Hmm....most elgondolkodtam azon hogy a mindennapokban szükség lehet-e hasonló blogra.Nyilván nem nagy-viszont akik élvezettel olvasnak azok csalódni nem fognak most sem.Mivel blogjaim java része az akvarisztikát érinti ez is közéjük sorolható-néhol retro jellegű kis tárgyacskákkal,és néhány képen szemlélhető földmunkától meggyötört kezemmel.:) A lényegre koncentráljatok-mutatok pár érdekes dolgot-mondok olyanokat melyek nem biztos hogy tetszenek mindenkinek....Nem az a lényeg hogy ki mióta akvarizál-hanem hogy közben milyen gondolatai vannak.Ezekből osztok meg párat most....

******

Beszélgetünk mi a honlapon sok mindenről-néha az ember azt gondolja felesleges papolni,hiszen bárki megszerezheti a tudást ha utánaolvas.Ez csak részben igaz....a tapasztalatokat élőben kell megszerezni,ha pedig vannak akkor némi unszolásra jó ha meg is osztjuk-ezért van a hálózat.Szóba kerültek a porlasztók,beszélünk a központi levegőrendszerről mint nem okvetlenül szükséges,de több medencével rendelkező akvaristáknak már áldásos kiegészítőről.Írásomban szeretném nektek megmutatni hogy a használat során mi az ami a cső végére kerülhet nálam...és mi az amiről nem a legjobb véleményem alakult ki a használata során eltelt években.Szerettem volna belesűríteni a fórumba modandómat-többen igen élénken érdeklődnek a téma iránt....e blog szerves része Halivadék "Új állvány,levegőrendszer"c. blogjának-csupán mondandóm nagyobb terjedelme-és a képek-indokolják eben a formában való prezentálását. Essünk hát neki,öntsük ki a kis "kacatkákat" rejtő régi elelségesdobozkát.... Van itt minden..mi szem-szájnak ingere-pontosabban amiket az évek alatt ebbe a dobozkába tettem....nézzük hát sorban mi az ami minket most érdekelhet? Porlasztókövek-én nem hiszek abban,hogy csupán áramlással megfelelő oxigénszintet tudok teremteni medencéimben.Ha jobban megfigyeled,láthatod:nem csak a szín változik,hanem a kövek sűrűsége is.Próbáltam én már mindent....el is mondom rögvest hogy milyen tapasztalataim vannak! A zöld kövek viszonylag nem régen beszerezhetőek errefelé-talán a Tatrapet forgalmazza.Szépen átfújható,közepesen finom buborékokat ad-idővel vagy a kis levegőbevezető csonknál válik el,vagy maga a "kő" morzsálódik.Eldugulásra nem hajlamos...felújítani értelmetlen az ára miatt. A szürke kő már durvább buborékokat ereget,tartalék állományban van nálam. A kék köveket szeretem...finom-közepes porlasztást tudnak,viszonylag tartósak-de ezek is hajlamosak a morzsolódásra. A fehér,és a sárga kő régebbi darab-finomra porlasztják a befúvott levegőt.Viszont cserébe el is tömődnek elég hamar-kiszárítva azért még használhatóak újból.Savas tisztítással ne próbálkozzunk ezeknél-atomra eldugulnak. A fenti képen a levegő szabályozásához valaha gyártott,és mai korszerűbb kis szelepkéink láthatóak-ezt később bővebben kifejtem;). Itt már azokat a kiegészítőket szemlélhetitek melyek a csöveinkhez csatlakoztatva elosztják-irányítják a levegőnket.A kereszt,az "Y",a "T" ismerősek ugye?A toldó,a kis csapocskákkal ellátott elosztó szintén ismerős-neked is van,jól gondolom? Hmm....nekem is sajnos. Sajnos?Miért sajnálom hogy vásároltam ilyeneket?Azért mert megfigyeléseim szerint nagyon olcsó tömegtermékekről van szó,melyek minősége nem kis kívánnivalót hagy maga után-a későbbi képeken látni fogod.Felmerült hogy ezeket hogyan csatlakoztassuk a levegő rendszerünkhöz,és hogy egyenesen a kis csapocskát beragaszthatjuk-e?Semmi esetre sem-Halivadék is megmondta:anyaguk miatt nem ragaszthatóak be egyszerűen,én meg egyenesen azt állítom hogy nem is érdemesek arra hogy egy kicsit is komolyabb rendszer levegőhozamát erre bízzuk!:( Aztán még azt is gondolom hogy magát a csapot beragasztani nem lenne jó..mi van ha eltörik,mi van ha sérül? De folytassuk csak ezzel a kis ismerőssel: Kérem ez egy vadonatúj "T" elágazós levegőosztó csapos egység egyenesen a fiókomból-kidobhatom! Ezeket is...minek nekem ilyen?:( Tiszta szívemből elnézést kérek a gyártótól-forgalmazótól,de ezek a sorjás ,szétrepedező valamik mire valók?Talán arra hogy a levegőrendszerem mindenhol sziszegve adja tudtomra:inkább adj több pénzt,de ilyet ne vegyél! Hmm.....azért ez komoly volt a részemről.Igenis használhatják hobbisták,igenis sok ideig én is használtam őket.Alkalmasak-de fenntartásokkal.Nagyobb nyomást előállítani képes légpumpákhoz-főleg ha még nincsenek is kihajtva hozam tekintetében-én nem használnám.Viszont kis "levegőlökőkhöz" megfelelhetnek-és az igazi hobbisták használnak ilyet garmadával.:) Ne szontyolodjatok hát el ha ilyenekkel dolgoztok-csak figyeljétek meg:nem ereszt,nem szeretne még szétszakadni?Ha igen akkor csere,és ok.... Itt fönn mutatom magát a kis csapocskát-mint látható már használatban van,ezért igen ajánlott a tisztítása.Figyelem:a csapocska mindösszesen 2mm-es furattal rendelkezik-maga a ház is-,így a legcsekélyebb felrakódás is akadályozza a levegő továbbjutását!Ahogy látjátok a tömítési feladatot csak a súrlódás látja el-a csapocska többi része ami a furatba kerül nehogy megsérüljön!Ha azt tapasztalnátok hogy mégis ereszt zárt állapotban akkor cserélni szükséges-fillérek,tényleg nem drága. Beszélnünk kell még magáról a működés közben szerzett tapasztalataimról-nem valami fényesek. Mivel jelzem hogy a csapocska,és maga a test is 2mm-es furattal rendelkezik,a finom állítást kissé nehezítettnek gondolom.Mindössze a kar 40-45 fokos elfordításával már a teljes nyitottság állapotából el is juthatunk a zárt állapotig.Tehát kicsi a lehetőség,és egy kézzel nem is igazán kezelhető.Mindezek dacára persze nálam is járatos,de egyre inkább kikopnak a következő szelep miatt: Ez egy olcsón beszerezhető tűszelep,hálát adok annak a webshopnak mely forgalmazza.... Bár szétszedett állapotban ez is mutat egy kicsike belógó műanyagfelesleget-de csak véletlenül....mint észleltem csak egy valahogy belekeveredett darabka volt,egyszerűen kifújtam belőle.A fönti képen már előreszaladtam kicsit az ismertetésével,de ha már itt tartunk akkor szemléljük meg a belsejét!A képen szemben lévő furaton jön föl a levegő,és a furatszélén tömít a tulajdonképpeni szelepszár.A furatok 3mm átmérővel készülnek,jóval nagyobb átfolyást biztosítva levegőnek/víznek egyaránt.Igen a víznek is,hiszen hasonlókat láthatunk a csepegtetős öntözési rendszereknél is...itt azonban levegőről van szó.:) A következő képnek lett volna talán legelöl a helye: Nézzük hát miből is áll ez a rém egyszerű kis műanyag szelepecske.Bal oldalon ugye a szeleptest,középen maga a tömítettségért felelős O gyűrű szerű megoldás-de nem az,mert ennek inkább egy hengerszerű gumi alkatrész-,jobb oldalon pedig maga a szelepszár mely egybe van öntve a szabályozó kupakszerű "kezelőkarjával".A tömítő gyűrű felfekszik a szelepszár egyenes részén,azon csúszva oldja meg a gáztömör zárást.A kupakban is menet van-hiszen összecsavarva a szeleptesttel ezzel állíthatjuk a kúpos vég befeszülését/nyitását a szelepházban.Tehát ha nagyon egyszerű is,mégis csak tűszelep-és gyönyörűen zár! Az alul látható képen már összeszerelésre kész állapotban van,mindössze csak pár tekerés és kész is!Tisztítása egyszerű-bár a levegő sodrása úgy veszi körül a kúpos záróvéget,hogy igen kevés lerakódásra ad alkalmat. Cseh emelőimnél szükséges a pontos levegőmennyiség beállítása,és a gyors korrigálás sincs ellenemre..vagy amikor kis keltető medencécskébe rakok porlasztót,ott is pillanatok alatt állíthatok a levegő mennyiségén-és mindezt egy kézzel is!:) Megszámoltam:3.5 fordulat a zárt/teljesen nyitott állapot között a lehetőség.Persze nem pontosan ennyi-de 1.5-2 fordulat szemmel is látható levegő különbözetet jelent..ezt nevezem én pontos állítási lehetőségnek! Akkor sincs baj ha túlzottan kinyitnánk....több levegő ugyan nem jön,de a tömítő gumigyűrű megtartja a szelepszárat,és szivárgás továbbra sincs.Mivel nem tudtuk kitekerni,nem fogjuk lelejteni a kis "tekerentyűt" sem-ez pedig nagyon jóleső tud lenni akkor ha nincs kedvünk keresgélni. Összességében ezt a fajta szelepet tartom az elfogadhatónak mind árban,mind pedig kivitelben egy levegőrendszerhez. Vannak persze csili-vili fém társaik is....azokat azonban vegyék a profik,vagy a nagyobb büdzséből gazdálkodó hobbi társaink;) Még van egy kép amin össze szeretném hasonlítani a kétféle levegőcsapocskát: Esküszöm nem akarattal választottam ilyen kart a pirosból....ezt máris sorjázni kell hogy megláthassuk a tulajdonképpeni 2mm-es furatát.A fehér színű tűszelep már markánsan jobbnak ígérkezik itt is-nemhiába:3mm az a furat amin jöhet/mehet a levegő. Folytassuk most azzal aminek a helye a csövünk elején kell hogy legyen-ezek az irodalomban ajánlott visszacsapó szelepek. Ismerősek ugye-ilyeneket adnak a "nagy Sera"-k mellé.De legnagyobb sajnálatomra nem mind az aminek látszik-ki tudja melyik a kakukktojás? A kérdés persze nem nehéz-persze hogy az alsó lett fordítva címkézve.....Bosszantó tud lenni ha előtte nem próbáltuk ki a szabadon átfújás lehetőségét-lehet hogy egyik pumpakivezetésünk nem fogja tudni az általa megtermelt levegőt bejuttatni a rendszerbe. Jogosan vetődik fel a kérdés:ha már olyan sok helyen ajánlják a rendszerbe illesztését,vajon hogy néz ki belül?A visszacsapó szelepeket ugyanis az esetleges víz visszaszívódás ellen tervezték bevetni....nézzük mi van belül! Mielőtt azonban ti szétszednétek megjegyzem:össze van ragasztva-keményen,csak egy éles késsel tudtam ezt az egyet nem is roncsolás mentesen "beáldozni".Eddig ok is..de mi van tényleg belül?:) Egy kis gumikupak-ekkor már sejthető hogy milyen megoldással: A kis kupakocska végén van egy rés....alap esetben zárt,a bejövő levegő nyitja ki.A teljesen tisztán látáshoz még azt tenném hozzá hogy a levegő áramlása ebben a nézetben alulról jön-tehát a merevítő bordácskák nem állnak ellen,és a kis rés kinyílhat: Ha viszont visszaáramlás lenne-áramszünet,technikai malőr stb. miatt-a levegő vagy víz már ellenállásba ütközik!Ilyenkor a rés zárt állapotában a merevítő bordák még jobban összeszorítják azt-kipróbáltam,nem lehet átfújni még nagyobb erővel sem-tehát a konstrukció jó,és nem is drága....ha tehát több kisebb pumpát kötnétek egy rendszerre,akkor azok nyomását/levegőjét be tudjátok "injektálni" a közös gyűjtőcsőbe..a többiről már ejtettünk pár szót a fórumon. Azt viszont elmondom,hogy magasan elhelyezett egy darab pumpa,légtömör csövezés esetén nem szükséges ez az alkatrész-nekem is kimaradtak.Kissé visszafogja az áramlást,hajlamos idővel a kifáradásra,elkoszolódásra-akkor pedig már nem tud zárni.Ezért akinek ilyen biztonsági elem is be van építve az kísérje figyelemmel a működését,időnként tisztítás,vagy tesztüzem nem árthat! Végezetül nézzünk még pár érdekesebb megoldású porlasztót.... Faporlasztók...az egyik mondhatni relikvia,egy nagyon kedves társamtól kaptam pár éve.Az hogy miért került mégis kibontásra csakis a következő kép magyarázhatja: Figyeled olvasóm:két különböző eljárással készített porlasztó,és két eltérő buboréknagyság is!A bal oldalin szemlélhető az az eset,ha a porlasztót a fa keresztben elvágásával készítik-ilyenkor a rég kiszáradt fában láthatóak a szállítóedény nyalábokat alkotó vékonyka kis csövecskék.Valaha míg a fa élt ebben áramlott a tápanyagokat szállító nedv a lombkoronáig,és vissza-most levegőt porlasztunk e kis csövek segítségével. A másik porlasztó a fa növésével párhuzamosan darabolt hasából készült-jóval apróbb porlasztott buborék méret,és nagyobb ellenállás jellemzi.A két porlasztó két különböző fajból is készült. Akit behatóbban érdekel,az nagyszerű porlasztókat készíthet kiszárított hársból...tudom,éppen ezért szárad nálam egy kisebb tőke!:) Hopp..az Eheim speciális porlasztója,az örök életű!Persze hogy használom...a víz előkészítéskor vele "bugyborékoltatok",állítható sapkája révén a benne lévő filcet tetszőlegesen összeszorítva. Szedjük már szét...pár pillanat hogy lássuk mit rejt,hogyan készült?Ennyi mindössze az egész:egy menetes állítható zárósapka,egy filckorong-mely évekig jó,de kimosható,új készíthető bármikor!-és egy hordozó test a szervesen hozzávaló tapadókoronggal.A tapadókorong nélkül nem ok....az zárja le a levegő útját "hátrafelé"-de persze be is dughatjuk .Ezt a példányt 2007 óta használom-elmosom,és azt hinnéd vadiúj,a filc meg szintén szuper még. Ez a fajta porlasztó önállóan alkalmazható....szépen szabályozható a buborékok nagysága,felújítható-örök darab ha rá nem lépsz! Bejegyzésem végéhez érkeztünk....de valami még van a tarsolyomban nektek:)! Felvetődhet bennetek:vajon honnan ez a nagy levegő imádat nálam?Kérlek....mikor én kezdtem még nyoma sem volt a motoros szűrőknek,a csodaszép külső szűrőket pedig csak külföldi katalógusokban nézhettük nyálcsorgatva....Volt ugyan "baráti országból származó" megfelelője,de mi mindannyian az a meseszép Eheimet szerettük volna!Csodás kis szivattyúja ámulatba ejtett,a fogyasztás meg mit számított még a 70'-es években mond?Én akkor még csak gyermek voltam-édesanyámék pedig a hobbimat levegő hajtású szűrőcskékkel támogatták-erre futotta. Aztán egész életemben nem lett gigantikus külsőm....mikor már a magam ura voltam másra kellett-maradtak hát a sokak által csak fenntartással elfogadott belső motoros szűrők,és a levegősök.Nálam mindig duruzsolt a légpumpa... Régebben-lehet hogy ma is,csak itt nem az tuti!:(-lehetett kapni olyan porlasztókat melyek az Eheimhez hasonlóan filcbetétesek voltak.A méretük nekem nem felelt meg,ezért terveztem egyet mely belefér a mindenki által csak szivacsszűrőnek aposztrofált,máig nagy számban használt szűrőcskébe.Nekem is jópár darab van..a keltetőkben,előnevelőkben használom.Tapasztalatból mondom:nagyszerű dolog-manapság pedig virágkorát éli a garnélások,és a nano akvaristák körében. A tervrajzot elküldtem örökbecsű barátaim egyikének-legyártatta,visszaküldte a kész darabot.Beleszabtam a filcet-és megkezdte a működést a legnagyobb megelégedettségemre:)! Egy nagy baja volt csak:a roppant érdekes kis kütyü felkeltette kisebb fiam érdeklődését,és olyan helyre tette ahol csak ő találhatja meg....apa nekiadta.Már ő sem tudja hol van ez a fantasztikusan titkos rejtek-én pedig emlékeimben őrzöm azt az időszakot amikor megbizonyosodhattam róla:vannak igaz barátok,és vannak segítő szándékú kollégák közöttünk!Pecajocó előtt tisztelgem amikor beillesztem valamikori tervrajzomat,és köszönöm Jocókám..azóta már személyesen is volt módom. Nem tudok érzelemmentesen írni....és képtelen vagyok mellőzni a kis "vadhajtásokat" írásaimban.Elnézést ezért-szívesen állok rendelkezésetekre ha kérdés volna. E blogra való hivatkozást beillesztem a fórumra-egyenesen halivadék inspiráló blogjának hozzászólásaiba,hiszen oda való.. . Külön köszönetet mondok az Akvárium Magazin cikkírójának,Füredi Ferencnehttp://www.akvariummagazin.hu/index.php?option=com_banners&task=click&bid=7k "Az oldott oxigén..."c. cikke okán. Tisztelettel:Gábor

