19 október 2017
Biztosan sokunkat foglakoztatot már a gondolat, hogy vajon díszhalaink számára is ugyanolyan fontos-e a megfeleő vitaminutánpótlás, különösen a C-vitaminé, mint például az emberi szervezet számára. De vajon hogyan lehet ezt a gyakorlatban megoldani, mik az összefüggések, milyen tünetekkel jár a halak esetében egy vitaminhiányos állapot, hogy kezelhető az avitaminózis? Bevallom, ez a kíváncsiság ösztönzött arra, hogy megírjam ezt a cikket. Az alábbi olvasmányt ajánlom, minden akvaristának, akit kicsit is érdekel a téma, bár néhol túl bonyolultnak tűnhetnek az összefüggések, de próbáltam úgy fogalmazni, illetve olyan információkat megosztani, amelyek a laikusok számára érthetőek. Lehet, hogy néhányan már olvastátok ezt az írást, hiszen egy másik akvarista oldalon is megtalálható volt egy ideig, de talán sokan vannak közöttetek olyanok is, akik még nem olvasták, illetve szeretnének többet tudni a témával kapcsolatban. Remélem sokan hasznát veszitek eme írásomnak, mind az elméletben, mind pedig a gyakorlatban. Jó olvasást kívánok!
Általánosságban a C-vitaminról
A C-vitamin története egészen az ókorig nyúlik vissza. Talán az ókori Római Birodalom, Görögország, vagy Egyiptom lakossága is ismerte a C-vitamin hiánybetegségét, de nem tudták pontosan, hogy minek a következtében betegedtek meg. Amióta a 20. század elején bebizonyosodott, hogy a C-vitamin hiánya okozza az emberiség egyik legrettegettebb betegségét, a skorbutot, azóta egyre többen tanulmányozták annak élettani szerepét egyes állatok esetében is. A kutatások során bebizonyosodott a különböző élettani folyamatokban résztvevő enzimek nélkülözhetetlen kofaktora, antioxidáns és immunstimulátor, kulcsszerepet játszik a szabad gyökök káros reakciói elleni védelemben, illetve nagy jelentőséggel bír az egyes stresszhelyzetek kivédésében is. A növényvilág tagjai képesek saját maguk szintetizálni az L-aszkorbinsavat, viszont az állatvilágban akad néhány faj, mely a gulonolakton oxidáz enzim hiányában, külső vitaminforrásra szorul.
A fenti folyamatábra az aszkorbinsav egy szerven belüli (intraorganikus) és szervek közötti (interorganikus) ciklusa. A piros nyilakat követve összeállítható az aszkorbinsav egy májon belüli és egy, a máj- és a májon kívüli szövetek között megvalósuló ciklusa. Egy-egy nyíl több reakcióból álló anyagcsereutat jelölhet. A gulonolakton és az aszkorbinsav közti nyíl jelzi, hogy az emberben és néhány egyéb fajban az aszkorbinsav szintézise a gulonolakton-oxidáz enzim hiánya miatt nem megy végbe. Az oxidatív stressz a redukált és az oxidált glutation arányát módosítva az aszkorbinsav-dehidroaszkorbinsav átalakulásokra és a glikogén anyagcserére hatva befolyásolja a ciklusokat. A glikogén a máj mozgósítható glukózraktára, amely glukóz-6-foszfát, glukóz-1-foszfát, UDP-glukóz közti termékeken keresztül épül fel a glukózból
A C-vitamin hiánybetegségének gyógyításával kapcsolatos első klinikai kísérleteket J. Lind, az Angol Királyi Flotta orvosa végezte, és kísérletei során bebizonyította, hogy a citrus félék gyümölcsinek, étrendbe való iktatásával, gyógyítható a skorbut. Kísérleteinek eredményeiről, 1753-ban könyvet is megjelentetett, „A treatise of the scurvy” címmel. Kezelési javaslatai azonban még a 20. század elejére sem váltak közismerté. A 20. század elején, 1907-ben, Axel Holst és Theodor Frölich felfedezték, hogy a tengerimalacoknak külső vitaminforrásra van szükségük, mivel szervezetük nem képes előállítani az L-aszkorbinsavat. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez a felfedezés indította el a C-vitaminnal kapcsolatos biológiai kutatásokat, ugyanis azt ezt követő évtizedekben számos kísérlet folyt, illetve folyik napjainkban is ezen felfedezés igazolására.
Kristályos formában, Szent-Györgyi Albert izolálta elsőként a vegyületet 1928-ban mellékveséből és hexuronsavnak nevezte el, valamint megállapította összképletét is, mely C6H8O6. Ekkor azonban még nem ismerték fel, hogy a hexuronsav azonos a C-vitaminnal. Szent-Györgyi 1932-ben paradicsompaprika nedvéből, nagy mennyiségben izolálta a vegyületet, majd egymástól függetlenül, ő és Tillmans is igazolták kísérleteik során, hogy a két vegyület azonos. Alig egy évvel később Hirst és Harworth meghatározták a vegyület szerkezetét és Szent-Györgyivel közösen azt javasolták, hogy a vegyület neve legyen L-aszkorbinsav, utalva a vegyület antiskorbutikus hatására. Ezt követően, egy éven belül, Reichstein megoldotta a vegyület laboratóriumi körülmények közötti szintetizálást, mely a mai napig alapját képezi a C-vitamin előállításának. Szent-Györgyi-t és Harworth-t, a C-vitaminnal kapcsolatos felfedezésük kapcsán, 1937-ben Nobel díjjal jutalmazták.
A C-vitamin táplálkozás-élettani jelentősége
A C-vitamin, számos olyan tulajdonsággal rendelkezik, melyeknek köszönhetően elősegíti az élőlények egészségének fenntartását. Többek között fontos szerepet játszik a növekedésben, a fejlődésben, a szaporodásban, a sérülések gyógyulásának folyamatában, a zsíranyagcsere folyamataiban, a stresszhelyzetek kivédésében, a karnitin szintetizálásában, illetve az élőlények, betegségekkel szembeni védettségében, mely nagy valószínűséggel az antioxidáns tulajdonságainak köszönhető.
A C-vitamin, más vízben oldódó vitaminoktól eltérően, nem rendelkezik kofaktor jellegű tulajdonságokkal, viszont számos olyan biokémiai folyamatban vesz részt, melyekben kofaktorként viselkedik.
Ezen folyamatok közé tartozik például a:
- Kollagén szintézis
A kollagén, az egyik nagyon fontos összetevője a bőrnek, a csontoknak, a porcoknak, valamint a vérerek falában lévő endotélium rétegnek, mely az erek rugalmasságáért felelős. Ha a szervezetben található C-vitamin koncentráció túl alacsonynak bizonyul, akkor egy esetleges sérülés esetén, az elégséges kollagén szintézis hiányában, a sérülések jóval nehezebben gyógyulnak, és ebből kifolyólag az adott élőlény további fertőzéseknek, megbetegedéseknek van kitéve.
- Katekolamin szintézis
A stresszes szituációkra történő válasz, elsősorban a szervezet edodokrin rendszerén keresztül valósul meg, melyben nagyon fontos szerepet játszik a kortizol, valamint a katekolamin, melyek szintézise, szintén a C-vitamin koncentrációtól függ. Stresszhelyzetekben jelentősen megnő a szervezet C-vitamin igénye. A megfelelő mennyiségben jelenlévő C-vitamin, képes kompenzálni a stresszhelyzet által kiváltott immunreakciót.
További funkciói a fiziológiai folyamatokban:
- A tirozin anyagcsere nélkülözhetetlen eleme

