Második rész:

 Ó! Sóhajt fel Béla! A baj nem jár egyedül!

- Mondjad! – szólt rá, kicsit ingerülten Józsira. Két hónapja vásárolt két pézsma teknős, jó ürügy volt, hogy Józsi rendszeresen zaklassa Bélát. Már nem idegesítette, és már az sem, hogy a kollegák folyamatosan hasukat fogva tervezgették kettejük esküvőjét.

 

– Nem akar enni, hidd el, nem! – mondta szomorúan Józsi, kezét leengedte dereka mellé, és próbált nagyon szánalomra méltóan kinézni. De Béla már tudta, hogy mire megy ki a játék.

- Ne is kérjél, nem megyek megnézni őket! – jelentette ki. Majd megpróbált tovább menekülni, de ekkor megakadt a szeme három doboz kutyanyíró gépen, amit egy kissé gyanúsan kinéző srác vitt a kassza felé. Elgondolkodott. Ez mennyire nem életszerű. Minek neki három kutyanyíró?

Valószínűleg gépekkel sem lehetett volna kimutatni, melyik szólalt meg előbb Fruzsi, vagy a lopásjelző?

- Béélaaa!! – Próbálta túlkiabálni a riasztó hangját Fruzsi. – Kapd el! -

És Béla futott, mint egy nyúl, legalábbis ő így érezte. A folyosóra kiérve meglátta szaladó tolvaj hátát, nem nagyon gondolkodott, csak szaladt utána. Bár minden erejét beleadta, a tolvaj egyre messzebb került tőle. Kint a parkolóban Béla már érezte nincs esélye.

Pont azon kezdet gondolkodni, hogy vajon milyen sztorit adjon be a többieknek. Amikor ott termett előtte egy német juhászkutya, az egyik vevő kedvenc ebe. Tátott pofával szállt Béla felé. Sokszor tervezte már ezt a támadást benn az üzletben, de hát Béla ott védet helyen volt, tehát nem tehette.

KRACS! Fogott rá Béla kezére. Béla döbbenten nézte a kezén csüngő ebet. A fájdalomtól sokkot kapott, így tehát csak állt bambán, és nem értette a szituációt. Józsi, aki lógó nyelvvel éppen akkor érte utol Bélát, oldalát fogva, erősen zihálva kérdezte.

- Mit csinálsz? – Béla rá nézet Józsira és szinte üvöltve mondta neki. - Szerinted? –

A kutya tulajdonosa sűrű bocsánatkérés közepette leszedte kutyáját Béláról, majd sietősen távozott az erősen ugató kutyát maga után vonszolva. Béla nézte a kezét, még jó hogy nem vérzik,- gondolta. És elindult befelé a boltba, hogy egy kis jeget tegyen a kezére, enyhítendő a fájdalmat.

- Nagyon fáj? – kérdezte Józsi együttérzően. - Nem, nem fáj. – válaszolta Béla, miközben a jó kezével egy könnycseppet morzsolt szét.

Bár ő próbálja lerázni az átkot, sajnos az mindig utoléri. Ki kell jelentenünk, hogy Bélát kifejezetten szeretik harapni az állatok. Rengetegszer bebizonyosodott, hogy még a legártalmatlanabb kisrágcsálók is csak arra várnak, hogy egy jót haraphassanak Bélából. Így tehát Béla táskája teli van fertőtlenítő, és kötszerekkel. Fel van készülve mindenre. Mindezek ellenére el kell hogy mondjuk Béla rendületlenül imádja az állatokat. Bár mostanában előnyben részesíti a fog nélkülieket, mint például a vízi csigákat.

A boltba visszaérve már messziről látja, hogy a harapás híre megelőzte őt. A drága kollegák nevetve tárgyalják Béla vs bodri történetét. Bélát meglátva szétrebbenek, csak Fruzsi marad ott.

- Mi történt? Bélukám. – kérdezi fuldokolva. Eredménytelenül próbálja rejteni széles, jó kedvét. – Elkaptad? -

- Áh. – Legyint Béla a jó kezével, és elmegy Fruzsi mellett. Vége lehetne már ennek a napnak, gondolja magába.

( folyt.köv )

Log in to comment