ImageA napokban sikerült szert tennem erre a különleges halfajra, és emlékeztem hogy az Akvárium Magazin hasábjain már megjelent róla egy cikk. Megtaláltam, szerzője: Nagy Lajos. Remélem hamarosan a saját tapasztalataimról is beszámolhatok majd, addig is olvassátok Nagy Lajos cikkét! (Sepsi Péter, AM)

A tűcsőrű csuka

Xenentodon cancila, HAMILTON-BUCHANAN, 1822

1994-ben véletlenszerűen került hozzám két darab tűcsőrű csuka. Húgom szólt, hogy fogynak a hallai az akváriumból, de tetemet nem találnak. Amikor elmentem megnézni, mi lehet a baj, egy általam nem ismert hal volt az akváriumban, melynek hosszú csőrszerű szájában jól láthatóak voltak a fogak. A rejtélyes haleltűnésre így fény derült, a két hal pedig hozzám került. Abban a kereskedésben, ahol vették, volt még kettő darab, így azokat is megvásároltam. A szakirodalomban utánanéztem: ez a hal Dél-Ázsia édesvizeiben él, hazája India, Ceylon, Thaiföld, Burma és a Maláj-félsziget.
Kifejlett korában –a természetben- hossza eléri a 30-32 cm-t. Az én halaim ekkor 15 cm-esek voltak. Egy viszonylag nagy alapterületű, de nem túl magas vízoszlopú akváriumot rendeztem be nekik. Mind a négy hal falánkan evett, de csak az élő kishalat fogadták el.
A meglepetés néhány hét múlva ért, amikor 15-20 darab ikrát figyeltem meg a medencében. Ezek 2-3 mm átmérőjűek és teljesen átlátszóak voltak. A napok múlásával jól látható volt a halembrió kifejlődése az ikrában.
A lárvák hét-nyolc nap múlva kezdtek kikelni, és azonnal úsztak a víz felső rétegében. Kivettem őket külön akváriumba, majd a szikzacskó felszívódása után (két nap) próbáltam etetni frissen kelt sórákkal és apró planktonnal. Egyiket sem fogadták el, így, más táplálék nem lévén, elpusztultak.
Ezután rendszeresen figyeltem a halakat és mintegy két hét múlva megláttam a második ikrázást: két hal remegő mozgással közeledik egymáshoz. Az ikrák megtermékenyítése egyenként történik. Az ikrák 1-2 cm-es szálon függenek, ezekkel ragasztják rá a növényekre és gyakran a szűrő szivacsára. Az ikrázás után a pár mellől kivettem a másik két halat. Most felkészülhetem a kis csukák kelésére, így törpegurámit (Colisa lalia) és rózsás díszmárnát (Barbus conchonius) ikráztattam táplálásukhoz.
A kikelt csukák a törpegurámikat két nap alatt felfalták, közben szemmel láthatóan nőttek. A csapat húsz kishalból állt. Azt a néhány darabot, amelyek nem táplálkoztak intenzíven és a két nap alatt már le is maradtak a növekedésben, a legnagyobbak megették. A rózsás díszmárnákat már beosztva adtam nekik, így viszonylag egyformán ettek, de még így is előfordult, hogy a kisebbeket a többiek megették. Ebből az ikrázásból végül hat példányt tudtam felnevelni.
Ebben az időben – 1994 nyarán – a pár 10 naponta ikrázott. A kishalak felnevelése azonban nagyon problémás, egyik másik ugyan megeszi a szúnyoglárvát is, de nem ez a jellemző. Ha már elérik az 5 cm-t, táplálásuk egyszerű, mert a hazai vizekben egész nyáron lehet megfelelő méretű halivadékot fogni. Ezt a méretet – jó táplálás esetén – a negyedik hét végére érik el. Sok odafigyelés és munka árán az alábbi kishal-felnevelési módra jöttem rá: amikor megjelennek az ikrák, olyan szapora és könnyen tenyészthető halakat teszek ki ikrázni, mint pl. a zebradánió (Brachidanio rerio), vagy a rózsás díszmárna. Minél több párat, annál több kiscsukát tudok felnevelni. Amikor a csukák kikelnek, 5-6 darabot beteszek a dániók közé. Ezeket 3-4 nap alatt megeszik és közben dupla méretűre nőnek. Ekkor már oda lehet adni később kelő testvéreiket, amiket viszonylag könnyen le tudnak nyelni. Ezzel megint túl vagyunk két-három napon. Ezután ismét dániót kapnak, majd ha azok elfogytak, akkor jöhetnek az erre az időre nagyobbacskára nőtt rózsás díszmárnák. Ha elérik az egy hónapos kort, akkor már egyszerűbb a dolog, nyáron gyűjthető megfelelő méretű táplálék, télen pedig elevenszülő halak közepes méretű példányait fogyaszthatják.

Image
Ezzel a módszerrel sem sikerült azonban számottevő mennyiséget felnevelni. A legtöbb egy ikrázásból 12 darab, a legkevesebb3 darab. Ha valakinek nagy mennyiségű táplálékhal áll rendelkezésére, szerintem szinte veszteség nélkül az egész csapatot fel lehet nevelni. Ilyenkor csak arra kell vigyázni, hoy azokat a ahlakat, amelyek lemaradtak a növekedésben, külön kell tovább nevelni.
A tűcsőrű csuka ikráztatására a csapvíz megfelelő. A víz hőmérséklete nálam 25-26 °C. A szülőkön látható ivari különbség nincs, bár egyes szakkönyvek írnak ilyenről. A szülők a frissen kelt ivadékot nem bántják. Novemberben a pár teljesen leállt az ikrázással, ebben az időszakban étvágyuk sem volt tökéletes, a hím 10 napig egyáltalán nem evett.
Nálam küszt és szivárványos öklét kapnak. Normális körülmények között napi 2-3 darabot esznek meg fejenként. A táplálékhalak mérete 5-6 cm. A hím mindig kevesebbet eszik.
A tűcsőrű csuka társas akváriumba nem való, de érdekes formája, táplálkozása, valamint egyszerű tarthatósága miatt érdemes egy külön medencét berendezni számára. Ma már a táplálás miatt sem kell aggódni, hiszen nyáron gyűjthető számukra kishal, télen pedig minden városban kapható néhány forintért csalihal, és ezzel etethetjük ezt az érdekes, szép ragadozó halat.

Nagy Lajos

Megjelent az Akvárium Magazin 1995/7-8. számában.

Bejelentkezés a hozzászóláshoz

Naptár

March 2024
M T W T F S S
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31
Bejelentkezés