- A C-vitamin szerepet játszik a vas metabolizmusában, (például a skorbutos hal lépében megemelkedik a vas koncentráció.)

- A C-vitamin csökkenti egyes fémek, például a kadmium, a nikkel és az ólom mérgező hatását. Ezeket a fémeket redukált formájukba alakítja, amelyek ezt követően kevésbé
képesek felszívódni és gyorsabban távoznak a szervezetből.

- Fontos immunstimulátor, segít a szervezet általános fiziológiai állapotának javításában, védelmet nyújt egyes fertőzések és a környezet okozta károsodások ellen.

- Antioxidáns, így többek között szerepet játszik a májban végbemenő olyan detoxikációs folyamatokban, mint a xenobiotikumok, mérgek és szteroidok, vagy a környezetből származó nitrit szennyeződés okozta methemoglobin lebontása.

A C-vitamin hiány tünetei
Azoknál az állatfajoknál, amelyek nem képesek szintetizálni a C-vitamint, az L-aszkorbinsav abszorpciója nagymértékben a belekben történik egy transzport mechanizmuson keresztül. A felvehető C-vitamin mennyisége függ a nyálkahártya, Na+-ion koncentrációjától.
Számos halfajra és egyéb tenyésztett vízi állatra leírták a skorbutot, amely tünetei nagyon hasonlóak az emberen tapasztalható tünetekhez. A hiánybetegség lefolyását, többek között vizsgálták a pisztráng, a lazac, a csatorna harcsa, a tengeri sügér, az Astronotus ocellatus, a Cichlasoma urophthalmus, a Lepidosiren paradoxa, az Osteoglossum bicirrhosum, az Arapaima gigas, a Pygocentrus nattereri, a Serrasalmus elongatus, a Schizodon fasciatus, a Colossoma macropomum, a Steatogenys elegans, az Electrophorus electricus, a Potamotrygon sp., a Pelona sp., a Hypostomus sp., a Cichla sp. esetében is. Eme kutatások során megállapították, hogy a felsorolt fajok közül, kizárólag kettő (Potamotrygon faj képviselője, illetve a Lepidosiren paradoxa) faj veséjében van L-gulonolakton oxidáz enzim aktivitás, mely katalizálja az aszkorbinsav bioszintézisének utolsó lépését. Továbbá a kutatás alatt az is kiderült, hogy a Potamotrygon faj nőstény egyedeinek veséjében nagyobb az L-gulonolakton oxidáz enzim aktivitása, mint a hím egyedek veséjében. A C-vitamin hiány okozta tünetek sok esetben viszonylag lassan, több hét, esetleg hónap alatt alakulnak ki. Az étvágytalan, mozgásukban lelassult halaknak először csökken a növekedése. Ezt követően kezdetben apró, pontszerű bevérzések jelentkeznek a test különböző területein, amelyek később egészen nagy területekre is kiterjedhetnek, és mélyen az izomzatban is kialakulhatnak. A sebek gyógyulási ideje jelentősen meghosszabbodik. A hiánybetegség következtében a kötőszövetek és a csontok kollagén-tartalma csökken, a gerincvonal torzul, ami scoliozisban (gerincferdülés) és lordozisban (ventrális gerincferdülés) jelentkezik. Gyakran előfordul a kopoltyúfedők megrövidülése, a bőr sötét elszíneződése, az úszók, különösen a farokúszó deformálódása is. Csökken a vér hemoglobin tartalma, a betegségekkel és egyéb környezeti stresszel szembeni ellenálló képesség. Például a skorbutban szenvedő pisztrángnál a kopoltyúlemezek porcos része erősen duzzadt és deformálódott, a sejtekben nagyszámú vízzel telt sejtüreg található. A kopoltyúlemezek vége erősen lapított és torzult. A gerincvonalon rendellenes fejlődés, diszlokáció, kompresszió és bevérzések látszanak. A vese szöveteiben sorvadás és a fehérjetartalmú sejtközi folyadék mennyiségének emelkedése tapasztalható. A betegség végül a halak elhullásához vezet, ehhez azonban többnyire hónapok kellenek. Egy-két hónapnál rövidebb ideig tartó kísérletek során például nem alakult ki skorbut az európai harcsánál.
A fenti képek egy egészséges csatornaharcsa, illetve egy skorbutban szenvedő csatornaharcsa felvételeit ábrázolja. A bal oldali képen jól látszik, hogy a C-vitamin hiányos táplálkozás következtében, az alsó felvételen lévő egyed farokúszója erősen deformálódott, csökevényesedtek. A jobb oldali két képen egy egészséges és egy skorbutos egyed, gerincvonalának a röntgenfelvételét láthatjuk. Itt is szemmel látható a különbség, amíg a felső képen lévő gerincvonal deformálódás mentes és megfelelő kollagén tartalommal bír, valamint rajzolata erőteljes, addig az alsó felvételen jól látszik a C-vitamin hiányos táplálkozás következtében kialakult kollagén hiány, a gerinc vonal rajzolata gyenge és deformálódott.
