21 november 2017

Megszületett a világ legnagyobb tengeri menedéke

Phoenix-szigetek Védett Terület (Phoenix Islands Protected Area, PIPA) néven Óceániában, az Egyenlítő mentén 33 korallszigetből álló, 95 ezer lakosú köztársaság területén Magyarországhoz képest közel négy és félszer nagyobb tengeri rezervátumot hoztak létre. A mintegy 410 500 négyzetkilométeres körzetben nyolc korallzátony található. A rezervátum létrehozására az ENSZ 2006-os riói találkozóján tett ígéretet Kiribati, és az akkori vállaláshoz képest végül kétszerte nagyobb területet vont védelem alá.

"A korallzátonyok és a szigetek madárvilága a világon egyedülálló és jóformán érintetlen" - mondta Tetapo Nakara, Kiribati környezetvédelmi minisztere a tengeri rezervátum létrehozásának csütörtöki bejelentésekor. A szigetvilágban tengerbiológusok csak 2000 óta 120 korall- és 520 halfajt azonosítottak, köztük több addig ismeretlen volt a kutatók számára. A szigetek a költözőmadarak csendes-óceáni útvonalán számos faj számára fontos pihenő- és fészkelőhelyet jelentenek, és kivételes bőségben adnak otthont a halrajoknak és teknősöknek.

A nemzeti park kialakítása költségekkel is jár: a hatóságok a térségben betiltották a kereskedelmi halászatot, ami évente 3 millió dollár (538 millió forint) bevételkiesést jelent a kiribati kormánynak. A kieső bevételeket a rezervátum kapcsán fellendülő turizmusból szeretnék pótolni. A helyi közösségek számára továbbra is engedélyezik a halászatot.
A terület védelmének kialakításában Kiribatinak az amerikai Conservation International és a New England Aquarium segít. "A költségek legnagyobb részét az állandó ellenőrzés teszi ki. Már kaptunk egy hajót Ausztráliától, amit az őrszolgálat használ majd" - nyilatkozta Tebwe Ietaake, a kiribati környezetvédelmi minisztere. Még folynak a tárgyalások Ausztráliával és Új-Zélanddal a térség légi ellenőrzéséről.

A túlhalászat megszüntetésétől Kiribati azt reméli, hogy a korallzátonyok fellélegezhetnek, és visszanyerik korábbi épségüket. A rezervátum élővilágát azonban nem egyedül a túlhalászás tizedeli, ennél is nagyobb károkat okoz a globális klímaváltozás: a tengervíz melegszik, a korallzátonyok elhalnak és kifehérednek, miközben a szigeteket a tengerszint emelkedése fenyegeti - a partokat az erózió pusztítja, és a sós tengervíz elárasztja a helyieknek édesvizet adó területeket.

A Phoenix-szigetek Védett Terület létrejöttével a világ legnagyobb tengeri menedéke jött létre, lekörözve a Hawaii-szigetek és a Midway-szigetek között közel 355 ezer négyzetkilométeren elterülő Papahanaumokuakea tengeri rezervátumot és a körülbelül 345 ezer négyzetkilométeres ausztráliai Nagy Korallzátony védett részeit.

Forrás: [origo] Tudomány rovat

Az [origo] engedélyével!

Log in to comment

A tarajos gőte emberméretű rokona, egy körömnyi aprócska béka és egy átlátszó, vak szalamandra egyaránt szerepel a Londoni Zoológiai Társaság által összállított, bolygónk legkülönlegesebb és egyben legritkább teremtményeit felsorakoztató százas listán. A béka éve alkalmából bemutatjuk a Földön még ma is élő tíz legfurcsább kétéltűt.

Szinte már tragikus, mennyire nem tekintjük a kétéltűeket az állatvilág teljes jogú tagjainak. Egyrészt talán azért van ez így, mert - ki tudja miért - visszataszítónak látjuk őket, olyan állatoknak, amelyek nem szorulnak védelemre, miközben érzéseink hátterében valószínűleg az áll, hogy igen kevéssé ismerjük a béka-, gőte- és szalamandra fajokat. Pedig a védelmünkre szorulnának, sokkal inkább, mint az emlősök vagy a madarak - mutat rá dr. Jonathan Baillie, a Londoni Zoológiai Társaság evolúciós szempontból különleges és globálisan veszélyeztetett (Evolutionarily Distinct and Globally Endangered, EDGE) fajok kutatására és védelmére alakult programjának  vezetője annak apropóján, hogy a zoológiai társaság sikeres programja a tavalyi EDGE Emlősök után a napokban indította útjára az EDGE Kétéltűek elnevezésű kezdeményezését, amely a bolygónkon élő legkülönlegesebb, ritka béka-, gőte- és szalamandrafajok megismertetését és védelmét hivatott elősegíteni.

