1. Skip to Menu
  2. Skip to Content
  3. Skip to Footer>
kedd máj. 21
  • Banner
halőrxxl
A cső végén
2013.04.20 17:51:46

 Hmm....most elgondolkodtam azon hogy a mindennapokban szükség lehet-e hasonló blogra.Nyilván nem nagy-viszont akik élvezettel olvasnak azok csalódni nem fognak most sem.Mivel blogjaim java része az akvarisztikát érinti ez is közéjük sorolható-néhol retro jellegű kis tárgyacskákkal,és néhány képen szemlélhető földmunkától meggyötört kezemmel.:) A lényegre koncentráljatok-mutatok pár érdekes dolgot-mondok olyanokat melyek nem biztos hogy tetszenek mindenkinek....Nem az a lényeg hogy ki mióta akvarizál-hanem hogy közben milyen gondolatai vannak.Ezekből osztok meg párat most....

******

Beszélgetünk mi a honlapon sok mindenről-néha az ember azt gondolja felesleges papolni,hiszen bárki megszerezheti a tudást ha utánaolvas.Ez csak részben igaz....a tapasztalatokat élőben kell megszerezni,ha pedig vannak akkor némi unszolásra jó ha meg is osztjuk-ezért van a hálózat.Szóba kerültek a porlasztók,beszélünk a központi levegőrendszerről mint nem okvetlenül szükséges,de több medencével rendelkező akvaristáknak már áldásos kiegészítőről.Írásomban szeretném nektek megmutatni hogy a használat során mi az ami a cső végére kerülhet nálam...és mi az amiről nem a legjobb véleményem alakult ki a használata során eltelt években.Szerettem volna belesűríteni a fórumba modandómat-többen igen élénken érdeklődnek a téma iránt....e blog szerves része Halivadék "Új állvány,levegőrendszer"c. blogjának-csupán mondandóm nagyobb terjedelme-és a képek-indokolják eben a formában való prezentálását. Essünk hát neki,öntsük ki a kis "kacatkákat" rejtő régi elelségesdobozkát.... Van itt minden..mi szem-szájnak ingere-pontosabban amiket az évek alatt ebbe a dobozkába tettem....nézzük hát sorban mi az ami minket most érdekelhet? Porlasztókövek-én nem hiszek abban,hogy csupán áramlással megfelelő oxigénszintet tudok teremteni medencéimben.Ha jobban megfigyeled,láthatod:nem csak a szín változik,hanem a kövek sűrűsége is.Próbáltam én már mindent....el is mondom rögvest hogy milyen tapasztalataim vannak! A zöld kövek viszonylag nem régen beszerezhetőek errefelé-talán a Tatrapet forgalmazza.Szépen átfújható,közepesen finom buborékokat ad-idővel vagy a kis levegőbevezető csonknál válik el,vagy maga a "kő" morzsálódik.Eldugulásra nem hajlamos...felújítani értelmetlen az ára miatt. A szürke kő már durvább buborékokat ereget,tartalék állományban van nálam. A kék köveket szeretem...finom-közepes porlasztást tudnak,viszonylag tartósak-de ezek is hajlamosak a morzsolódásra. A fehér,és a sárga kő régebbi darab-finomra porlasztják a befúvott levegőt.Viszont cserébe el is tömődnek elég hamar-kiszárítva azért még használhatóak újból.Savas tisztítással ne próbálkozzunk ezeknél-atomra eldugulnak. A fenti képen a levegő szabályozásához valaha gyártott,és mai korszerűbb kis szelepkéink láthatóak-ezt később bővebben kifejtem;). Itt már azokat a kiegészítőket szemlélhetitek melyek a csöveinkhez csatlakoztatva elosztják-irányítják a levegőnket.A kereszt,az "Y",a "T" ismerősek ugye?A toldó,a kis csapocskákkal ellátott elosztó szintén ismerős-neked is van,jól gondolom? Hmm....nekem is sajnos. Sajnos?Miért sajnálom hogy vásároltam ilyeneket?Azért mert megfigyeléseim szerint nagyon olcsó tömegtermékekről van szó,melyek minősége nem kis kívánnivalót hagy maga után-a későbbi képeken látni fogod.Felmerült hogy ezeket hogyan csatlakoztassuk a levegő rendszerünkhöz,és hogy egyenesen a kis csapocskát beragaszthatjuk-e?Semmi esetre sem-Halivadék is megmondta:anyaguk miatt nem ragaszthatóak be egyszerűen,én meg egyenesen azt állítom hogy nem is érdemesek arra hogy egy kicsit is komolyabb rendszer levegőhozamát erre bízzuk!:( Aztán még azt is gondolom hogy magát a csapot beragasztani nem lenne jó..mi van ha eltörik,mi van ha sérül? De folytassuk csak ezzel a kis ismerőssel: Kérem ez egy vadonatúj "T" elágazós levegőosztó csapos egység egyenesen a fiókomból-kidobhatom! Ezeket is...minek nekem ilyen?:( Tiszta szívemből elnézést kérek a gyártótól-forgalmazótól,de ezek a sorjás ,szétrepedező valamik mire valók?Talán arra hogy a levegőrendszerem mindenhol sziszegve adja tudtomra:inkább adj több pénzt,de ilyet ne vegyél! Hmm.....azért ez komoly volt a részemről.Igenis használhatják hobbisták,igenis sok ideig én is használtam őket.Alkalmasak-de fenntartásokkal.Nagyobb nyomást előállítani képes légpumpákhoz-főleg ha még nincsenek is kihajtva hozam tekintetében-én nem használnám.Viszont kis "levegőlökőkhöz" megfelelhetnek-és az igazi hobbisták használnak ilyet garmadával.:) Ne szontyolodjatok hát el ha ilyenekkel dolgoztok-csak figyeljétek meg:nem ereszt,nem szeretne még szétszakadni?Ha igen akkor csere,és ok.... Itt fönn mutatom magát a kis csapocskát-mint látható már használatban van,ezért igen ajánlott a tisztítása.Figyelem:a csapocska mindösszesen 2mm-es furattal rendelkezik-maga a ház is-,így a legcsekélyebb felrakódás is akadályozza a levegő továbbjutását!Ahogy látjátok a tömítési feladatot csak a súrlódás látja el-a csapocska többi része ami a furatba kerül nehogy megsérüljön!Ha azt tapasztalnátok hogy mégis ereszt zárt állapotban akkor cserélni szükséges-fillérek,tényleg nem drága. Beszélnünk kell még magáról a működés közben szerzett tapasztalataimról-nem valami fényesek. Mivel jelzem hogy a csapocska,és maga a test is 2mm-es furattal rendelkezik,a finom állítást kissé nehezítettnek gondolom.Mindössze a kar 40-45 fokos elfordításával már a teljes nyitottság állapotából el is juthatunk a zárt állapotig.Tehát kicsi a lehetőség,és egy kézzel nem is igazán kezelhető.Mindezek dacára persze nálam is járatos,de egyre inkább kikopnak a következő szelep miatt: Ez egy olcsón beszerezhető tűszelep,hálát adok annak a webshopnak mely forgalmazza.... Bár szétszedett állapotban ez is mutat egy kicsike belógó műanyagfelesleget-de csak véletlenül....mint észleltem csak egy valahogy belekeveredett darabka volt,egyszerűen kifújtam belőle.A fönti képen már előreszaladtam kicsit az ismertetésével,de ha már itt tartunk akkor szemléljük meg a belsejét!A képen szemben lévő furaton jön föl a levegő,és a furatszélén tömít a tulajdonképpeni szelepszár.A furatok 3mm átmérővel készülnek,jóval nagyobb átfolyást biztosítva levegőnek/víznek egyaránt.Igen a víznek is,hiszen hasonlókat láthatunk a csepegtetős öntözési rendszereknél is...itt azonban levegőről van szó.:) A következő képnek lett volna talán legelöl a helye: Nézzük hát miből is áll ez a rém egyszerű kis műanyag szelepecske.Bal oldalon ugye a szeleptest,középen maga a tömítettségért felelős O gyűrű szerű megoldás-de nem az,mert ennek inkább egy hengerszerű gumi alkatrész-,jobb oldalon pedig maga a szelepszár mely egybe van öntve a szabályozó kupakszerű "kezelőkarjával".A tömítő gyűrű felfekszik a szelepszár egyenes részén,azon csúszva oldja meg a gáztömör zárást.A kupakban is menet van-hiszen összecsavarva a szeleptesttel ezzel állíthatjuk a kúpos vég befeszülését/nyitását a szelepházban.Tehát ha nagyon egyszerű is,mégis csak tűszelep-és gyönyörűen zár! Az alul látható képen már összeszerelésre kész állapotban van,mindössze csak pár tekerés és kész is!Tisztítása egyszerű-bár a levegő sodrása úgy veszi körül a kúpos záróvéget,hogy igen kevés lerakódásra ad alkalmat. Cseh emelőimnél szükséges a pontos levegőmennyiség beállítása,és a gyors korrigálás sincs ellenemre..vagy amikor kis keltető medencécskébe rakok porlasztót,ott is pillanatok alatt állíthatok a levegő mennyiségén-és mindezt egy kézzel is!:) Megszámoltam:3.5 fordulat a zárt/teljesen nyitott állapot között a lehetőség.Persze nem pontosan ennyi-de 1.5-2 fordulat szemmel is látható levegő különbözetet jelent..ezt nevezem én pontos állítási lehetőségnek! Akkor sincs baj ha túlzottan kinyitnánk....több levegő ugyan nem jön,de a tömítő gumigyűrű megtartja a szelepszárat,és szivárgás továbbra sincs.Mivel nem tudtuk kitekerni,nem fogjuk lelejteni a kis "tekerentyűt" sem-ez pedig nagyon jóleső tud lenni akkor ha nincs kedvünk keresgélni. Összességében ezt a fajta szelepet tartom az elfogadhatónak mind árban,mind pedig kivitelben egy levegőrendszerhez. Vannak persze csili-vili fém társaik is....azokat azonban vegyék a profik,vagy a nagyobb büdzséből gazdálkodó hobbi társaink;) Még van egy kép amin össze szeretném hasonlítani a kétféle levegőcsapocskát: Esküszöm nem akarattal választottam ilyen kart a pirosból....ezt máris sorjázni kell hogy megláthassuk a tulajdonképpeni 2mm-es furatát.A fehér színű tűszelep már markánsan jobbnak ígérkezik itt is-nemhiába:3mm az a furat amin jöhet/mehet a levegő. Folytassuk most azzal aminek a helye a csövünk elején kell hogy legyen-ezek az irodalomban ajánlott visszacsapó szelepek. Ismerősek ugye-ilyeneket adnak a "nagy Sera"-k mellé.De legnagyobb sajnálatomra nem mind az aminek látszik-ki tudja melyik a kakukktojás? A kérdés persze nem nehéz-persze hogy az alsó lett fordítva címkézve.....Bosszantó tud lenni ha előtte nem próbáltuk ki a szabadon átfújás lehetőségét-lehet hogy egyik pumpakivezetésünk nem fogja tudni az általa megtermelt levegőt bejuttatni a rendszerbe. Jogosan vetődik fel a kérdés:ha már olyan sok helyen ajánlják a rendszerbe illesztését,vajon hogy néz ki belül?A visszacsapó szelepeket ugyanis az esetleges víz visszaszívódás ellen tervezték bevetni....nézzük mi van belül! Mielőtt azonban ti szétszednétek megjegyzem:össze van ragasztva-keményen,csak egy éles késsel tudtam ezt az egyet nem is roncsolás mentesen "beáldozni".Eddig ok is..de mi van tényleg belül?:) Egy kis gumikupak-ekkor már sejthető hogy milyen megoldással: A kis kupakocska végén van egy rés....alap esetben zárt,a bejövő levegő nyitja ki.A teljesen tisztán látáshoz még azt tenném hozzá hogy a levegő áramlása ebben a nézetben alulról jön-tehát a merevítő bordácskák nem állnak ellen,és a kis rés kinyílhat: Ha viszont visszaáramlás lenne-áramszünet,technikai malőr stb. miatt-a levegő vagy víz már ellenállásba ütközik!Ilyenkor a rés zárt állapotában a merevítő bordák még jobban összeszorítják azt-kipróbáltam,nem lehet átfújni még nagyobb erővel sem-tehát a konstrukció jó,és nem is drága....ha tehát több kisebb pumpát kötnétek egy rendszerre,akkor azok nyomását/levegőjét be tudjátok "injektálni" a közös gyűjtőcsőbe..a többiről már ejtettünk pár szót a fórumon. Azt viszont elmondom,hogy magasan elhelyezett egy darab pumpa,légtömör csövezés esetén nem szükséges ez az alkatrész-nekem is kimaradtak.Kissé visszafogja az áramlást,hajlamos idővel a kifáradásra,elkoszolódásra-akkor pedig már nem tud zárni.Ezért akinek ilyen biztonsági elem is be van építve az kísérje figyelemmel a működését,időnként tisztítás,vagy tesztüzem nem árthat! Végezetül nézzünk még pár érdekesebb megoldású porlasztót.... Faporlasztók...az egyik mondhatni relikvia,egy nagyon kedves társamtól kaptam pár éve.Az hogy miért került mégis kibontásra csakis a következő kép magyarázhatja: Figyeled olvasóm:két különböző eljárással készített porlasztó,és két eltérő buboréknagyság is!A bal oldalin szemlélhető az az eset,ha a porlasztót a fa keresztben elvágásával készítik-ilyenkor a rég kiszáradt fában láthatóak a szállítóedény nyalábokat alkotó vékonyka kis csövecskék.Valaha míg a fa élt ebben áramlott a tápanyagokat szállító nedv a lombkoronáig,és vissza-most levegőt porlasztunk e kis csövek segítségével. A másik porlasztó a fa növésével párhuzamosan darabolt hasából készült-jóval apróbb porlasztott buborék méret,és nagyobb ellenállás jellemzi.A két porlasztó két különböző fajból is készült. Akit behatóbban érdekel,az nagyszerű porlasztókat készíthet kiszárított hársból...tudom,éppen ezért szárad nálam egy kisebb tőke!:) Hopp..az Eheim speciális porlasztója,az örök életű!Persze hogy használom...a víz előkészítéskor vele "bugyborékoltatok",állítható sapkája révén a benne lévő filcet tetszőlegesen összeszorítva. Szedjük már szét...pár pillanat hogy lássuk mit rejt,hogyan készült?Ennyi mindössze az egész:egy menetes állítható zárósapka,egy filckorong-mely évekig jó,de kimosható,új készíthető bármikor!-és egy hordozó test a szervesen hozzávaló tapadókoronggal.A tapadókorong nélkül nem ok....az zárja le a levegő útját "hátrafelé"-de persze be is dughatjuk .Ezt a példányt 2007 óta használom-elmosom,és azt hinnéd vadiúj,a filc meg szintén szuper még. Ez a fajta porlasztó önállóan alkalmazható....szépen szabályozható a buborékok nagysága,felújítható-örök darab ha rá nem lépsz! Bejegyzésem végéhez érkeztünk....de valami még van a tarsolyomban nektek:)! Felvetődhet bennetek:vajon honnan ez a nagy levegő imádat nálam?Kérlek....mikor én kezdtem még nyoma sem volt a motoros szűrőknek,a csodaszép külső szűrőket pedig csak külföldi katalógusokban nézhettük nyálcsorgatva....Volt ugyan "baráti országból származó" megfelelője,de mi mindannyian az a meseszép Eheimet szerettük volna!Csodás kis szivattyúja ámulatba ejtett,a fogyasztás meg mit számított még a 70'-es években mond?Én akkor még csak gyermek voltam-édesanyámék pedig a hobbimat levegő hajtású szűrőcskékkel támogatták-erre futotta. Aztán egész életemben nem lett gigantikus külsőm....mikor már a magam ura voltam másra kellett-maradtak hát a sokak által csak fenntartással elfogadott belső motoros szűrők,és a levegősök.Nálam mindig duruzsolt a légpumpa... Régebben-lehet hogy ma is,csak itt nem az tuti!:(-lehetett kapni olyan porlasztókat melyek az Eheimhez hasonlóan filcbetétesek voltak.A méretük nekem nem felelt meg,ezért terveztem egyet mely belefér a mindenki által csak szivacsszűrőnek aposztrofált,máig nagy számban használt szűrőcskébe.Nekem is jópár darab van..a keltetőkben,előnevelőkben használom.Tapasztalatból mondom:nagyszerű dolog-manapság pedig virágkorát éli a garnélások,és a nano akvaristák körében. A tervrajzot elküldtem örökbecsű barátaim egyikének-legyártatta,visszaküldte a kész darabot.Beleszabtam a filcet-és megkezdte a működést a legnagyobb megelégedettségemre:)! Egy nagy baja volt csak:a roppant érdekes kis kütyü felkeltette kisebb fiam érdeklődését,és olyan helyre tette ahol csak ő találhatja meg....apa nekiadta.Már ő sem tudja hol van ez a fantasztikusan titkos rejtek-én pedig emlékeimben őrzöm azt az időszakot amikor megbizonyosodhattam róla:vannak igaz barátok,és vannak segítő szándékú kollégák közöttünk!Pecajocó előtt tisztelgem amikor beillesztem valamikori tervrajzomat,és köszönöm Jocókám..azóta már személyesen is volt módom. Nem tudok érzelemmentesen írni....és képtelen vagyok mellőzni a kis "vadhajtásokat" írásaimban.Elnézést ezért-szívesen állok rendelkezésetekre ha kérdés volna. E blogra való hivatkozást beillesztem a fórumra-egyenesen halivadék inspiráló blogjának hozzászólásaiba,hiszen oda való.. . Külön köszönetet mondok az Akvárium Magazin cikkírójának,Füredi Ferencnehttp://www.akvariummagazin.hu/index.php?option=com_banners&task=click&bid=7k "Az oldott oxigén..."c. cikke okán. Tisztelettel:Gábor



Címkék: Technika

Bővebben...


 
halőrxxl
Csirkemell zöldségágyon
2013.04.13 16:54:37
Csirkemell zöldségágyon ...avagy mit tegyünk ha kevés az a kedveskedés amit halainknak adunk? Készítsünk nekik saját kezűleg valami finomat.....valamit amit mi is megennénk-na persze fenntartásokkal csak.A házi eleségek készítésekor olvassunk nyitott szemmel utána az összetevőknek,hiszen használni akarunk halainknak,nem problémát okozni.E rövid bejegyzésben nem követem a szokott "Gáboros" mentalitást,tömör leszek;):D Nem szeretjük a csirkemellett...így volt ez pár évvel ezelőtt is már,amikor ennek a receptnek a kigondolásán okoskodtam.Számos coryt tartottam már akkor is-mára kezd elvadulni a hobbi,de e család még jobban érdekel!Persze hogy minden tőlem telhetőt megadok nekik-sőt kicsit többet is igyekszem-mégis szeretek a mai napig a konyhában "peszterkedni"...jöjjön hát egy húsos eleség melyet ajánlok figyelmetekbe. Hozzávalók: -egy egész csirkemell filé -4db közepes tojás -20dkg csalán/fagyasztott is lehet!/ -fél zacskó zselatin/Horvát Rozi,de bármelyik jó../ -egy teáskanál édesnemes fűszerpaprika őrlemény Ennyi...a hozzávalókat megfőzzük-párolva még jobb!-és megvárjuk amíg kihűl.Ameddig ez megtörténik én kiengedtem a fagyasztva tárolt párolt csalánt,és elfogyasztottam egy kávét....volna,ha kisebbik fiam kaják iránt érzett olthatatlan vágya nem kényszerít az eleség alkotórészeinek azonnali mentésére.Gergő olyan mint én voltam az ő korában...mindegy hogy mi,csak jó illatú/ízű legyen,és meg tudjam kaparintani.:) A csirkemellet daraboljuk a hús rostirányára merőlegesen 1-2mm hosszúságúra-a szike élességű kés segítségünkre lesz,ujjainkkal szorosan fogjuk a húst,hogy ne tudjon szétmorzsolódni.Közben persze a végéből csipegethet a segédünk ha mellettünk sertepertélne véletlenül...A felvágott "pipijavát" egy keverőtálba téve rávagdossuk a főtt tojást-sárgája is mehet,elegendő ha 6-7 darabra vágjuk.A kiengedett-vagy ha friss akkor a párolt csalánt is betéve megkezdjük a mix készítését.A csalán levéből csak keveset adagoljunk....Manapság már jó erős botmixerek vannak,de előbb alacsony fordulaton dolgozzunk.Amint érzékeljük a konzisztenciát még adjunk hozzá csalánlevet addig,amíg egy sűrűbb főzelék állagát el nem érjük.Időközben már hozzáadhatjuk a paprika őrleményt is,ezzel alaposan homogenizáljuk el a halaknak szánt finomságot. Amint elértük azt hogy az alkotórészek még éppen hogy megkülönböztethetőek -max egy milliméteres darabok!-már csak egy dolgunk maradt.A zselatint nagyon kevés meleg vízben olvasszuk föl,és alaposan keverjük el a mixben-kész!Öntsük ki tálcákra úgy.hogy 2-3mm vastagságú legyen,majd fagyasszuk le. Pár szót még erről a kajáról-ez tényleg ehető,hiszen a csalán is emberi fogyasztásra alkalmas gyógyhatású növény-begyűjtésekor azonban az "Ancibrikett"-nél taglaltakat tartsuk be.A kész mixnek fenséges illata van -semmi baj nem lesz ha megkóstolod kollégám.De a gyermekedre figyelj ha olyan torkos mint az enyém....folyton belenyújtogatja a kis ujjait mondván hogy csak azt nézi meleg-e...aztán persze hogy lenyalja!:D Finom..komolyan mondom ha nem tudnám mi ez én simán belaknék belőle....na hagyjuk!:) Az illatok előcsalják a család több tagját is-ezért mielőbb tudatosítsuk hogy ez halkaja! Fagyasztóból kivéve így néz ki: A tálcáról leválasztva törjük megfelelő darabokra,és egy külön kis edénykében tároljuk halkajáink között....etetéskor ez az eleség rátapasztható az akvárium üvegére,ott aztán rövid időn belül fogyasztásra készen aláhullik. A zselatin mint egy hajlékony lapot egyben tartja,és reménykedhetünk benne hogy halainknak is tetszeni fog-de még jobban hogy ízleni is!Én nem vetődtem árnyékra..nézzétek: Bocsi ha egy kézzel és régi géppel nem tudtam gyönyörködés közben nyugton maradni.... Ezt a fajta eleséget ajánlom minden olyan halnak mely elfogyasztja....nem specializált,viszont a szűrést illendő kikapcsolni-mint egyébként is szokásos.aggasztó a tojástartalom?Semmi baj nem lesz ha megfelelően keveset adsz belőle halaidnak...a biológiai szűrés rendben legyen ám!Mint látod olvasóm én coryknak adom-de minden halam csipeget belőle annyit hogy főétkezés gyanánt használjam,még lazacaim is kockahasat eresztenek tőle.De hangsúlyozom:keveset adj belőle ameddig ki nem tapasztalod a megfelelő mennyiséget.Ha halaid hamar elteltek vele a maradékot-remélem nem lesz ilyen;)-távolítsd el..legközelebb kevesebbet adj nekik. Ha kellően finomra aprítottad ,és megfelelően homogénre is készült már a másfél centis ivadékok is kaphatják.Nálam reggelre általában tükörvíz fogad és a halak éhesek megint-de ezt a kaját nem adom nekik csak heti egy alkalommal-a többi eleségnek is sorra kell kerülnie! Sok sikert-ha csak a videó tetszett már akkor is megérte írnom e rövidke bejegyzést.