Címkék: Technika

Bővebben...

Címkék: Házi eleség

Bővebben...

Az újév sok újdonságot hozott a halodám vagy, ahogy mi hívjuk „halas szoba” történetében. Karácsonyra megérkezett a várva várt két új hegesztett 4 polcos állvány. Ez az esemény indította el az újítások lavináját :D

Az állványok

Az állványok elég masszívak lettek, ahogy apósom mondta, amikor felhozta Pestre őket „ez még az unokáimat is ki fogja szolgálni”. Igaza volt, mert mint utóbb kiderült az oldalt lévő keresztmerevítések fölöslegesnek bizonyultak, sőt akvárium takarításkor még néha útban is vannak.  A képen látható, a sok-sok módosítás után megszületett végső terv:

A két ünnep között a pincében szépen lefestettem őket OBI-s Hammeright utánzattal, ami a leírása alapján mehetett volna közvetlenül a rozsdára, de azért nem bíztam a véletlenre és előtte szép fényesre csiszoltam a vasat. Toist segítségével felcipeltük az egyiket a lakásba és fel is fúrtuk a falra. Kb. 1 hét volt mire telipakoltam akváriumokkal, időközben lefestettem a másik állványt is. Az ember azt hinné, hogy az első után a második már meg sem kottyan, de nem így lett sokkal többet küzdöttünk vele mire felvarázsoltuk a falra. Állványonként 6-6 darab 12 mm-es acél dübelelt használtunk (már megint túlbiztosítottam…). Az állványoknak a hátsó lábuk fix, az első egy villáskulcs segítségével állítható. Teljesen feltöltve, a lábakat feltekerve és erőből megrángatva, meg sem rezzen az akváriumokban a víz. Utólag azért néhány dolgot másképp terveztem volna rajta, ugyanis, a csavarok furatai a függőleges vasakon lettek elhelyezve, ezért volt olyan dübel (a másodiknál a legtöbb) amiből flexel le kellet vágni hogy az anya beférjen és rá lehessen tekerni.

Leflexelt dübel

A furatok helyét sem lehetett előre fúróval megjelölni, mert a fránya keresztmerevítéstől nem fért oda. A polcokra 18 mm-es bútorlapokat vágattam az obiban. Mint kiderült rosszul mértem le őket, mert nem vettem figyelembe a varratok szélességét, ezt később otthon egy dekopírral a korrigáltam. A bútorlapokra vékony hungarocellt tettem. Ezek után elkezdtem az feltölteni akváriumokkal átpakolva a régi salgó jellegűről az újra. Jelenleg mind a két állvány van teljesen feltöltve, de most készülök módosítani az akváriumok elrendezésén.

A levegőrendszer

Levegőrendszer híján a kompresszortól a levegőcsövek az akváriumokhoz, pókhálóra emlékeztető módon voltak vezetve, sok-sok T elosztóval szétosztva hogy mindenhova jusson. Ennek a megoldásnak az átláthatatlanságon kívül az volt a hátránya, ha az egyik kis csapon állítottam, akkor az összes többit, után kellet állítani, hogy megfelelő legyen a nyomás. Az állványok feltöltése után, elérkezetnek láttam az időt a régóta tervezgetett levegőrendszer kiépítésének. A rendszer lényege hogy a táplálás hurokban legyen, ne legyenek, olyan csőszakaszok ahová csak 1 irányból jut el a levegő. Erre azért van szükség, hogy a nyomás mindenütt egyforma legyen, mert ha ez nem így lenne, akkor ugyanott tartanék, egy-egy csap állítása után az összes beállítását módosítani kellene.

„Kezdőpont”

 Két lehetséges változatot vettem górcső alá. Az egyik a fix kiépítésű, a másik a szétszedhető kiépítésű. Az első verzió szálakban kapható vízvezetékcsövekből, könyök és elágazó idomok összeragasztásával épül ki, aminek az a hátránya, hogyha új állvány kerül beállításra vagy átrendezésre kerül a helyiség, akkor meg kell bontani a ragasztást és ki kell várni az 1 napos száradási időt. Persze ha előre tudjuk, hogy hová fog kerülni későbbiekben az új állvány, akkor egy elzárható leágazással elő lehet készíteni a helyét, a ragasztó megszáradása után csak ki kell nyitni a csapot. Ennek a verziónak az előnye, hogy olcsó mind a csövek, mind az idomok.  A másik verzió is vízvezeték csövekből kerül kiépítésre, de ehhez már a tekercsben kapható KPE csöveket és a hozzá kapható gyorskötő idomokat kell felhasználni. Az előnye, hogy néhány perc alatt szétszedhető és újra összeilleszthető, ezért akár „üzem” közben is variálható. A hátránya hogy a cső egy hajszálnyival drágább (ez a kisebbik gond), sajnos az idomok viszont sokkal drágábbak. Mivel már jó néhányszor változtatattam a haloda elrendezésén (és várhatóan még fogok is), ezért a szétszedhető verziót választottam. Ez után következhetett a tervezés: egy papírlappal beálltam a szoba közepére és sávosan megrajzoltam, hogy hogyan nézne ki a rendszer. A rajzot ezután tovább egyszerűsítettem, kitöröltem a fölösleges hurkokat.  A legvégén a könyök idomokat is lehúztam a tervről a borsos áruk miatt. A képen látható a végeredmény (Pirossal a KPE csövet jelöltem, zölddel az idomokat):

A tervezés után megvettem a szükséges 30 méter 20mm-es csövet és a 8 db mind a 3 elágazásán „TOKOS” T elemet, valamint a két végén tokos a 3. végén pedig külsőmenetes csatlakozású elemet a kompresszor csatlakozásához. Ezután jöhetett az összeállítás. A KPE cső (kemény poli-etilén), nem hazudtolta meg a nevét, kemény és rideg anyagból van, nagyon nehéz vele egyenes nyomvonalat prdodukálni. A legkisebb hajlítási sugara 30-40cm. Ha valaki megteheti, használjon könyök elemeket is, főleg ha kis ívekben kell hajlítani, de meg lehet oldani anélkül is, csak akkor nem olyan szép a látvány. A csöveket gyorskötözővel a legegyszerűbb az állványhoz rögzíteni, a falhoz pedig létezik befúrható rögzítő bilincs is. A munka nagy részét nem is a fúrás és a vágás tette ki, hanem a merevsége miatti helyretuszkolás, rögzítés.