A fenti képen jól látszanak a testet elborító pontszerű bevérzések, melyek a skorbut makroszkopikus tünetei. A tünetek súlyosbodása esetén az izomszövetben is megjelennek a bevérzések.
A C-vitaminról még napjainkban is azt feltételezik, hogy feleslegben adagolt része a vizelettel távozik, azonban már bizonyított, hogy hosszú ideig tartó túladagolása károsodásokhoz vezethet. Ennek legismertebb formája az L-aszkorbinsav lebomlási termékeként keletkező oxalátból származó vesekő. Ugyan nem közvetlenül ide tartozik, de fontosnak tartom megemlíteni az egyes növényevő halfajok, spenóttal, valamint sóskával való etetését is. A spenótról és a sóskáról azt kell tudnunk, hogy magas oxálsav tartalmuk miatt fokozott óvatossággal lehet csak etetés céljából halainkat táplálni eme két növénnyel, mivel a bennük lévő oxálsav a halak, illetve más élőlények szervezetében reakcióba lép a kalciummal és ennek következtében kalcium-oxalát képződik, amely súlyos vese problémákat idézhet elő.
Az aszkobinsav tartalmú tápok
Mivel a természetes, vagy a halastavakban tartott halak környezetükből könnyen hozzájutnak a számukra szükséges mennyiségű C-vitaminhoz, az L-aszkorbinsav felfedezését követően a kutatók még hosszú ideig nem tudtak arról, hogy sok halfaj esetében esszenciálisnak számít ez a vitamin. Az intenzív haltenyésztés elterjedése során azonban hamarosan az emberi skorbuthoz hasonló tüneteket észleltek egyes halfajoknál. Környezetüktől, tartástechnológiájuktól függően különböző stressz hatások érhetik a halakat tartásuk során. A különböző halak pillanatnyi C-vitamin felhasználása nagymértékben megváltozhat egyes stressz hatások elleni védekezés során és függ az L-aszkorbinsavszintetizáló képességtől. Az akvaristának, illetve haltartónak feltétlenül tudnia kell, hogy a tartani, szaporítani kívánt hal képes-e előállítani a számára szükséges mennyiségű C-vitamint. A takarmányukban C-vitamin kiegészítést igénylő fajoknál ugyanolyan káros lehet a túl magas aszkorbát szint, mint az optimális szükségletnél alacsonyabb. Az L-aszkorbinsav szintetizálására képes halfajok esetében kerülendő a 10-20 mg/kg-nál magasabb C-vitamin tartalom, ezért etetésük során nem javasolt a magas aszkorbát tartalmú tápok alkalmazása. A nyolcvanas évek végétől napjainkig sokan foglalkoztak az egyes halfajok C-vitamin igényének meghatározásával, azonban még a mai napig sem sikerült egy általánosan alkalmazható módszert kidolgozniuk az ezzel foglalkozó kutatóknak. A növekedés, a mortalitás és a skorbut tüneteinek vizsgálata legfeljebb a minimális szükséglet meghatározásához elegendő. Az egyes szervek telítődése C-vitaminnal, továbbá a csontok kollagén-tartalmának mérése már közelebbi értéket adhat, de nem lehet kihagyni a különböző stressz hatásokat sem. Az L-aszkorbinsav vízben könnyen bomlik, ezért a megfelelő C-vitamin tartalmú tápok előállítása komoly kihívást jelent a haltápok, illetve a díszhalaknak előállítandó készítmények előállítóinak. A hetvenes évek közepétől egyre több stabil, aszkorbát-2-mono-, illetve polifoszfát, aszkorbát-2-monoszulfát, palmitát, stb. észter formában előállított C-vitaminnal találkozhatunk a különböző cégek tápjaiban. A halak azonban nem rendelkeznek valamennyi forma hasznosítására alkalmas enzimekkel, így nem is képesek hasznosítani az összes, egyébként előállítható stabil C-vitamin formát. A C-vitamin és a stressz kapcsolata kezdettől fogva az egyik központi kérdés volt. A különböző kutatások egyaránt foglakoznak a C-vitamin szerepével a környezeti hatások és a fertőzések okozta károk elleni védekezésben. Találkozhatunk pl. a nitrit okozta methemoglobinémia, vagy a darakór túlélésében betöltött szerepével. A napjainkban folyó kutatások elsősorban a halak C-vitaminszintetizáló képességének genetikai kérdései felé koncentrálódnak. A kutatások során sikerült megállapítani, hogy a csontos halak valószínűleg a triász korban veszítették el L-aszkorbinsav előállító képességüket. Érdekességként megjegyezendő, bár a próbálkozás sikertelen volt, de a gulonolakton oxidáz enzim előállításáért felelős gént is megpróbálták patkányból lazacba átvinni. Bár a C-vitamin létfontosságú több, hazánkban is intenzíven tenyésztett halfaj számára, Magyarországon csak a kilencvenes évek elején kezdődtek el az ezzel kapcsolatos kutatások.