Napjainkra a Földünkön élő minden harmadik kétéltűfaj a kihalás szélére került: 32 százalékukat, összesen 1896 fajukat soroljuk a veszélyeztetettek közé. Összehasonlításképpen ez az arány a madarak között 12, az emlősfajok között 23 százalék. Az ismert kétéltűfajok közül 34 mára bizonyosan kipusztult természetes élőhelyén, és további legalább 130 faj is hasonló sorsra juthatott: az elmúlt években már nem lelték nyomukat a szakemberek. Legalább 43 százalékuk egyedszáma rohamosan csökken, ami azt jelenti, hogy hamarosan ezek a fajok is a veszélyeztetett fajok csoportját gyarapítják. Mindössze a kétéltűfajok 1 százaléka gyarapszik.

A kétéltűek körülbelül 350 millió éve jelentek meg a Földön, első virágkorukat a földtörténeti óidőben élték. Túléltek több nagy tömeges kihalási korszakot is, jelenleg azonban számos veszély leselkedik rájuk, aminek következtében számuk gyors fogyatkozásnak indult.

Három rendjük van: a farkatlan kétéltűek (békák és varangyok), a farkos kétéltűek (szalamandrák és gőték), valamint a lábatlan kétéltűek vagy féreggőték. Nagyjából ötezer fajukat ismeri a tudomány; az Antarktisz kivételével az összes kontinensen előfordulnak. Különlegességük, hogy jó indikátorai a környezet állapotának, mivel jóval érzékenyebbek a környezeti hatásokra, mint más élőlények.


A kétéltűeket többek között az teszi különlegessé, hogy egyed- és fajszámcsökkenésüket nem csak olyan területeken figyelték meg, ahol az élőhelyek romlása, pusztulása világosan érzékelhető, hanem védett nemzeti parkokban, az embertől viszonylag távolabb eső vidékeken is - a károsan ható faktor felbukkanását egy adott területen sok esetben más nem jelzi, csak a kétéltűek számának rohamos csökkenése. A kétéltűek közül számos faj igen érzékenyen reagál környezetének romlására még jóval azelőtt, hogy más állatcsoportokban hasonló jelenséget tudnánk megfigyelni, ennek köszönhetően a békákat, de a kissé nehezebben megfigyelhető gőtéket, szalamandrákat is a káros folyamatokat elsőként jelző indikátorfajoknak tekintik a biológusok.

Veszélyek

Az élőhelyek felszámolása, a klímaváltozás, a környezetszennyezés, a vegyszerezés, a túlzott vadászat és a begyűjtés egyaránt fenyegeti a kétéltűeket, de a legnagyobb veszélyt mégis egy tíz éve feltűnt parazita gomba, a Batrachochytrium dendrobatidis hozta: ha felüti fejét, az általa terjesztett betegség a kétéltűek 80 százalékát hónapok alatt kipusztíthatja az egyes élőhelyeken. A gombás megbetegedés a békák között járványszerűen terjed, és nagyon könnyen átkerül egyik populációból a másikba. 2007 őszén új-zélandi kutatók arról számoltak be, hogy megtalálták a fertőzés ellenszerét, ami a tesztek során három, Új-Zélandon őshonos és a kihalás szélén álló békafaj esetében hatékonynak bizonyult, az azonban még mindig kérdés, miként juthatna el a szer a természetben élő veszélyeztetett fajokhoz.

Szintén globálisan ható tényező az UV-B sugárzás alkalmankénti megemelkedése; az ultraviola sugárzás elsősorban az ebihalak és gőtelárvák egyedfejlődését befolyásolja negatív irányban. Emelt mennyiségű dózis mellett a fejlődési rendellenességek legszélesebb skálája alakulhat ki, és legtöbbször már embrionális korban pusztuláshoz vezethet. A peték fejlődésében ugyanilyen problémákhoz vezet létfontosságú vizes környezetük savasodása és fémmel, nehézfémmel történt szennyezése.

Az EDGE Kétéltűek között szereplő állatok bolygónk legkülönlegesebb élőlényei közé tartoznak. Bár e száz kétéltűfaj 85 százalékára emberi segítség híján a biztos kipusztulás vár, alig egynegyedük kap valamiféle védelmet. A Londoni Zoológiai Társaság 2008-ban a listán szereplő első tíz védelmét tűzte ki célul - a következőkben ezzekkel a különleges kétéltűekkel ismerkedhetünk meg.

A kínai óriásszalamandra (Andrias davidianus) testhossza akár a 1,8 métert, súlya a fél mázsát is elérheti; ezzel a ma bolygónkon élő legnagyobb kétéltű. Evolúciós fejlődése közel 100 millió évvel azelőtt vált el a többi kétéltűétől, hogy a dinoszauruszok megjelentek bolygónkon. Arról, hogy hány kínai óriásszalamandra él még eredeti élőhelyén, nincsenek adatok, de ott, ahol évtizedeken át tanulmányozták jelenlétét, 45 év alatt körülbelül 80%-os egyedszámcsökkenést tapasztaltak. Bár Kínában tilos rá vadászni, nagy termete miatt könnyű prédája az orvvadászoknak; húsa a feketepiacon kilónként száz USA-dollárért cserél gazdát. A kihalás szélére került.

A cikk folytatását itt olvashatod!

Forrás: [origo] Tudomány rovat

Az [origo] engedélyével!