Hajlítási sugár

A vágásához vettem egy „körbetekerős” csővágót, de kis kitartással, egy fűrészlappal is darabolható. Viszont a metszőollóra hasonlító műanyagcső-vágót nem javaslom, mert ovális lesz a cső vége a vágástól, ami az idomba való betolását megnehezíti. A vágási felületet le kell sorjázni, illetve a csövet egy kicsit kúpozni kell, hogy könnyebben be tudjuk nyomni az idomba, a tömítő gumigyűrűn át. A gyorskötő idom szerelése itt látható: http://www.poliext.hu/technologia-17.html

A csövön a levegő „kiállások”-hoz 4,5-ös furatokat készítettem, amikbe egy fogóval csak bele kell tolni a levegőcső toldókat. Kézi fúróval 4,5-ös fúrószárat használjunk, de ha valakinek van fúróállványa, bártan meg lehet próbálni a 4,8-ast is. A levegőcső toldókat nem kell ragasztani, mert rendesen beleszorulnak a furatba. Ha esetleg egy-egy furatban mégis lötyögne a toldó, akkor teflonszalaggal körbetekerve tudunk segíteni a helyzeten. A kiállásokra ezután az egyéni ízlés és az állványok adottságai alapján levegőcső darabokat kell szabni. A végükre pedig egy-egy kis piros csap kerül, amiknek segítségével akváriumonként állítható a szállított levegő mennyisége.

Levegőkiállás

Az első bekapcsolás után jó néhány másodpercbe telik, míg telítődik a rendszer levegővel és megjelennek a buborékok. Ez idő alatt az ember frászt kap, hogy ennyit küzdött vele és meg sem mukkan az egész. A beindítás után az összes akváriumnál be kell állítani a levegő mennyiségét, mert „alapértelmezésben” mindenütt cunamit csinálna, ha elég erős lenne a kompresszor. Az enyém az alapkiépítést még döcögve, de bírta, de további akvárium rákötését már nem, ezért a Haelia ACO-318-ast időközben lecseréltem egy ACO328-asra. 

Új kompresszor, dupla hűtéssel

Egyelőre úgy tűnik, hogy elég lesz a teljesítménye, bár még nem töltöttem fel minden polcot akváriummal. Sok előnnyel járt a rendszer kiépítése, leegyszerűsítette a dolgokat, eddig szerencsére hátrányát még nem tapasztaltam, bátran ajánlom a megépítését bárkinek, még annak is, aki egyébként nem szokott barkácsolni. Ha valakinek kérdése lenne a levegő rendszerrel-, vagy a megvalósítással kapcsolatban annak szívesen segítek.

Köszönettel: Halivadék

Címkék:

Bővebben...

A Cichlinae alcsalád Cichlasomatini nemzetsége

Az első leírás, valamint rajz, eme népes nemzettség képviselőiről 1648-ban készült, mely latin nyelven íródott, Georg Marcgrave által. A taxonómia jelenlegi állása szerint, a nemzettség kilenc, illetve egy ideiglenes nemet tartalmaz. Az egyes nemekbe tartozó fajok száma, nagy változatosságot mutat, hiszen vannak nemek, melyek több tucat fajt is magukba foglalnak és vannak nemek, melyeket kizárólag két faj gazdagít. A nemzetségbe tartozó sügérek többsége még mindig „akara” néven szerepel a köztudatban. Eme elnevezés a Dél-Amerikában élő, Guarani népcsoport nyelvéből ered, amely e nemzettségbe tartozó fajok, jellegzetes tojás formájú testfelépítésére utal.

Cichlasoma (Swainson, 1839)

Sok akvarista úgy véli, hogy az e nembe tartozó fajok egészen Texas-tól, Közép-Amerikán át Argentínáig megtalálhatóak. Ez az elgondolás 1983-ig helyesnek bizonyult, azonban Sven Kullander 1983-ban kiadott egy publikációt (A Revision of the South American Cichlid Genus Cichlasoma), melyben megpróbálta újfent leírni a nemet és a hozzátartozó fajokat. Ennek eredményeként közel egy tucat fajt zárt ki a nemből, illetve néhány fajt más nemekbe helyezett. A Cichlasoma nembe tartozó fajok közül, talán a legismertebb a Cichlasoma portalegrense. A nemből kizárt fajok többsége, rendkívüli hasonlóságot mutat a C. portalegrense-vel. E hasonlóság miatt, sok olyan faj került kereskedelmi forgalomba, melyek valójában nem tartoznak a nemhez és könnyen összetéveszthetőek a C. portalegrense-vel. Jelenleg több mint száz faj, mely korábban a nemhez tartozott (a dél-amerikai sügérek többsége), került át másik nembe, vagy jelenleg is besorolásra vár (az észak-amerikai sügérek többsége).

 Aequidens (Egenmann, Bray, 1894)

A nembe tartozó fajok meglehetősen hasonlítanak a Cichlasoma nem fajaihoz. Többnyire mindkét nem képviselői mindenevőek, testalkatuk és méretük szinte azonos. Viselkedésüket tekintve, talán visszafogottabbak, mint a Cichlasoma nem képviselői, de egyértelműen ez sem jelenthető ki. A két nem közötti különbség megállapítása még az ichtiológusok számára sem könnyű. Néhány forrás megemlíti, hogy kizárólag a gerinccsigolyák formája és mérete alapján lehet csak megkülönböztetni egymástól a két nem képviselőit. Az Aequidens nemhez tartozó fajok élénk, szabálytalan mintázattal rendelkeznek, mely az arcon olyan látványt mutat, mintha férgek rágták volna meg a minták szélét. A nem körülbelül egy tucat fajt tartalmaz, de ez akár napról-napra változhat. A nem tipikus képviselője az Ae. tetramerus, mely szinte az Amazonas teljes vízgyűjtőterületén előfordul. Akvarista körökben igen nagy népszerűségnek örvend, melyet változatos, élénk színeinek köszönhet. Alapszínezete barna, mely a test egyes részein vörös, sárga és rózsaszín beütésekkel tarkított. Egyes egyedek torka, illetve hasának elülső része fehér színű is lehet.

Bujurquina (Kullander, 1986)

Az e nemhez tartozó fajok, korábban az Aequidens nemhez voltak sorolva. A nem két legfiatalabb kéviselője a B. vittata és a B. mariae, melyek korábban, szintén az Aequidens nemhez voltak sorolva. A nemet 1986-ban hozták létre a B. moriorum számára és az óta több fajjal is gazdagodott. Jelenleg tizenhét faj tartozik a nembe. Az e nemhez sorolt fajok érdekessége, hogy a larvofil szaporodási stratégiát alkalmazzák. A Bujurquina fajok, közepes méretűek, színezetük változatos. Szemüktől a testük középső vonalának irányában, jellegzetes, kiszélesedő sötét sáv található, mely egyes fajok esetében, egészen a hátúszó tövéig terjed, vagy akár teljesen hiányozhat is. A legtöbb Bujurquina faj, szinte ismeretlen a hazai akvaristák körében.

Tahuantinsuyoa (Kullander, 1986)

E nemet 1986-ban hozták létre, mely jelenleg két fajt foglal magában. A nem képviselői (T. mcantzatza, T. chipi) rendkívüli hasonlóságot mutat a Bujurquina nembe tartozó fajok mintázatával, illetve színezetével. A T. macantzatza kezd elterjedni a hazai akvarisztikában, viszont a T. chipi szinte teljesen ismeretlen. A kifejlett egyedek mérete nem haladja meg 10 centimétert. A két faj képviselőinek megkülönböztetése nem túl könnyű, azonban a kopoltyúfedőkön és a fej, szem fölötti részén található, kontrasztos sáv némi támpontot adhat a pontos meghatározáshoz. Egyes források szerint nem számít szapora fajnak, ugyanis egy-egy ívás alkalmával mindössze 30-60 ikrát raknak.

 Krobia (Kullander-Nijssen, 1989)

Az e nemhez tartozó három faj, szintén nagy hasonlóságot mutat a Bujurquina nem képviselőivel. Ez a hasonlóság többnyire, a két nem képviselőinek a testén, rézsútosan végighúzódó, halvány sávok jelenlétében nyilvánul meg, továbbá testfelépítésük és testméretük tekintetében is hasonlóak. E nemet a K. itanyi és a K. guianensis számára hozták létre 1989-ben, mely fajok korábban az Aequidens nemhez voltak sorolva. A két faj többnyire Guina és Suriname folyóiban találhatóak meg, de egyes források szerint az Amazóniai medence teljes területén fellelhetőek eme fajok példányai. A hazai akvarisztikában a K. guanensis-t „Aequidens itanyi” néven ismerhetjük, és ebből az következik, hogy a K. itanyi talán egyetlen példánya sem volt jelen még a hazai akvarisztikában. A nem harmadik képviselője a K. xinguensis, melyet korábban Krobia sp. néven ismerhettünk. A hazai akvarisztikában talán 6-7 éve lehet jelen, azonban a mai napig nem sokan ismerik ezt a fajt. A faj tudományos leírása 2012-ben történt meg, Kullander által. Nevét a Xingu folyóról kapta, ahonnan első példányait kifogták, illetve a leírások szerint e folyó az egyetlen élőhelye a fajnak. Az e nembe tartozó fajok testmérete 15-20 centiméter között van, többnyire békések, de a kisebb méretű pontylazacokkal való társítást kerüljük, mivel élénk vadászösztönük miatt prédának nézik azokat.

 Laetacara (Kullander, 1986)

Az e nemhez tartozó fajok, tulajdonképpen az Aequidens nem, tágabb értelemben vett törpe fajai, melyek a közelmúltban lettek a Laetacara nemhez sorolva. A nem fél tucat képviselője közöl, talán a legismertebb a L. curviceps és a L. dorsiger. A nem legnagyobbra növő tagja a L. thayeri, mely elérheti a 13-15 centiméteres testhosszt is. A „Laetacara” elnevezés „boldog” Acara-t jelent, mely utal a mosolyra, illetve a nem képviselőinek az arcán található, a szájtól egészen a szemekig húzódó, felfelé görbülő mintázatra.