A természetes C-vitamin csak por alakban tekinthető stabilnak, mivel hő, fény és víz hatására bomlásnak indul. A hagyományos takarmány tápok előállítása során alkalmazott hőkezelés hatására szinte 100 %-ban lebomlik az aszkorbát-tartalom. Egy 1982-ben íródott tanulmány során, három különböző típusú /pellet, roppantott, por/, kíméletes eljárással előállított tápot vizsgáltak. Ennek eredményeképpen, azt a megállapítást tették, hogy mindhárom táp esetében, jelentősen csökkent az aszkorbát-tartalom az eredetileg hozzáadott mennyiséghez képest. A legkevesebb csökkenést a laboratóriumi körülmények között, az úgynevezett hideg pelletálással előállított formula mutatta. E táp aszkorbát-tartalma 23%-kal csökkent a kiindulási mennyiséghez képest. Továbbá vizsgálták a hagyományos úton előállított tápok aszkorbát-tartalmának csökkenését is, valamint a tárolás során fellépő veszteséget is. Vizsgálataik során kimutatták, hogy a hagyományos hőkezelési eljárással előállított tápok, a hőkezelést követően, elveszítették az aszkorbinsav tartalmuk 44-61 %-át. A tárolás során fellépő veszteséggel kapcsolatban azt a megállapítást hozták, hogy a 20 °C-on való tárolás során, a C-vitamin tartalom, 16 hét leforgása alatt teljes mértékben lebomlott, míg 4 °C-on történő tárolás során a teljes C-vitamin tartalom 40 %-a bomlott csak le. Mínusz 20 °C-on való tárolásnál, a vizsgált nyolc hetes periódus során, kevesebb, mint 10 %-os veszteséget mértek.
Külön kutatások folytak, illetve folynak napjainkban is az ivadékok és lárvák C-vitamin szükségletének, valamint felhasználásának a kimutatására. Ez a korosztály minden halfajnál jelentősebb C-vitamin igénnyel jelentkezik, mint az idősebbek. Ebben az időszakban azonban a halakat általában élő táplálékkal etetik, aminek nehezen oldható meg a vitaminnal történő dúsítása. Dabrowski vizsgálta a frissen kelt fehér maréna (Coregonus lavaretus L.) lárvák C-vitamin státuszát a szikzacskó felszívódása során. A teljes test aszkorbát tartalmának folyamatos, de lassú csökkenése szerinte arra utal, hogy ebben az időszakban nincs nagy C-vitamin igénye a halaknak. A lárvákat 4 napos koruktól etette különböző, 10-1700 mg/kg aszkorbát tartalmú takarmányokkal, és élő táplálékként artemiával. Megfigyelései szerint a mesterséges takarmányon nevelt halak növekedése az első hetekben lényegesen elmarad az artemián neveltektől, függetlenül a C-vitamin tartalomtól. A teljes test aszkorbát tartalma csökkent az aszkorbinsav tartalmú tápokon nevelt halaknál is. A szerzők ezt azzal magyarázzák, hogy az első 10 nap során a lárvák nem hasznosítják a kívülről bevitt L-aszkorbinsavat. A lárvák, zsengeivadékok első élő táplálékát, ami rendszerint a tubifex, célszerű kiegészíteni valamilyen formájú C-vitaminnal. Gyakorlatban ez viszonylag könnyen megoldható, mivel az apróra vágott táplálék vizes oldatból egyszerű abszorpcióval felveszi a vitamin bármelyik formáját. A C-vitamin kiegészítés elősegíti az elegendő mennyiségű és megfelelő szerkezetű kollagén szintézisét, ami növeli a fiatal halak darakór elleni védekező képességét is.
Következtetések:
Moreau és Dabrowski mérései azt mutatták, hogy a magas C-vitamin tartalmú takarmányok etetése nem okoz csökkenést a gulonolakton oxidáz enzim aktivitásában. Ennek ellenére a halak L-aszkorbinsav produkciója jelentősen csökkent a magas C-vitamin tartalmú tápok etetésének következtében. Ez az eredmény azt sugallja, hogy a szintézis valamelyik lépésében mégis kialakul gátlás, azaz „feed back” szabályozás működik. Azonban környezeti, vagy fertőzés okozta stresszhelyzetekben rövidebb ideig szükségessé válhat az emelt szintű, akár 10.000 mg/kg C-vitamin kiegészítéssel történő etetés is. A vizsgálatok eredményei azt mutatják, hogy a halak takarmányának kiegészítése C-vitaminnal nagy gondosságot igényel, különös tekintettel arra, hogy az esetleges tévedés hatása csak hónapok múlva jelentkezik. A tenyésztőnek, illetve a haltartónak, feltétlenül ismernie kellene, hogy az általa tartott, tenyésztett halfaj elő tudja-e állítani a C-vitamint. A C-vitamin kiegészítést igénylő fajoknál ugyanolyan káros lehet a takarmányban alkalmazott túl magas aszkorbát szint, mint az optimális szükségletnél alacsonyabb.
Felhasznált irodalom:

Viviane Verlhac, Jacques Gabaudan: The effect of vitamin C on fish health, Centre for Research in Animal Nutrition
I. B. Chatterjee (1978): Ascorbic acid metabolism. World Review of Nutrition and Diet.
D. Hornig (1975): Distribution of ascorbic acid, metabolites and analogues in man and animals. Annals of the New York Academy Sciences; vol. 258.
Gy. Gyuláné, P. Zsuzsanna (2003): A C-vitamin és formáinak hatása az európai harcsára (Silurus glanis l.) és egy tok hibridre (Acipenser ruthenus l. X Acipencer baeri)
J. E. Halver et al. (1975): Utilization of ascorbic acid in fish-Annals of the New York Academy of Sciences; Vol. 258, Second Conference on Vitamin C.
D. M. Fracalossi et al. (2001): Ascorbic acid biosynthesis in Amazonian fishes-Agriculture vol. 192.
R. Moreau et al. (1999): Vitamin C, vitamin E interaction in juvenile lake sturgeon (Acipenser fulvescens R.), a fish able to synthesize ascorbic acid. J. Appl. Ichthyol. vol.15.
R. Moreau et al. (1999): Renal L-1,4-gulonolacton oxidase activity as affected by dietary ascorbic acid in lake sturgeon (Acipenser fulvescens). Aquaculture 180.
Log in to comment


