December elején a boltokban az Akvárium Magazin 72. –karácsonyi- száma. A mi ajándékunk Karácsonyra plusz négy oldal az akvarisztika világából. Egy kis ízelítõt olvashattok itt az újságból.

100 éve hódit Európában a szivárványos guppi
1908. december közepén érkeztek az elsõ élõ guppi példányok Európába. A hamburgi kikötõbe befutó hajón 25 példány jött Carl Siggelkow nagykereskedõ részére Venezuelából. A problémát az jelentette, hogy a csapatban  csupán  három nõstény volt. De néhány nappal karácsony elõtt megszületett az elsõ 12 kis guppi. Így kezdõdött a szivárványos guppi száz éve tartó sikertörténete...

A vöröstorkú sügér
Sokat törtem a fejem, melyik halról írjam a következõ cikket, mivel ritkaságokról és népszerû sügérfajokról volt már szó, így egy olyan mellett döntöttem, amely ismert ugyan az idõsebb akvaristák körében is, mégis manapság ritkán találkozhatunk vele, és ha alkalmanként fel is bukkan, már csak árnyéka a régi idõk vöröstorkú sügéreinek. Többek között ez az oka annak, hogy gyermekkorom egyik kedvenc akváriumi hala régóta nem fordult már meg a tenyészetemben. Az a néhány hazai kereskedelmi példány nem nyerte el a tetszésemet, de még külföldön sem találkoztam igazán szép meekivel...

Piros sapkás homoksügér
Az észak-kelet tanzániai Itungi part szaaszon találták meg ezt a gyönyörû homoksügéret néhány éve. A  homokos, vagy kövekkel tarkított kevert zóna lakója. Alakja és életmódja nagyon hasonló a dél-amerikai Geophagus nem képviselõihez, magas hátú, hasa lapos és alsó szájállású, vagyis a homok átrostálásával jut élelemhez. A talajban fellelhetõ élõ és a talajon rothadó növényi, állati maradványok alkotják fõ eleségforrásait...

Emlékek
Egy közeli ismerõsöm nagyon szeretett volna meglepni az õáltala évtizedek óta összegyûjtött kagyló és csigaház gyûjteménnyel. Nem fogadtam el! Hogy miért nem? Mint egy villámcsapás, úgy döbbentem rá! Számomra semmit nem érnek. A gyûjtésük emléke az igen, az ér valamit. De ezek az emlékek sajnos csak az övé...

  Neonhal
A neonhal felfedezése 1934-ben egy valóságos kalandregény, amely August Rabaut francia pillangó és kajmán vadász nevéhez fûzõdik. Két év múlva, 1936. júliusában George S. Myers által megtörtént a tudományos besorolás. Prof. Dr. Werner Ladiges birtokában volt ezekbõl az intrikákkal teli idõkbõl származó eredeti leveleknek, és iratoknak. Ezeket késõbb egy izgalmas és tanulságos könyvben foglalta össze: W. Ladiges „Úszó arany a Rio Ucayaliból” címmel. Amikor az elsõ példányok Németországba megérkeztek, a neonhal darabjáért akár a 100 birodalmi márkát is megadták...

54 liter gyönyörûség
Ez az újságcikk azért készült, hogy segítséget nyújtsunk az elsõ akvárium berendezéséhez. Nem egy nagy ördöngösség, csak az alapszabályokat kell betartani. Mikor hazaérünk akváriumunkkal, pakoljunk le és hívjuk össze a családi kupaktanácsot. Sok mindent el kell dönteni. Hova kerüljön? Mi legyen benne?...

„Crystal Red” garnéla
A crystal red garnéla ilyen formában nem található meg a természetben. A piros színû garnéla nem a géntechnika terméke, vagy egy mesterségesen színezett állat, hanem egy recesszív mutációja a „bee” garnélának, amelybõl hiányzik a fekete pigment. Ugyanakkor nem beszélhetünk itt a „bee” garnéla valódi albínó formájáról sem, csupán színváltozatról van szó. A fekete változat a Távol-Keleten él (Hong Kong, Taiwan, Kína területén), lassú folyású kis folyókban esetleg tavakban, de mindenképp nagyon tiszta vízben...