Cleithracara (Kullander-Nijssen, 1989)

A nem egyetlen, hazánkban is jól ismert képviselője a C. maronii, mely korábban szintén az Aequidens nemhez volt sorolva. Habitusát tekintve, rendkívül barátságos, ezért bátran társítható, hozzá hasonló méretű, vagy törpe sügérekkel. Angol, valamint magyar nyelvű elnevezése (Keyhole=kulcslyuk sügér), eme faj testének a második felén található, kulcslyuk formájú, fekete foltra utal. Az akvarisztikában való elterjedését figyelembe véve, bátran kijelenthetjük, hogy az egyik legismertebb „Acara” faj.

Andinoacara (Musilová-Rícan-Novak, 2009)

Nem 2009-ben lett létrehozva, cseh tudósok által. A nembe olyan fajokat soroltak, melyek korábban, a már említett Aequidens nembe tartoztak. Kutatásaik alapjául az egyes fajok DNS-ének, molekuláris vizsgálata szolgált, azonban egyes tudósok szerint (Schindler, I.; Morgenstern, R.) a jelenleg a nemhez tartozó fajok többsége esetén nem helytálló. A cseh tudósok a nemet két alnemre osztották. Az egyikbe az A. corelueopunctatus, az A.latifrons és az A. pulcher tartozik, míg a másikba az A. rivulatus, az A. stalsbergi, az A. sapayensis és az A. biseriatus, továbbá kettő, máig még le nem írt fajt is a nembe soroltak (Andinoacara sp.”Maracaibo”, Andinoacara sp. „Orinoco”). A nembe tartozó fajok közül a két legismertebb az A. pulcher, illetve az A. rivulatus. A habitusukat tekintve, nagy a különbség az egyes fajok között. Míg az A. pulcher meglehetősen békés természetű, addig az A. rivulatus kimondottan agresszív, mely viselkedésre az az angol nyelvű elnevezése is utal (Green terror).

Nannacara (Regan, 1905)

A nem elnevezése a nemhez tartozó fajok méretére utal. A Nannacara név „kisméretű Acara-t” jelent. A nem tipikus képviselője a N. anomala, mely jól ismert a hazai akvarisztikában is. Jelenleg öt faj tartozik a nemhez. A nembe tartozó fajokról elmondható, hogy békés természetűek, kizárólag saját fajtársaikkal szemben hadakoznak. Felnőttkori méretüket tekintve ritkán érik el a 9-10 centimétert. Medencéjük berendezésekor figyelembe kell venni, hogy szeretnek a növények, illetve a faágak között bujkálni.

A Cichalsomatini alcsaládba tartozó fajok igényeit tekintve, a törpe sügér fajok kivételével, szinte mindegyik faj könnyen hozzászoktatható a hazai vizek paramétereihez, illetve kevésbé érzékenyek a változásra. Tartásuk egyszerű, hiszen legtöbbjüknek nincs különleges igénye. Többnyire mindenevőek, szívesen fogyasztanak, mind állati, mind pedig növényi eredetű táplálékot. Társításuknál figyelembe kell venni az adott faj természetes habitusát, ugyanis van közöttük olyan faj, mely az alcsaládra jellemző nyugodt viselkedéstő eltérően, rendkívül agresszívvé válhat. Akváriumi körülmények közötti szaporításuk egyáltalán nem problémás, ha egy pár egymásra talál, és kellő odafigyeléssel gondozzuk őket, illetve kielégítjük a szaporodáshoz szükséges igényüket, akkor rövid időn belül szemtanúi lehetünk, ahogyan terelgetik ivadékaikat. Ívó helyként leggyakrabban lapos köveket, illetve tuskókat választanak. Szaporodási stratégiájukat tekintve, van közöttük ovofil, illetve a larvofill stratégiát preferáló faj is.

Felhasznált irodalom:

Schindler, I. & R. Morgenstern (2010): Anmerkungen zur Taxonomie der Andinoacara-Arten. DCG-Informationen 41 (5): 114–124.

Hougen, Dean F. (1994): "Cichlids of the New World: Introduction and Part I - Acaras." Aqua News,March/April 1994.

Címkék:

Bővebben...

Mivel lassan több mint 1 hónapja senki nem rukkolt elő semmilyen hasznos bloggal, én sem teszem. :) Csak egy kis kényszer szülte sürgős tavaszi barkácsról lesz szó, mely remélem mosolyt csal néhányak arcára! A blog alcíme: Kamasaki etetőautomata.

Bizonyára többen használtatok már automata etetőket távollét miatt, tőletek előre is elnézést kérek! A múlt heti hosszú hétvége alkalmával terveztem az Eheim 3581-esem első éles bevetését. Nem készültem túlzottan az alkalomra (se frakk, se virág), gondoltam nem lehet az olyan bonyolult... Kibontás után szembesültem vele, hogy ezek az etetőautomaták nem arra vannak tervezve, amire én használnám őket. Miért is?

Kifejlett halaink normál esetben gond nélkül kibírnak 1-2 hetet, az etetőautomata használata számomra csak ivadékoknál logikus. Az ivadékok apró táplálékát azonban folyadékban oldva lehet és érdemes bejuttatni a vízbe. Itt érkeztünk el a konfliktusponthoz: az etetőautomaták csak száraz táp bejuttatására alkalmasak. Mivel a néhány napos mézgurámi ivadékok éhségérzetét cseppet sem érdeklik az ilyesfajta korlátozások, a rendelkezésemre álló 1-1,5 órában elő kellett rukkolnom egy használható megoldással.

Először is meg kell vizsgálni milyen módszerrel etet egy ilyen automata: beállított időpontban a kosarat elforgatja, ezáltal az akváriumba szóródik a tartályon szabályozott rés méretével arányos táplálékmennyiség. Első ötletem az volt, hogy a tartályon belül egyfajta arkhimédeszi csavart alakítok ki, így az egyenletesen eloszlatott folyadék forgásonként kerül előre. Az ötletet gyorsan elvetettem, miután a kosár belső kialakítását jobban szemügyre vettem: a megfelelő belső sablon kialakítására és rögzítésére bizony nincs idő! Akkor vegyük le a kosarat:

itt láthatjuk a forgató kart. Nem is olyan rossz... Át kéne alakítani a forgató irányú mozgást húzássá, mi több tekercseléssé.. ezaz! Szerencsémre a horgászatot is hobbijaim között tudhatom, így innentől az út szinte egyenes volt: kell valami amit a forgó részre tudok illeszteni. A téli időben szekrényben szomorkodó horgászládámhoz fordultam és máris előkerült egy régi spulni damil, a spulni pedig "sérüléseket szenvedett" eképpen:

Hogyan is kéne folytatni? A damil tekercselésével valamit húzni kell, amiről az üveg széléhez érve beeshet a nevelőmedencébe az előre kiporcíózott feloldott eleség. A húzott dolog azonban nem lehet túl nagy kiterjedésű, mert az első feltekeredése után a továbbiaknak is minél biztosabban kell a spulnihoz érkezni... Fogtam hát pár kartondarabot, bevágást ejtettem a két végén, áttekertem rajta a damilt és miután megmértem, hogy egy fordulat mennyi damilt teker fel, rögzítettem őket egy-egy darab szigetelőszalaggal:

A bejuttatáshoz műanyag kupakokat (már megint a pet-palack! :) ) szemeltem ki, de természetesen mielőtt magára hagytam volna a szerkezetet, teszteltem is egyet. A teszt tapasztalatait felhasználva biztosítékként egy darab műanyag "öntetes tálkából" (valamilyen ételkiszállító cég "mellékterméke") köpenyt készítettem a spulni és az etető közé, hogy a mellécsévélt damil nehogy sokkal rövidebbet húzzon, mint kéne:

Kapott még egy kis szigetelőszalagot, hogy pofásabb legyen, nameg jobban tartsa a damilt :) A biztonság kedvéért az utolsó "vonószem" távolságát is annyira csökkentettem, hogyha az utolsó előtti után még egy kicsit teker, már behulljon a kupak. Innentől egyszerű volt a dolog, felállítottam a kupakokból készült libasort, beléjük porcióztam a tojássárgájás/rotatoriás keverékeket, beállítottam az időzítőt, majd izgultam villámtákolmányom sikeréért. Bár fentebbi képeket és leírást elnézve én magam sem mertem volna sokat tenni a rendszer működésére, visszatérve mindhárom kupak a vízbe pottyanva, a gurámik pedig úszkálva tudatták velem, hogy bár barkácsolni se szépen, se jól nem sikerült, a célnak azért megfelelt!

(A képeket természetesen csak utólagosan tudtam elkészíteni, akkor nem volt rá időm, ezért mutatnak már helyenként előre többet, mint amit a szöveg tartalmaz)
 

Jobb barkácsolást mindenkinek! :)

toist

Címkék: Barkácsolás | DIY | etetés

Bővebben...

Nos így 10 nap elteltével felocsúdtunk a halak elpesztrálásán és még dolgoznunk is kellett a héten. Nagyon kíváncsinak bizonyultok kedves csoporttársak, ezért hát összedobok egy kisebb cikkféleséget a Terra Plaza miáltalunk szemszögéből. :D
Kezdjük hát az előkészületekkel, ne ugorjunk egyből a mélyvízibe, a halak sem indulnak meg egyből a partnak! (Már amelyik!) :D
Eljött a szombat este azt hiszem mindannyiunk nevében írok ha azt a kifejezést használom "nem bírtunk aludni". Szotyi barátomon kívül senki sem járt még közülünk hasonló helyen, így elképzelhető hogy a helyiek látták is rajtunk na ezek tuti vidékiek. :D
Visszatérve mondandómhoz, elviekben 7 óra környékére fönt kellett volna legyünk Budán amit azt hiszem többé kevésbé teljesítettünk/tem is, ezért korai órára helyeztük indulásunkat 2:30-kor csörrrrrgött a vekker, 3:00 indulás.
Mikor mindenki elhelyezkedett nekivágtunk hát a 250 km-nek még a napnak ekkor híre sem volt. Elértük Békéscsabát mikor elkezdett szállingózni a hó, mivel ígérték a TV-s időjós barátaink nem lepődtünk meg de rálegyintettünk hogy ez nem lesz egy havas nap.
Kondorost elhagyva még tudtuk tartani a sebességkorlátot, de már folyamatosan hullott a hó és már már StarWars fénysebességgel közeledtünk úti célunk felé.
Cserkeszőlő előtt már az útburkolaton is megállt a hó és vissza kellett vegyünk tempónkból így csak nagyjából 75-80 km/h-val tudtunk csak hasítani.
Kecskeméten nem kaptunk jobb hírt, egy kedves megyénébeli, (földink) Németországból haza tartva adta le a drótot hogy a pályán csak egy sáv járható a másik havas.
Nekivágtunk hát! Irány Budapest! :D
Sajnálatunkra a pálya tényleg nem volt valami rózsás így tartottuk ezt a masszív és biztonságosnak érezhető tempót, ekkor már elviekben a nehezén túl voltunk laza 100 Km volt hátra.
Ha emlékeim nem csalnak 7 óra környékén vagy utána sokkalta nem, de megérkeztünk Pasához itt amit vittünk leadtuk majd teleraktuk a verdát és hajts mert még nincs vége igazán az útnak. Akit esetleg ez a rész nem érdekel nyugodtan ugorja át ugyanis itt kezdődik igazából a Terra Plázás rész. :D

