Artemia

 Régi álmomat sikerült idén megvalósítani, saját artémia nevelésbe kezdtem. Igen- igen jól olvastátok nem keltetésbe, hanem nevelésbe.

 Szerettem volna halaimnak egy steril viszonylag nagy méretű eleséget előállítani, amit viszonylag kis befektetéssel meg tudok oldani.

Vettem egy 300 literes műanyag esővíztároló kádat, megkerestem a kertben a legnaposabb helyet, majd feltöltöttem csapvízzel. Két napig szellőztettem, majd beleraktam 15 kg jódmentes konyhasót. A rengeteg só nagyon nehezen akart feloldódni, ezen egy nagy vízpumpával segítettem. Vártam két hetet, hogy kialakuljon a vízbe az alga (fő táplálékul artemiáimnak). Nem nagyon sikerült! Egy csepp alga annyi se jelent meg benne, úgy látszik, hogy a hazai algák nem szeretik a sót!? Neki estem hát a számítógépnek megkeresni, hogy mivel etessem rákjaimat, írtak ám sok mindent. Ebből arra a következtetésre jutottam, hogy bármit megesznek (hát ez később be is igazolódott). Eljött az idő, hogy kikeltessem az első csapatott. Az áttelepítés után teljesen eltűntek, napokig nem láttam egyet se (pedig néztem ám minden nap, vagy háromszor). Eltelt egy hét és láss csodát, megláttam az első kb. fél centis kis rákocskát. Családom engedve az erőszaknak kicsit unott képpel csodálta meg velem a kis rákot, a büszkeségemet. Két hetet vártam, hogy megfelelően felszaporodjanak, majd elkezdtem etetni őket a halakkal.

 El kell mondjam fenséges táplálék!

Próbáljátok meg ti is. Nem nagy ördöngösség.

Sok szerencsét.

Zábrácki László

Log in to comment