Címkék: Házi eleség

Bővebben...


 
halivadek
Új állvány, levegőrendszer
2013.04.03 06:52:16

Az újév sok újdonságot hozott a halodám vagy, ahogy mi hívjuk „halas szoba” történetében. Karácsonyra megérkezett a várva várt két új hegesztett 4 polcos állvány. Ez az esemény indította el az újítások lavináját :D

Az állványok

Az állványok elég masszívak lettek, ahogy apósom mondta, amikor felhozta Pestre őket „ez még az unokáimat is ki fogja szolgálni”. Igaza volt, mert mint utóbb kiderült az oldalt lévő keresztmerevítések fölöslegesnek bizonyultak, sőt akvárium takarításkor még néha útban is vannak.  A képen látható, a sok-sok módosítás után megszületett végső terv:


A két ünnep között a pincében szépen lefestettem őket OBI-s Hammeright utánzattal, ami a leírása alapján mehetett volna közvetlenül a rozsdára, de azért nem bíztam a véletlenre és előtte szép fényesre csiszoltam a vasat. Toist segítségével felcipeltük az egyiket a lakásba és fel is fúrtuk a falra. Kb. 1 hét volt mire telipakoltam akváriumokkal, időközben lefestettem a másik állványt is. Az ember azt hinné, hogy az első után a második már meg sem kottyan, de nem így lett sokkal többet küzdöttünk vele mire felvarázsoltuk a falra. Állványonként 6-6 darab 12 mm-es acél dübelelt használtunk (már megint túlbiztosítottam…). Az állványoknak a hátsó lábuk fix, az első egy villáskulcs segítségével állítható. Teljesen feltöltve, a lábakat feltekerve és erőből megrángatva, meg sem rezzen az akváriumokban a víz. Utólag azért néhány dolgot másképp terveztem volna rajta, ugyanis, a csavarok furatai a függőleges vasakon lettek elhelyezve, ezért volt olyan dübel (a másodiknál a legtöbb) amiből flexel le kellet vágni hogy az anya beférjen és rá lehessen tekerni.

Leflexelt dübel

A furatok helyét sem lehetett előre fúróval megjelölni, mert a fránya keresztmerevítéstől nem fért oda. A polcokra 18 mm-es bútorlapokat vágattam az obiban. Mint kiderült rosszul mértem le őket, mert nem vettem figyelembe a varratok szélességét, ezt később otthon egy dekopírral a korrigáltam. A bútorlapokra vékony hungarocellt tettem. Ezek után elkezdtem az feltölteni akváriumokkal átpakolva a régi salgó jellegűről az újra. Jelenleg mind a két állvány van teljesen feltöltve, de most készülök módosítani az akváriumok elrendezésén.

A levegőrendszer

Levegőrendszer híján a kompresszortól a levegőcsövek az akváriumokhoz, pókhálóra emlékeztető módon voltak vezetve, sok-sok T elosztóval szétosztva hogy mindenhova jusson. Ennek a megoldásnak az átláthatatlanságon kívül az volt a hátránya, ha az egyik kis csapon állítottam, akkor az összes többit, után kellet állítani, hogy megfelelő legyen a nyomás. Az állványok feltöltése után, elérkezetnek láttam az időt a régóta tervezgetett levegőrendszer kiépítésének. A rendszer lényege hogy a táplálás hurokban legyen, ne legyenek, olyan csőszakaszok ahová csak 1 irányból jut el a levegő. Erre azért van szükség, hogy a nyomás mindenütt egyforma legyen, mert ha ez nem így lenne, akkor ugyanott tartanék, egy-egy csap állítása után az összes beállítását módosítani kellene.

„Kezdőpont”

 Két lehetséges változatot vettem górcső alá. Az egyik a fix kiépítésű, a másik a szétszedhető kiépítésű. Az első verzió szálakban kapható vízvezetékcsövekből, könyök és elágazó idomok összeragasztásával épül ki, aminek az a hátránya, hogyha új állvány kerül beállításra vagy átrendezésre kerül a helyiség, akkor meg kell bontani a ragasztást és ki kell várni az 1 napos száradási időt. Persze ha előre tudjuk, hogy hová fog kerülni későbbiekben az új állvány, akkor egy elzárható leágazással elő lehet készíteni a helyét, a ragasztó megszáradása után csak ki kell nyitni a csapot. Ennek a verziónak az előnye, hogy olcsó mind a csövek, mind az idomok.  A másik verzió is vízvezeték csövekből kerül kiépítésre, de ehhez már a tekercsben kapható KPE csöveket és a hozzá kapható gyorskötő idomokat kell felhasználni. Az előnye, hogy néhány perc alatt szétszedhető és újra összeilleszthető, ezért akár „üzem” közben is variálható. A hátránya hogy a cső egy hajszálnyival drágább (ez a kisebbik gond), sajnos az idomok viszont sokkal drágábbak. Mivel már jó néhányszor változtatattam a haloda elrendezésén (és várhatóan még fogok is), ezért a szétszedhető verziót választottam. Ez után következhetett a tervezés: egy papírlappal beálltam a szoba közepére és sávosan megrajzoltam, hogy hogyan nézne ki a rendszer. A rajzot ezután tovább egyszerűsítettem, kitöröltem a fölösleges hurkokat.  A legvégén a könyök idomokat is lehúztam a tervről a borsos áruk miatt. A képen látható a végeredmény (Pirossal a KPE csövet jelöltem, zölddel az idomokat):

A tervezés után megvettem a szükséges 30 méter 20mm-es csövet és a 8 db mind a 3 elágazásán „TOKOS” T elemet, valamint a két végén tokos a 3. végén pedig külsőmenetes csatlakozású elemet a kompresszor csatlakozásához. Ezután jöhetett az összeállítás. A KPE cső (kemény poli-etilén), nem hazudtolta meg a nevét, kemény és rideg anyagból van, nagyon nehéz vele egyenes nyomvonalat prdodukálni. A legkisebb hajlítási sugara 30-40cm. Ha valaki megteheti, használjon könyök elemeket is, főleg ha kis ívekben kell hajlítani, de meg lehet oldani anélkül is, csak akkor nem olyan szép a látvány. A csöveket gyorskötözővel a legegyszerűbb az állványhoz rögzíteni, a falhoz pedig létezik befúrható rögzítő bilincs is. A munka nagy részét nem is a fúrás és a vágás tette ki, hanem a merevsége miatti helyretuszkolás, rögzítés.

Hajlítási sugár

A vágásához vettem egy „körbetekerős” csővágót, de kis kitartással, egy fűrészlappal is darabolható. Viszont a metszőollóra hasonlító műanyagcső-vágót nem javaslom, mert ovális lesz a cső vége a vágástól, ami az idomba való betolását megnehezíti. A vágási felületet le kell sorjázni, illetve a csövet egy kicsit kúpozni kell, hogy könnyebben be tudjuk nyomni az idomba, a tömítő gumigyűrűn át. A gyorskötő idom szerelése itt látható: http://www.poliext.hu/technologia-17.html

A csövön a levegő „kiállások”-hoz 4,5-ös furatokat készítettem, amikbe egy fogóval csak bele kell tolni a levegőcső toldókat. Kézi fúróval 4,5-ös fúrószárat használjunk, de ha valakinek van fúróállványa, bártan meg lehet próbálni a 4,8-ast is. A levegőcső toldókat nem kell ragasztani, mert rendesen beleszorulnak a furatba. Ha esetleg egy-egy furatban mégis lötyögne a toldó, akkor teflonszalaggal körbetekerve tudunk segíteni a helyzeten. A kiállásokra ezután az egyéni ízlés és az állványok adottságai alapján levegőcső darabokat kell szabni. A végükre pedig egy-egy kis piros csap kerül, amiknek segítségével akváriumonként állítható a szállított levegő mennyisége.

Levegőkiállás

Az első bekapcsolás után jó néhány másodpercbe telik, míg telítődik a rendszer levegővel és megjelennek a buborékok. Ez idő alatt az ember frászt kap, hogy ennyit küzdött vele és meg sem mukkan az egész. A beindítás után az összes akváriumnál be kell állítani a levegő mennyiségét, mert „alapértelmezésben” mindenütt cunamit csinálna, ha elég erős lenne a kompresszor. Az enyém az alapkiépítést még döcögve, de bírta, de további akvárium rákötését már nem, ezért a Haelia ACO-318-ast időközben lecseréltem egy ACO328-asra. 

Új kompresszor, dupla hűtéssel

Egyelőre úgy tűnik, hogy elég lesz a teljesítménye, bár még nem töltöttem fel minden polcot akváriummal. Sok előnnyel járt a rendszer kiépítése, leegyszerűsítette a dolgokat, eddig szerencsére hátrányát még nem tapasztaltam, bátran ajánlom a megépítését bárkinek, még annak is, aki egyébként nem szokott barkácsolni. Ha valakinek kérdése lenne a levegő rendszerrel-, vagy a megvalósítással kapcsolatban annak szívesen segítek.

Köszönettel: Halivadék

 



Címkék:

Bővebben...


 
imperatore
A Cichlinae alcsalád Cichlasomatini nemzetsége
2013.04.01 19:35:13

A Cichlinae alcsalád Cichlasomatini nemzetsége

 



 

 

Az első leírás, valamint rajz, eme népes nemzettség képviselőiről 1648-ban készült, mely latin nyelven íródott, Georg Marcgrave által. A taxonómia jelenlegi állása szerint, a nemzettség kilenc, illetve egy ideiglenes nemet tartalmaz. Az egyes nemekbe tartozó fajok száma, nagy változatosságot mutat, hiszen vannak nemek, melyek több tucat fajt is magukba foglalnak és vannak nemek, melyeket kizárólag két faj gazdagít. A nemzetségbe tartozó sügérek többsége még mindig „akara” néven szerepel a köztudatban. Eme elnevezés a Dél-Amerikában élő, Guarani népcsoport nyelvéből ered, amely e nemzettségbe tartozó fajok, jellegzetes tojás formájú testfelépítésére utal.

 

Cichlasoma (Swainson, 1839)

 

Sok akvarista úgy véli, hogy az e nembe tartozó fajok egészen Texas-tól, Közép-Amerikán át Argentínáig megtalálhatóak. Ez az elgondolás 1983-ig helyesnek bizonyult, azonban Sven Kullander 1983-ban kiadott egy publikációt (A Revision of the South American Cichlid Genus Cichlasoma), melyben megpróbálta újfent leírni a nemet és a hozzátartozó fajokat. Ennek eredményeként közel egy tucat fajt zárt ki a nemből, illetve néhány fajt más nemekbe helyezett. A Cichlasoma nembe tartozó fajok közül, talán a legismertebb a Cichlasoma portalegrense. A nemből kizárt fajok többsége, rendkívüli hasonlóságot mutat a C. portalegrense-vel. E hasonlóság miatt, sok olyan faj került kereskedelmi forgalomba, melyek valójában nem tartoznak a nemhez és könnyen összetéveszthetőek a C. portalegrense-vel. Jelenleg több mint száz faj, mely korábban a nemhez tartozott (a dél-amerikai sügérek többsége), került át másik nembe, vagy jelenleg is besorolásra vár (az észak-amerikai sügérek többsége).

              

 Aequidens (Egenmann, Bray, 1894)

 

A nembe tartozó fajok meglehetősen hasonlítanak a Cichlasoma nem fajaihoz. Többnyire mindkét nem képviselői mindenevőek, testalkatuk és méretük szinte azonos. Viselkedésüket tekintve, talán visszafogottabbak, mint a Cichlasoma nem képviselői, de egyértelműen ez sem jelenthető ki. A két nem közötti különbség megállapítása még az ichtiológusok számára sem könnyű. Néhány forrás megemlíti, hogy kizárólag a gerinccsigolyák formája és mérete alapján lehet csak megkülönböztetni egymástól a két nem képviselőit. Az Aequidens nemhez tartozó fajok élénk, szabálytalan mintázattal rendelkeznek, mely az arcon olyan látványt mutat, mintha férgek rágták volna meg a minták szélét. A nem körülbelül egy tucat fajt tartalmaz, de ez akár napról-napra változhat. A nem tipikus képviselője az Ae. tetramerus, mely szinte az Amazonas teljes vízgyűjtőterületén előfordul. Akvarista körökben igen nagy népszerűségnek örvend, melyet változatos, élénk színeinek köszönhet. Alapszínezete barna, mely a test egyes részein vörös, sárga és rózsaszín beütésekkel tarkított. Egyes egyedek torka, illetve hasának elülső része fehér színű is lehet.

              

Bujurquina (Kullander, 1986)

 

Az e nemhez tartozó fajok, korábban az Aequidens nemhez voltak sorolva. A nem két legfiatalabb kéviselője a B. vittata és a B. mariae, melyek korábban, szintén az Aequidens nemhez voltak sorolva. A nemet 1986-ban hozták létre a B. moriorum számára és az óta több fajjal is gazdagodott. Jelenleg tizenhét faj tartozik a nembe. Az e nemhez sorolt fajok érdekessége, hogy a larvofil szaporodási stratégiát alkalmazzák. A Bujurquina fajok, közepes méretűek, színezetük változatos. Szemüktől a testük középső vonalának irányában, jellegzetes, kiszélesedő sötét sáv található, mely egyes fajok esetében, egészen a hátúszó tövéig terjed, vagy akár teljesen hiányozhat is. A legtöbb Bujurquina faj, szinte ismeretlen a hazai akvaristák körében.

 

                                

Tahuantinsuyoa (Kullander, 1986)

 

E nemet 1986-ban hozták létre, mely jelenleg két fajt foglal magában. A nem képviselői (T. mcantzatza, T. chipi) rendkívüli hasonlóságot mutat a Bujurquina nembe tartozó fajok mintázatával, illetve színezetével. A T. macantzatza kezd elterjedni a hazai akvarisztikában, viszont a T. chipi szinte teljesen ismeretlen. A kifejlett egyedek mérete nem haladja meg 10 centimétert. A két faj képviselőinek megkülönböztetése nem túl könnyű, azonban a kopoltyúfedőkön és a fej, szem fölötti részén található, kontrasztos sáv némi támpontot adhat a pontos meghatározáshoz. Egyes források szerint nem számít szapora fajnak, ugyanis egy-egy ívás alkalmával mindössze 30-60 ikrát raknak.


                            

 Krobia (Kullander-Nijssen, 1989)

 

Az e nemhez tartozó három faj, szintén nagy hasonlóságot mutat a Bujurquina nem képviselőivel. Ez a hasonlóság többnyire, a két nem képviselőinek a testén, rézsútosan végighúzódó, halvány sávok jelenlétében nyilvánul meg, továbbá testfelépítésük és testméretük tekintetében is hasonlóak. E nemet a K. itanyi és a K. guianensis számára hozták létre 1989-ben, mely fajok korábban az Aequidens nemhez voltak sorolva. A két faj többnyire Guina és Suriname folyóiban találhatóak meg, de egyes források szerint az Amazóniai medence teljes területén fellelhetőek eme fajok példányai. A hazai akvarisztikában a K. guanensis-t „Aequidens itanyi” néven ismerhetjük, és ebből az következik, hogy a K. itanyi talán egyetlen példánya sem volt jelen még a hazai akvarisztikában. A nem harmadik képviselője a K. xinguensis, melyet korábban Krobia sp. néven ismerhettünk. A hazai akvarisztikában talán 6-7 éve lehet jelen, azonban a mai napig nem sokan ismerik ezt a fajt. A faj tudományos leírása 2012-ben történt meg, Kullander által. Nevét a Xingu folyóról kapta, ahonnan első példányait kifogták, illetve a leírások szerint e folyó az egyetlen élőhelye a fajnak. Az e nembe tartozó fajok testmérete 15-20 centiméter között van, többnyire békések, de a kisebb méretű pontylazacokkal való társítást kerüljük, mivel élénk vadászösztönük miatt prédának nézik azokat.


                                   

 Laetacara (Kullander, 1986)

 

Az e nemhez tartozó fajok, tulajdonképpen az Aequidens nem, tágabb értelemben vett törpe fajai, melyek a közelmúltban lettek a Laetacara nemhez sorolva. A nem fél tucat képviselője közöl, talán a legismertebb a L. curviceps és a L. dorsiger. A nem legnagyobbra növő tagja a L. thayeri, mely elérheti a 13-15 centiméteres testhosszt is. A „Laetacara” elnevezés „boldog” Acara-t jelent, mely utal a mosolyra, illetve a nem képviselőinek az arcán található, a szájtól egészen a szemekig húzódó, felfelé görbülő mintázatra.

 

Cleithracara (Kullander-Nijssen, 1989)

 

A nem egyetlen, hazánkban is jól ismert képviselője a C. maronii, mely korábban szintén az Aequidens nemhez volt sorolva. Habitusát tekintve, rendkívül barátságos, ezért bátran társítható, hozzá hasonló méretű, vagy törpe sügérekkel. Angol, valamint magyar nyelvű elnevezése (Keyhole=kulcslyuk sügér), eme faj testének a második felén található, kulcslyuk formájú, fekete foltra utal. Az akvarisztikában való elterjedését figyelembe véve, bátran kijelenthetjük, hogy az egyik legismertebb „Acara” faj.

 

Andinoacara (Musilová-Rícan-Novak, 2009)

 

Nem 2009-ben lett létrehozva, cseh tudósok által. A nembe olyan fajokat soroltak, melyek korábban, a már említett Aequidens nembe tartoztak. Kutatásaik alapjául az egyes fajok DNS-ének, molekuláris vizsgálata szolgált, azonban egyes tudósok szerint (Schindler, I.; Morgenstern, R.) a jelenleg a nemhez tartozó fajok többsége esetén nem helytálló. A cseh tudósok a nemet két alnemre osztották. Az egyikbe az A. corelueopunctatus, az A.latifrons és az A. pulcher tartozik, míg a másikba az A. rivulatus, az A. stalsbergi, az A. sapayensis és az A. biseriatus, továbbá kettő, máig még le nem írt fajt is a nembe soroltak (Andinoacara sp.”Maracaibo”, Andinoacara sp. „Orinoco”). A nembe tartozó fajok közül a két legismertebb az A. pulcher, illetve az A. rivulatus. A habitusukat tekintve, nagy a különbség az egyes fajok között. Míg az A. pulcher meglehetősen békés természetű, addig az A. rivulatus kimondottan agresszív, mely viselkedésre az az angol nyelvű elnevezése is utal (Green terror).

 

Nannacara (Regan, 1905)

 

A nem elnevezése a nemhez tartozó fajok méretére utal. A Nannacara név „kisméretű Acara-t” jelent. A nem tipikus képviselője a N. anomala, mely jól ismert a hazai akvarisztikában is. Jelenleg öt faj tartozik a nemhez. A nembe tartozó fajokról elmondható, hogy békés természetűek, kizárólag saját fajtársaikkal szemben hadakoznak. Felnőttkori méretüket tekintve ritkán érik el a 9-10 centimétert. Medencéjük berendezésekor figyelembe kell venni, hogy szeretnek a növények, illetve a faágak között bujkálni.