_____________ ITT KEZDŐDIK A CIKK TÉNYLEGES TARTALMA!!!________________

Megérkeztünk hát, segédkeztünk bepakolni és ugyan még mindenki csak pakolászott mi már elindultunk felmérni mi merre és hányméter mert ugye az egész napot itt fogjuk tölteni, volt aki közülünk úgy gondolta megnézi majd a Dunát és elmegy plázázni mivel meg fogja unni a dolgot. :D Ez már akkor hazugság volt ahogy kimondta. :D
Ahogy belépett az ember elfogta az érzés "igen itt egy csomó pont olyan nemnormális ember van mint én" :D mindenfelé állatok, felszerelések és hát kedvesebbnél kedvesebb emberek mosolyogtak ránk és ha valamit csodálkozva néztünk megkérdezték hogy mondjanak e pár információt az adott állatról.
Hát természetesen ráztuk a fejünket vertikálisan helyeselve hogy igen-igen. :D
Ekkor még a valódi célt a ritka akváriumi fajokat még nem is igazán láttunk ugyanis ők még az akváriumokat vagy műanyag edényeket töltögették.
Elámultunk a hüllőktől engem személyesen a Törpe Gekkó fogott meg még Gábort a Madagaszkári Nappali Gekkó ragadta magához, mindkettőnk csodálkozva nézte a nyílméregbékákat, meg is fogadtuk egyszer igenis LESZ!
Elérkezett az idő úgy 4-5 kör után visszatértünk az AME standjához ahol a reggeli szívélyes fogadtatás folytatódott. Leültünk kicsit megpihenni mikor is Szotyi szólt hogy mindjárt 10 nyitás lesz és hát hogy lássunk is valamit a tömegen kívül elölről kezdtük a túrázást.
Az alsó szinten ahol az AME standja is volt magyarországi és külföldi díszhaltenyésztők (javítsatok ki ha tévedek) árulták portékájukat.
Már sajnálom hogy nem fotóztunk konkrétan de emlékezetemben még most is él miket láttam igen nagy darabszámban amiket a boltokban igen ritkán találok.
Egy pár a sok közül: Synodontis, albínó koi xifó, törpe gurámi (több standon is volt), farokfoltos díszküllő, baltahasú lazac, kolibrikal, neonhalak, Ancistrus-ból sima, fátylas, arany, albínó, és még egy foltos is amiben igazából Szotyi tud segíteni L valamilyen. :D De az elevenszülőkért rajongókat is elkápráztatták, a guppikból még sohasem látott színváltozatok, a kifejlett (Sajnos csak hím) Velliférák, mollik és miegymás. Morgóharcsát is láttunk, de még sorolhatnám tovább.
Délután aztán elhatároztuk vásárolunk is.
Sajnos volt olyan stand ahol a hüvös miatt a halak színe sem jött elő, így fedeztem föl a Danio erythromicron-t amelyből 6 példányt hoztam is magyar nevük Kéksávos Törpedánió, ő egy a régebben Galaxy Razbóra újabban Gyöngy Dánió-val rokon faj személy szerint kicsit szebbnek tartom de már bánom hogy nem hoztam a galaxy-kból is. :(
Hosszas vacillálás után én a nap végén még vásároltam egy 6 fős kolibrihal csapatot is (köszönik mindenki jól van) :D
Növények tömkelegével találkoztunk személy szerint nekem moha hiányom volt így hosszas vacillálás után vásároltam is, napvégén természetesen mikor már a szebbeket elvitték, de jól jártam, azt nem mondom el miért. :)
Úgy érzem lassan sok lesz a szöveg ugyanis ha valaki meglátja nem fogja elolvasni, de akit érdekel a dolog úgyis végigbámulja. :D
Idő közben elérkezett az idő megkezdődtek az előadások, jelentem 2,5 előadáson részt is vettem.
Igazán hasznos információk voltak az Akvarisztika buktatóiról, a másik előadáson akváriumi és terráriumi növényekről volt szó, ezekről is elég sok mindent megtudtunk, vannak még kincseim itthon amelyek nehezen beszerezhetőek.
Számomra a leg érdekesebb előadás Gyula Pasaréti-é volt sok dolgot hallottam vissza amiket Szotyitól hallottam már és sok új dolgot is raktároztam, még ma is a fülemben csengenek a szavai.
Az előadások után kilépve az előadóból döbbenten néztem az órára 15:30 és az embersereglet létszáma csökken.
Ez részben örömmel töltött el mert ahova nem fértem oda azt meg tudtam szemlélni jobban, részben viszont elfogott a tudat rövidesen vége a napnak, jobban mondva csak a Terra Plázának előttünk még egy hosszú út áll hazáig. :(
Újabb nézelődés vette kezdetét, hopsz, lassan 5 óra már pakolásznak az emberek, volt akinek az egész napos sügérgyüjtés nem volt elegendő, igen Gabi ha olvasod a cikket rád gondolok, az eladók pakolászását megzavarva ő még odament és ebből abból még kért olyan címszóval hogy mennyibe kerül ha nem kell hazavinnie a kedves eladónak. :D Felénk ez etnikumkodás :D
Szóval Gábor barátunk még újabb 4 sügérrel vigyorogva tért vissza rögtönzött bázisunkra az AME standjához, ekkor Szotyi mosolygott és azt mondta Gabi az már nem fér a boxba hozod a kabátodban. :D
Elkezdtünk hát kipakolni az autóba mikor is rájöttünk igen itt bizony egész nap szakadt a hó. :O Kiástuk hát csapzott piros traktorunkat a hó fogságából és miután nyakig pakoltuk halakkal, és amit segíthettünk és befért hozzánk betettük oda, nekivágtunk GPS-el visszatalálni Pasához. :D
Oda már szinte teljesen sötétbe érkeztünk, gyorsan be a halházba még ebből abból szeretnék vinni, látszott már a Mesteren hogy igencsak elege van a mai napból de még szánt annyi energiát hogy kihalássza azt a pár halat nekünk, persze ő közben folyamatosan csomagolt ugyanis minden halat újrazacskózott nekünk mégiscsak messzire megyünk ugyan ne purcanjanak már meg azok a számunkra felbecsülhetetlen kincsek.
Majd gyors búcsú talán 19 óra körül el tudtunk indulni haza, igen még mindig esett a hó és még mindig csak Budán botorkáltunk.
Na GPS mutasd merre van Kecskemét és hajrá.
Elindultunk hát haza, az autópályára felhajtva elégedetten nyugtáztuk igen haladni fogunk haza, úgy ahogy takarítják.
Sajnos ez pár km után az út ugyan jobb lett mégis 80-al majd később 60-al tudtunk haladni, ekkor még nem tudtuk az okát.
(Ezúton szeretném megköszönni az autópálya üzemeltetőinek hogy noha kifizettük a jegyet hogy haladjunk is ennek ellenére helyenként 40-50-el araszoltunk köszönhetően a 3 hókotrónak amik ugyan már semmit nem toltak de bőszen alakzatban suhanva tartották föl a forgalmat)
Körülbelül 21-órára értük el Kecskemétet ahol létszámleépítést végeztünk Barátnőm a koleszban maradt, így nekivágtunk a nagy útnak innentől tudtuk ha haladunk is akkor is nehéz lesz.
Haladtunk helyenként akasztva az órát(föl a visszapillantó tükörre) :D
Nagyjából 23:30-kor szakadtunk be Keresztúrra itt gyors kirakodás, pár szó sok sikert, Szotyi a kávét bedobta.
Itt azt hiszem meg is jegyeztem hogy szép estéd lesz. :D
Még egy megálló hazáig Gáborékat gyorsan kiszórtam és meg is indultam Sarkad irányába a kis piros traktorommal, ránézek az órára 23:55!!!! És még be kell álljak halakat ki, és hát a ritkább fajokat még szoktassuk is a vízkeménységhez. :(
Na ezen a ponton ha valaki azt mondja aludj csak majd én megcsinálom a halas részt helyetted akkor kezet ráztam volna vele és azt mondom KÖSZÖNÖM!!!
Elárulom 2:00 körül sikerült bedőlnöm az ágyba vidámság van reggel csörög az óra indulás melózni!!!
Nos a többit mindenki átérzi.
Szummázva a dolgot hazaállítottam: 6 db Kéksávos Törpedánióval, 6 db Kolibrihallal, 6 db Rózsalazaccal, a héten még Gabi adott nekem 4 Gyűrűs Bohóccsukát.
Mohával, fagyikajával, porlasztókövekkel, ja és 30 db guppit is hoztam de ezt nem magamnak. (Úristen minek annyi?) :D
Értékelve a dolgokat: Megérte? IGEEEEN
Elfáradtam? EEEEEEL
Visszamennék? TUTKERÁLY
Normálisnak tartom magam? NEMNYILATKOZOM! B)

Címkék: Hírek

Bővebben...

Nem hiszitek el de ez álmomban fogant ez az ötlet. Korán reggel 5 kor ezzel az ötlettel patantam ki az ágybol és egyből elkezdett járni az agyam hogy mekkora legyen stb.stb.

elöször is vázlatosan mutatnám be a művemet :) Leirást szerintem fölösleges hozzáfűznöm a képek magukért beszélnek  :)

És müködés közben :)

Címkék: Barkácsolás

Bővebben...

Első ránézésre nem is tudjuk, mit látunk. Növény? Állat? Egyáltalán természetes? Valójában tengeri meztelen csigákról van szó, melyek minden tengerben előfordulnak, hihetetlen, de több mint háromezres fajszámmal.

Címkék:

Bővebben...

Címkék: Vízkémia

Bővebben...

A 2012. évben két olyan új csigafajt sikerült beszereznünk, melyeknek a hazai akvarisztikában sem tartásban, sem szaporításban nincsenek tapasztalatok.

Mivel a csigatartok tábora egyre nő,ezért mindent megteszünk, hogy ezt a két fajról szerzett tapa

Címkék:

Bővebben...

Címkék:

Bővebben...

A Corydoras trilineatus tartása és tenyésztése

Corydoras trilineatus (Cope; 1872)

Az Amazonas -medence Kolumbia, Peru és Brazília, valamint a különböző folyam-rendszerek az őshazája ennek a gyönyörű, kis, 4-5 cm –re megnövő páncélos harcsának.

Kereskedésekben gyászfoltos páncélos harcsa néven található. Tenyésztése megoldott és viszonylag szapora faj.

Gyerekkoromban én is álmodoztam ezekről a páncélos harcsákról, de akkor még igen szegényes volt a kínálat és a pénztárcánk is. 2012-ben, nyár elején, először mentem fel Budafokra meglátogatni Pasaréti Gyulát és a híres halodáját. Ott láttam először ezekből a csodálatos corykból, amelyből azon nyomban kértem 8 db-ot. Kb. 6-7 hónapos, 3-3,5 cm-es halakat kaptam. Ne adjuk fel az álmainkat!

Visszatérve e kis halacskára, hazaérve már várta őket egy berendezett, 30*30*30-as (27 l) akvárium, melyet sima csapvízzel töltöttem fel , ami nálam 6 nk-val, és 6,5-7 pH-val rendelkezik, nagy örömömre. Szóval a csapból is lágy víz folyik, ami sok akvarista álma.

Mivel a halacskák még nem voltak ivarérettek, nem is agodtam azon, hogy mi lesz, ha ikráznak, és azt hogyan fogom kikeltetni. Hatalmas meglepetésemre az akváriumba helyezéstől számított 3. napon elkezdtek ikrázni. Ez azért is volt furcsa, mert a tényleges ivarérésűk 1 évesen lenne esedékes. Nálam ezt nem tartották be az ifjoncok, és simán elpotyogtattak 15-20 ikrát, mely igen csak kevésnek bizonyult. De hát mit is várhattam volna a fiatal halaktól, meg nem is számítottam rá.