imperatore profilkép
imperatore válaszolt #1 4 éve 11 hónapja
Szia Gábor!

A cikkben megemlítésre került, hogy a C-vitaminról még a mai napig is azt hiszik, hogy a feleslegesen adagolt (túladagolt) mennyiség teljes mértékben kiürül a szervezetből. Ez azonban téves feltételezés, bizonyos mértékben raktározódik a sejtekben némi aszkorbát, különböző vegyületek formájában (pl.: Pisztráng-szulfát formában), de a felesleget le kell bontania a szervezetnek, mely folyamat során oxalát keletkezik. Nagyon fontos, hogy ismerjük halaink igényeit, viselkedését, mert például a hypovitaminosis, hetekkel, hónapokkal a makroszkopikus tünetek megjelenése előtt elkezdődhet. Az egyes fajok számára, az aszkorbátvegyületek (askorbát-2-szulfát, aszkorbát-2-monofoszfát, aszkorbát-2-polifoszfát) hasznosíthatósága nagyban függ az adott faj szulfatáz,foszfatáz, szulfát-transzferáz enzim aktivitásától. A kísérletek alapján megállapították, hogy ezek az enzimek nem aktívak, ha a faj számára elegendő L-aszkorbinsav áll rendelkezésre.

A C-vitamin igényt főként olyan fajok esetében vizsgálták, melyek tenyésztése, étkeztetési, gazdasági haszonszerzés céljából folyik. Kedveltetésből tartott fajok, díszhalak esetében, ez irányú kutatásokat nagyon kis számban folytattak. A cikkben viszont szintén említésre kerül néhány faj, melyeknek vizsgálták az aszkorbinsavval szembeni igényüket. A csontos halak többsége nem képes a C-vitamin szintézisre, ezért külső forrásból kel felvennie azt, míg a porcos halak rendelkeznek eme szintetizáló képességgel.
mmccannon profilkép
mmccannon válaszolt #2 4 éve 11 hónapja
Nagyon érdekes kérdésre világítottál Gábor: meddig tudja raktározni a szervezet a C-vitamint?

Mint minden vízben oldódó vitamin, a C-vitamin is pár óra leforgása alatt a vesén keresztül távoznak a szervezetünkből. Épp ezért fontos a folyamatos rendszeres, napi utánpótlás. Így kérdés, hogy halaink gyors anyagcseréje milyen arányú hasznosítást tesz lehetővé?
halőrxxl profilkép
halőrxxl válaszolt #3 4 éve 11 hónapja
Érdekes a gondolatmenet.....én azt mondanám hogy igen kíváncsi lennék azon halcsaládokra melyek képesek szintetizálni a C vitamint-vagy nevezzük aminek akarjuk.:)Bénán keresőzök-ezért ha van információtok hálásan fogadnám azt!
Magam az igen ritka Sera fishtamin-tól eltekintve sosem használtam még semmiféle külön adagolt kiegészítőt...megvallom inkább a változatos étrendre,a rendszeres koplalónapokra helyezem a hangsúlyt-ezt már 1.5 hónapos kortól.Halaim fejlődése azt gondolom kielégítő-de semmi esetre sem mondható az hogy valami hatalmas ütemben történne.Inkább az egészségi stabilitásra koncentrálnék....
A C vitamin vajon meddig raktározódik a halak szervezetében-vagy egyáltalán raktározódik-e?Nem kérdés volt,csak egy gondolatmenet amit ajánlott végig gondolni.Másféle vitaminokról csak a hipovitaminózis jutna eszembe eleddig..ezért is nem mertem eddig beavatkozni halaimnál.Sejtelmem sincs hogyan vehetném észre hogy halaimnál kialakult ez a kedvezőtlen dolog....vagy csak azért van mert nincs okom ettől félni?
Viktor...kérlek nagyon merülj bele ebbe a témába-képzettséged számomra totálisan megbízható forrásként tart téged számon e témában.Előre is megköszönöm....
T.:Gábor
toist profilkép
toist válaszolt #4 4 éve 11 hónapja
Szia! Köszönöm a reakciót, azt hiszem amire utalni próbáltam, nem fejtettem ki elég egyértelműen, és/vagy a kémiai ismereteim hiányosak. :) Az első bekezdésben az idézet kijelenti, hogy a frissen kelt ivadék növekedésre gyakorlatilag nincs hatással az aszkorbinsav, azonban artémiával hasonlítja össze a különböző aszkorbinsav tartalmú tápokat. A második bekezdés szerint viszont az artémia jelentős mértékben tartalmaz aszkorbátot. Tehát a biológiai érték miatti növekedéskülönbségtől eltekintve minden általa használt tápban volt C-vitamin. Értem, hogy a halak testének aszkorbáttartalma folyamatosan csökkent az első időszakban, de ez csak azért csökkenhet, mert nincs szükségük rá? Úgy értem, ha hasznosul, gondolom reakcióba lép valamivel és ugyanúgy kevesebb lesz az értéke, vagy tévedek?
imperatore profilkép
imperatore válaszolt #5 4 éve 11 hónapja
Szia!