 

A Cichalsomatini alcsaládba tartozó fajok igényeit tekintve, a törpe sügér fajok kivételével, szinte mindegyik faj könnyen hozzászoktatható a hazai vizek paramétereihez, illetve kevésbé érzékenyek a változásra. Tartásuk egyszerű, hiszen legtöbbjüknek nincs különleges igénye. Többnyire mindenevőek, szívesen fogyasztanak, mind állati, mind pedig növényi eredetű táplálékot. Társításuknál figyelembe kell venni az adott faj természetes habitusát, ugyanis van közöttük olyan faj, mely az alcsaládra jellemző nyugodt viselkedéstő eltérően, rendkívül agresszívvé válhat. Akváriumi körülmények közötti szaporításuk egyáltalán nem problémás, ha egy pár egymásra talál, és kellő odafigyeléssel gondozzuk őket, illetve kielégítjük a szaporodáshoz szükséges igényüket, akkor rövid időn belül szemtanúi lehetünk, ahogyan terelgetik ivadékaikat. Ívó helyként leggyakrabban lapos köveket, illetve tuskókat választanak. Szaporodási stratégiájukat tekintve, van közöttük ovofil, illetve a larvofill stratégiát preferáló faj is.

 

Felhasznált irodalom:

 

Schindler, I. & R. Morgenstern (2010): Anmerkungen zur Taxonomie der Andinoacara-Arten. DCG-Informationen 41 (5): 114–124.

Hougen, Dean F. (1994): "Cichlids of the New World: Introduction and Part I - Acaras." Aqua News,March/April 1994.

 



Címkék:

Bővebben...


 
toist
Automata etető átalakítás (DIY)
2013.03.24 16:26:22

Mivel lassan több mint 1 hónapja senki nem rukkolt elő semmilyen hasznos bloggal, én sem teszem. :) Csak egy kis kényszer szülte sürgős tavaszi barkácsról lesz szó, mely remélem mosolyt csal néhányak arcára! A blog alcíme: Kamasaki etetőautomata.

Bizonyára többen használtatok már automata etetőket távollét miatt, tőletek előre is elnézést kérek! A múlt heti hosszú hétvége alkalmával terveztem az Eheim 3581-esem első éles bevetését. Nem készültem túlzottan az alkalomra (se frakk, se virág), gondoltam nem lehet az olyan bonyolult... Kibontás után szembesültem vele, hogy ezek az etetőautomaták nem arra vannak tervezve, amire én használnám őket. Miért is?

 

 

 

 

 

 

 

Kifejlett halaink normál esetben gond nélkül kibírnak 1-2 hetet, az etetőautomata használata számomra csak ivadékoknál logikus. Az ivadékok apró táplálékát azonban folyadékban oldva lehet és érdemes bejuttatni a vízbe. Itt érkeztünk el a konfliktusponthoz: az etetőautomaták csak száraz táp bejuttatására alkalmasak. Mivel a néhány napos mézgurámi ivadékok éhségérzetét cseppet sem érdeklik az ilyesfajta korlátozások, a rendelkezésemre álló 1-1,5 órában elő kellett rukkolnom egy használható megoldással.

Először is meg kell vizsgálni milyen módszerrel etet egy ilyen automata: beállított időpontban a kosarat elforgatja, ezáltal az akváriumba szóródik a tartályon szabályozott rés méretével arányos táplálékmennyiség. Első ötletem az volt, hogy a tartályon belül egyfajta arkhimédeszi csavart alakítok ki, így az egyenletesen eloszlatott folyadék forgásonként kerül előre. Az ötletet gyorsan elvetettem, miután a kosár belső kialakítását jobban szemügyre vettem: a megfelelő belső sablon kialakítására és rögzítésére bizony nincs idő! Akkor vegyük le a kosarat:

 

 

 

 

 

 

 

itt láthatjuk a forgató kart. Nem is olyan rossz... Át kéne alakítani a forgató irányú mozgást húzássá, mi több tekercseléssé.. ezaz! Szerencsémre a horgászatot is hobbijaim között tudhatom, így innentől az út szinte egyenes volt: kell valami amit a forgó részre tudok illeszteni. A téli időben szekrényben szomorkodó horgászládámhoz fordultam és máris előkerült egy régi spulni damil, a spulni pedig "sérüléseket szenvedett" eképpen:

 

 

 

 

 

 

 


Hogyan is kéne folytatni? A damil tekercselésével valamit húzni kell, amiről az üveg széléhez érve beeshet a nevelőmedencébe az előre kiporcíózott feloldott eleség. A húzott dolog azonban nem lehet túl nagy kiterjedésű, mert az első feltekeredése után a továbbiaknak is minél biztosabban kell a spulnihoz érkezni... Fogtam hát pár kartondarabot, bevágást ejtettem a két végén, áttekertem rajta a damilt és miután megmértem, hogy egy fordulat mennyi damilt teker fel, rögzítettem őket egy-egy darab szigetelőszalaggal:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A bejuttatáshoz műanyag kupakokat (már megint a pet-palack! :) ) szemeltem ki, de természetesen mielőtt magára hagytam volna a szerkezetet, teszteltem is egyet. A teszt tapasztalatait felhasználva biztosítékként egy darab műanyag "öntetes tálkából" (valamilyen ételkiszállító cég "mellékterméke") köpenyt készítettem a spulni és az etető közé, hogy a mellécsévélt damil nehogy sokkal rövidebbet húzzon, mint kéne:

 

 

 

 

 

 

 

Kapott még egy kis szigetelőszalagot, hogy pofásabb legyen, nameg jobban tartsa a damilt :) A biztonság kedvéért az utolsó "vonószem" távolságát is annyira csökkentettem, hogyha az utolsó előtti után még egy kicsit teker, már behulljon a kupak. Innentől egyszerű volt a dolog, felállítottam a kupakokból készült libasort, beléjük porcióztam a tojássárgájás/rotatoriás keverékeket, beállítottam az időzítőt, majd izgultam villámtákolmányom sikeréért. Bár fentebbi képeket és leírást elnézve én magam sem mertem volna sokat tenni a rendszer működésére, visszatérve mindhárom kupak a vízbe pottyanva, a gurámik pedig úszkálva tudatták velem, hogy bár barkácsolni se szépen, se jól nem sikerült, a célnak azért megfelelt!

(A képeket természetesen csak utólagosan tudtam elkészíteni, akkor nem volt rá időm, ezért mutatnak már helyenként előre többet, mint amit a szöveg tartalmaz)
 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jobb barkácsolást mindenkinek! :)

toist



Címkék: Barkácsolás | DIY | etetés

Bővebben...


 
szotyika
Terra Plaza vol.8: Tóth Gergő szemszögéből.
2013.02.20 19:14:33

Nos így 10 nap elteltével felocsúdtunk a halak elpesztrálásán és még dolgoznunk is kellett a héten. Nagyon kíváncsinak bizonyultok kedves csoporttársak, ezért hát összedobok egy kisebb cikkféleséget a Terra Plaza miáltalunk szemszögéből. :D
Kezdjük hát az előkészületekkel, ne ugorjunk egyből a mélyvízibe, a halak sem indulnak meg egyből a partnak! (Már amelyik!) :D
Eljött a szombat este azt hiszem mindannyiunk nevében írok ha azt a kifejezést használom "nem bírtunk aludni". Szotyi barátomon kívül senki sem járt még közülünk hasonló helyen, így elképzelhető hogy a helyiek látták is rajtunk na ezek tuti vidékiek. :D
Visszatérve mondandómhoz, elviekben 7 óra környékére fönt kellett volna legyünk Budán amit azt hiszem többé kevésbé teljesítettünk/tem is, ezért korai órára helyeztük indulásunkat 2:30-kor csörrrrrgött a vekker, 3:00 indulás.
Mikor mindenki elhelyezkedett nekivágtunk hát a 250 km-nek még a napnak ekkor híre sem volt. Elértük Békéscsabát mikor elkezdett szállingózni a hó, mivel ígérték a TV-s időjós barátaink nem lepődtünk meg de rálegyintettünk hogy ez nem lesz egy havas nap.
Kondorost elhagyva még tudtuk tartani a sebességkorlátot, de már folyamatosan hullott a hó és már már StarWars fénysebességgel közeledtünk úti célunk felé.
Cserkeszőlő előtt már az útburkolaton is megállt a hó és vissza kellett vegyünk tempónkból így csak nagyjából 75-80 km/h-val tudtunk csak hasítani.
Kecskeméten nem kaptunk jobb hírt, egy kedves megyénébeli, (földink) Németországból haza tartva adta le a drótot hogy a pályán csak egy sáv járható a másik havas.
Nekivágtunk hát! Irány Budapest! :D
Sajnálatunkra a pálya tényleg nem volt valami rózsás így tartottuk ezt a masszív és biztonságosnak érezhető tempót, ekkor már elviekben a nehezén túl voltunk laza 100 Km volt hátra.
Ha emlékeim nem csalnak 7 óra környékén vagy utána sokkalta nem, de megérkeztünk Pasához itt amit vittünk leadtuk majd teleraktuk a verdát és hajts mert még nincs vége igazán az útnak. Akit esetleg ez a rész nem érdekel nyugodtan ugorja át ugyanis itt kezdődik igazából a Terra Plázás rész. :D

_____________ ITT KEZDŐDIK A CIKK TÉNYLEGES TARTALMA!!!________________

Megérkeztünk hát, segédkeztünk bepakolni és ugyan még mindenki csak pakolászott mi már elindultunk felmérni mi merre és hányméter mert ugye az egész napot itt fogjuk tölteni, volt aki közülünk úgy gondolta megnézi majd a Dunát és elmegy plázázni mivel meg fogja unni a dolgot. :D Ez már akkor hazugság volt ahogy kimondta. :D
Ahogy belépett az ember elfogta az érzés "igen itt egy csomó pont olyan nemnormális ember van mint én" :D mindenfelé állatok, felszerelések és hát kedvesebbnél kedvesebb emberek mosolyogtak ránk és ha valamit csodálkozva néztünk megkérdezték hogy mondjanak e pár információt az adott állatról.
Hát természetesen ráztuk a fejünket vertikálisan helyeselve hogy igen-igen. :D
Ekkor még a valódi célt a ritka akváriumi fajokat még nem is igazán láttunk ugyanis ők még az akváriumokat vagy műanyag edényeket töltögették.
Elámultunk a hüllőktől engem személyesen a Törpe Gekkó fogott meg még Gábort a Madagaszkári Nappali Gekkó ragadta magához, mindkettőnk csodálkozva nézte a nyílméregbékákat, meg is fogadtuk egyszer igenis LESZ!
Elérkezett az idő úgy 4-5 kör után visszatértünk az AME standjához ahol a reggeli szívélyes fogadtatás folytatódott. Leültünk kicsit megpihenni mikor is Szotyi szólt hogy mindjárt 10 nyitás lesz és hát hogy lássunk is valamit a tömegen kívül elölről kezdtük a túrázást.
Az alsó szinten ahol az AME standja is volt magyarországi és külföldi díszhaltenyésztők (javítsatok ki ha tévedek) árulták portékájukat.
Már sajnálom hogy nem fotóztunk konkrétan de emlékezetemben még most is él miket láttam igen nagy darabszámban amiket a boltokban igen ritkán találok.
Egy pár a sok közül: Synodontis, albínó koi xifó, törpe gurámi (több standon is volt), farokfoltos díszküllő, baltahasú lazac, kolibrikal, neonhalak, Ancistrus-ból sima, fátylas, arany, albínó, és még egy foltos is amiben igazából Szotyi tud segíteni L valamilyen. :D De az elevenszülőkért rajongókat is elkápráztatták, a guppikból még sohasem látott színváltozatok, a kifejlett (Sajnos csak hím) Velliférák, mollik és miegymás. Morgóharcsát is láttunk, de még sorolhatnám tovább.
Délután aztán elhatároztuk vásárolunk is.
Sajnos volt olyan stand ahol a hüvös miatt a halak színe sem jött elő, így fedeztem föl a Danio erythromicron-t amelyből 6 példányt hoztam is magyar nevük Kéksávos Törpedánió, ő egy a régebben Galaxy Razbóra újabban Gyöngy Dánió-val rokon faj személy szerint kicsit szebbnek tartom de már bánom hogy nem hoztam a galaxy-kból is. :(
Hosszas vacillálás után én a nap végén még vásároltam egy 6 fős kolibrihal csapatot is (köszönik mindenki jól van) :D
Növények tömkelegével találkoztunk személy szerint nekem moha hiányom volt így hosszas vacillálás után vásároltam is, napvégén természetesen mikor már a szebbeket elvitték, de jól jártam, azt nem mondom el miért. :)
Úgy érzem lassan sok lesz a szöveg ugyanis ha valaki meglátja nem fogja elolvasni, de akit érdekel a dolog úgyis végigbámulja. :D
Idő közben elérkezett az idő megkezdődtek az előadások, jelentem 2,5 előadáson részt is vettem.
Igazán hasznos információk voltak az Akvarisztika buktatóiról, a másik előadáson akváriumi és terráriumi növényekről volt szó, ezekről is elég sok mindent megtudtunk, vannak még kincseim itthon amelyek nehezen beszerezhetőek.
Számomra a leg érdekesebb előadás Gyula Pasaréti-é volt sok dolgot hallottam vissza amiket Szotyitól hallottam már és sok új dolgot is raktároztam, még ma is a fülemben csengenek a szavai.
Az előadások után kilépve az előadóból döbbenten néztem az órára 15:30 és az embersereglet létszáma csökken.
Ez részben örömmel töltött el mert ahova nem fértem oda azt meg tudtam szemlélni jobban, részben viszont elfogott a tudat rövidesen vége a napnak, jobban mondva csak a Terra Plázának előttünk még egy hosszú út áll hazáig. :(
Újabb nézelődés vette kezdetét, hopsz, lassan 5 óra már pakolásznak az emberek, volt akinek az egész napos sügérgyüjtés nem volt elegendő, igen Gabi ha olvasod a cikket rád gondolok, az eladók pakolászását megzavarva ő még odament és ebből abból még kért olyan címszóval hogy mennyibe kerül ha nem kell hazavinnie a kedves eladónak. :D Felénk ez etnikumkodás :D
Szóval Gábor barátunk még újabb 4 sügérrel vigyorogva tért vissza rögtönzött bázisunkra az AME standjához, ekkor Szotyi mosolygott és azt mondta Gabi az már nem fér a boxba hozod a kabátodban. :D
Elkezdtünk hát kipakolni az autóba mikor is rájöttünk igen itt bizony egész nap szakadt a hó. :O Kiástuk hát csapzott piros traktorunkat a hó fogságából és miután nyakig pakoltuk halakkal, és amit segíthettünk és befért hozzánk betettük oda, nekivágtunk GPS-el visszatalálni Pasához. :D
Oda már szinte teljesen sötétbe érkeztünk, gyorsan be a halházba még ebből abból szeretnék vinni, látszott már a Mesteren hogy igencsak elege van a mai napból de még szánt annyi energiát hogy kihalássza azt a pár halat nekünk, persze ő közben folyamatosan csomagolt ugyanis minden halat újrazacskózott nekünk mégiscsak messzire megyünk ugyan ne purcanjanak már meg azok a számunkra felbecsülhetetlen kincsek.
Majd gyors búcsú talán 19 óra körül el tudtunk indulni haza, igen még mindig esett a hó és még mindig csak Budán botorkáltunk.
Na GPS mutasd merre van Kecskemét és hajrá.
Elindultunk hát haza, az autópályára felhajtva elégedetten nyugtáztuk igen haladni fogunk haza, úgy ahogy takarítják.
Sajnos ez pár km után az út ugyan jobb lett mégis 80-al majd később 60-al tudtunk haladni, ekkor még nem tudtuk az okát.
(Ezúton szeretném megköszönni az autópálya üzemeltetőinek hogy noha kifizettük a jegyet hogy haladjunk is ennek ellenére helyenként 40-50-el araszoltunk köszönhetően a 3 hókotrónak amik ugyan már semmit nem toltak de bőszen alakzatban suhanva tartották föl a forgalmat)
Körülbelül 21-órára értük el Kecskemétet ahol létszámleépítést végeztünk Barátnőm a koleszban maradt, így nekivágtunk a nagy útnak innentől tudtuk ha haladunk is akkor is nehéz lesz.
Haladtunk helyenként akasztva az órát(föl a visszapillantó tükörre) :D
Nagyjából 23:30-kor szakadtunk be Keresztúrra itt gyors kirakodás, pár szó sok sikert, Szotyi a kávét bedobta.
Itt azt hiszem meg is jegyeztem hogy szép estéd lesz. :D
Még egy megálló hazáig Gáborékat gyorsan kiszórtam és meg is indultam Sarkad irányába a kis piros traktorommal, ránézek az órára 23:55!!!! És még be kell álljak halakat ki, és hát a ritkább fajokat még szoktassuk is a vízkeménységhez. :(
Na ezen a ponton ha valaki azt mondja aludj csak majd én megcsinálom a halas részt helyetted akkor kezet ráztam volna vele és azt mondom KÖSZÖNÖM!!!
Elárulom 2:00 körül sikerült bedőlnöm az ágyba vidámság van reggel csörög az óra indulás melózni!!!
Nos a többit mindenki átérzi.
Szummázva a dolgot hazaállítottam: 6 db Kéksávos Törpedánióval, 6 db Kolibrihallal, 6 db Rózsalazaccal, a héten még Gabi adott nekem 4 Gyűrűs Bohóccsukát.
Mohával, fagyikajával, porlasztókövekkel, ja és 30 db guppit is hoztam de ezt nem magamnak. (Úristen minek annyi?) :D
Értékelve a dolgokat: Megérte? IGEEEEN
Elfáradtam? EEEEEEL
Visszamennék? TUTKERÁLY
Normálisnak tartom magam? NEMNYILATKOZOM! B)



Címkék: Hírek

Bővebben...


 
szotyika
Hogyan készítsünk Artemia keltetőt üvegből
2013.02.19 09:51:07

Nem hiszitek el de ez álmomban fogant ez az ötlet. Korán reggel 5 kor ezzel az ötlettel patantam ki az ágybol és egyből elkezdett járni az agyam hogy mekkora legyen stb.stb.

elöször is vázlatosan mutatnám be a művemet :) Leirást szerintem fölösleges hozzáfűznöm a képek magukért beszélnek  :)

És müködés közben :)



Címkék: Barkácsolás

Bővebben...


 
CsigaFan
Tengeri meztelen csigák
2013.01.25 21:44:59

Első ránézésre nem is tudjuk, mit látunk. Növény? Állat? Egyáltalán természetes? Valójában tengeri meztelen csigákról van szó, melyek minden tengerben előfordulnak, hihetetlen, de több mint háromezres fajszámmal.



Címkék:

Bővebben...