Sok helyen azt írják, hogy kell nekik Anubias az ikrázáshoz, hogy arra rakják az ikrákat, és bár én is raktam nekik, de nem érdekelte őket, előnyben részesítették a jávai mohacsomót, és az akvárium üvegét.

A későbbiek folyamán átkerültek egy 42*28*20-as akváriumba, melyet 6 nk , 6,5pH-s vízzel töltöttem fel, talajt nem raktam be, csak egy kis adag jávai mohát. Mivel nálam legelőször is csapatban ikráztak így nem akartam szétszedni őket, azaz 3 nőstény és 5 hím volt a csapatban.

Vizűk 20% át hideg vízre cseréltem, azaz 24 °C-ról, 21-22 °C-ra hűtöttem, mely másnap már látható változást okozott a halaknál, és a hímek, mint a rakéták, úgy hajtották a nőstényeket, melyek nemsokára be is adták a derekukat, és megtörtént az a bizonyos T-pozíció, mely jellemző a Corydorasok párzására.

Az ikrázás jellemzően a reggeli órákban kezdődik, de elhúzódhat akár kora délutánig is.

Én a tenyészállatokat nem vettem ki, inkább az ikramentés mellett döntöttem.

A már előkészített ikrakeltető medence front üvegére ragasztottam a 3 nősténytől származó 1,8-2 mm nagyságú, mintegy 150-200 db ikrát, amik a 4-ik napon keltek ki 25 °C-on.

Az ikrákból való kikeléstől számított 3-ik napon, miután felszívódott a szikzacskójuk, megkezdtem az etetésüket Walter féreggel, és frissen kelt artemiával (sórákkal). Az ivadékok fejlődése élő eleségen igen gyors. Egyhónaposan elérik az egy centimétert, és ekkor már megkínáltam őket grindállal és vágott tubifex-szel.

Felnevelésűk még a kezdőknek sem okozhat gondot, hiszen nem sorolható a nehezen szaporítható fajok közé.

Címkék: halak | Hírek

Bővebben...

Címkék: egyéb

Bővebben...

Hát nem is tudom hogy kezdjem. Sajnálatos modon gondolom többen hallotátok hogy több száz Corydoras ivadékom pusztult el egy rejtélyes betegség miatt, ami 24 óra alatt tökéletesen lepusztitotta a cory ivadékokat . Mivel a mai napig nem kaptam orvosi szakvéleményt e relytélyes betegségről, igy a saját kezembe vettem az ügyet és egy kis tesz formályában megvalositottam és előidéztem ismételten ezt a betegséget amit nem más okoz mint a walterféreg.

8 teszt -et végeztem. öszesen egy hónapon keresztűl .

az eredmények a következők:

8 külön kis akváriumba különböző koru Cory ivadékokat tettem 2 hetestől 2,5 hónaposig.

és csak kizárolag walterférget kaptak egyik részűk a tiszta szagmentes walterből kapott mig a másik részűk egy elhanyagolt szagos, savanyú  tenyészetből kapta  a napi betevőt.

az első teszt eredmény azt mutatta hogy a savanyú , szagos walterral etetett Cory ivadékok  egy része , azaz a 4 hetestől a 2 hónapos coryk mind mutatták már másnap a tüneteket  ami 24 óra mulva a pusztulásukat idézte elő. mig a 2-3 hetes , és 2 hónapnál öregebbi Coryivadékok teljes egészségnek örvendtek és semmi bajuk nem volt.

a normál szagmentes walter tenyészetben viszont mindenki egészségnek örvend. tehát itt nem jelentkeztek a tünetek.

amik a következők voltak 24 órára lebontva:

mikor megkapták a rossz minőségű elhanyagolt férgeket rá 2 órára elkezdett megduzadni a fejűk.

a 8 órában már abszolut nem táplálkoztak és a fejükön a dudor már inkább punk sérora emlékeztető formát vett fel és viztiszta lett.

a 20 órában a fej kijukadt és a halak kinók közepette 2-4 óra alatt elhulottak.

Tehát mi a tanulsága ennek ? Én voltam az oka annak hogy ekkora mennyiségű corym elpusztult, mert hanyag modon nem figyeltem oda arra hogy mit adok nekik enni.

Ezuton is felhivom a figyelmet hogy ha valamelyik Walterféreg tenyészetnek feltünöen savanyú,  szaga  van akkor abbol semiféle képpen ne etesűnkföleg nem Cory ivadékokat mert az eredmény ugyan az lessz mint ami nálam.

Címkék:

Bővebben...

Címkék:

Bővebben...

Vannak halfajok, melyek tenyésztése körülményes és nehezen jön össze, pedig mindent megteszel, ozmo víz (ez egy nyers és halott víz), jó kajával, különféle aminosavakkal kondiba hozod a tenyészpárt, ívás előtt elkülöníted, beállítod a vízparamétereket és mégsem jön össze. Ötleteid elfogynak, pedig már a légnyomásváltozásokat is számításba vetted a szokásos ívási időszak mellett és ennek ellenére nem sikerül.

Én úgy gondolom, hogy az esetek nagy részében – ha minden más stimmel - a víz lehet a ludas.

Ha fanatikusan kitartó vagy és kész vagy mindent kipróbálni, akkor adok neked egy tippet kedves tenyésztő. Hátha működni fog.

Az én elméletem szerint fontos, hogy bizonyos esetekben a tenyésztő vized ne csak só mentes legyen, hanem maradjon biológiailag aktív a sótalanítási eljárás után. Erre a legjobb módszer az, amit egyszer máshol már felvetettem mikor a trisós vízlágyításról értekeztünk, de most ebben a kis cikkben visszatérnék rá, egyrészt azért mert most kedvezőek az időjárási feltételek, másrészt mert szeretném, ha így itt együtt lenne az infó ebben a kis cikkben.

Elgondolkodtál már azon, hogy az Északi tenger mikor télen befagy, annak a jege sós vagy édes, ha felolvasztod? Édes bizony! De hát ez hogyan lehetséges, hiszen a víz sós volt, amiből kialakult.

Nos, a víznek ezt a tulajdonságát kell kihasználnod a tenyésztő vized előállításához, úgy, hogy az közben biológiailag maradjon aktív. (Remélem, jó tippet adok, de hát majd kipróbálod, ha akarod).

A módszer lényege a fagyasztás útján nyert olvadékvíz. Olyan, mint amilyen az Andok bércein jelentős mennyiségben lefolyik és vegyülve az esővízzel, feltöltődve tanninokkal és különféle ásványokkal eléri az ívási zónákat. Ennek összetétele attól függően változik, hogy milyen közel van a forráshoz, ezáltal mi kerül még bele az úton. Ezt viszont neked kell kideríteni, hogy az adott halfaj hol, és milyen vízben él és szaporodik.

Visszakanyarodva a tenyésztő vízhez. Úgy gondolom, hogy bizonyos „nehéz halfajok” tenyésztéséhez csak egy kevés hiányzik, ahhoz, hogy sikerüljön, de nem tudod, hogy mi az.

Ha már nincs több ötleted, de még próbálkoznál, akkor olvass tovább:

A tenyésztő vized összeállításához használd alapnak az olvadék vizet. Az olvadék víz szinte majdnem tiszta víz, sófélék alig vannak benne, tehát lágy, de ugyanakkor biológiailag aktív. Olyan ez, mint egy biostimuláns.

Hogyan csinálj olvadékvizet?

(a módszer lényegét kicsiben mondom el, aztán rajtad múlik, hogy később mekkora edényt fogsz használni erre a célra)

1. Szerezz be egy PET palackot

2. Tölts bele klórmentes csapvizet (a klórtalanításról szóló cikkemet, ha elolvasod, akkor azt is könnyen és olcsón elvégezheted házilag) körülbelül a palack háromnegyedéig és zárd le

3. Tedd be a fagyasztóba és várd meg, amíg kb. a víz 10%-a megfagy

4. Ekkor vedd ki az edényt és a még meg nem fagyott vizet öntsd át egy másik tiszta palackba, az előző palackban képződött jeget pedig dobd el, nem lesz rá szükséged

5. A megmaradt vizes palackot tedd vissza a fagyasztóba addig, amíg kb. fele kétharmada megfagy

6. A folyékony vizet, ami a második fagyasztásnál nem fagyott meg, öntsd ki

7. Várd meg, amíg a megfagyott víz felolvad (segíthetsz neki, de ez a segítség max. 37 C lehet)

8. Az így felolvasztott víz lesz a tenyésztővized alapja

Tehát összesen három fő mozzanata van az eljárásnak:

1. eldobod ez első réteg jeget

2. lecsapolod és kiöntöd a második lépcsőben meg nem fagyott vizet

3. a felolvadt jégből származó vizet felhasználod

Kis magyarázat (remélem, jól gondolom):

- az első jégréteg, amely a nehézvizet (deutérium tartalmú víz) tartalmazza kb. 3,8 C fokon megfagy, ez lesz az első réteg

- a tiszta víz (nem az abszolút tiszta) 0 C fokon fagy meg.

- az oldott sókkal, nehézfémekkel, nitráttal, stb. telített víz alacsonyabb hőfokon fagy meg, mint a tiszta víz, ezért marad folyékony a második fagyasztás során

Tehát az így nyert olvadék vized sokkal kevesebb deutériumot tartalmaz, az oldott sóktól és egyéb anyagok nagy részétől is megszabadul. Az eredmény egy lágy és biológiailag aktív víz lesz. Ez legyen az alapja a tenyésztői vizednek, hátha sikerül a nehéz halak ívatása.

Ezt a módszert vízlágyításra is használhatod, ugyanez az eljárás. Nagyobb mennyiség esetén körülményesebb lehet az eljárás lebonyolítása. A fenti palackos módszer a lehető legegyszerűbb és fagyasztó kell hozzá. Ha nagyban akarod csinálni, akkor most igazán kihasználhatod a kinti cudar időjárást, ingyen fagyaszt a természet. A nagyobb mennyiség kivitelezéséhez majd kitalálod magad az edényt, lényeg, hogy nagyon semleges anyaga legyen, mert kioldódhat belőle ez+az, ami tönkre teszi a mutatványt. Az elv ugyanaz.

Még valami: ha fagyasztóban fagyasztasz akkor a jégképződés minden irányból elkezd képződni, ha kinn csinálod a szabadban és nagyobb edényben, akkor jó eséllyel felülről kezdődik ez első réteg jég, amit majd eldobsz.

Ha esetleg elszámolnád az időt és az egész vízmennyiség megfagyna, akkor látni fogod, hogy a jégtömb legbelső része egy opálosabb rész, az tartalmazza a legtöbb oldott anyagot, no, az fagyott meg legkésőbb és az a keményebb víz. A lágy és használható jég a külső tisztább rész. Ez a fagyás módjától is függ (milyen irányból éri a hideg az edényt) és a fagyás gyorsaságától. Az a jó, ha nem túl gyorsan fagy meg a víz, ezért, hogy legyen ideje az oldott anyagokat tartalmazó víznek alásüllyedni.

Ha kinn a szabadban egy pereméig beásott vagy szigetelt edényben csinálod, akkor a fagyás mindkét lépcsőben felülről kezdődik majd meg. Ha a hideg egyenlő arányban éri az edény minden oldalát, akkor minden irányból.