Véleményem szerint nincs ellentmondás. Az általad idézett bekezdéseket továbbolvasva érthetővé válik a dolog. Tehát a növendék halak, életük első néhány napjában nem hasznosítják a táplálék által, szervezetükbe került aszkorbinsavat. A mesterséges tápon és az artémián nevelt ivadékok közötti méretkülönbség a táplálékok biológiai értékén múlhat. A második idézet pedig az egyes C-vitamin források, szövetekben való elraktározódásával, felhasználhatóságával foglakozik. A különböző aszkorbát tartalmú vegyületek nem minden esetben hasznosulnak az adott élőlényben, ez alapján talán kijelenthetjük, hogy az egyes vegyületek, a hasznosulás szempontjából, fajspecifikusak.
toist profilkép
toist válaszolt #6 4 éve 11 hónapja
Végre jutott időm végigolvasni a cikket - mióta megláttam a címét, azóta próbáltam rá időt szakítani!

Egy érdekes ellentmondást találtam a források által közölt információkban - nem a bloggal kötözködés, szeretném csak rá felhívni a figyelmet:
"Megfigyelései szerint a mesterséges takarmányon nevelt halak növekedése az első hetekben lényegesen elmarad az artemián neveltektől, függetlenül a C-vitamin tartalomtól."
míg Gy. Gyuláné, P. Zsuzsanna (2003) szintén forrásként felhasznált leírásában a következő olvasható:
"Eredményeik alapján az artémia pete egyedülállóan magas aszkorbát-2-monoszulfát koncentrációt mutatott, míg a vizsgált halakban és a tubifexben nem tudták még nyomokban sem kimutatni a vegyületet."
Ennek fényében a fentebbi vizsgálatból levont következtetési logikája a szerzőknek nem feltétlenül hibátlan...

A vitamin "mezei akvaristák" által történő felhasználásával kapcsolatban egy tapasztalatot szeretnék megosztani veletek, ami lehet véletlenek együttállása (a mintavételezés nem elég jelentős), a cikk olvasása után lehet nem is használtam volna ilyen dózist, de kíváncsi vagyok a véleményetekre - vagy ha valaki kipróbálja hasonló esetben, érdekes lenne megfigyelni hasonlót tapasztal-e!
Szimptóma: gyors kopoltyúmozgás, folyamatos mozgáskorrekció, előre-hátra billegés, vöröses száj. Megfázásra utaló dolgok - bár be kell valljam nagyon ritkán találkozok betegségekkel szerencsére, ezért lehet már itt hibáztam. A tüneteket mutató hal kicsiket nevelő sügérféle, sem külön venni, sem az egész akváriumot gyógyszerezni nem akartam - emellett nem is állt rendelkezésemre semmilyen gyógyszer, aminek a szavatossága 3-4 évnél nem régebben járt le -, ráadásul az ivadékok jelenléte miatt a hőmérséklet hirtelen emelését is túl kockázatosnak tartottam. Mindezek miatt és mert magamon és halaimon sem szívesen alkalmazok gyógyszereket, az egyetlen általam használt (a fokhagymán kívül :) ) és háznál lévő "gyógyszerpótlékot", természetes (nem természetazonos, hanem természetes anyagokból kivont) C-vitamin tablettát vetettem be. Éjjel 3-kor vízben a lehető legalaposabban feloldott, de még így is elég darabos ~250 mg-nyi adagot lőttem a pihenő hal szájához, reggel pedig a maradék ~250 mg-nyi adagot kiolvasztott darabos táplálékkal elkeverve adtam be, valamint 15% vizet cseréltem. A halak szájába és szervezetébe minden bizonnyal sokkal kevesebb került az 500 mg-nál, de fentebbiek alapján a bevitt dózis így is túlzásnak tűnik. Ami biztos: estére a tünetek megszűntek és azóta sem jöttek elő. Naplómnak köszönhetően tudom, hogy ez pontosan 79 napja történt, ez még sajnos nem elég hosszú táv, hogy teljesen nyugodt legyek a következtetések kapcsán, de remélem érdekes megfigyelés! :)
Ismétlem: nem vagyok benne biztos, hogy a C-vitamin okozta, illetve "lóduktoros" hirtelen kapott ötletemet nem is szeretném nagyon védeni - a lehetőségekhez képest nekem ez tűnt a legkisebb hülyeségnek akkor.
imperatore profilkép
imperatore válaszolt #7 4 éve 11 hónapja
Én úgy gondolom, hogy a lehető legváltozatosabban kell díszhalainkat, adott esetben hüllőinket etetni, hiszen ezzel tudjuk csak számukra biztosítani a megfelelő tápanyagbevitelt. Az egyoldalú táplálkozás egyetlen élőlény számára sem előnyös.
imperatore profilkép
imperatore válaszolt #8 4 éve 11 hónapja
Szia Gyula!