 
Mátéfi
Egy új akváriumban zajló folyamatok
2013.01.15 07:58:14
Kedves kolléga,
Tekintettel arra, hogy új akváriumot - talán az elsőt - indítottad, engedd meg, hogy a magam szerény képességével (a teljesség igénye nélkül) megpróbáljak némi segítséget nyújtani.
Első sorban azt tanácsolom, hogy türelem. Sok türelem és semmi kapkodás!
Miért mondom ezt?
Hát lássuk csak! Milyen folyamatok kezdődnek el egy új akváriumban?
Egy újonnan beindított akváriumban még nincs kialakult ökoszisztéma. Ezt az akvaristák biológiai egyensúlynak szokták nevezni. Hiába van felszerelve az akvárium minden technikával, beültetve növényekkel esetleg betelepítve halakkal, az ökoszisztéma minden összetevője vagy azok helyes aránya még nincs meg. Egy új akvárium fő hátránya a lebontó mikroorganizmusok túl csekély száma/típusa. Ebből az következik, hogy a keletkező salakanyagokat még nincs ami lebontsa, azok szabadon felhalmozódhatnak a vízben, ami káros az élőlényekre.
Mikor első alkalommal berendezed az akváriumot és már letisztult - az aljzatnak használt szubsztrátumból származó - a lebegő részecskéktől, még nagyon szép és már-már természetellenesen kristálytiszta. De ez az állapot általában nem tart sokáig. Egy-két nap múlva egy kicsit párásabbá válik a víz, majd néhány nap múlva akár felhőssé is válhat. Ekkor szoktak a kezdő akvaristák pánikba esni, pedig tulajdonképpen semmi okuk rá.
Milyen folyamatok idézik ezt elő? A csekély számú, de már jelen lévő csillósok elkezdik birtokba venni az új életteret. Azaz meghódítják. Ők okozzák a felhősödést. Az elején tehetik ezt minden különösebb akadály nélkül, mivel még nincs ami szabályozza, vagy kordában tartsa őket. A természet ebben a kicsinyke kialakulóban lévő élettérben is csak teszi a dolgát. Ezt a folyamatot fontos megérteni és szükségességét nem lebecsülni.
Itt nagyon sok akvarista elköveti azt a hibát, hogy teljesen vagy a víz több mint 50%-át lecseréli. Véleményem szerint ez nagy hiba, mivel ezzel szinte újra kezdődik az egész – egyébként szükséges - folyamat. Ha türelmes vagy és pár napot, egy hetet vársz, akkor a víz zavarossága magától elmúlik és a csillósok populációja egyszer csak összeomlik. Egyrészt mert felélik a rendelkezésükre álló tápanyagokat, másrészt a felszaporodó jótékony baktériumok tömege fosztja meg őket ettől. A víz átláthatóvá és enyhén sárgássá válik. Azaz kezd „élő” víz lenni minden szükséges kellékével.
Fontosnak tartom itt megjegyezni, hogy az újonnan indított akvárium világításának mértékét, az elején szerencsésebb az optimálistól kissé alacsonyabb szinten tartani. Ellenkező esetben a még kialakulatlan viszonyok között könnyen algavirágzás is lehet.
A magam részéről bátran kijelenthetem, hogy az akvarizálásban legjobb barátaim a jótékony baktériumtelepek sokasága. Kezdetben ezeket nem nagyon fogod látni, de egy régi szűrőfelületen már jól észlelhetők kolóniáik. Legalább úgy vigyázok rájuk, mint a többi látóhatáron belüli élőlényre. Ők nem játszanak semmilyen szerepet a vizuális élményem terén, de tulajdonképpen a munka legnagyobb részét ők végzik el helyettem. Becses segítőtársaim. Az, ahogyan a baktériumok és a növények együtt semlegesítik a káros anyagokat az akváriumban, szoktuk biológiai szűrésnek nevezni.
Akkor felmerül az örök akvarista kérdés: Kell- e mesterségesen szűrni az akvárium vizét?
Szerintem erre a kérdésre lehetetlen a tutit megválaszolni. (Most gondolom meglepődtél…)
Ahhoz, hogy beszélhessünk erről a kérdésről, meg kell értenünk, hogy milyen láthatatlan kémiai és biológiai folyamatok alakulhatnak ki egy olyan kisméretű élettérben, amit akváriumnak nevezünk. A mesterséges szűrés segíthet-e és ha igen, akkor hogyan?
Egy akváriumban az ammónia halálos méregnek számít. A koncentrációjának mértékét a különféle élőlények más és más mértékben képesek elviselni, de kedvelni egyik sem kedveli. (No azért van kivétel, de erről majd később.) A halak számára halálos ammóniakoncentráció függ a víz hőmérsékletétől és az oldott különféle só koncentrációktól, de a halfajoktól is.
De honnan kerül az ammónia az akváriumba?
A halak salaktermékeiből, ételmaradékokból és egyéb bomlásnak indult szerves anyagokból. Pl. rothadó növényekből.
Ez alapján nyugodtan azt feltételezhetnénk, hogy egy akváriumban az ammóniaszint folyamatosan és progresszíven növekszik.
De akkor egy olyan akváriumban amelyben már hosszú ideje nem volt vízcsere, mégis miért élnek és akár szaporodnak is a halaink? Hová tűnik a mérgező ammónia?
A természetben az ammónia koncentráció - a mértékek miatt és egyéb tényezők miatt - sokkal kisebb, de ott is jelen van. Sőt extrém esetekben olyan mértékű, hogy halpusztulást is okoz.
Az ammóniát bizonyos baktériumfajok átalakítják nitritekké, majd más baktériumfajok a nitriteket nitrátokká alakítják. A nitrátokat a növények tápanyagként szívják fel. És a körfogás nagyvonalakban meg is valósult. Semmi nem veszett el csak minden átalakult. Ugyanez történik az akváriumban is, ha a méreteihez képest megfelelő arányú a növényzet és a halpopuláció.
Az akvaristák jelentős része nem elégedett egy buján növényesített és két-három kis hallal betelepített nagyobb akváriummal. Szeretné benépesíteni az akváriumát a lehető leghamarabb különféle méretű és mennyiségű halakkal. Ennek a késztetésnek nehezen tud ellenállni.
Ezzel csak egy a baj. Éspedig az, hogy az arányok nagyon el fognak tolódni negatív értelemben. Majd a nagyszámú halpopuláció és növények által termelt bomlási hulladék miatt az ammóniaszint elkezd meredeken emelkedni.
Mit lehet ebben az esetben tenni?
A legegyszerűbb, ha az akváriumvíz egy részét minden nap lecseréled. Ebben az esetben a régi vízzel együtt az akváriumban felhalmozott ammóniának egy részétől is megszabadulsz. Ezt a módszert alkalmazzák a bizonyos tenyésztők is, ahol a szaporító és nevelő akváriumok igencsak puritán módon vannak berendezve. Csakhogy ott rendelkezésre áll a folyamatos vízcseréhez szükséges minőségi cserevíz, a technikai eszközök és az elengedhetetlen szaktudás, mérési eszközök. Egy díszakvárium esetén, ami a szobában vagy egy irodában található, ezt nem lehet sem kényelmi sem egyéb okokból megvalósítani.
Az akvaristáknak illetve az akvarisztikához eszközöket gyártóknak ki kellett találni egy másik módját annak, hogy az ammóniát semlegesítsék, vagy elfogadható szintre csökkentsék az akváriumban.
Nos, ebben nyújthat segítséget az akváriumszűrő. A kezdő akvaristák úgy gondolják, hogy önmaga a szűrés nem más, mint a vízben található lebegő részecskék fizikai eltávolítása. Hát, ha csak ilyen egyszerű lenne, akkor mindjárt nem kellene vízkémiával foglalkozni.
Milyen egy jó akváriumszűrő?
A jó vízszűrő nemcsak mechanikai szűrést végez, hanem biológiai szűrést is, amelynek során az ammónia semlegesítése megtörténik. (A különféle szűrő közegek, mint az aktív szén, ioncserélő műgyanták sok káros anyagot képesek kiszűrni a vízből (pl.nehézfémek, klór stb) de sajnos az ammóniát nem vagy csak kis mértékben. Arról már nem is beszélve, hogy ezek a szűrőközegek idővel kimerülnek, eltömődnek, ezáltal csökken a hatékonyságuk.)
Szóval a legegyszerűbb, leggazdaságosabb és leghatékonyabb módja az ammóniától való megszabadulásnak egy biológiai szűrő üzembe állítása. (annak méretezéséről egy külön cikket lehetne írni)
Már említettem, hogy az ammónia semlegesítését bizonyos baktériumfajok képesek elvégezni. Ezek ammóniával táplálkoznak és a végtermékük lesz a nitrit. A nitrit szintén mérgező a halakra, de arra szintén vannak hasznos baktériumok, amelyek a nitriteket esznek és a végtermékük nitrátok lesznek. A nitrátokat algák és növények fogják hasznosítani. Ezt így együtt nevezhetjük biológiai vízszűrésnek.
Ha a jótékony baktériumoknak megfelelő környezetet teremtünk, akkor nekik sikerül majd semlegesíteni az ammóniát.
Hogyan kell ezt csinálni, mire van szükségük ezeknek a baktériumoknak?
Élelemre és oxigénre. Ha van ammónia/nitrit és oxigén akkor gyakorlatilag minden rendelkezésükre áll ahhoz, hogy boldogok legyenek és elkezdjenek szaporodni. Azonban egy nagy baj mégiscsak van velük. Éspedig az, hogy nem képesek az önálló mozgásra, így nem tudják üldözőbe venni az ammónia vagy nitrit molekulákat. Ők csak lebegnek a vízben, vagy megtapadnak valamilyen tárgyon és várják, hogy az étel a szájukba essen. (A sült galambra várnak. Hi-hi-hi)
Ha úgy sikerül ebédelniük, hogy véletlenül a szájukba úszott egy ammónia vagy nitrit molekula, akkor szerencsésnek mondhatják magukat, boldogok lesznek és szaporodni fognak. Ha nem tudnak enni, akkor szomorúak lesznek és éhen fognak halni. Tehát különleges intézkedések nélkül hiába lesz az akváriumban elegendő ammónia, nitrit és oxigén ezek a baktériumok nem fognak tudni olyan mértékben elszaporodni, hogy a halak számára is megfelelően alacsony szinten tartsák a mérgező anyagok koncentrációját.
Ehhez szükség van arra, hogy megfelelően nagy közeget és élőhelyet alakítsunk ki számukra, ahol valóságos kolóniákká nőhetnek. Ahol folyamatos a víz, az oxigén, az ammónia és a nitritek jelenléte. Ezt nevezzük biológiai szűrőnek.
A baktériumok még a legegyszerűbb szivacsszűrőket is képesek gyarmatosítani, azonban a kis felület miatt nem képesek nagyobb kolóniává fejlődni és áldásos tevékenységüket kifejteni.
Egy hatékony és jó biológiai szűrő kellően nagy felületű szűrő-betététekkel, jól oxigenizált bemenő vízzel és megfelelő teljesítménnyel (liter víz/óra) kell rendelkezzen. Annak pontos méretezése egy adott akváriumhoz és a benne található élővilághoz bonyolult feladat. Maradjunk inkább abban, hogy egy akváriumot nem lehet túlszűrni, de rosszul igen.
Egy új akvárium létrehozásakor és beindításakor általában a szűrő is új, azaz még „steril”.
A jótékony baktériumokkal való telepek létrehozását elősegítik a különféle kereskedelmi forgalomban lévő oltóanyagok, amelyek általában a célnak megfelelően válogatott baktériumkultúrákat tartalmaznak. (Én egy rég működő szűrőből nyert baktériumokkal végzem el a beoltást)
Az oltófolyadékban nagy mennyiségben koncentrálódnak, azonban általában még kevesen vannak a hatékony vízszűréshez. Ezért a beoltott szűrőnek 3-4 hétre van szüksége ahhoz, hogy a baktériumtelepek – megfelelő táplálás mellett – kialakuljanak, és maximális kapacitással dolgozzanak. A korai szakaszban főleg az első második héten az ammónia szint akár drámaian is felmehet. Ezt a halak által megtermelt hulladékok, rothadó elhalt növényi részek, el nem fogyasztott haleledel, stb. okozzák. Ekkor még a szűrő nem képes kellő hatékonysággal az ammóniaszintet befolyásolni, hiszen azok a baktériumok, amelyek átalakítják az ammóniát nitritté még nem szaporodtak el kellő mértékben. Körülbelül egy-két hét szükséges nekik ahhoz, hogy ez a folyamat elkezdjen változni és az ammónia szint fokozatosan csökkenjen.
És itt jön a második varázslat. Az ammóniafaló baktériumok végterméke a nitrit, így aztán az ammónia szint csökkenni, viszont a nitrit szint emelkedni fog az akvárium vizében. (a nitritet sem szeretik a halaink)
Most érkezett el a másik barátunk, a nitrifikáló baktériumok aranykora. Kaja bőséggel, ezért ők boldogok és szaporodnak. Termelik a növények számára fontos nitrátokat. Eközben az ammónia szint lecsökken és az ammóniafaló baktériumok egy része éhen hal, és stabilizálódik arra a szintre, amit az ammónia újratermelődése lehetővé tesz számukra.
Második barátunk étvágya miatt elkezd csökkenni a nitrit szintünk is. Hurrá! Arányosan „beáll” a baktériumok száma. Növekszik viszont a nitrát szint, amit a nitrifikáló baktériumok termeltek.
Kb. újabb két hét múlva, a két baktérium populáció teljesen stabilizálódik. Számuk arányos lesz a szűrőbe bemenő víz ammónia mennyiségével, és igazodik a termelődő nitritmennyiséghez.
Egy érett és jól működő akváriumszűrő a viszonylag ártalmatlan nitrát szintet növeli, amelynek egy részét felszívják a növények (ez attól függ) és a másik részét heti 20-25%-os rendszeres vízcserével kell eltávolítani.
A biológiai szűrő teljesítménye idővel csökken, ami a szűrőbetét különféle törmelékkel való eltömődése miatt fordul elő. Azt időközönként tisztítani szükséges. Ezt nagyon körültekintően és óvatosan kell elvégezni abban a vízben, amely az akváriumból származik, hogy a már érett baktériumtenyészetünket ne tegyük tönkre.
Az a jó szűrő (mindegy, hogy házi barkács vagy gyári), amelynek van egy fő szűrőeleme, amely megakadályozza, hogy a baktériumtelep hordozók eltömődjenek. Ezt a részt szoktuk előszűrőknek nevezni. Ez az, amit időnként ki kell mosni, a baktérium kolóniákat tartalmazó részt akár hónapokig sem kell. Amit azokon látsz az nem kosz vagy „dzsuva” hanem a barátaid és a rabszolgáid. A baktériumhordozó tisztítását csak nagyon felületesen és úgy ímmel-ámmal kell elvégezni, hogy csak a víz szabad áramlását biztosítsuk, de a baktériumokat ne tegyük tönkre.
A már élő szűrőt túl sok ideig nem szabad kikapcsolni, mert amennyiben a víz áramlása leáll, úgy a jótékony segítőink elpusztulnak, és kezdhetjük újból az egész folyamatot.
Ha visszakanyarodunk az elején feltett kérdésünkhöz: Szükséges-e a szűrés?
A válasz az, hogy a legtöbb esetben, különösen a biológiai szűrésre, feltétlenül szükség van. Legyen ez az előfeltétele az új akvárium indításának.
(Egy nagy növényekkel sűrűn benőtt és néhány kis hallal betelepített akváriumban nem feltétlenül van rá szükség.)
Még egy dolgot szeretnék megjegyezni: a jól működő biológiai szűrő, nem jelent megoldást minden problémára, de az egyik legfontosabb. A halbetegségekre, a különféle vegyi mérgezésekre nem fog megoldást nyújtani.
A fentiekre való tekintettel én azt javaslom, hogy az első héten semmilyen halat, a másodikban néhány kisebb méretű és szívósabb halat, majd az egy-másfél hónapos érési idő után a nagyobb halakat is betelepítheted. A halak, a növények összeválogatásánál célszerű figyelembe venni az igények azonosságát.
Kevésbé elterjedt még, de hatékonyságát illetően kiemelkedőbb teljesítményt nyújthat egy az akvárium mellett vagy fölé kiépített aquapóniás szűrés. De ez már egy másik téma.
Fenti irományomban nem akartalak semmilyen száraz nehezen emészthető vízkémiával meg miegymással terhelni, ezért a fenti anyag csak amolyan belépőszint lehet, amit a magam módján és a teljesség igénye nélkül írtam meg számodra. Célom inkább az volt, hogy nagyvonalakban lásd a folyamatokat.
Tanácsom: Légy türelmes, mert a természet is az. Ott nincsenek határidők, nincsenek normák és ott semmi sem sietős.
üdvözlettel:
Mátéfi Gyula


Címkék: Vízkémia

Bővebben...


 
CsigaFan
Újabb csigafajok a hazai akvarisztikában!
2013.01.13 18:39:10

A 2012. évben két olyan új csigafajt sikerült beszereznünk, melyeknek a hazai akvarisztikában sem tartásban, sem szaporításban nincsenek tapasztalatok.

Mivel a csigatartok tábora egyre nő,ezért mindent megteszünk, hogy ezt a két fajról szerzett tapa

Címkék:

Bővebben...


