18 október 2017

Béla.

Előszó.

Béla egy ötven körüli egyedül álló, és élő férfi. Az élete soha nem volt az ő irányítása alatt, mindig csak sodródót a körülötte zajló világgal. Díszállat kereskedőként dolgozik amióta az eszét tudja. Értelmét az életének a munkája, a kedvenc vevői és kollegái adják. Boldogan éldegélt, így várva a végét, de egyszer csak csoda történt. Úgy két hónappal ezelőtt behívták egy ügyvédi irodába, és közölték vele, hogy a plázát ahol dolgozik a sosem hallott nagybátya halála után ő örökölte. Nagyon megijedt hogy nyugis kis élettét most elveszíti, ezért próbálja mindenki előtt titkolni, hogy valójában ő egy milliomos pláza tulajdonos. A kis titka miatt sokszor kerül komikus helyzetbe, és néha szomorúba. Remélem, megszeretitek Bélát, és vele fogtok nevetni és sírni. Jó szórakozást.

 

Első rész.

Nézte a kétszáz forintost a kezébe, tanácstalanul. Szíve szerint hozzá vágta volna, de csak egy laza kézmozdulattal nyújtotta vissza – Magának nagyobb szüksége van rá! - Hideg zuhanyként érte a fiatalembert  a mondat. Csak állt a sokmilliós terepjárója mellett és nem értette a szerep cserét. Itt áll vele szembe ez a szakadt pláza droid, és meg alázza őt. - Maga hülye - felkiáltással be ugrik a kocsijába és elporzik, nem úgy tűnik hogy nagyon vigyázna a frissen vásárolt akváriumára. Béla önelégülten mosolyogva tolja vissza a kocsit a boltba, mielőtt beérne egy önjelölt adománygyűjtő ugrik elé a parkoló szélén. - Jó napot kívánok, a süsfelnap gyermekotthon javára gyűjtök! Tudna esetleg segíteni egy kis apróval? - Annyira átlátszó, és még is az emberek megállnak neki és sok-sok ezrest adnak, érthetetlen! Béla mosolyog, eddig mindig elmenekült a gyűjtők elöl, most benyúl a zsebébe, és elővesz egy húszezer forintost. - Tessék. Költse, amire akarja. -  Emberünk gyanakodva hátra lép, majd szinte kapkodva körbe néz. Ez most vagy a rendőrség, vagy valami kandi kamerás felvétel. - Na! Nyugodtan vegye el! -  Óvatosan elveszi, majd miközben Béla mosolyogva tovább tolja a kocsiját, gyanakodva követi tekintetével. Megköszöni is elfelejti. A kapuba Béla visszanéz, szegény ember a nap felé tartja a pénzt, és úgy próbál valami turpiságra rájönni. Ahogy közeledik a bolt felé, látja igen hosszú sor áll a kasszánál, valami elakadt a gépezetben. Egy idős hölgy tanácstalanodik a papagájával kapcsolatban. - Tegnap még jól volt. -  mondja, enyhén rekedtes hangján. Fruzsi a kasszás lány, kicsit fanyar mosollyal hallgatja. Eközbe fél szemmel nézve a növekvő sort. Meglátja Bélát, és mint egy kóbor kutya a hamburgeresre, könyörgően ránéz. Béla egyből érti most nem annyira, a szakértelmére, mint inkább a türelmére van szükség. - Csókolóm! Majd én segítek! - Azzal félre löki kis kocsiját és beáll a kasszás és a néni közé. Enyhén bólogatva nézi a nénit, és hallgatja a szegény papagáj történetét. Hátulról egy halk – kösz Béla - sóhaj jön, valahogy úgy hogy csak ő hallja. Nézi a nénit, és bárhogy próbálja, nem tud rá koncentrálni. Tekintete elkalandozik, és megáll egy öltönyös ember összeráncolt homlokán, aki a kirakaton kívülről nézi őt. A Pláza igazgató rendszeresen végig járja a folyosókat, ellenőrzi hogy minden rendben megy-e. Nemrég feltűnt neki, hogy az állatkereskedés egyik alkalmazottja nagyon hasonlít az új tulajdonosra. - A rohadt életbe - mormogja foga közt, miközben lassan, feltűnés nélkül próbál elfordulni. – Csak nehogy felismerjen! - Lassan elindul a raktár felé, ott hagyva a csodálkozástól kis lefagyott nénit - Várjon fiatalember, még nem fejeztem be! - Emeli fel a kezét a néni - Dehogynem. - gondolja magába Béla, és tovább megy. Az egyik állvány mögött befordul a raktár felé, gondolja eltűnik egy időre a WC –ben. De a sarkon túl belebotlik Józsiba a meleg biztonsági őrbe - Szia szívem! - szólítja meg Bélát.

( folyt.köv )

Log in to comment
Bejelentkezés
Legutóbbi fórumbejegyzések
    • AM Nyomtatott kiadás
    • Üdv! Amint azt kicsit több, mint egy hete is írtam, nagyon várom a levelet, vagy valami igazi visszajelzést.
    • 4 órája 32 perce