Loricaria, a rút szépség
Bevallom nagyon nehezen született meg ez az írás. Mégpedig azért, mert sok idõt töltöttem el azzal, hogy a rendelkezésre álló szakirodalom és az interneten elérhetõ adatok alapján pontosan meghatározzam a hazai akváriumokban tartott, közönséges, mindenki által csak „Loricaria” néven ismert halfajt. Azt hiszem, hogy annak, aki arra vetemedik, hogy kötelezõ alázatát levetve, akvarisztikai témájú cikkek írásába kezd, kötelessége a lehetõ legpontosabb adatokkal szolgálnia az olvasót. Ebben az esetben is megkíséreltem mindent az alapos tájékoztatás érdekében, de sajnos nem vagyok biztos abban, hogy helytálló eredményre jutottam...

  Takashi Amano
Takashi Amano galériájában, Tokiótól mintegy 5 órai utazásra lévõ Niigata szigetvárosban, megtekinthetjük az akvárium-tervezés és akváriumgondozás non-plusz-ultráját! Ebben a modern akvarisztikai stúdióban több, mint 30 jellegzetes Amano alkotást mutatnak be. Ez a fantasztikus kiállítás különleges víz alatti és víz feletti ötletek gyûjteménye. A külföldi és a japán látogatók elõzetes bejelentkezés alapján látogathatják a kiállítást. „A Mester, ahogy tanítványai nevezik, magában hordozza a páratlan bölcset, a nyugati tudással ötvözött japán érzékenységet és mûvészi készséget, és így ér el a kreatív csúcspontra.“ – áll a fõleg képekbõl álló – német nyelven is kiadott – könyvének elõszavában...

Dániók, 1. rész
Az utóbbi években elkezdtek érdekelni olyan halfajok Dél-Kelet Ázsiából, amelyek még egyáltalán nem kaphatók a kereskedelemben, illetve csak az utóbbi idõben váltak elérhetõvé. Ezek közül is a dániók és a velük rokon fajok tetszettek meg leginkább. Számos új fajt importáltak Európába a Távol-Keletrõl, de elég kevés új dánió faj található közöttük. Azok a fajok, amelyek elérhetõk akár hazánkban is számos esetben téves elnevezéssel kerülnek a boltokba és sokszor össze is keverik õket.
Ezért néhányszor csalódtam, amikor úgy tûnt, valami újat találtam, és utóbb kiderült, hogy egészen más fajról volt szó, mint amire számítottam. Sajnos túl nagy érdeklõdést nem mutatnak az akvaristák a dániók iránt, habár szinte mindenki tartott már zebradániót (Danio rerio), mégis kevesen tudják mennyi érdekes és szép rokona van még. A dániók között számos kicsi és nagyobb testméretû faj található. Rendkívül békések, szépek és könnyû a tartásuk.

  A Maldív-szigetek korallzátonyai
A tengeri akvarisztika által lehetõségünk nyílik egy olyan csodálatos világ megismerésére, amihez hasonló csak álmainkban létezik. Egy világ, amit még nem tudott az ember teljes mértékben saját életmódja szerint átalakítani. Ez a természetes szépség az egyre nagyobb tapasztalat és a technika fejlõdésével már „viszonylag” elérhetõ áron a mi nappalink díszévé is válhat. Ahhoz, hogy ezeket az élõlényeket minél jobban megismerjük meg kell vizsgálnunk az eredeti környezetükben is viselkedésüket, életmódjukat.

Csigavilág, 3. rész
Mielõtt belemélyülve nekiállnék papírra vetni a cikkem következõ fejezetét, nem hagyhatom ki, hogy egy kicsit elkalandozva ismét, egy saját élménybeszámolót adjak át az Olvasóknak.
Még kisiskolás koromban volt az iskolánkban egy „Saját kis kedvencem” kiállítás. A diákok ezen a délután bevihették az iskola aulájába állataikat, és megmutathatták a saját büszkeségüket a nagyvilágnak. Természetesen én se maradhattam le róla. Több héten keresztül készültem rá, jó pár elõre írt szöveget is alkottam kedvenceimrõl, melyrõl majd ott egy magabiztos beszámolót fogok tartani. Sajnos, az a lehetõség, hogy kivihessem csigáimat kudarcba fulladt, mert szüleim nem engedték, hogy kivigyem az állatokat.

Tõzeg
Több díszhal tartásához, illetve tenyésztéséhez természetes élõhelyének megfelelõ vízminõséget kell elõállítani. Ilyen vízre leggyakrabban a lágy, enyhén savas, csersavban gazdag, sötét vízben élõ halaknak van szükségük. Az elõzõ számban megismerkedhettünk az égertobozzal. Megtudhattuk, hogy – jelentõs stresszoldó hatása mellett – a víz kémhatását és színét is megváltoztatja. Most egy másik természetes anyagról lesz szó, amelyet szintén vízkezelésre használunk.