 
imperatore
A Geophaginae alcsalád
2013.01.13 13:11:55
Napjainkban egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a Dél-Amerikából származó, Geophaginae alcsaládba tartozó sügérfajok, melyek a törzsfejlődés során a talajban található táplálék felkutatására specializálódtak. Ezen tulajdonáguk az aljzat folyamatos átszitálásában mutatkozik meg. A Geophaginae elnevezés latinul „föld evő”-t jelent, mely tükrözi életmódjukat, de az elnevezést csak képletesen kell értenünk, hiszen nem az aljzatot fogyasztják el táplálkozásuk során, hanem a benne található, apró véglényeket, melyek táplálékul szolgálnak számukra. A speciálisan Geophaginae alcsalád képviselőire jellemző kopoltyú, morfológiai struktúrája teszi lehetővé számukra az aljzatból való táplálék kiszűrését, mely során a kopoltyúlemezek nem sérülnek. E speciális adottságukon kívül, maga a szaporodási stratégiájuk sem megszokott. Vannak, „földevő” fajok, melyek háremet tartanak, vagy monogámok, illetve szájköltőek, melyek a már megtermékenyített ikráikat a szájukban inkubálják, valamint van közöttük olyan faj is, mely az aljzattal takarja be ikráit és a már kikelt ivadékait. A Geophaginae a sugaras úszójúak (Actinopterygii) osztályába, a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a Labridei alrendbe és a Cichlidae családjába tartozó alcsalád. Az új technika, a molekuláris genetikának köszönhetően a neotrópusi Cichlids fajok, különösen az afrikai endemikus fajok, és a Dél- amerikai Geophaginae, valamint a Cichlasomatinae alcsaládba tartozó összes faj és halnem rendszertani besorolása szinte napról napra változhat és a közeljövőben biztosan változni is fog.
A Geophaginae alcsalád tagjai
Geophagus (Heckel 1840)
A Geophagus nembe tartozó fajok közül, nem is olyan rég, néhányat kizártak, mely korábban e nemhez tatozott. A nemből kizárt fajok, a hobbi akvarisztikában, szinte mindegyike Geophagus surinamensis-ként van illetve. Azonban e fajok, a jelenlegi állás szerint, egyáltalán nem valódi G. surinamensis-ek, de ettől függetlenül, mind a hazai, mind pedig a külföldi hobbiakvarisztikában, ezen a néven szerepelnek mind a mai napig. Ez azonban nem helyes, e félreértésnek, komoly következményei lehetnek a valódi G. surinamensis-re nézve, hiszen az egyes fajok könnyen összeívhatnak, így utódaik nem tiszta vérvonalúak, és ezáltal jelentősen rontják a „tiszta” faj fennmaradási esélyeit (lásd a hazai Heros, Vieja, A. labiatus-A. citrinellus kérdéskört). A hobbiban G. surinamsis-ként illetett fajok a valóságban, nem a nemből kizárt fajok közül származnak. A leggyakrabban a G. brachybranchusG. megasema, és a G. proximus szerepelsurinamensis néven. Azoban ezen halfajok könnyen megkülönböztethetőek az arcukon, farok úszóikon és az oldalukon található foltok elhelyezkedése, kontrasztossága és formája alapján. A Geophagusnembe tartozó fajok képviselői gyakori lakói akváriumainknak, melyek meglehetősen nagyra nőnek (kb. 25-30 cm), viszont fellelhető közöttük olyan faj is, amely nemrégiben lett leírva és méreteit tekintve kisebb a fentiekben említett fajoknál (G. taeniopareius, G. grammepareius). Mint tudjuk, a Geophagus nem legtöbb képviselője a talajba vájt gödörbe rakja ikráit, illetve az ivadékok kikelését követően is ide rejti utódait. Azonban vannak közöttük olyan fajok is, melyek az úgynevezett „larvofil szájköltést” alkalmazzák, mint szaporodási stratégia, ami annyit tesz, hogy ikráikat a aljzatba rejtik, majd az utódok kikelését követően, a szülők összeszedik azokat és a továbbiakban a szájukban inkubálják az ivadékaikat. Egy másik, jóval fejlettebb formája, e nemhez tartozó fajok szaporodási stratégiájának az úgynevezett „ovofil szájkökltés”. Lényege, hogy az ikrákat, a megtermékenyítésüket követően, a szülők a szájukban inkubálják, ezáltal jóval nagyobb mértékben tudják biztosítani a fajuk számára a fennmaradást (G. megasema). Jelenlegi tudásuk szerint közel tizenöt faj tartozik a nemhez, viszont alig egy tucat faj leírása történt meg ez idáig.
G. brachybranchus
G. megasema
G. taeniopareius
G. grammepareius
Satanoperca (Gunther 1862)
Talán az egyik legjobban ismert nem, mely képviselői manapság nagy népszerűségnek örvendenek az akvaristák körében. Egyik ismert fajuk a Geophagus jurupari, mely elnevezés tévesnek bizonyult, hiszen e faj és rokonai, valójában a Satanoperca nemhez tartoznak. Az akvarisztikában G. jurupari-ként ismert faj, mely feje és kopoltyúfedői szabálytalan fehér pöttyökkel, foltokkal tarkított, tulajdonképpen a Satanoperca leucosticta. A valódi S. jurupari fején semmilyen folt, illetve pöttyözöttség nem található. E faj az „ovofil szájköltési” stratégiát alkalmazza szaporodása során. Közeli rokona ezen két fajnak a S. pappaterra, valamint számos más faj is, melyek leírása még egyáltalán nem történt meg, valamint korábban, mint a S. jurupari szinonimája voltak nyilvántartva. A Satanoperca nembe tartozó fajok, szintén a jellegzetes „földevő” viselkedésükről ismerhetőek fel, valamint az oldalukon található jellegzetes foltokról és hát úszóik, utolsó, megnyúlt sugarairól. Ezen fajok közül a legismertebb a S. daemon, mely oldalán két, nagyobb kiterjedésű folt található, valamint farok úszójuk tövében egy irizáló kék sávval körülhatárolt kisebb folt is látható. A S. daemonjellegzetesen az aljzatba vájt gödörbe rakja ikráit, melyeket az ívás befejeztével takarosan betemet. A kelési idő alatt többször ki és betemeti ikráit, illetve későbbiekben a még úszni nem képes ivadékait. Miután az ivadékok képessé válnak az úszásra, a továbbiakban már rejtegetik a szülők őket. Más Satanoperca fajok, mint a S. lilith, mely oldalán egy folt látható, közel a hát úszóhoz, illetve megjelenését tekintve nagyon hasonlít a S. daemon-hoz, valamint a S. acuticeps, mely oldalán szintén három folt látható, viszont a farok úszó környékén elhelyezkedő folt nincs irizáló sávval körbefogva, akváriumi körülmények között ez idáig még nem sikerült szaporítani. Azonban ez a közeljövőben változhat és reméljük, hogy változni is fog. ASatanoperca nem képviselői rendkívül lassan fejlődnek és méretüket tekintve, akár elérhetik a 30-35 cm-t is, ezért célszerű nagyobb méretű akváriumban tartani őket.
S. leucostica
S. jurupari
S. daemon
Púpos fejű földevők
Az ehhez a nemhez tartozó fajok, egészen a közelmúltig, hasonlóan a Satanoperca nem képviselőihez, a Geophagus nemhez voltak sorolva. Ezen fajok „mostohagyermekként” vannak kezelve, mivel a mai napig a pontos besorolásra várnak. Ennek hiányában jelenleg a Geophagus nemhez vannak sorolva. A legjobban ismert faj a nemből, a G. steindachneri (Vörös púpos földevő). E faj több néven is szerepelt már úgy, mint G. magdalenaeG. hondae, mely elnevezések a G. steindachneri szinonimjaivá lettek minősítve. Az e nemhez tartozó fajok, Peru és Kolumbia folyóiban honosak, mindannyian, kivétel nélkül az „ovofil szájköltést” alkalmazzák szaporodásuk során. A hím egyedek, az afrikai nagytavakból származó sügérfajok hím egyedeihez hasonlóan, nem vállalnak szülői szerepet, kizárólag az ikrák megtermékenyítése és a megfelelő ívóhely kiválasztása a feladatuk.
G. steindachneri
Brasiliensoid
Egy újabb „mostohagyermekként” kezelt csoport, mely szintén a Geophagus nemhez van sorolva. Jelenleg egyetlen fajt ismerünk a csoportból, mely nem más, mint a Geophagus brasiliensis. Gyakori lakója akváriumainknak, ami talán megnyerő, látványos színezetének köszönhető. Tipikusan az aljzatba ásott gödörbe rakják ikráikat, melyek gondozásában minkét szülő aktív szerepet vállal. Egyes feljegyzések szerint agresszívebbek, mint más, a Geophaginae nemzettségbe tartozó fajok.
G. brasiliensis
Gymnogeophagus (Ribeiro 1918)
Gymnogeophagus elnevezés annyit jelent, hogy „meztelen földevő”. Ez arra utal, hogy az e nemhez tartozó fajok képviselőinek arcáról hiányoznak a pikkelyek, mely tény, elsődleges szerepet játszott a meghatározásuk során. Azonban ezen elnevezés miatt ellentétek voltak a ichtiológusok között, mivel egyesek szerint ez a jellegzetesség túl kevésnek bizonyul, ahhoz, hogy a Geophagus nemhez lennének sorolhatóak. Ebből kifolyólag, Gosse 1976-ban újravizsgálta ezen nem képviselőit. Az újravizsgálás eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az e nembe tartozó fajok, olyan jellegzetes csontfelépítéssel rendelkeznek a farok úszóik elején, mely semelyik „újvilági” sügér esetében sem volt tapasztalható. Noha a Gymnogeophagus nemen belül több csoport is létezik, e jellegzetes csontfelépítés mindig lehetővé teszi a többi nemtől való megkülönböztetésüket. Tipikus képviselője e nemnek a Gg. balzanii, mely összetéveszthetetlen arcformával rendelkezik. Ez a jellegzetes forma, különösen az idősebb hímeknél látványos, melyek arca meredeken emelkedik a szájtól a fej tetejéig. A Gg. balzanii több nőstényből álló háremet tart. A szaporodásuk során a „larvofil szájköltést” alkalmazzák, mint szaporodási stratégiát. A nemen belül van egy csoport, mely testfelépítését tekintve kevés hasonlóságot mutat a Gg. balzanii-val, viszont színezetét és alakját tekintve nagyon hasonlít a G. brasiliensis-hez. E csoport legismertebb képviselője a Gg. rhabdotus, bár sok esetben ezen a néven értékesítenek fajokat, viszont e fajok valójában nem a Gg. rhabdotusképviselői.
Gg. balzanii
Gg. rhabdotus
Biotodoma (Eigenmann; Kennedy 1903)
E nem képviselőivel kapcsolatban tévhitnek bizonyult, hogy szájköltőek lennének. Valójában a Biotodoma nem képviselői, az aljzatra rakják ikráikat és kizárólag akkor veszik szájukba ivadékaikat, amikor átköltöztetik azokat egy újabb helyre, más aljzatra ikrázó fajokhoz hasonlóan. A nem legismertebb képviselője a B. cupido, valamint kevésbé ismert képviselője a B. wavrini. Mindkét faj jellegtelen színezettel rendelkezik fiatalon, mely a későbbiekben, a felnőtt egyedeknél igen látványosra változik. A felnőtt példányok rendkívül változatos színezetet vesznek fel, testükön megtalálható a halvány rózsás színezet, a réz színezet és a halvány, irizáló kék szín is, csíkok, illetve pöttyök formájában. A nem harmadik képviselője a B. sp. „Red fin Tocantins” , mely meglehetősen változatos színeivel gyönyörködteti az akvaristákat. Azonban hazánkban talán még egyetlen példánya sem lelhető fel.
B. cupido
B. wavrini
Retroculus (Eigenmann; Bray 1894)
A Retroculus nemhez tartozó fajok, talán a leg speciálisabb fajnak számítanak a sügérek között. Testfelépítésüket és életmódjukat tekintve, nagyon jól alkalmazkodtak a gyors folyású patakokban, folyókban való életmódhoz. Úszóhólyagjuk meglehetősen kicsi, testük megnyúlt és erős izomzattal ellátott. Testtartásuk meglehetősen hasonlít a gébfélék testtartásához. A Retroculus nemen belül, három faj ismert, a R. lapidifer, aR. xinguensis és a R. septentrionalis. A R. lapidifer a mérsékelten hűvös folyókban található meg, melyek magas oxigéntartalommal bírnak. Mindhárom faj esetében elmondható, hogy meglehetősen nehéz fajnak számítanak, tartásukat, valamint szaporításukat tekintve. A R. xinguensis, a homokos aljzatot kedveli, melybe könnyen beáshatja magát, ha veszélyt érez.
R. lapidifer
R. xinguensis
Acarichthys (Eigenmann 1912)
E nemnek egyetlen képviselője ismert, az Acarichthys heckelii. A faj nem tekinthető valódi „földevő”-nek, mivel nem rendelkezik azon speciális morfológiai jellemzőkkel, a kopoltyú felépítését tekintve, mely más „földevő” sügérekre jellemző. Viszont életmódját, valamint aljzattúrási szokásait tekintve hasonlóságot mutat a Geophaginae nemzettség más képvisel. Steindacher 1875-ben írta le a fajt, 25 évvel a faj első leírását követően, mint Geophagus thayeri, viszont ezen elnevezés a későbbiekben tévesnek bizonyult, és mint az Acarichthys heckelii szinonimája lett bejegyezve. Az A. heckelii, ahogyan már említettem, meglehetősen különbözik a valódi „földevő” sügérektől és ez megmutatkozik a szaporodási módjában is. Ikráikat az aljzatba rakják, de ez megszokott a legtöbb halfaj esetében. A különleges szaporodási mód abban mutatkozik meg, hogy a nőstény egyedek, nagy kiterjedésű alagutat vájnak az aljzatba, melybe a hím egyedeket becsalogatva, heves násztánc közepette, lerakják ikráikat.
A. heckelii
Guianacara (Kullander; Nijssen 1989)
Az Acarichthys nem képviselőjéhez hasonlóan, ezen nem képviselői sem tekinthetőek valódi „földevő”- nek, de sok szempontból hasonlóságot mutatnak más, aGeophaginae nemzettséghez tartozó fajjal. E mellet, sok hasonlóságot mutatnak az Aequidens és más akara fajokkal is. Valójában az G. geayi eredetileg Acara geayi-ként lett leírva, és sokáig Aequidens geayi-ként volt ismert a köztudatban. Kullander, ideiglenes azAcarichthys nemhez sorolta a fajt, de a további kutatásokat, vizsgálatokat követően, ő és Nijssen, úgy döntöttek, hogy létrehoznak egy külön nemet a faj és a rokonfajok számára, melyek leírása egyazon időben történt meg. Jelenleg hét fajt sorolnak a nembe, ez a G. cuyunii, a G. dacrya, a G. geayi, a G. oelemariensis, a G. owroewefi, a G. sphenozona, és a G. stergiosi. A tapasztalatok azt mutatják, hogy több, a Guianacaranemhez tartozó faj, G. geayi-ként került kereskedelmi forgalomba. A legtöbb esetben a G. owroewefi-vel és a G. sphenozona-val keverték össze. Azonban ezen fajok jól megkülönböztethetőek egymástól a testükön látható foltok kiterjedése és elhelyezkedése alapján. Minden Guianacara nemhez tartozó faj jellegzetessége az úgynevezett „kos” fejforma, illetve a kosokra jellemző, kissé agresszív viselkedés.
G. geayi
G. sphenozona
G. owroewefi
Mikrogeophagus /Papiliochromis/(Kullander 1977)
A nem legismertebb képviselője az M. ramirezi, mely változatos, élénk színezetének és könnyen tarthatóságának, valamint méreteinek köszönhetően, nagy népszerűségnek örven az akvarista körökben. E nem képviselőit valódi „földevő”-nek tekinthetjük. Viselkedésüket tekintve, meghazudtolják méreteiket, mivel agresszivitásuk fordítottan arányos apró méretükkel. A kissé kificamodott zoológia nomenklatúra szabályai szerint, jelenleg a Mikrogeophagus elnevezés a helytálló, bár egyes ichtiológusok szerint ez egyáltalán nem helyes és közeljövőben talán ismét a Papiliochromis elnevezés lesz a hivatalos. A nemen belül jelenleg két fajt különböztetünk meg. Az M. ramirezi-t és az M. altispinosus-t.
M. ramirezi
M. altispinosus
Apistogramma (Regan 1913)
A nemhez tartozó fajokat, szintén valódi „földevő”-nek tekinthetjük. E nem képviselői a legkisebb méretű sügérek az „újvilági” sügérek között, számuk meghaladja a hatvanat, bár ezen fajok közül, számos még leírásra vár. Az Apistogramma nemhez tartozó fajok több tulajdonságot tekintve, különbözőnek bizonyulnak a Geophaginae nemzettséghez tartozó fajokhoz képest. Talán a legszembetűnőbb különbség a szaporodásukban, illetve a testformában vehető észre. Az e nemhez tartozó fajok többnyire poligámok, tehát a territóriumot birtokló hím egyed háremet tart. A hím és nőstény egyedek kiválóan megkülönböztethetőek egymástól, a hímek nagyobbak, színesebbek és páratlan úszóik erősen megnyúltak. Ívási időszakon kívül a nőstények fakó színűek, testüket halvány fekete foltok tarkítják, viszont ívási időszakban, elkápráztató színeket öltenek. Ekkor aranysárga színűvé változnak és a testükön lévő, halvány foltok erősen kontrasztossá válnak. Ikráikat rendszerint barlangokba rakják. Egy-egy fajon belül találhatunk olyan hím egyedeket is, melyek egyáltalán nem tartanak territóriumot és megtévesztésig hasonlítanak a nőstény egyedekhez. Ezeket általában „settenkedő” hímeknek nevezik. A dolog lényege, hogy az ívásra kész nősténnyel egy barlangba vonul, mintha ő is várná a domináns hímet, és mielőtt a domináns hím megérkezne, megtermékenyíti a nőstény által lerakott ikrákat. Az úgynevezett „settenkedő” hímek előfordulása, kizárólag abban az esetben fordulhat elő, ha egy adott hím nem képes saját territóriumot kialakítani az adott környezetben, így ebben az esetben a nőstényekre jellemző halványabb színezetet vesz fel és ezt a színezetet mindaddig meg is tartja, amíg a hierarchiában változás nem áll be.
A. hongsloi
A. cacatuoides
Apistogrammiodes (Mcinken 1965)
Geophaginae nemzettség utolsó és monotipikus neme, az Apistogrammoides. Ahogyan az elnevezésből is látszik, szoros szálak fűzik az Apistogramma nemhez., azonban mégis különbözőek. Az elsődleges különbség a farok alatti úszó, az úgynevezett, kemény úszósugarainak számában mutatkozik meg. Az Apistogramma nem képviselői esetében ez a szám 3-4, míg az Apistogrammoides esetében 7-9. A nem egyetlen képviselője az A. pucallpaensis, mely elnevezés a kifogás helyére utal (Pucallpa, Peru). Akváriumi körülmények közötti tartását tekintve mindenben megegyezik az Apistogramma nemhez tartozó fajok igényeivel.
A. pucallpaensis

A Geophaginae nemzettség tagjai között sok olyan fajt találunk, melyek a diszkoszhalakhoz hasonló tartási körülményeket és odafigyelést igényelnek, viszont van közöttük olyan faj is, melynek nincsenek túlzott igényei az akvárium vízét illetően. Ebből következik, hogy igényeik rendkívül széles skálán mozognak és minden akvarista, legyen az kezdő, vagy "öreg motoros" megtalálhatja e nemzetteség képviselői között a számára legmegfelelőbb fajt, melyben hosszú ideig örömét lelheti és kihívásként értékeli az egyes fajok számára biztosítandó körülményeket.


Címkék:

Bővebben...


 
szotyika
A Corydoras trilineatus tartása és tenyésztése
2012.12.26 18:03:59

A Corydoras trilineatus tartása és tenyésztése

Corydoras trilineatus (Cope; 1872)

alt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az Amazonas -medence Kolumbia, Peru és Brazília, valamint a különböző folyam-rendszerek az őshazája ennek a gyönyörű, kis, 4-5 cm –re megnövő páncélos harcsának.

Kereskedésekben gyászfoltos páncélos harcsa néven található. Tenyésztése megoldott és viszonylag szapora faj.

Gyerekkoromban én is álmodoztam ezekről a páncélos harcsákról, de akkor még igen szegényes volt a kínálat és a pénztárcánk is. 2012-ben, nyár elején, először mentem fel Budafokra meglátogatni Pasaréti Gyulát és a híres halodáját. Ott láttam először ezekből a csodálatos corykból, amelyből azon nyomban kértem 8 db-ot. Kb. 6-7 hónapos, 3-3,5 cm-es halakat kaptam. Ne adjuk fel az álmainkat!

Visszatérve e kis halacskára, hazaérve már várta őket egy berendezett, 30*30*30-as (27 l) akvárium, melyet sima csapvízzel töltöttem fel , ami nálam 6 nk-val, és 6,5-7 pH-val rendelkezik, nagy örömömre. Szóval a csapból is lágy víz folyik, ami sok akvarista álma.

Mivel a halacskák még nem voltak ivarérettek, nem is agodtam azon, hogy mi lesz, ha ikráznak, és azt hogyan fogom kikeltetni. Hatalmas meglepetésemre az akváriumba helyezéstől számított 3. napon elkezdtek ikrázni. Ez azért is volt furcsa, mert a tényleges ivarérésűk 1 évesen lenne esedékes. Nálam ezt nem tartották be az ifjoncok, és simán elpotyogtattak 15-20 ikrát, mely igen csak kevésnek bizonyult. De hát mit is várhattam volna a fiatal halaktól, meg nem is számítottam rá.

alt

 

altalt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Sok helyen azt írják, hogy kell nekik Anubias az ikrázáshoz, hogy arra rakják az ikrákat, és bár én is raktam nekik, de nem érdekelte őket, előnyben részesítették a jávai mohacsomót, és az akvárium üvegét.

A későbbiek folyamán átkerültek egy 42*28*20-as akváriumba, melyet 6 nk , 6,5pH-s vízzel töltöttem fel, talajt nem raktam be, csak egy kis adag jávai mohát. Mivel nálam legelőször is csapatban ikráztak így nem akartam szétszedni őket, azaz 3 nőstény és 5 hím volt a csapatban.

Vizűk 20% át hideg vízre cseréltem, azaz 24 °C-ról, 21-22 °C-ra hűtöttem, mely másnap már látható változást okozott a halaknál, és a hímek, mint a rakéták, úgy hajtották a nőstényeket, melyek nemsokára be is adták a derekukat, és megtörtént az a bizonyos T-pozíció, mely jellemző a Corydorasok párzására.

Az ikrázás jellemzően a reggeli órákban kezdődik, de elhúzódhat akár kora délutánig is.

Én a tenyészállatokat nem vettem ki, inkább az ikramentés mellett döntöttem.

A már előkészített ikrakeltető medence front üvegére ragasztottam a 3 nősténytől származó 1,8-2 mm nagyságú, mintegy 150-200 db ikrát, amik a 4-ik napon keltek ki 25 °C-on.

Az ikrákból való kikeléstől számított 3-ik napon, miután felszívódott a szikzacskójuk, megkezdtem az etetésüket Walter féreggel, és frissen kelt artemiával (sórákkal). Az ivadékok fejlődése élő eleségen igen gyors. Egyhónaposan elérik az egy centimétert, és ekkor már megkínáltam őket grindállal és vágott tubifex-szel.

alt

Felnevelésűk még a kezdőknek sem okozhat gondot, hiszen nem sorolható a nehezen szaporítható fajok közé.




Címkék: halak | Hírek

Bővebben...


 
halőrxxl
A tél
2012.12.26 07:30:48
Igen....a tél!Mire jó ez a hideg,sokszor kellemetlenül metsző széllel,és közlekedési nehézségekkel "kecsegtető",ugyanakkor meghitt korai estékkel áldásosan pihentető évszak?Arra bizonyosan hogy a fűtésszámlánkat megdobja...hogy a fogvacogtató hidegben összefagyott végtagokkal a buszra várva zsebkendőinket halomra gyűrjük a zsebünkben ugye?:D
De hogy még mire jó,azt íme elmesélem én kéretlenül is.......
Rengetegszer hívlak benneteket egy kis szabadtéri sétára-ebben az időszakban sincs ez másképpen.Gyertek velem virtuálisan egy kis Sajóparti sétára....idézzünk fel együtt letűnt időket,emlékezzünk a nem is oly régvolt történésekre.Öltözzetek melegen....majd levetitek a felesleges darabokat mikor össze-vissza bujkálunk a fák között,mikor egymás nyakába havat szórva mégis kimelegszünk ebben az áldott jó fagyos időben!:)Csüccsenjetek be mellém a régi orosz vasba-ki majd én nyitom nektek az ajtókat,mert befagynak mire odaérünk....balga fejjel lemostam az autót,és most minden egybefagyott rajta-benne.Induljunk hát...én vezetek,én ismerem a járást errefelé-és én mutatom most meg nektek hogy mi az ami megigéz,elvarázsol engem e sokat látott tájon!Tudom jobbára városlakók vagytok...most mégis megmutatom nektek az igazi természet téli képét,és esküszöm nem kíméllek majd benneteket ha egyszer  valóban mellettem ülnétek az ekkorra már meleget ontó fűtött Lada kombiban....bezötykölődünk majd olyan helyekre is ahol senki nem jár...csak mi,és a természet lesz ott!
Nos induljunk hát...hatalmas tempóval-a nálam szokásos max.80km/h-val:D-közelítjük meg a szentélyt,ahol kisgyermeknek érzem magam a mai napig,ahol megtanulom becsülni ami alig pár kilométerre van a lakott helyektől.Most elérzékenyülök,de mikor a valóságban is áthajtottam a gát koronáján egészen más érzések kerítettek hatalmukba....isten hozott hát benneteket is vadvízországban,ahol atermészet az úr,ahol nincs mellébeszélés,és mit sem számít az hogy ki honnan jött-itt mi vagyunk a kicsik,a porszemek.Íme:
Szeretettel köszöntelek benneteket a természet fagyos ölén....a zúzmarás délelőtt bennetek is olyan érzéseket generál mint bennem is?Élvezitek?:) A víz sustorgása,a néha pattanó fák messzire hangzó hangja....a messzi távolból idehangzó kutyaugatás,és a varjak károgása festi alá e képet.....De hajoljunk már le a vízhez a fenébe is...meg kell mosni melegvízhez szokott kezeinket,és némi arcpirító mosakodás is belefér ám!Amint megtöröltük magunkat már készen állunk arra,hogy átérezzük milyen hideg is van valóban....le kell venni a sapit,a kesztyűket pedig hagyjuk a kocsiban.....hadd szenvedjen porhüvelyünk ha már ide merészkedtünk-de ti tudjátok!;) Nekem minden itteni látogatásomkor első dolgom e "megtisztulás"...mintha ezáltal alkalmasabbnak érezném magam hogy bepillantást nyerjek egy folyó mindennapjaiba.
Zúzmarás most a növényzet-hála az égnek hogy nincs melegebb,így megmutathatom nektek mire képes a felszálló párás levegő a vízparton...
Nem...nem fekete-fehérre módosítottam a képet,sőt e blog egyetlen képét sem módosítottam semmi különleges effekttel-ezt teszi a természet így télen.Figyelitek a vékony hártyajeget a part szélén?A víz hőfoka mondhatni fickós...most inkább nem fürödnék ha nem muszály!Ejtsünk hát erről pár szót,mert nem szeretném ha ti viszont megtennétek.Némi baráti intelem is társuljon e folyóparti sétánkhoz,folytassuk ezt a vonulatot kicsit ha megengeditek....