Köszönöm a dicsérő szavakat.
Az általad említett táblázatban azt is érdemes lenne megemlíteni, hogy az egyes fajok, milyen vitaminszükséglettel rendelkeznek.
Egyébként a belinkelt értekezések közül kettőt én is használtam, mint forrás és ezt a cikkem végén meg is jelöltem.
imperatore profilkép
imperatore válaszolt #9 4 éve 11 hónapja
Szia Mary!

Köszönöm a hozzászólást.

Ha visszaemlékszel, akkor néhány héttel ezelőtt már próbáltuk kitárgyalni a "zöld-has" betegséget. Ahhoz, hogy párhuzamot vonhassunk a kór kialakulása és az etetési szokások között, komolyabb kutatómunkát kellene folytatni. Természetesen lehet összefüggés a két dolog között, de az ellenkezője is igaz lehet.

A C-vitamin már ennél alacsonyabb hőmérsékleten (szobahőmérséklet) bomlásnak indul. Egyébként a cikkben meg is említem, hogy a kísérletek során milyen eredmények születtek ezzel kapcsolatban. A C-vitamin tartalom nem a halak testtömegére van vonatkoztatva, hanem a táplálékra.
cobayanigiri profilkép
cobayanigiri válaszolt #10 4 éve 11 hónapja
Karmosbéka (Xenopus laevis) ebihalaim etetésénél szintén felmerült a kizárólag spenóttal etetés lehetséges veszélye. A szakirodalom szerint az így táplált egyedek átalakulás után röviddel pusztulnak el a máj rendellenes működése miatt. Ezért én más táplálékkal váltogatva oldottam meg az etetését, mert egyébként szerették és szépen nőttek tőle, ahogy a takarítószemélyzetként tartott almacsigák is.
imperatore profilkép
imperatore válaszolt #11 4 éve 11 hónapja
Örülök Phil, hogy elnyerte tetszésedet a cikk.
Mátéfi profilkép
Mátéfi válaszolt #12 4 éve 11 hónapja
Találtam itt egy doktori értekezést e témában:

http://ganymedes.lib.unideb.hu:8080/dea/bitstream/2437/57582/3/ertekezes.pdf



..... angol nyelven cikk:

http://www.dsm.com/en_US/downloads/dnp/51644_VitaminC.pdf


http://www.ncbi.nlm.nih.gov/pubmed/9772145


Eddig annyit leszűrtem, hogy azok a halfajok, kétéltűek, hüllők melyek rendelkeznek a szintetizáláshoz szükséges enzimmel ( L-gulonolactone oxidase) a C vitamin termelést a vesében végzik, míg az emlősök a májban.
Mátéfi profilkép
Mátéfi válaszolt #13 4 éve 11 hónapja
Bár már olvastam, de ismételten gratulálok cikkedhez. Már csak egy olyan táblázat kellene, amelyben C vitamin szintetizálására képes és nem képes egyes akváriumi halfajok szerepelnek.
mmccannon profilkép
mmccannon válaszolt #14 4 éve 11 hónapja
Le vagyok nyűgözve, de egyúttal kérdések sokaságát generálta a blogod:


- Egy kérés/kérdés: nem lehet a folyamatábrát valahol nagyobb méretben elérhetővé tenni? (Igen, öregszem... :( )

- Nem tudtam, hogy a spenót/sóska efféle "mellékhatással" bír, ezért nagyon köszönöm, hogy erre külön kitértél írásodban. Egyúttal tudni szeretném, hogy lehet-e összefüggés a fent említett két zöldség, ill. az ún. zöldhas betegség között? E kór L-es harcsáknál fordul elő (bár - hála az égieknek - nálam nem volt efféle megbetegedés), és a mortalitás 100%.

- Régen úgy tanultam, hogy a C-vitamin 60 Celsius fok fele lebomlik. Ez helytálló? (Ha igen, akkor már helyre tudom rakni, hogy a magas hőfokon előállított takarmányoknál miért volt 100%-os a veszteség.)

- Írásodban szerepel a C-vitamin mg/kg arány ("kerülendő a 10-20 mg/kg-nál magasabb C-vitamin tartalom"). A hel testtömegére vonatkoztatva van megadva a C-vitamin mennyisége?


Végezetül: kérlek, még sok ilyen színvonalas, és az egyszeri halas számára is roppant értékes blogokkal örvendeztess meg.
phil61 profilkép
phil61 válaszolt #15 4 éve 11 hónapja
Gratulálok Viktor!Szokásos alapos,remek írás!Ahogy szoktad!
Bejelentkezés
Legutóbbi fórumbejegyzések
    • AM Nyomtatott kiadás
    • Üdv! Amint azt kicsit több, mint egy hete is írtam, nagyon várom a levelet, vagy valami igazi visszajelzést.
    • 1 napja 4 órája