Log in to comment

2007. december 1-én, szombaton délután 14 órától Budafokon, a Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központban kerül sor az Akvaristák Magyarországi Egyesületének évi rendes közgyűlésére.

Log in to comment

Az [origo] cikkéből kiderül, hogy az állatvilág 10 legfurcsább párzása közül 6 a világ édesvízi és tengeri állatvilágából kerül ki. Ajánlju figyelmetekbe a cikket (a Szerk.):

Minden állat szexuális viselkedésének végeredményben hasonló a célja: utódok létrehozása, amelyek hordozni fogják a szülők génjeinek egy részét. E cél elérésére azonban a különböző állatfajok igencsak eltérő módszereket fejlesztettek ki. Ezek között jó néhány akad, amelyek első látásra meghökkentőnek tűnnek, néha alig hihetők. Cikkünkben összegyűjtöttük az állatvilág tíz legfurcsább párzási viselkedését.

Az állatok minden viselkedése - táplálkozásuk, élelemkeresésük, a ragadozók elől való menekülésük - azért alakult olyanná, amilyennek ma látjuk, hogy a legjobban szolgálja az egyedek túlélését, és növelje szaporodási esélyeiket, hiszen ezáltal lehetőségük nyílhat arra, hogy génkészletüket továbbörökítsék a következő generációba. Mindez azonban mit sem ér, ha egy ivarosan szaporodó állat nem képes elérni, hogy ivarsejtjei egy különnemű fajtársának ivarsejtjeivel egyesüljenek, és az így létrejövő, zigótának nevezett sejtekből (amelyek ekkor már két példányban tartalmazzák a fajra jellemző géneket) életképes utódok fejlődjenek ki.

Minthogy az utódok életképességét nagyban befolyásolják génjei, amelyeket a szüleiktől örököltek, az utódnemzésre kész állatok igencsak megválogatják, hogy kivel állnak párba -  erről a témáról lásd bővebben A csapodár csalogány: félrelépés és hűség az állatvilágban című korábbi cikkünket . Miután, gyakran a párzáshoz hasonlóan lenyűgöző udvarlási ceremónia eredményeképp, egymásra talál egy hím és egy nőstény egyed (kivéve azokat az eseteket, amikor mindketten rendelkeznek mindkét nemre jellemző nemi szervekkel, amint arra nemsokára látunk is példát), elkezdődik a párzás. Az ivarsejtek egyes állatfajoknál a nőstény testüregében egyesülnek egymással, másoknál a külvilágban, ezeket külső megtermékenyítésű fajoknak nevezzük.

Néhány állatfaj párzó viselkedése különösen érdekes, ezekből mutatunk be néhányat.

A cikk folytatását itt olvashatod!

Forrás: [origo] Tudomány rovat

Az [origo] engedélyével!

Log in to comment

Az interneten láthatók a Londoni Állatkert archív fotói

100-150 éve élt elefántok, zebrák, majmok és büszke gondozóik megszürkült kópiákon. Október elsejétől bárki számára hozzáférhetőek az egyik legértékesebb zoológiai fotógyűjtemény, a Londoni Állatkert archív felvételei.
Gondozók vágják egy elefánt körmét egy 1923-ban készült fekete-fehér felvételen, egy másikon egy fiatal orángután ücsörög mélázva székén 1860-ban. Elefántok sétálnak az észak-londoni Camden dokkjainál, zebrák húzzák a Mazawattee tea reklámszekerét - 1914-ben. Csak néhány a Londoni Zoológiai Társaság (Zoological Society of London, ZSL) képgyűjteményéből, amely 2007 októberétől az interneten is megtekinthető.
A állatkertet is működtető társaságot 1826-ban hozták létre azzal a céllal, hogy jótékonysági szervezetként támogassa a környezetvédelmi tudományos és oktató munkát, a fajok védelmét és élőhelyeik fenntartását célzó környezetvédelmi tevékenységet. Az online képgyűjteményben részben a Londoni Állatkert 150 éve felhalmozódott, részben pedig jelenlegi állat- és növényállományáról készült friss fotói tekinthetők meg.
A képek másolatai megvásárolhatók - a bevételekből befolyt összeget a Társaság nemzetközi fajvédelmi programokra fordítja. Az állatkert egyik legfontosabb célja a veszélyeztetett fajok szaporítása: az itt található több mint 650 fajból 112 szerepel a veszélyeztetett fajok Vörös Listáján, az intézmény 130 faj tenyésztési programjában működik közre.

Forrás: [origo] Tudomány rovat

Az [origo] engedélyével!

 

Log in to comment
Bejelentkezés
Legutóbbi fórumbejegyzések
    • Az akvárium szûrése
    • A lebegtetett vagy bugyogtatott homokszűrésről szintén érdekelne a tapasztalatok! Méretezésekkel, kialakításokkal ,hatékonysággal...
    • 1 napja 10 órája
    • AM Nyomtatott kiadás
    • Bocs, a múltkor elfeleljtettem rákérdezni, de most beszéltem Pasával, hetekkel ezelőtt feladta a megadott ózdi címre... Lehet, hogy már ott...
    • 3 hete 5 napja