Már a horgászrend is kimondja hogy a folyók jegére lépni tilos és életveszélyes....de ha nem is a szabályok tisztelete,hanem józan eszünk okán tesszük,ne is merészkedjünk rá!Én jól tudom hogy volt olyan királyunk akit a Duna jegén koronáztak,meg hogy néha a jégtörőknek is hadrendbe kell szállni-de ez kérem a Sajó....igazi hamisítatlan valójában,nem csatornaszerű mederbe kényszerítve,hanem zabolázatlanul hömpölyög.Bár a képek készítésekor csak -4 celsius volt,ezért a szabad víztükör.A folyók később,és egyenetlen vastagságú jéggel adják át magukat a tél jeges szorításának,isten mentsen meg attól bárkit hogy alatta beszakadjon a kiszámíthatatlan kéreg...a víz sodra azonnal aláviheti a többi jégréteg alá-menekülés csak igen ritkán sikerülhet..Vigyázzatok hát ha víz mentén jártok-jobb az óvatosság,mint a balga-meggondolatlan hősködés.Bár a képen "valaki"rámerészkedett a jégre,ha nem érzitek magatokat repülőképes madárcsontúnak ti ne tegyétek kérném.
Másik veszélyforrás ilyenkor is az ún."törőpartok-"környéke,csakúgy mint bármely más időszakban is...nézzünk csak egy képecskét:
..sőt,még egyet:
Ne menjetek közvetlenül a szélére...az átfagyott talaj sosem tudni mikor omlik alá,az összetartó vegetációs gyökérzet meddig bírja a gravitációt.A táj megkapó szépsége ne tévesszen meg senkit....itt bizony nem a magunk alkotta szabályzatok érvényesülnek,itt alig van valami ami értünk van.Ha a természetet járjuk alkalmazkodjunk...
Már az autónk leparkolásakor is figyelnünk kell a dolgokra.....hatalmas ártéri fák vannak néhol,ősidők óta dacolva a természet törvényeivel,a levonuló árvizek eróziójával...sosem lehet tudni mi lesz velük,és mikor?A füzek hajlamosak a belső szöveteik elhalására,és a micéliumokkal átszőtt belső elhalt törzsű fák potenciálisan is veszélyesek tonnás súlyukkal...Aztán vannak kiégett belsejű fák is,mementóként egy villámcsapás emlékére-vagy sajnos inkább az emberi gyarlóságra:( Az ártéri aljnövényzet kiszáradván hatalmas tüzeket okozhat néha-ennek áldozatul eshet némely fa is,amit csak a lélek tart még állva..figyeljetek oda,és nem lesz gáz!
Bár nagyon tanulságos a természet körforgása az már hétszent....ami az egyik pusztulása,az másnak éppen hogy az életet jelentheti,mint e fa belső korhadt részében kukacok után kutató madarak által kivájt üregek is híven mutatják...az arányok végett telefonomat "mellékeltem":

Ugye érzékelhető a fa nagysága,és dölésszöge is?Vajon meddig ad még helyet az alatta hűsölő teheneknek a nyáron?Ez a fa még áll,de van amelyik már behódolt a természetnek....pedig istenem de sok emlék fűz hozzá!Méteren felüli átmérővel a környék kardinális fája volt,közvetlenül mellette hajtottam el mindig lépésben mikor kedves horgászhelyemre mentem be-igaz sokszor csak hallgatni,gondolkozni.Meg szeretném jegyezni:a képek közvetlenül e horgászhely környezetében készültek...gondozzuk,takarítjuk.Bárkit szivesen látnék itt horgászni,de kérem ne hagyja itt a mocskát-sem a testéből kikívánkozó dolgokat!
Számomra szentély a hely....
A fáknál tartottunk....meg a vénséges Salix albánál.Rengeteg élmény fűz hozzá.Enyhet adó hűvösében szoktam hagyni az autónak alig nevezhető csotrogányomat,száradt és lehullott gallyaival tüzelünk ha melegednénk éjjelenként,vagy nyársalásról van szó...De e fa tövében lelte meg kedves horgászcimborám is a 2010-es engedélyét..mert segítő munkájáért cserébe bizony egy halőr oda rejtette neki,mert sajna ő nem bírta volna kiváltani...íme:

Laci..ha olvasnál tudod hogy az akkori örömed nekem sokkal többet számított mint egyszerű elérzékenyülés..ezúton is köszönöm az állandó segítségedet,az önzetlen hozzáállásodat mikor segítségedet kérem némi ellenőrzés okán.Idővel akvaristát faragtam belőled....lassan már túlteszel sokunkon.Az általad szedett égertobozokból még az egri akvaristáknak is jutott-köszönök minden eddigit barátom!:)
És elérkezett az,amikor már nem tudom tovább halogatni az elkerülhetetlent....be kell mutatnom öreg sokat látott barátom halálát is.Megjegyzem hogy kívülről abszolút semmi jelét nem mutatta még a készülő bajnak...előjel nem volt,hatalmas szeleket-áradásokat átvészelt már.Most mégis meghajolt a természet hívó szava előtt,és soktonnás törzsét darabokra szaggató kín közben lehajolt...a másik oldalát már elkezdték széthordani a környéki emberek,de itt még teljes szépségében mutathatom meg nektek a halálában is méltóságos öreg füzet.Íme,okuljatok hát,és gyönyörködjetek-én még ilyen fennséges torzót nem láttam:

Egy közelebbi képet,ugye?Tessenek csak...

Az autót a méretek érzékelhetősége miatt állítottam közvetlen mellé....búcsúzom tőled öreg fűz....remélem még évekig ellenállsz majd az áradásoknak,és minden ittjártamkor megsimogathatom csodás maradék törzsedet.Gyökérzeted nyilván túlél sokunkat-próbálj meg oldalt kisarjadni,én óvni fogom új hajtásaidat,és csak azokat hajtom félre melyek akadályozzák a behajtást a helyre.Köszönünk mindent....halálodban is méltóságos,és fennséges vagy!
Készült videó is amint bemászok a fa alá,és morzsolgatom a belső elkorhadt részét.....de ezt egy ideig még nem szeretném megvágni-beilleszteni.Azonban amiről korábban beszéltem:ugye hogy a parkolóhelyet is meg kell választani okosan?;)
Tovább menvén a parton láthatom még azt a kis lefűződött mederdarabocskát is,melyből számos kis halat engedtem szabadon a nyáron...Téli képe:

Nos a nyáron még valahogy nagyobbnak tűnt:
A fát természetesen személyesen ismerem....tudom honnan hozta a 2010-es áradat,tudom hogy mekkora döbbenet volt amint a víz kiharapván alóla a partoldalt végül ide görgette.A nyáron ebben a kis mederben számtalan kis halacska maradt fogságban..a kavicságyon a víz kiszaladt alóluk,elzárta őket a szabad víztől a fa íve alatt látható sóder felrakódás.Én kapámmal szabad utat engedtem nekik....íme a megmentett,és ekkor már a szabad vizet megérző kis halacskák-ez nem akvarisztika,de tudom érteni fogjátok milyen jó érzés volt látni elsuhanó kis testüket a folyóban.E kép nekik állít emléket:
Hhhhh.....néha kell egy kis sóhaj is!;)
Még pár képet beszúrok búcsúképpen,nem szükséges semmi komment hozzá.
De jó is volt..de szép is volt!
Utunk végeztével haladjunk kifelé az ártérről immár...autómat második fokozatban,csupán az alapjárati fordulatszám viszi kifelé...gyönyörködöm a tájban.Arcom,füleim,de még a vékonyka ujjaim is átfagytak...kipirulva élvezem az autó fűtésének áldását.Mikor aztán ismét átbukkanok a gát koronáján,már látom amit eddig észre sem vettem:füstölnek a kémények mindenfelé,embertársaim is érzik a telet.Van aki éppen motorfűrészt berregtetve vágja tüzelőjét,van aki egy kis lopott gallyat tol a biciklin....Tél van kérem...még annak is az eleje!
Azért meg nem állhatom hogy végezetül ide is ne illesszek be egy kis képecskét..hiszen ez volt a kirándulásom apropója,ezért is jöttem én.Egy valódi hamisítatlan Sajó parti Karácsonyt szerettem volna kívánni nektek..nem sejtettem hogy az ölembe hulló kis háló ad még jobb ötletet is.Íme hát....igaz hogy én magam jótanácsokkal bőven ellátva "engedtelek el benneteket",de magam a kis fácska felállításakor bizony térden felül merültem a hűs vízbe.:)Csúszik a part....tudtam én!:D
Kellemes Karácsonyt,boldog Új évet nektek!
Igérem hogy tavasszal az ár levonulta után ide még visszatérünk-és akkor bőséges akvarisztikai vonzata is lesz újabb mondandómnak!Köszönöm hogy végig olvastad gondolatiam......egy jó forró mézes-citromos tea ilyenkor áldásos!:)
T.:Gábor

Címkék: egyéb

Bővebben...


 
szotyika
A helytelenül tartott Walter féreg hatása a Corydoras ivadékokra.
2012.12.21 15:31:47

Hát nem is tudom hogy kezdjem. Sajnálatos modon gondolom többen hallotátok hogy több száz Corydoras ivadékom pusztult el egy rejtélyes betegség miatt, ami 24 óra alatt tökéletesen lepusztitotta a cory ivadékokat . Mivel a mai napig nem kaptam orvosi szakvéleményt e relytélyes betegségről, igy a saját kezembe vettem az ügyet és egy kis tesz formályában megvalositottam és előidéztem ismételten ezt a betegséget amit nem más okoz mint a walterféreg.

8 teszt -et végeztem. öszesen egy hónapon keresztűl .

az eredmények a következők:

8 külön kis akváriumba különböző koru Cory ivadékokat tettem 2 hetestől 2,5 hónaposig.

és csak kizárolag walterférget kaptak egyik részűk a tiszta szagmentes walterből kapott mig a másik részűk egy elhanyagolt szagos, savanyú  tenyészetből kapta  a napi betevőt.

az első teszt eredmény azt mutatta hogy a savanyú , szagos walterral etetett Cory ivadékok  egy része , azaz a 4 hetestől a 2 hónapos coryk mind mutatták már másnap a tüneteket  ami 24 óra mulva a pusztulásukat idézte elő. mig a 2-3 hetes , és 2 hónapnál öregebbi Coryivadékok teljes egészségnek örvendtek és semmi bajuk nem volt.

a normál szagmentes walter tenyészetben viszont mindenki egészségnek örvend. tehát itt nem jelentkeztek a tünetek.

amik a következők voltak 24 órára lebontva:

mikor megkapták a rossz minőségű elhanyagolt férgeket rá 2 órára elkezdett megduzadni a fejűk.

a 8 órában már abszolut nem táplálkoztak és a fejükön a dudor már inkább punk sérora emlékeztető formát vett fel és viztiszta lett.

a 20 órában a fej kijukadt és a halak kinók közepette 2-4 óra alatt elhulottak.

Tehát mi a tanulsága ennek ? Én voltam az oka annak hogy ekkora mennyiségű corym elpusztult, mert hanyag modon nem figyeltem oda arra hogy mit adok nekik enni.

Ezuton is felhivom a figyelmet hogy ha valamelyik Walterféreg tenyészetnek feltünöen savanyú,  szaga  van akkor abbol semiféle képpen ne etesűnkföleg nem Cory ivadékokat mert az eredmény ugyan az lessz mint ami nálam.



Címkék:

Bővebben...


 
imperatore
Gyógyszerek, kemoterapeutikumok az akvarisztikában
2012.12.21 04:50:51
A leggondosabban berendezett és tisztántartott akváriumban is felütheti a fejét betegség. A leggyakoribb betegségek könnyen felismerhetőek, viszont kezelésükkel kapcsolatban nagyon kevés a kézzelfogható információ. Léteznek bizonyos jelek, melyekből könnyen következtethetünk az akváriumi körülmények között kialakult betegségre, azonban sok esetben több kórokozó együttes hatása produkál súlyos tüneteket, melyek egymástól való megkülönböztetése nagy gyakorlatot igényel. A tisztánlátás kedvéért célszerű a díszhalak megbetegedéseivel kapcsolatban a kórokozókat és a kórokokat csoportokba szednünk.
Ez alapján megkülönböztetünk:
- Algák és mikroszkopikus gombák által okozott megbetegedéseket
- Baktériumok és vírusok által közvetített megbetegedéseket
- Élősködők és paraziták okozta megbetegedéseket
- Környezeti hatásokból, tartási körülményekből eredő megbetegedéseket
- Funkcionális megbetegedéseket
Véleményem szerint minden akvarista tapasztalt már megbetegedést halai között, vannak, akik többször is találkoztak a különböző megbetegedésekkel, és vannak, akik csak néhány alkalommal, aki pedig azt állítja, hogy nála soha nem volt semmilyen betegség, mely halait megtámadta, az nem mond igazat, vagy egyáltalán nem tudja megkülönböztetni az általa tartott halfajok természetes viselkedését a betegség jeleitől. Sajnos sok esetben a nem megfelelő tartási körülményeknek, a rossz vízminőségnek tudható be egy-egy megbetegedés megjelenése a díszhalaink között. Ezen megbetegedések többsége gyógyítható, ha az kellőképpen van kezelve és nem utolsó sorban, időben felismerjük a betegséget, viszont van a betegségek között olyan kór is, amely biztosan a halaink pusztulását okozza.
Ezen írás célja, hogy egy komplex összegzést adjon az akvarisztikában használatos antibiotikumokról, kemoterapeutikumokról, valamint általános információval lássa el az akvaristát azzal kapcsolatban, hogy mely betegségek kezelésére alkalmas az adott szer, de hozzá kell tennem, hogy eme írás nem helyettesíti a szakértői véleményt. Nagyon fontos, hogy ne kísérletezzünk, ne találgassunk, vajon milyen betegség üthette fel a fejét az akváriumunkban, hiszen félrekezelhetjük halainkat, melynek biztosan elhullás lesz a vége. Minden esetben azt tanácsolom, hogy először kérdezzünk meg tapasztaltabb akvaristákat, lehetőség szerint minél többet, valamint állatorvosokat, mert kizárólag ők tudnak kézzelfogható információval szolgálni számunkra és ennek birtokában már nagy eséllyel menthetjük meg halainkat a biztos pusztulástól. Sok esetben a mikroszkóppal történő vizsgálat adhat csak 100 %-os diagnózist, mert egyes mikroorganizmusok nem produkálnak makroszkopikus tüneteket, valamint vannak olyan kórokozók, melyek hasonló tüneteket produkálnak és a helytelen kezelés, illetve a téves diagnózis következtében feleslegesen mérgezzük halainkat, mely akár rövid időn belül a pusztulásukat is okozhatja. Az alábbiakban felsorolt antibiotikumok közül néhányat az akvarisztikai kereskedésekben is megvásárolhatunk, viszont vannak közöttük olyanok, melyek értékesítése vényhez kötött, mivel erős méreg-, illetve veszélyes anyagként vannak nyilvántartva (pl. formalin, metronidazol). Fontosnak tartom megemlíteni, hogy e szerek tartós, hosszú időn át való alkalmazása erősen károsíthatja halaink szerveit, illetve egészségét, valamint a kórokozó mikrobák rövid időn belül rezisztensé válhatnak az adott szerrel szemben. Mint a humán betegségek, úgy a halakkal kapcsolatos megbetegedések esetében is, a legnagyobb hangsúly a prevención van. A megelőzés legfőbb eszköze az általunk tartott díszhalak igényeinek pontos ismerete, valamint a számukra legmegfelelőbb körülmények biztosítása. Bár egy vadon fogott egyed esetében nem beszélhetünk közvetlen prevencióról, hiszen a természetben nem kontrollált körülmények között tenyésznek a halfajok. Így a vadon fogott fajok, beakvarizálását megelőző, átfogó állatorvosi vizsgálatokra és a szakszerű karanténozásra lenne szükség annak érdekében, hogy ne hurcoljunk be, a már kellőképpen beállt akváriumi ökoszisztémába egy addig ismeretlen kórokozót, mely könnyűszerrel megfertőzheti egészséges halainkat, azonban ez a gyakorlatban nem feltétlenül így történik. Természetesen a karanténozást abban az esetben is alkalmaznunk kell, ha akvarista társainktól szerzünk be halakat, élőlényeket, bár vannak akvaristák, akik ezzel nem értenek egyet teljes mértékben. Azt sem árt tudnunk, hogy bizonyos halfajok hordozói lehetnek olyan kórokozóknak (Hexamita sp., Spironucleus sp.), melyek normál körülmények között nem okoznak betegségre utaló tüneteket a gazdaállaton, viszont más, arra érzékeny fajokat könnyen megbetegíthetnek. Az egyes szerek hatása széles spektrumú, tehát többféle kórokozó ellen alkalmazhatóak, bizonyos készítmények pedig különféle dózisokban adagolhatóak, attól függően, hogy a megbetegedés milyen méreteket ölt, illetve az is lényeges, hogy a kezelendő víz milyen paraméterekkel bír. Halaink gyógykezelése nem csak vegyszerek segítségével történhet, viszont e módszerek alkalmazása nem minden esetben hoz sikert, a nem megfelelő alkalmazási tapasztalat hiánya miatt. Vannak olyan országok, melyekben komoly eredményeket értek el a díszhalak kezelésében a gyógynövények alkalmazásával, de hazánkban ez még nem elterjedt formája a kezeléseknek. A gyógynövények alkalmazása a díszhalak egészségének megőrzésében főként azon országokban terjedt el leginkább, melyekben a humán gyógyászat alapját is képezik e gyógynövények. Léteznek olyan eljárások is, melyek teljes mértékben kizárják, mind a vegyszerek, mind pedig a gyógyhatású készítmények és a gyógynövények alkalmazását.
- Ilyen módszer például a hőterápiás módszer, melynek célja, hogy olyan körülményeket teremtsünk, melyben a kórokozók életképtelenné válnak, illetve reprodukciós aktivitásuk erősen korlátozott. Ennek viszont az a hátránya, hogy nem minden halfaj (hideg vízi fajok) képes elviselni a 32-34 Celsius fok közeli hőmérsékletet. Ebben az esetben egy gyógyszeres kezelés néha előnyösebb.
A hő-terápiás módszer az alábbi kórokozók esetében alkalmazható:
Costia sp.: A víz hőmérsékletének 32 Celsius fokra való emelése, melyet 4 napon át kell tartanunk.
Ichthyophthirius sp.: A víz hőmérsékletének 30 Celsius fokra való emelése, melyet 10 napon át kell tartanunk.
Oodinium sp.: A víz hőmérsékletének 33-34 Celsius fokra való emelése, melyet 24-36 órán át kell tartanunk.
Az említett kezelés során elengedhetetlen a folyamatos oxigénbeporlasztás és a hatékony szűrés.
1. ábra Az Ichthyophthirius multifiliis életciklusa
- A hő-terápiás módszerhez hasonlóan az áthelyezéses módszer is egy vegyszermentes eljárás, melyet leginkább a külső parazitás megbetegedésekkel (Ichthyophthirius sp.) szemben alkalmazhatunk hatékonyan. Hátránya, hogy hosszadalmas, akár több hetet is igénybe vehet (3-4 hét), figyelembe véve a parazita életciklusát, valamint rendkívül munkaigényes, mivel az áthelyezést 12 óránként kell elvégeznünk. Ezen eljárást azon halfajok esetében alkalmazhatjuk hatékonyan, melyek érzékenyek a vegyszerekre. Fontos, hogy a medencék vízének hőmérséklete 24-25 Celsius fok fölé ne emelkedjen. Az eljárás lényege, hogy az áthelyezéskor a hal bőrén megtelepedő paraziták érett cisztája felreped és a bennük lévő kórokozók szétszóródnak a vízben, melyek a halak következő medencébe történő áthelyezését követően, gazdaszervezet hiányában elpusztulnak. Ezzel a módszerrel az Ichthyophthirius fertőzöttséget a kezelés 23. napjára teljes mértékben megszüntethetjük. Azonban ez az eljárás hatalmas stressz terhelést jelent halainknak, így mérlegelnünk kell, hogy maradunk-e ennél a módszernél, vagy valamilyen vegyszert alkalmazunk a kórokozók elpusztítására.
- A harmadik vegyszermentes eljárás az úgynevezett rácsos módszer. Ez az eljárás szinte minden ekto-parazitás megbetegedés esetén alkalmazható. Lényege, hogy a tenyésztőmedence aljára, 5-6 cm-re az aljzattól kell elhelyeznünk egy rácsot, vagy egy ritka szövésű hálót. Így a halaink ürülékével együtt a kórokozók a rács, illetve a háló alá kerülnek, ahol a halak nem férnek az aljzathoz, ezáltal nem történik meg az újrafertőződés. A módszer hátránya, hogy az aljzat így nagyon nehezen tisztítható.
Antibiotikumok
Klóramfenikol