Nos, hát ennyi lett volna. Lehet, hogy hihetetlennek tűnik (ne nekem, hanem a műszereidnek higgy), de kicsiben próbáld ki, majd a felolvasztott víz keménységét/vezetőképességét és egyéb mérhető tulajdonságait vesd össze a bázis víz értékeivel, és rá fogsz jönni, hogy működik. Lágy vized és jó tenyésztő vized lesz. Ha pedig kis testű halakat tenyésztesz, akkor nem is kell nagy mennyiség. Pár liter, amit könnyedén megcsinálhatsz.

Aztán jó tenyésztési eredményekről számoljatok be!

Ezt a cikket ezért írtam, mert nagyon ráértem és kutya hideg van kinn.

2012. 12. 07.

(Csak akkor hidd el a leírtakat, ha már kipróbáltad.)

Címkék: Vízkémia

Bővebben...

Kezdő akvaristaként - mert a gyerekkori 50 [vagy 80?] literes nem számít, én csak néztem, emlékezni is alig emlékszem már rá - hosszú hónapok fejtörésébe került az első saját akvárium összeállítása. Az egyik legnehezebben kikristályosodott terület a világításé volt. Erről szeretnék írni, valamint arról az elméleti háttérről, amit rengeteg olvasgatással az eltelt időben magamra szedtem - hátha segít valakinek, aki hasonló módon vacillál.

A led nálam alapvetően már a kezdetektől szerepelt az étlapon. A lakásban már régebb óta elkezdtem lecserélni a halogén illetve izzószálas körtéket ledekre, és igen meggyőző tapasztalataim voltak velük, így hamar adódott: legyen led.

Elsőként az egész téma elméletéről írnék, aztán az én konkrét választásom körülményeiről, végül magáról a világítás összeállításáról. Mivel ez valójában három külön blogposztként született anno, előre szólok, hogy hosszú lesz. Nagyon. Szóval rágcsát, üccsit tessék bekészíteni. :)

A led lelkivilágáról

Azt hiszem, azt mindenki tudja, hogy a ledek valójában diódák, azaz olyan elektronikai eszközök, amik megfelelő feszültség alá helyezve - meglehetősen szűk spektrumú - fényt bocsájtanak ki. Elsőként a piros, sárga és zöld ledeket sikerült elkészíteni, majd meglehetősen hosszú idő után sikerült a kék ledet kifejleszteni. Ez után újabb technológiai lépésre volt szükség a manapság már sűrűn használt fehér ledek megjelenéséhez.
A fehér ledek ugyanis nagyon hasonlóak a végső fénykibocsájtás elvében a fénycsövekhez: valójában egy kék ledről beszélünk, aminek borítása olyan porral van bevonva, ami a kék fény gerjeszt fénykibocsájtásra - ennek eredője lesz az általunk látható fehér fény. Ennek megfelelően a ledek fénye, spektruma elég jellegzetesen egyedi. Alább egy kép, hogyan is áll össze az a fehér, amit mi látunk egy ilyen ledtől.




Látszik, hogy komoly tüske van kék tartományban - ez a kék mag fénye, a maradék ív pedig a fénypor által kibocsájtott fény. Az alábbi képen három különböző színhőmérsékletű fehér led spektrumát láthatjátok.

Mi az a színhőmérséklet? Alapvetően az eredőként kisugárzott fény "színét" szokás ezzel az értékkel kifejezni [persze ennél bonyolultabb, de közelítéssel elfogadható]. Egy olyan hőmérsékletről van szó, ami egy feketetest-sugárzó [szénrúd] hevítésénél különböző színű izzásakor mérhetünk. 2-3000K magasságban sárgás-pirosas ez a fény, majd egyre magasabb hőfokon egyre kékebb, hidegebb. Ehhez viszonyítva lehet a különböző fénysugárzók színét megadni. Azt tudni kell, hogy ez alapvetően azokra a fényforrásokra jó, ahol a sugárzás melegedésre jön létre - pl napfény, hagyományos izzólámpa. Minél inkább átmegyünk a fluoreszcencia területére, annál kevésbé lesz ez a módszer megfelelő.
Ezen felül, ezek a fent említett fényforrások minden tartományban sugározzák a fényüket. Az általunk használt fénycsövek és a led is csak bizonyos szűk tartományokban sugároz - a fejlesztők a fényporok összetételének variálásával úgy állítják ezeket a tartományokat be [illetve igyekeznek], hogy végül az eredmény fehér legyen - megközelítőleg.

Itt alább látható pár példa:

Egy t8-as, 6500K-es phillips fénycső



Egy t5-ös, 865-ös cső



Egy tungsram biax kompakt fénycső



Végül egy összehasonlító ábra. Baloldalt egy hagyományos izzó, aztán háromféle kompakt, végül egy led színképe




A növények és a fény

A növényeknek alapvetően szükséges a fény a fejlődésükhöz, a fotoszintézishez. Csakhogy ők egészen máshogy viszonyulnak a fényhez, mint mi. Az emberi szem a "fény" azaz az elektromágneses sugárzás teljes spektrumának csak egy nagyon kis részét képes érzékelni. Ez az intervallum 400 nm körül [ibolya] kezdődik és alig 800 nm környékén [vörös] már véget is ér. Az ennél rövidebb hullámhosszú elektromágneses sugarak a különböző ultraibolya változatok, majd a gamma- és röntgensugarak egyre "keményebb" változatai. A 800nm feletti sugárzás az infravörös, mikro- majd a rádióhullámok területe.




Ráadásul az emberi szem a különböző hullámhosszúságú fényre más-más érzékenységgel reagál, a fényérzékenység maximuma a zöld fény sávjában van.




A növények ehhez képest még az emberi szemnél is kisebb mértékben tudják "látni" - azaz felhasználni a fényt. A növények számára a fény a fotoszintézishez szükséges, amúgy ettől eltekintve vaksötétben is ellennének. A fotoszintézist a növényben található többféle színtest nevű cucc végzi - zöld, kék, stb színtestek. Ezek csak nagyon szűk határokon belüli hullámhosszúságú fényt tudnak hasznosítani:




A képről hiányzik a ß-karotinoidok által hasznosított tartomány, de az gyakorlatilag majdnem megegyezik a klorofillok kék tartomány-beli érzékenységével.




Tehát mindez azt jelenti, hogy lehetőség szerint olyan fényforrást kell találjunk, ami a lehető legjobban lefedi a kék és vörös tartományok megfelelő részét, lehetőség szerint abszolut nem sugároz sem UV, sem infra tartományban [ld. algásodás], és még zöld is van benne, hogy még a mi szemünknek is tessék, hiszen végülis azért tartunk akváriumot. A fentiek alapján a ledek erre nem tökéletesek - de legalább annyira alkalmasak, mint a t5 és méginkább a t8 csövek.

A ledek manapság

Amikor a világítást terveztem, két szempontot tartottam a legfontosabbnak:
- 12 voltos működtetést. A medence a gyerekszobában lesz, és bár az enyémek nem dúvadak, azért jön vendégségbe mindenféle kis ördögfajzat:). Ezen felül ha valami gond adódik, nem szeretnék feltétlenül halászlevet sem főzni, nem azért tartom őket [nem is szeretem:)].
- a lehető legegyszerűbb elektromos szerelést. Elektronikából sík hülye vagyok, azaz a forrasztgatás, pákával és egyéb hasonló apróságokkal mókolás nem az én világom. Időm és energiám sincs erre.

Jelenleg a ledek négyféle technológia szerint készülnek - már azok a ledek, amiket a mindennapi gyakorlatban könnyen beszerezhetünk.

Anno a led egyfélét jelentett: a mindenki által ismert apró epoxi buborékot, két vékony lábbal, 3-5mm átmérővel. Ezeket hívják DIP ledeknek.



Az ezekkel készült lámpatestekben a nagyobb fényerőt a "minél több minél kisebb helyen" módszerrel valósítják meg. Alapvető hátrányuk ezeknek a ledeknek, hogy a tokozásuk hővezetése elég rossz [=botrányos]. Itt ki kell térni egy tévhitre: a ledek bizony melegszenek - mint minden eszköz, amin elektromos áram folyik át. Mivel nincs tökéletes tisztaságú félvezető, ez a hőtermelés a ledek élettartamára nagyban befolyással van. Lényegében a ledek élettartamát az határozza meg, mennyire lehetséges a fénykibocsájtó réteg hőmérsékletét a lehető legalacsonyabban tartani. Az ajánlás szerint a maghőmérsékletnek 125 foknál magasabbra nem szabad mennie, de javasolt a 100 fok alatt tartás. A DIP ledeknél ez a tokozás miatt nagyon rossz hatásfokkal lehetséges, ráadásul a foglalatuk oxidálódik is, így ezeket a ledeket napi 2-3 óra folyamatos működésnél többre nem is ajánlják. Ennek ellenére tudni kell, hogy ezeknek a ledeknek a legkisebb a hőtermelése egy egységre, bármikor megfoghatóak, melegek, de nem sütnek. A további típusok már passzív hűtés nélkül hamar működésképtelenné válnának.

A következő típus az SMD ledek családja. Ebből jelenleg már kétfélét forgalmaznak [legalább], a tokozás méretében és a modulok fényáramában is van eltérés - meg természetesen az árukban.



Ezeknek a ledeknek a tokozása olyan anyagból készül, ami a hőleadást sokkal inkább lehetővé teszi, valamint a fenti oxidáció sem érinti őket. Így ezeket a ledeket már 8-12 órás folyamatos üzemre is ajánlják.



A harmadik a Power ledek vagy High Power ledek csoportja.



Ezekben szintén SMD ledek teljesítenek szolgálatot, közvetlenül alu/kerámia alapra szerelve a hővezetés miatt, viszont ezekből max. 3-4 darab van és mindegyik külön el van látva egy gyűjtőlencsével a fény fókuszálásához. Ez a lencse a teljes kisugárzott fényt már előre sugározza, általában 45 fokos szögben. Ezek az SMD modulok 1-2 wattosak önmagukban, tehát egy ilyen fényforrás felvett teljesítménye már 3-5 watt is lehet. SMD lámpáknál ez jellemzően maximum 3 watt körüli [most a halogén spotlámpák kiváltására alkalmas darabokról beszélek]. Ezeknek a fényforrásoknak a hőtermelése már igen jelentős, ezért alu házba szerelik minden esetben. Ezt a házat megfogva üzem közben határozottan megsüti a kezünket.

A negyedik, és technológiailag legfrisebb csoport a COB ledek családja.



Ez a power ledekhez képest homlokegyenest más irányú fejlesztés eredménye: a "kevés erős kis helyen" helyett a "több gyengébb, kicsit nagyobb helyen" elve alapján. A power ledeknél az egyes modulok teljesítményét növelik, ameddig csak lehet. COB ledeknél pedig egy tokozáson belül több, lehetőleg kisebb teljesítményű [kb. max. 1w] chip kerül egymás mellé. Ergo nagyobb felület - jobb hőleadás, kisebb vakítás. Ezen felül a meghajtó áramot sem kell magasan tartani, mivel elég a chip felületét növelni a nagyobb fényerőhöz - így a hőtermelés is alacsonyabb.
Technológiailag mindhárom utóbbi fényforrás alapvetően SMD chipet használ.

