem mérhető. Alacsony pH-nál és összkeménységnél a víz CO2 tartalma elhanyagolható, ami viszont a növények fotoszintézisénél létfontosságú, hogy szervezetükbe beépíthessék a szőlőcukrot (C6H12O6).
A másik fontos tényező a fény megléte, ami a feketevízen csak csökkent mennyiségben tud áthatolni. Egyes Cryptocoryne, Microsorium, Vesicularia, Anubias fajok képesek alkalmazkodni ilyen körülményekhez, de ne várjunk tőlük se gyors növekedést.
Vannak viszont bőven olyan látványos hegyi Betta fajok is (Betta unimaculata, ocellata, macrostoma), amiknek nyugodt szívvel építhetünk vízinövényektől burjánzó dekoratív akváriumot és a feketevizes Betták is sokszor képesek alkalmazkodni a kevésbé savas vízparaméterekhez, bár náluk a szaporodás nagy valószínűséggel nem lesz sikeres.

 

 


Nem ajánlatos őket más halakkal együtt tartani

Kényes téma a társításuk, akár még más vad Betta fajokkal is. A legjobb megoldás, ha egy új fajt sikerül beszereznünk, hogy az interneten vagy szakkönyvekből szerzett ismereteink alapján egy számára berendezett akváriumba helyezzük. Így lehetőségünk van tanulmányozni viselkedését, táplálkozási szokásait, szerencsés esetben szaporodását. Társításukról ezidáig csak kevés információ áll rendelkezésünkre.
Viszonylag jó alkalmazkodó képességük miatt, leszámítva pár olyan territoriális fajt, mint például a Betta gladiator, a békés, kisebb termetű halakkal való együttélés sikeres lehet. Rizikófaktor, hogy legtöbbjük érzékeny a bőrbetegségekre, így megfertőzheti őket a többi állat és a kezelés is sokkal nehezebb egy közös akváriumban.

Mindenképpen csak kellő tapasztalat után vagy megbízható forrásból származó információ alapján tegyük őket össze más halakkal!
Ugrósáska

 

Log in to comment
Bejelentkezés
Legutóbbi fórumbejegyzések