Alkalmazhatóság: Hasvízkór, furunkulosis, bakteriális úszórothadás, valamint bakteriális kopoltyú bántalmak esetén.
Hatékonyan pusztítja el a gramm pozitív baktériumokat, a Coccus-okat, a spórás Bacillusokat, az Aktinomicétákat és a nagyobb vírusokat. A készítményből fürdővizet készítünk halaink számára és 10-20 órán át hagyjuk őket benne.
Adagolás: 40 mg/liter víz
A hatóanyagot egy kevés etilalkoholban feloldjuk, majd ezt követően a fürdető medencébe csepegtetjük, miközben vattán keresztül átszűrjük és a kezelt vizet óvatosan kevergetjük. A kezelés alatt fokozott figyelmet kell fordítanunk halaink viselkedésére, illetve a kezelt víz minőségének változására. Ha halaink viselkedésében szokatlan dolgot tapasztalunk, akkor a kezelést azonnal meg kell szakítanunk. A klóramfenikol kiválóan alkalmazható belsőleg is. Ebben az esetben díszhalaink táplálékába kell kevernünk a hatóanyagot, mellyel 3 napon át, naponta kétszer kell halainkat megetetni. Ebben az esetben 100 g táplálékba, 500 mg hatóanyagot kell kevernünk.
Neomicin szulfát
Alkalmazhatóság: Külső bakteriális fertőzések, úgymint úszórothadás, valamint bőrfekély kezelésére.
Adagolás: 2-3 g/liter
A kezelést 3 napon át kell végeznünk, a kezelés végeztével részleges vízcserét kell alkalmaznunk, mely során az akvárium vízének 1/3-át-1/2-ét kell lecserélnünk. Érzékeny halak esetében fennállhat a mérgezés veszélye, ezért a kezelés nagy odafigyelést igényel. A készítményt, díszhalaink táplálékába is keverhetjük. Ebben az esetben 100 g táplálékhoz kell adagolnunk 250 mg-ot a készítményből. Az így előállítót gyógy tápot három napon át, naponta háromszor kell halainkkal feletetni. Az egyes etetéseket négy óránként kell elvégeznünk. Nitrofurantoin-nal kombinálva, alkalmazhatjuk a fejlyukacsosodás (Hexamita sp., Spironucleus sp.) gyógykezelésére is. Ebben a formában egy 3-5 napon át tartó fürdető kúrát kell alkalmaznunk.
Tetraciklin-hidroklorid
Alkalmazhatóság: Hasvízkór és vibriosis kezelésére.
Növényes akváriumokban való alkalmazását mérlegelnünk kell, mivel erősen károsíthatja azokat. A tetraciklin, bomlása következtében vörösre színezi a vizet, így elkerülhetetlen a teljes, vagy részleges vízcsere a kezelést követően.
Adagolás: 1 g/100 liter
Az említett betegségek kezelésére, egy 4 napon át tartó fürdőt kell alkalmaznunk a beteg halak számára, vagy egy 24 órás fürdetést is alkalmazhatunk, így 100 mg készítményt kell 100 liter vízre számolnunk. Eme szer esetében is élhetünk a táplálékkal való bevitel lehetőségével. Ebben az esetben 750 mg készítményre van szükségünk, melyet 100 g táplálékhoz kell kevernünk. Az így elkészített táplálékot hét napon át kell adagolnunk, napi két alkalommal. Az etetéseket hatórányi különbséggel kell végeznünk.
Klórtetraciklin, Oxytetraciklin
Alkalmazhatóság: Bakteriális fertőzések esetén.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a készítmény nagyon nagy hatásfokkal alkalmazható a különböző, vadon befogott, latin-amerikai halfajok (Corydoras sp.), valamint a Malawi- és a Tanganyika-tóból származó fajok kezelése során. Viszont a délkelet-Ázsiából származó halfajok (Poecilia sp.) esetén kevésbé hatékony a szer, mivel az ebben a régióban elterjedt baktériumok (Flexibacter columnaris, Pseudomonas sp., Aeromonas sp.) a legtöbbször rezisztensek eme antibiotikummal szemben.
Adagolás: 3-4 g/100 liter
A kezelést 2-3 napon át kell végeznünk, mely során az akvárium vizét erősen szellőztetnünk kell. A kezelés során az akvárium vize sárgásbarnává válik, majd a készítmény bomlását követően sötétbarnává színeződik, ezért a kúra lezárásaképpen egy teljes, vagy részleges vízcserét kell alkalmaznunk, illetve aktív szénnel való szűrést is alkalmazhatunk.
Penicillin
Alkalmazhatóság: Flexibacter columnaris által okozott betegség, illetve bakteriális kopoltyú betegségek esetén.
Súlyos fertőzöttség esetén a kezelést többször is meg lehet ismételnünk két napos eltéréssel. A kezelést, kezeléseket követően a teljes vízcsere elengedhetetlen. A mérgezés elkerülése érdekében nem célszerű az egyes kezeléseket 24 óránál tovább végezni. A penicillint elsősorban a humán gyógyászatban alkalmazzák, ezért ha van rá lehetőség, akkor célszerű más, az állatgyógyászatban használatos készítménnyel próbálkoznunk.
Adagolás: 2x106 I.U. (International unit- Nemzetközi egység)/100 liter= 2 g/100 liter
Kanamicin szulfát
Alkalmazhatóság: Bakteriális fertőzések, úgymint Pseudomonas sp., Aeromonas sp., valamint haltuberkulózis esetén.
A kezelést 4-5 napon át kell végeznünk, ezt követően 30-50 %-os vízcserét kell alkalmaznunk. A kezelés hátránya, hogy rendkívül sokba kerül.
Adagolás: 2-5 g/100 liter
A készítményt táplálékkal is bevihetjük a megbetegedett hal szervezetébe, így 100 mg készítményre van szükségünk, melyet 100 g táplálékhoz kell kevernünk.
Streptomicin

Alkalmazhatóság: Bakteriális fertőzések esetén.
Hatása és alkalmazásának módja teljes mértékben megegyezik az Oxitetraciklinnél leírtakkal.
Adagolás: 2 g/100 liter
A kezelés során az akvárium vize erősen bűzössé válhat, ezért a kezelést követően elengedhetetlen a teljes, vagy részleges vízcsere.
Paromomicin (Gabbrocol®)
Alkalmazhatóság: Ostoros és csillós bélparaziták által okozott betegségek kezelésére, melyek jelenlétének jellegzetes tünete a fehér, nyálkás ürülék.
A készítményt fürdetőként, illetve a táplálékba való keveréssel is alkalmazhatjuk. Fürdetőként való alkalmazásához célszerű egy külön medencét üzembe helyeznünk Erre azért van szükség, mert a Gabbrocol®-ban lévő hatóanyag glükózhoz van kötve, így az akvárium vízének, tejszerű, zavarosodását okozza, mivel a glükóz kedvez a baktériumok szaporodásának. A kezelés során erős szűrést és levegőbeporlasztást kell eszközölnünk. A készítményből készített fürdőt, nem célszerű 18 óránál tovább alkalmazni, egyetlen halfaj esetében sem, mert erős anoxiás állapot állhat be, mely a halak pusztulását okozza. Ha biztosak akarunk lenni a dolgunkban, akkor célszerű a kezelt halakat, 12 óra elteltével egy újabb Gabbrocol®-os fürdőbe helyezni, így elkerülhető az oxigénhiányos állapot. Súlyos esetekben a kezelés többször megismételhető.
Adagolás: 5 g Gabbrocol®/30 liter vízben feloldva
2 g Gabbrocol®/ 100 g táplálék. Az így elkészített eledelt három napon át adagoljuk, napi 1-2 alkalommal.
Nitrofurantoin
Alkalmazhatóság: Hasvízkór továbbterjedésének megakadályozására, úszórothadás, külső bakteriális fertőzések, vesebántalmak és vibriosis, valamint a Pseudomonas sp., és az Aeromonas sp. által okozott betegségek kezelésére.
Sárga színű kristályos anyag, mely vízben nehezen oldódik. A készítményt alkalmazhatjuk közvetlenül az akvárium vízét kezelve, vagy a táplálékhoz keverve.
Adagolás:
100 mg készítmény/30-40 liter víz. A kezelést megkezdése előtt célszerű, egy pohár langyos vízben feloldani, majd az oldatot óvatosan a kezelendő vízhez keverni. A kezelést tizenöt napon át végezzük, mely befejeztével, a víz nagy részét le kell cserélnünk, illetve alkalmazzunk aktívszenes szűrést.
Kemoterapeutikumok

Akriflavin, Tripaflavin
Alkalmazhatóság: Fátyolbetegség, úszórothadás és kisebb felületi sérülések esetén.
A készítmény hatékonyan segít a Costia sp., a Chilodonella sp., a Trichodina sp., a Trichodinella sp. és a Flexibacterium sp., valamint egyes penészgombák által okozott megbetegedések leküzdésében. Növényekkel benépesített akváriumok esetében nem célszerű az alkalmazása, mivel erősen károsítja azokat. A készítmény alkalmazását követően, az akvárium vízét célszerű aktív szénen keresztül átszűrni, mivel a készítmény erős színező hatással bír, illetve ily módon a gyógyszermaradványokat is eltávolítjuk a vízből. Annak érdekében, hogy a megfelelő hatást érjük el, a készítményből oldatot kell készítenünk, ez azt jelenti, hogy 1 liter vízben kell feloldanunk 1 g szert, melyet a későbbiekben az előírtak szerint kell adagolnunk az akvárium vízéhez, attól függően, hogy milyen mértékű a fertőzöttség.
Adagolás:

1.) 1 ml oldat 1 liter akváriumvízre számítva, megelőző jelleggel.
2.) 3 ml oldat 1 liter akváriumvízre számítva. Ezt a kezelést négy napon át kell végeznünk. Ez az adagolási arány hatékonyan alkalmazható a betegség kialakulásának kezdeti stádiumában.
3.) 5 ml oldat 1 liter akváriumvízre számítva. E dózist célszerű egy külön medencében alkalmaznunk. A kezelést 2-4 napon át végezzük.
2. ábra A Chilodonella sp. mikroszkópos felvétele
Spiritusz
Általában a hal testén élősködő, szívókorongos férgek eltávolítására alkalmazható. A halakat a kezelés időtartamára ki kell vennünk a vízből és a testfelületüket egy spiritusszal átitatott vattával kell átmosnunk. Ezt követően a szívókorongosok könnyen eltávolíthatóak a hal testéről és visszahelyezhetőek az akváriumba.
Brillant zöld (E142)
Alkalmazhatóság: A készítmény úszórothadás, kopoltyúrothadás és különböző penészgombák okozta, hámfelületi megbetegedések esetén alkalmazandó.
Mind a gyógyszeriparban, mind pedig az élelmiszeriparban gyakran használt színezőanyag. Érdekességképpen megemlítendő, hogy az USA-ban és Kanadában tiltólistán van, a karcinogén hatása miatt, viszont Európában tiltás nélkül alkalmazható, mint élelmiszer adalékanyag. A brillant zöld bőrirritáló hatású és erősen mérgező, ezért alkalmazása közben elengedhetetlen a fokozott figyelem. A kisebb testű pontylazacokra és sügérfajokra erősen mérgező hatású, ezért e fajok esetében az alkalmazása kerülendő. A kezelést megelőzően oldatot kell készítenünk a szerből, 1 ml készítmény/ 1 liter víz, melyet sötét színű palackban célszerű tárolnunk a felhasználásig.
Adagolás:

1.) 1 ml oldat 12,5 liter akváriumvízre számítva. A kezelést 24 órán át kell végeznünk, mely befejeztével teljes vízcserét kell végrehajtanunk. A kúrát követő harmadik napon a kezelés megismételhető. Ebben a dózisban adagolva a hámfelületet érintő, bakteriális fertőzések ellen alkalmazható.
2.) 3 ml oldat 15 liter akváriumvízre számítva. A megbetegedett halakat, egymást követő három napon át, négyóránként meg kell fürdetnünk az elkészített fürdetőben. Minden egyes fürdetést követően, új fürdővizet kell készítenünk.
Kininszulfát, Kininhidroklorid
Alkalmazhatóság: Hatékonyan alkalmazható az Oodinuim pillularis által okozott megbetegedés leküzdésében, valamint egyes esetekben alkalmazható aHexamita sp. által okozott tünetek megszüntetésére is.
A készítmény alkalmazása kerülendő, ha az akváriumban alacsonyabb rendű élőlények is vannak, továbbá az érzékenyebb halfajok esetében is mérlegelnünk kell az alkalmazhatóságát illetően, mivel erősen toxikus hatással rendelkezik, illetve károsíthatja a biológiai szűrők baktériumkultúráit. Ennek tükrében célszerű egy külön kezelőmedencét felállítanunk. Abban az esetben, ha a kezelt víz homályossá válik, a kezelést meg kell ismételnünk, melyet megelőzően teljes vízcserét hajtunk végre.
Adagolás: 1 g készítmény 100 liter kezelendő vízre számítva. A kezelést 3 napon át kell végeznünk.
3. ábra Oodinuim pillularis

Levamisol (Concurat®)
Alkalmazhatóság: Főként az emésztőrendszerben élő nematódák, különösen a Capillaria sp. által okozott megbetegedések esetén alkalmazható, de egyes férgekkel szemben is hatékony lehet.
A készítménnyel való kezelés kizárólag abban az esetben alkalmazhatjuk, ha halaink nem étvágytalanok, mivel a szert feletetés útján lehet csak az emésztőrendszerbe juttatni. A kezelést célszerű 3-5 napon át végezni, mely során naponta kétszer kell halainkat megetetni. A legideálisabb, ha gyógyszeres oldatot készítünk, melyben élő vöröszunyoglárvákat áztatunk. Az áztatást mindaddig végezzük, amíg az első lárva el nem pusztul. Az életben maradt lárvákat azonnal fel kell etetnünk.
Adagolás:

1.) 2 g Concurat®/ 100 ml víz
2.) 1 g Concurat®/ 100 g eledel
4. ábra Capillaria sp.

Flubendazol
Alkalmazhatóság: Kopoltyúférgesség, bőrférgesség és bélférgesség kezelésére.
Hatékonyan alkalmazható azon élősködők ellen, melyek rezisztensek a Triklórfon tartalmú készítményekkel szemben. A készítmény, mind az akvárium víz közvetlen kezelésére, mind pedig a táplálék által történő bevitelre alkalmas.
Adagolás:

1.) 100 mg Flubenol 5 %/ 100 liter víz. A kezelést megelőzően célszerű alkoholos törzsoldatot készítenünk. A kezelést 2 napon át kell végeznünk, mely befejeztével 50 %-os vízcserét kell alkalmaznunk.
2.) 100 mg Flubenol 5 %/ 100 g táplálék. Az elkészített gyógy tápot naponta egyszer kell halainkkal feletetni. A kezelést célszerű 10-15 napon át folytatnunk, de a biztos hatás elérésének érdekében, elengedhetetlen a folyamatos, mikroszkopikus vizsgálat végzése.
Triklórfon
Alkalmazhatóság: Bőr- és kopoltyúférgesség, élősködő rákállatkák (Argulus sp., Livoneca sp., Lernae sp.), valamint az emésztőrendszerben tenyésző nematódák (Capillaria sp., Camallanus sp.) okozta megbetegedések kezelésére.
A szer alkalmazási dózisa nagyban függ a kezelendő víz keménységétől és pH értékétől, valamint az sem elhanyagolható, hogy mely fajt szeretnénk a készítménnyel kezelni. Minél keményebb a víz, illetve pH értéke minél inkább a lúgos tartomány felé tendál, annál nagyobb dózisban kell adagolnunk a szert. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a sügérfajok esetében sokkal nagyobb hatásfokkal használható, mint a pontylazacok kezelése során.
Adagolás: 0,25-1,0 mg/ 1 liter víz. A kezelést 3 napon át kell végeznünk, mely végeztével 50 %-os vízcserét, vagy aktívszenes szűrést kell alkalmaznunk.
5. ábra Argulus sp.

Griseofulvin
Alkalmazhatóság: Szájpenész, bőrpenész, kopoltyúrothadás és minden hámfelületet érintő penészesedés leküzdésében.
Szinte minden, a halak megbetegedését okozó gombafaj ellen alkalmazható készítmény. Mivel az e fajta megbetegedés nem minden élőlényt érint, mely az akváriumban fellelhető, ezért célszerű a kezelést egy külön medencében végezni, hogy feleslegesen ne mérgezzük a hasonló tüneteket nem produkáló élőlényeinket. A kezelés során fokozott figyelmet kell a halaink viselkedésére fordítanunk, mivel érzékenyebb fajok esetén fennáll a mérgezés veszélye. A kezelést 2 napon át kell folytatnunk, mely végeztével 50 %-os vízcserét kell alkalmaznunk. Fontos megemlíteni, hogy a díszállat-kereskedésekben rengeteg penészesedést gátló, illetve kezelő készítményt lehet kapni, melyek kevésbé károsak, mint a Griseofulvin és legalább olyan hatékonyak.
Adagolás: 10 mg/ 50 liter víz. A kezelést megelőzően célszerű a készítményt egy kisebb edényben, langyos víz segítségével feloldani és csak ezután adagolni a kezelendő vízhez.
Formalin
Alkalmazhatóság: Kopoltyú és bőrférgesség, valamint a Chilodonella sp. és a Trichodina sp. által okozott megbetegedések kezelésére.
Fokozott körültekintés mellett alkalmazható készítmény, mivel erősen mérgező és bőrirritáló hatású. Nem alkalmazhatjuk halaink gyógykezelésére, ha azokon Costia sp., vagy Ichthyophthirius sp. által okozott tüneteket tapasztalunk, illetve komoly hámsérülés látható rajtuk. A formalin minőségét minden kezelés megkezdése előtt ellenőrizzük, ha azt tapasztaljuk, hogy a készítmény zavaros, kellemetlen illatú, ne alkalmazzuk azt. A kezelés alatt folyamatos megfigyelés alatt kell halainkat tartani, mert súlyos mérgezést okozhat az érzékeny fajoknál. Kopoltyúférgesség estén az első kezelés után három nappal, a biztos siker elérése érdekében, újabb kezelést kell végrehajtanunk.
Adagolás: 2-4 ml/10 liter víz. Az így elkészített fürdővízben 30 percen át kell a beteg halat kezelni.
Jód, káliumjodid
Alkalmazhatóság: Pajzsmirigy működési rendellenességek, pajzsmirigy tumor kezelésére.
A siker első jelei a kezelést követő 2-4 hét múlva tapasztalhatóak, amikor a tumorok lassan visszahúzódnak. A készítményekből törzsoldatot kell készítenünk, melyet az előírtak szerint adagolunk az akvárium vízéhez. A kezelés teljesen biztonságos, nem igényel vízcserét és aktív szenes szűrést sem. A több hétig tartó kúra alatt, a normál vízcserékből adódó koncentrációveszteséget minden esetben pótolnunk kell.
Oldatkészítés: 0,5 g jód és 5 g káliumjodid/ 100 ml víz
Adagolás: 1 ml törzsoldat/ 50 liter víz
Káliumpermanganát
Alkalmazhatóság: Trichodina sp., Argulus sp., Saprolegnia sp. által okozott megbetegedések és kopoltyúférgesség kezelésére.
A kezelést célszerű egy külön, tisztavizes medencében végeznünk, mert a készítmény hatékonyságát nagyban befolyásolja a kezelt víz biológiai tisztasága. A készítmény triklórfonnal helyettesíthető, mellyel hatékonyabban kezelhetjük az említett kórokozók által okozott megbetegedéseket.
Adagolás:

Gyógyszerként-300-500 mg/ 100 liter víz, 90 percig tartó fürdőt alkalmazva.
Fertőtlenítőként-3-5 g/ 100 liter víz, 12-24 órás kezelést alkalmazva.
6. ábra Saprolegnia sp.által okozott penészesedés
Konyhasó
Alkalmazhatóság: Costia sp., Chilodonella sp., Trchodina sp.,valamint különböző gombás megbetegedések kezelésére, illetve szívókorongos férgek eltávolítására.
Bátran kijelenthetjük, hogy a konyhasó, az akvarisztikában az egyik legrégebben alkalmazott készítmény, mely normál keretek között teljes biztonsággal alkalmazható a különböző ekto-paraziták ellen. Alkalmazásának hatékonysága nagyban függ a kezelendő víz keménységétől. A konyhasóból készített oldatot, mind egy rövid ideig tartó fürdetés, mind pedig egy hosszabb kúra során alkalmazhatjuk.
Adagolás:

1.) Rövid ideig tartó fürdetés esetén 15-20 g konyhasót kell számolnunk egy liter vízre. Az így előkészített fürdető vízben, 10-45 percen át kell a fertőzött halat, halakat kezelni. A fürdetés időtartama az adott fajtól függ, ugyanis egy Poecilia sp. kevesebb ideig képes elviselni ezt a só koncentrációt, mint például egy Astronotus Ocellatus. Ezen eljárás alkalmazása során folyamatos megfigyelés alatt kell a kezelt halainkat tartani. Ha azt tapasztaljuk, hogy a kezelt hal kezd elkábulni, akkor a kezelést azonnal meg kell szakítanunk.
2.) Abban az esetben, ha a kezelést hosszabb ideig szeretnénk alkalmazni, illetve megelőzés céljából állandó só koncentrációt szeretnénk az akvárium vízében fenntartani, akkor figyelembe kell vennünk a víz keménységét. Lágy víz esetében ( <8 NK° ) 1 g konyhasót kell 12,5 liter vízre számolnunk, míg kemény víz esetében ( >12 NK° ) 3 g konyhasó kell 10 literenként adagolnunk az elvárt eredmény elérése érdekében.
Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a növényekkel gazdagon benépesített akváriumok esetében nem célszerű 2 g/liternél magasabb só koncentrációt alkalmazni, mert ennél magasabb koncentrációt a növények már nem képesek károsodás nélkül elviselni. Arra is figyelnünk kell, hogy a vízcserék alkalmával eltávolított sómennyiséget pótoljuk, mivel ennek hiányában nem lesz eredményes a kezelés.
Rézszulfát
Alkalmazhatóság: Kivallóan alkalmazható gombák és algák okozta megbetegedések kezelésére, valamint a következő paraziták leküzdésére:Costia sp., Saprolegnia sp., Branchiomyces sp., Oodinium sp., Gyrodoctylus sp.