A korábban említett kritériumok miatt végülis a led szalagok és az mr16 gu5.3 foglalatú 12 voltos spotlámpák voltak versenyben. Szalaggal nem szimpatizáltam az elejétől kezdve. Sok megvalósítási leírással, képpel találkoztam a neten az információgyűjtés időszakában, amik - számomra, természetesen - mind azt az információt közölték felém, hogy ezekkel csak a gond van:) Forrasztgatás, méretrevágás, vízhatlanság/páravédelem megoldása... Aztán később találtam tapasztalati leírásokat a használatról a fény szempontjából is. Ezek egybehangzóak voltak azt illetően, hogy a ledszalagok sajnos élettartamuk első néhány hónapjában drasztikus fényerő csökkenésen mennek keresztül. Ez egyrészt a hűtés hiányából/rossz megoldottságából, másrészt a vízállóságért felelős szilikon/gyanta bevonat és a vízpárában található anyagok reakciója miatti sárgulásból/opálosodásból adódik.

Ezért nálam a szalag elég hamar kiesett. Ahhoz a fényáramhoz ráadásul, amire nekem szükségem volt, majdnem 7 méter smd3258-as szalagot kellett volna elosztani valahogy a tető felületén - vagy beruházni a méterenként 7000 forintnál is drágább 24 voltos verzióba, aminek impresszívek az adatai, de a fenti hiányosságoktól ugyanúgy szenved.
Így maradt a spotlámpás megoldás.

Mindhárom létező technológiából próbáltam kikutatni a lehető legjobb megoldást. A power ledek hamar kidőltek, lévén a hőtermelésüket csak nagyon komoly aktív hűtéssel tudtam volna kompenzálni - ahhoz ugyanis, hogy a mindenhol emlegetett 30 lumen/liter értéket át tudjam lépni, az akkor megtalálható power ledek közül 6-7 darabot is a lámpatestbe kellett volna szerelni [átlag 300lm fényáramra voltak képesek]. Ezek mellett a power ledek sugárzási szöge legtöbbször nagyon kicsi, 30-45 fok körüli. A medencém 71 cm hosszú, ez szintén azt jelenti, hogy 10cm magasságban függesztett lámpába sok fényforrásra lesz szükség.

Az SMD ledes spotok hosszú ideig versenyeztek a COB ledekkel, de végül, miután az általam kedvelt webshopba érkeztek új COB lámpák, amik 400 lumenes fényárammal rendelkeznek, egyértelmű győztest hirdettem. A talált SMD spotok ugyanis max. 250 körüli lumenre voltak képesek, ráadásul jellemzően 120 fokos sugárzási szöggel - ami azt jelenti, hogy egységnyi területre megint kevesebb fény esik, sok megy kárba. A nyertes COB spotok 60 fokos sugárzási szögűek.

A konkrét megvalósítás

Hogy lehetőleg mindkét szükséges tartományt megpróbáljam megközelíteni, kétféle spotot rendeltem:
- 6000K színhőmérsékletű hidegfehéret, 400 lumen fényárammal és
- 3200K színhőmérsékletű melegfehéret, 360 lumennel.
Előbbiből hármat, utóbbiból kettőt. Ezek egy 65cm hosszú lámpatestbe kerültek, így a vízfelszín alatt 5-8cm-rel már a teljes medence területét lefedi a fényük.

Összesen 1920 lument szolgáltatnak, ezzel a bruttó méretre 29.5, a nettó kb 55 liternyi vízre 34.5 lumen/watt érték esik. Az általánosan ajánlott 30lm/w határt tehát ezzel el lehet érni, ráadásul a vízoszlopom csak 27cm, tehát jut fény elég mindenhova.

Azért vettem két félét, mert úgy gondoltam, szimulálunk egy kevés napkeltét-napnyugtát a halaknak:). Mivel ezek 12 voltos fényforrások, két külön kört időkapcsolóval csak két külön táppal lehetne megvalósítani - vagy sokat kéne mókolni, így a vezetékezést úgy oldottam meg, hogy a közös tápról két áramkört alakítottam ki, mindkettőben egy-egy egypólusú kapcsolóval.

Ezeket kapcsolom manuálisan - reggel először a melegfehéreket, majd 15 perc múlva a hidegeket is; este fordítva. Ezzel talán valamelyest tudom csökkenteni a fénysokkot a halak számára.

Építés

Volt itthon maradékban beépíthető spot lámpatest. Kétféle, persze, nehogy egységes legyen:) Három fapados kerek, és két kicsit szebb, antik nikkel színű szögletes. Ráadásul a kétféle lámpatest kétféle méretű is: a szögletesek jóval kisebbek.
Ismeretségen keresztül sikerült hozzájutnom egy 10mm vastag, 10cm széles tömör alu rúdhoz. Még kedvesen méretre is vágta nekem, szóval ezt a 65 centis darabot már csak ki kellett vágni a lámpatestek helyénél, és tökéletes, extra hővezetésű alapot kaptam a lámpatesthez. Mivel nem akartam dobozszerű épített akváriumtetőt, ezért a világítótestet függesztve kellett felszerelni - azaz egy dobozt kellett hozzá gyártsak.
Ennek oldalai fenyő lécből, a két rövid oldalon a lezárás pedig 5mm rétegeltből készült. Ebbe a két rétegeltbe is lyukat vágtam - a doboz két végét 1-1 8cm pc ventillátor foglalja el. Egyik végén beszív, másikon kifúj, ezzel folyamatos kereszthuzat is van a dobozban, szintén a hűtés elősegítésére. A doboz tetejét pedig egy légkamrás polikarbonát lemezmaradékból vágott megfelelő méretű darab alkotja, a belenyúkálásokat elkerülendő - bár pont emiatt lett 12 volt, hogy ez se okozzon gondot.



Elsőnek kivágtuk egy akvarista társ segítségével a lyukakat az aluból.

Utána a két hosszanti oldal alsó széléhez közel csináltam 1-1, 7-8mm mély hornyot. Ezekbe kerül az alulemez két oldala.



Ezeket, nem lévén se körfűrészem, se marógépem, flexszel csináltam: hosszában bevágtam a két oldalt, majd kis kézi vésővel kifaragtam. Ahhoz képest egész használható lett.

Innen már csak pár lakkréteg következett, és jöhetett az összeállítás, majd a vezetékezés, végül az egész doboz felfüggesztése egy falra szerelt polc konzoljaira. Ehhez aprószemű láncot vettem, kb. 60-80 centire volt összesen szükség.

A végeredmény:

Érdekességképpen pár kép a fényekről. Amíg a világítás nem lett kész, viszont a medence már feltöltésre került [kicsit hamar ültettem be a növényeket, onnan már nem volt visszaút] két 11 wattos kompakt izzó próbált valamiféle félhomályt varázsolni a víz fölé. Ezt lefotóztam, és a beállításokat felírtam, majd később a ledekkel ugyanezekkel a beállításokkal is lőttem egy képet. Hát a különbség ég és föld.

A ledes kép a mentett beállításokkal elég jól beégett, szóval helyesbítés után is csináltam egyet, hogy valamennyire élvezhető legyen.

Költségek

Az egész világítótest megvalósítása a következő költségekkel járt:
- led spotok: 5db x 2 390 Ft = 11 950 Ft
- mr16 foglalatok: 5db x 121 Ft = 605 Ft
- 60w led táp [12vDC, 5A] = 4 079 Ft
- kéteres vezeték: volt itthon, kb 2-3 méter fogyott [de lehet, hogy kevesebb:)]
- postaköltség = 990 Ft
- faanyag: 2x 80cm fenyő kerítésléc, 2x 10cm x 10cm x 5mm rétegelt = ~1800 Ft
- kapcsolók: 2x 1pólusú nyomógomb = 120 Ft
- ventillátorok: kukázva halott pc tápból
- alu rúd: ingyé' volt, de kg-onként kb. 1200 forintos nettó ára van. a rúd maga kb. két kilós.
- lánc: métere 270 forint. 2 métert vettem, de elég lett volna 80cm = 216 Ft
- beépíthető lámpatestek: maradék, de darabja a fapados fehérnek kb = 900 Ft

ez így együtt összesen ~20 600 forint. Az elfekvő vagy ingyenes anyagokkal együtt sem került volna többe, mint 26 ezer forint. Cserébe elvileg világít, míg világ a világ, plusz két nap :), gyakorlatilag nem melegít semmit - a spotok üvege megfogható szemből, még csak épp langyos - és a növények láthatóan szeretik, minden nő, még az anubias is hozza a heti egy levelét. A halaknak pedig barnul a feje búbja.

Nagyjából ennyi. Az elkészítést illetően a dolgok nagy részét nem írtam le, az elméleti és megvalósíthatósági információkra koncentráltam, hogy látható legyen, mennyire használható ez a technológia. Bárkinek bármilyen kérdése van, szívesen segítek, ahogy tudok.

További érdekességként ajánlom ezt az oldalt

Címkék: világítás | barkács | LED | DIY

Bővebben...

A szem nélküli barlangi vaklazac (Astyanax mexicanus) származását és törzsfejlődését kutatta egy nemzetközi - mexikói, amerikai és portugál biológusokból álló - tudóscsoport, amely eredményeit a BMC Evolutionary Biology című folyóiratban tette közzé.

Az Astyanax mexicanus alkalmazkodott a folytonos sötétséghez, nem csupán szemét, látását veszítette el, hanem festékanyagait is, aminek következtében albínóvá vált, és megváltoztak alvási szokásai is - olvasható a tanulmányt ismertető PhysOrg tudományos hírportálon.

A tudósok mostanáig azt feltételezték, hogy az Astyanax-halaknak két különböző fajuk élt a mexikói Sierra de El Abra természetvédelmi terület folyóiban. Az egyik a barlangokban telepedett meg, viszont kihalt a felszíni vizekben. A későbbiekben egy másik populációja telepedett meg a folyókban, amely szintén lejutott a barlangokba.

Mexikói, amerikai és portugál kutatók az Astyanax mexicanus három földrajzi helyszínen élő 11 populációjától vett DNS-mintákat vizsgáltak. Ezzel párhuzamosan genetikai mintákat vettek a barlangi vaklazac felszíni vizekben élő "unokatestvéreinek" 10 populációjától is, hogy megértsék a fizikai különbségek evolúciós eredetét.

Míg a felszíni populációk genetikailag igen hasonlatosak voltak, a barlangi halak esetében egész más kép rajzolódott ki. Az Astyanax mexicanus halaknál sokkal alacsonyabb volt a genetikai változékonyság, ami nagy valószínűséggel a korlátozott élőhely és élelemforrások eredménye. Nem meglepő módon, a genetikai változékonyság az Astyanax mexicanus azon populációinál volt a legszélesebb, ahol a legnagyobb volt a felszínről történő halbeáramlás.

"A barlangi vaklazacnál a két 'őscsoporttól' legkevesebb öt evolúciós leszármazási vonalat azonosítottunk" - magyarázta Richard Borowsky professzor, a New York-i Egyetem barlangi biológiai csoportjának tudósa.

A kutatásokat irányító Martina Bradic szerint konvergens evolúció esetéről van szó. Ez egy olyan folyamat, amely során egymáshoz nem kapcsolódó fejlődési vonalakon hasonló biológiai jellegzetességek alakulnak ki.

"Hatalmas kiválasztódási nyomás érvényesülhetett a barlangi környezetben a szemek ellen. Ez megmagyarázhatja, hogy az Astyanax mexicanus különböző populációi egymástól teljesen függetlenül miért veszítették el a szemüket" - emelte ki Bradic.

forrás.: hvg.hu

Címkék: tudomány

Bővebben...

Na, ez talán mégjobban megfogott! Remélem titeket is.

Címkék:

Bővebben...

Nem kapcsolódik szervesen az akavarisztikához, de szerintem érdemes megnézni a pihenni térő vadlúdakat és egyéb szárnyasokat.

www.vadludsokadalom.hu

Címkék: Hírek

Bővebben...