A szert alkalmazhatjuk egy rövid fürdő erejéig, valamint egy tíz napon át tartó kezelésre is. Minkét esetben körültekintően kell eljárnunk, mert egyes harcsafajok (Corydoras sp., Ancistrus sp.) és a gerinctelen élőlények különösen érzékenyek a rézre, így a nem megfelelő kezelés a pusztulásokhoz vezethet. A kezeléshez oldatot kell készítenünk, melyhez 1 g rézszulfátra, 0,25 g citromsavra és 1 liter desztillált vízre van szükségünk, melyben feloldjuk a rézszulfátot és a citromsavat. Továbbá a kezeléshez szükségünk van réztesztre is, mivel az akvárium vízének réztartalmát 0,12-0,18 g/ liter koncentráció között kell tartanunk a kezelés teljes időtartama alatt. Ez alatti érték nem hoz megfelelő eredményt, viszont az e fölötti koncentráció pedig mérgezést okozhat. A mérgezés tüneteinek megjelenése esetén, azonnal el kell különítenünk a mérgezéses tüneteket produkáló halat és mindaddig külön kell tartanunk, amíg a réz koncentrációja el nem éri a 0,03 mg/liter koncentrációt.
Adagolás:

1.) Rövid fürdetés alkalmazva 1 g rézszulfátot kell 10 liter vízre számolnunk. A kezelést 10-20 percen át kell alkalmaznunk.
2.) A tíz napos kezelést alkalmazva, 12,5 ml oldatot kell 10 liter vízhez számolnunk. A kezelés harmadik, ötödik és hetedik napján célszerű 12,5 ml/20 liter koncentrációban újraadagolnunk az elkészített oldatot, hogy szinten tarthassuk az elvárt rézszulfát koncentrációt (0,12-0,18 g/l).
7. ábra Branchiomyces sp. által okozott kopoltyúrothadás
Malachitzöld-oxalát
Alkalmazhatóság: Hatékonyan alkalmazható az Ichthyophthirius sp., a Trichodina sp., a Chilodonella sp. és a Saprolegnia sp. által okozott megbetegedések leküzdésében.
Oldat formában kerül kereskedelmi forgalomba, mely kizárólag sötét, hűvös helyen való tárolás esetén képes megőrizni stabilitását. Rendkívül mérgező és rákkeltő hatással bír, ezért élelmiszerektől jól elzárva tárolandó. Karcinogén jellege miatt, az élelmezésre szánt halak malachitzölddel való kezelése hatóságilag tiltott, de a díszhalak kezelése során sem ajánlott a huzamosabb ideig történő alkalmazása. Különböző malachitzöld származékokat ismerünk, malachitzöld-oxalát malachitzöld-szulfát, malachitzöld-klorid. Fontos, hogy betartsuk az adagolással kapcsolatos előírásokat, így elkerülhetjük a mérgezés kialakulását és ennek következtében a halak pusztulását is.
Adagolás: 6 ml/100 liter víz. A kezelést tíz napon át kell végeznünk, mely során a harmadik, a hatodik és a kilencedik napon 6 ml/200 liter víz koncentrációban, utána kell adagolnunk a szert a biztos hatás elérése érdekében. A kezelés befejeztével, az akvárium vízének egyharmadát le kell cserélnünk.
Metilénkék
Alkalmazhatóság: Enyhe penészesedés, felületi hámsérülések felülfertőződésének a megakadályozására, gyenge ektoparazitális fertőzöttség kezelésére, ikrapenészesedés megelőzésére, valamint a Costia sp., Chilodonella sp., Tischodina sp., Saprolegnia sp.,Cryptobia sp. és aTrypanosoma sp. által okozott megbetegedések kezelésére.
A malachitzöldhöz hasonlóan, oldat formájában kerül kereskedelmi forgalomba, azonban por alakban is hozzájuthatunk, melyből könnyen előállíthatjuk a kezelésre szánt oldatot. Por alakban történő alkalmazás esetén 1 g készítményt kell egy liter vízben feloldanunk és az így kapott oldatott kell a továbbiakban alkalmaznunk.
Adagolás:

1.) Normál adag: 1 ml oldat/1 liter víz. A kezelést öt napon át kell alkalmaznunk, melynek befejeztével egy aktívszenes szűrést kell végrehajtanunk.
2.) 3 ml oldat/1 liter víz. Ebben a dózisban történő alkalmazását ne végezzük három napnál tovább.
3.) Gyorsfürdő készítésére 200 ml oldatot kell 10 liter vízben elkeverni. A fürdetés 30 percen át végezzük. A gyorsfürdőt nem alkalmazhatjuk a vegyszerekre érzékeny fajoknál (pontylazacok, törpesügérek), mivel mérgezéses tüneteket okozhat náluk.
4.) Hatékonyan alkalmazható a szállítási stressz csökkentésére. Ebben az esetben 50 ml oldatot kell 100 liter vízhez adagolnunk.
5.) Kiválóan alkalmas az ikrapenészesedés megelőzésére. Ez irányú felhasználása esetén 30 ml oldatot kell 100 liter vízhez számolnunk.
Metronidazol
Alkalmazhatóság: A bélben és a belső szervekben élősködő, ostoros és csillós egysejtűek (Spironucleus sp., Hexamita sp., Trichomonas sp., Protoopalina sp.) okozta megbetegedések kezelésére.
A készítmény nem alkalmas a magasabb rendű bélparaziták, bélférgek elpusztítására. Mind a metronidazol, mind pedig azon készítmények, melyek alapanyagául szolgál, vénykötelesek. A készítményt az alkalmazás előtt célszerű langyos vízben feloldani és csak ezután adagolni. Alkalmazhatjuk közvetlenül az akvárium vizéhez adagolva, illetve a díszhalaink eledelébe keverve. A kezelést három napon át kell végeznünk, mely során a víz hőmérsékletét 3 C°-kal meg kell emelnünk. A három nap leteltével fokozatosan csökkentsük a víz hőmérsékletét és a kezelt víz egyharmadát cseréljük le, továbbá alkalmazzunk aktívszenes szűrést. A metronidazolhoz hasonló készítmény a dimetridazol, azonban alkalmazása kevésbé eredményes.
Adagolás:

1.) 250 mg készítmény/50 liter víz. Növényekkel benépesített akváriumban való alkalmazása kerülendő.
2.) 250 mg készítmény/100 g eledel. Az így elkészített gyógy táppal, naponta két alkalommal, reggel és este, három napon át etessük halainkat.
8. ábra A Hexamita sp. által okozott tünetek
Trikain metán szulfonát (MS 222)
A trikain metán szulfonát halak és kétéltűek altatására alkalmas benzoesav származék, melynek megfelelő oldatába kell behelyezni az állatot. Maradékanyagot képez, ezért nem használható élelmiszertermelő állatok kezelésére.
Adagolás:

1.) Nyugtatás céljából, valamint a szállítás során kialakult stressz csökkentésének érdekében 10 mg készítményt kell 1 liter vízre számolnunk.
2.) Hosszantartó altatáshoz 50-130 g készítmény/ 1 liter víz, a hal méreteitől függően. Az altatás kezdetétől számítva, 15 percen belül friss vízbe kell helyeznünk a narkóziban lévő halat, ahol további 15 percig pihentetjük, míg magához nem tér.
3.) Eutanázia céljából 1 g készítményt kell 1 liter vízre számolnunk. Ezt követően az oldatba kell helyeznünk az eutanáziára szánt halat, mely 10 perc alatt végleg elalszik.
Furazolidon
Alkalmazhatóság: Pseudomonas sp., Aeromonas sp.által okozott megbetegedések, valamint trichomoniasis, vibriosis és a hasvízkór kezelésére.
E készítmény kizárólag a díszhalak táplálékába keverve alkalmazható. Így 100 g táplálékhoz kell 300 mg készítményt kevernünk, mellyel naponta kétszer kell a beteg halakat megetetni, hat napon át.
Nisztatin
Alkalmazhatóság: A hámsérülések gombásodásának megelőzésére, valamint a már kialakult, hámfelületi gombásodás megszüntetésére.
A kezeléshez mindenképpen ki kell fognunk a megbetegedett halat az akváriumból. Ezt követően egy jó nedvszívó képességgel rendelkező anyaggal, óvatosan töröljük le a sérült részt, majd vékony rétegben kenjük be a készítménnyel a kezelendő felületet. Ezt a műveletet mindaddig végezzük, naponta két alkalommal, amíg el nem tűnik a penész a sérült felületről, illetve amíg a hámképződés meg nem indul és a hal testén lévő seb be nem forr.
Piperacin-citrát
Alkalmazhatóság: Buzogányfejű férgek (Echinorhynchus sp.), mételyek (Trematódák) és a vérben élősködő laposférgek leküzdésére.
A készítmény kizárólag a díszhalaink táplálékába keverve fejti ki hatását a fent említett élősködőkkel szemben. Mivel igen hő stabil szerről van szó, ezért akár saját magunk által készített és megfelelően hő kezelt táplálékba is belekeverhetjük, de vigyázzunk, hogy 80 Celsius foknál ne legyen melegebb az általunk elkészített gyógy-táp, melybe a szert keverjük.
Adagolás: 600 mg készítmény/ 100 g táplálék. Az adagolást 8 napon át kell végeznünk, naponta két alkalommal, lehetőség szerint reggel és este.
Hasonló hatással bíró készítmény például a Prazikvantel, mely szintén hatékonyan pusztítja az említett élősködő férgeket. Eme szer alkalmazása is a táplálékkal való bevitel módszerével történik.
Adagolás: 5 mg Prazikvantel/ 100 g táplálék. A napi etetések számát tekintve, a piperacin-citráthoz hasonlóan járjunk el.
9. ábra Echinorhynchus sp.

Szulfatiazol
Alkalmazhatóság:Pseudomonas sp., a Corynebacterium sp., az Actinomyces sp., és a Flexibacter sp. által okozott megbetegedések gyógykezelésére.
A készítmény kiváló, beleken át történő felszívódó képessége miatt, elsősorban a táplálékkal történő bevitelt részesítjük előnyben, de eredményesen alkalmazható, közvetlenül az akvárium vízét kezelve is. Azonban rossz oldhatósága miatt a táplálékkal történő bevitel célravezetőbb, mint egy öt napon át tartó fürdetés alkalmazása.
Adagolás: 300 mg készítmény/ 100 g táplálék. a kezelést három napon át végezzük, naponta kétszeri etetéssel.
1 g készítmény/ 10 liter víz. A kezelést 3-5 napon át végezzük, a tünetek javulásának függvényében.
10. ábra Flexibacter sp. fertőzöttség
Trimethoprim (Sumetrolim®)
Alkalmazhatóság:Staphylococcus sp., az Escherichia coli, továbbá aHaemophilius influenzae, a Salmonella sp., valamint a Proteus sp. és a belső szervek bakteriális fertőzésének leküzdésére.
A szóban forgó készítmény hatékonyságát, jelentősen javíthatjuk, ha valamely szulfonamid (sulfamethoxazol) tartalmú készítménnyel kombináljuk. Azonban használata során, az érintett kórokozók rendkívül gyorsan rezisztensé válnak a készítménnyel szemben, ezért célszerű félévente egyszer alkalmazni csak.
Adagolás: 1 tabletta Sumetrolim®/ 80 liter víz. A kezelést 3-5 napon át végezzük.
11. ábra Escherichia coli

Kálium-alumínium szulfát (Timsó, Alaun)
Alkalmazhatóság: Növények fertőtlenítésére.
A díszhal szaküzletekben megvásárolható vízinövények, nem kimondottan egy különálló, tiszta, kizárólag a növények számára fenntartott medencében vannak elhelyezve. Sok esetben, halakkal egy medencében tartott növényeket vásárolhatunk csak, melynek nagy a kockázata, ugyanis a nyugvó stádiumban lévő kórokozók, melyek a díszhalak megbetegedését okozhatják, könnyen megtelepedhetnek a növények levelein, gyökerein. Új növények vásárlását követően, elengedhetetlen az alapos fertőtlenítés, annak érdekében, hogy kizárjuk a kórokozók elszaporodást, és ez által a halaink megbetegedését, a megfelelően karbantartott akváriumunkban. A növények fertőtlenítéséhez, talán a legalkalmasabb szer a timsó. Használata egyszerű, hiszen nincs szükség pontos adagok kimérésére. Elegendő, ha egy csapott teáskanálnyi timsót feloldunk egy liter vízben és az oldatban öt percen át áztatjuk az újonnan vásárolt növényeket. A kezelést követően a növények az akváriumba telepíthetőek, de előtte alaposan mossuk le őket csapvízzel.
Hidrogén-peroxid (3%, 30 %)
Az alacsonyabb töménységű oldat, kiválóan alkalmazható az akvárium vízének, oxigénnel való dúsítására, azonban használata nagy odafigyelést igényel, mert túladagolva erősen roncsolja a halak kopoltyújának nyálkahártya rétegét, amely súlyos esetekben a pusztulásukat okozhatja. Ha az a célunk, hogy az akvárium vízének, oldott oxigéntartalmát növeljük, akkor 25 ml hidrogén-peroxid (3%)-ot kell 100 liter vízhez adagolnunk. Alkalmazása előtt biztosan meg kell győződnünk arról, hogy a víz oldott oxigénben szegény, hiszen a különböző, kopoltyúban élősködő paraziták jelenléte is produkálhat, a hipoxiához hasonló tüneteket. Fertőtlenítőszerként a 30%-os töménységű hidrogén-peroxidot alkalmazhatjuk. Mivel erős oxidálószer, ezért alkalmazása komoly odafigyelést igényel. A töményebb oldattal kiválóan fertőtleníthetjük, a még élőlényekkel be nem népesített medencét, illetve a dekorációs tárgyakat. Az aljzat fertőtlenítése nem célszerű a szóban forgó szerrel, helyette az előmelegített sütőben való, két órán át, 150 Celsius fokon történő hőkezelés az ajánlott. Az akvárium fertőtlenítéséhez 50 ml hidrogén-peroxidot kell 100 liter vízhez számolnunk. A szerrel kezelt és feltöltött akváriumot három napon át hagyjuk állni, úgy hogy közben a járatjuk a töltetlen szűrőket és felkapcsolva hagyjuk a világítást. A készítmény előnye, hogy bomlása során nem keletkezik mérgező anyag, illetve a kezelést követően semmilyen maradékanyag nem marad vissza a kezelt vízben, így az eltávolításával sem kell bajlódnunk. A bomlása során, hőfejlődés közben, oxigén és víz keletkezik.
2 H2O2 = 2 H2O + O2

Izopropil-alkohol
Léteznek kórokozók, melyek akár a humán szervezetben is megbetegedéseket okozhatnak. Ez alapján kijelenthetjük, hogy az akvarisztika sem mentes teljesen az egészségi ártalmaktól. Példaként a Mycobacterium (a hal-tuberkulosis kórokozója) nemzettséghez tartozó klórokozókat említeném meg. Ezek a mikrobák rendkívül szívósak és kizárólag, hosszantartó, erős, antibiotikumos kezelésekkel lehet csak kiirtani a megbetegedett szervezetből. A halak esetében olyan vélemények is napvilágot láttak már, miszerint teljesen értelmetlen a tuberkulosisban megbetegedett egyedet kezelnünk, mert szinte lehetetlen a gyógyítása, így az eutanázia a javasolt a továbbfertőzés elkerülése érdekében. Az izopropanol kiválóan alkamas a kéz fertőtlenítésére, így elkerülhető a fertőzés emberre történő átvitele. Használata során körültekintően kell eljárnunk, mivel gyúlékony anyag. Az akvárium vízében való tevékenységünket követően jól mossuk meg kezünket szappannal, majd ezt követően az izopropanolból készített oldattal fertőtlenítsük le kezeinket, a műveletet célszerű két órával az első kezelést követően megismételni, mivel a tuberculosis kórokozója, akár hetekig is képes szárazon életben maradni, de szaporodni kizárólag a gazdaszervezetben képes. Az oldathoz 70 ml, 100 % töménységű izopropanolra van szükségünk, melyet 100 ml vízben kell elkevernünk. Az így elkészített oldatot, egy a dísznövények gondozásához használt, permetező flakonban tárolhatjuk.
12. ábra Mycobacterium tuberkulosis által okozott tünetek


Címkék:

Bővebben...


 
Mátéfi
Biológiailag aktív tenyésztővíz „nehéz halak” ívásához- és nemcsak
2012.12.07 18:45:28

Vannak halfajok, melyek tenyésztése körülményes és nehezen jön össze, pedig mindent megteszel, ozmo víz (ez egy nyers és halott víz), jó kajával, különféle aminosavakkal kondiba hozod a tenyészpárt, ívás előtt elkülöníted, beállítod a vízparamétereket és mégsem jön össze. Ötleteid elfogynak, pedig már a légnyomásváltozásokat is számításba vetted a szokásos ívási időszak mellett és ennek ellenére nem sikerül.

Én úgy gondolom, hogy az esetek nagy részében – ha minden más stimmel - a víz lehet a ludas.

Ha fanatikusan kitartó vagy és kész vagy mindent kipróbálni, akkor adok neked egy tippet kedves tenyésztő. Hátha működni fog.

Az én elméletem szerint fontos, hogy bizonyos esetekben a tenyésztő vized ne csak só mentes legyen, hanem maradjon biológiailag aktív a sótalanítási eljárás után. Erre a legjobb módszer az, amit egyszer máshol már felvetettem mikor a trisós vízlágyításról értekeztünk, de most ebben a kis cikkben visszatérnék rá, egyrészt azért mert most kedvezőek az időjárási feltételek, másrészt mert szeretném, ha így itt együtt lenne az infó ebben a kis cikkben.

Elgondolkodtál már azon, hogy az Északi tenger mikor télen befagy, annak a jege sós vagy édes, ha felolvasztod? Édes bizony! De hát ez hogyan lehetséges, hiszen a víz sós volt, amiből kialakult.

Nos, a víznek ezt a tulajdonságát kell kihasználnod a tenyésztő vized előállításához, úgy, hogy az közben biológiailag maradjon aktív. (Remélem, jó tippet adok, de hát majd kipróbálod, ha akarod).

A módszer lényege a fagyasztás útján nyert olvadékvíz. Olyan, mint amilyen az Andok bércein jelentős mennyiségben lefolyik és vegyülve az esővízzel, feltöltődve tanninokkal és különféle ásványokkal eléri az ívási zónákat. Ennek összetétele attól függően változik, hogy milyen közel van a forráshoz, ezáltal mi kerül még bele az úton. Ezt viszont neked kell kideríteni, hogy az adott halfaj hol, és milyen vízben él és szaporodik.

Visszakanyarodva a tenyésztő vízhez. Úgy gondolom, hogy bizonyos „nehéz halfajok” tenyésztéséhez csak egy kevés hiányzik, ahhoz, hogy sikerüljön, de nem tudod, hogy mi az.

Ha már nincs több ötleted, de még próbálkoznál, akkor olvass tovább:

A tenyésztő vized összeállításához használd alapnak az olvadék vizet. Az olvadék víz szinte majdnem tiszta víz, sófélék alig vannak benne, tehát lágy, de ugyanakkor biológiailag aktív. Olyan ez, mint egy biostimuláns.

Hogyan csinálj olvadékvizet?

(a módszer lényegét kicsiben mondom el, aztán rajtad múlik, hogy később mekkora edényt fogsz használni erre a célra)

1. Szerezz be egy PET palackot

2. Tölts bele klórmentes csapvizet (a klórtalanításról szóló cikkemet, ha elolvasod, akkor azt is könnyen és olcsón elvégezheted házilag) körülbelül a palack háromnegyedéig és zárd le

3. Tedd be a fagyasztóba és várd meg, amíg kb. a víz 10%-a megfagy

4. Ekkor vedd ki az edényt és a még meg nem fagyott vizet öntsd át egy másik tiszta palackba, az előző palackban képződött jeget pedig dobd el, nem lesz rá szükséged

5. A megmaradt vizes palackot tedd vissza a fagyasztóba addig, amíg kb. fele kétharmada megfagy

6. A folyékony vizet, ami a második fagyasztásnál nem fagyott meg, öntsd ki

7. Várd meg, amíg a megfagyott víz felolvad (segíthetsz neki, de ez a segítség max. 37 C lehet)

8. Az így felolvasztott víz lesz a tenyésztővized alapja

Tehát összesen három fő mozzanata van az eljárásnak:

1. eldobod ez első réteg jeget

2. lecsapolod és kiöntöd a második lépcsőben meg nem fagyott vizet

3. a felolvadt jégből származó vizet felhasználod

Kis magyarázat (remélem, jól gondolom):

- az első jégréteg, amely a nehézvizet (deutérium tartalmú víz) tartalmazza kb. 3,8 C fokon megfagy, ez lesz az első réteg

- a tiszta víz (nem az abszolút tiszta) 0 C fokon fagy meg.

- az oldott sókkal, nehézfémekkel, nitráttal, stb. telített víz alacsonyabb hőfokon fagy meg, mint a tiszta víz, ezért marad folyékony a második fagyasztás során

Tehát az így nyert olvadék vized sokkal kevesebb deutériumot tartalmaz, az oldott sóktól és egyéb anyagok nagy részétől is megszabadul. Az eredmény egy lágy és biológiailag aktív víz lesz. Ez legyen az alapja a tenyésztői vizednek, hátha sikerül a nehéz halak ívatása.

Ezt a módszert vízlágyításra is használhatod, ugyanez az eljárás. Nagyobb mennyiség esetén körülményesebb lehet az eljárás lebonyolítása. A fenti palackos módszer a lehető legegyszerűbb és fagyasztó kell hozzá. Ha nagyban akarod csinálni, akkor most igazán kihasználhatod a kinti cudar időjárást, ingyen fagyaszt a természet. A nagyobb mennyiség kivitelezéséhez majd kitalálod magad az edényt, lényeg, hogy nagyon semleges anyaga legyen, mert kioldódhat belőle ez+az, ami tönkre teszi a mutatványt. Az elv ugyanaz.

Még valami: ha fagyasztóban fagyasztasz akkor a jégképződés minden irányból elkezd képződni, ha kinn csinálod a szabadban és nagyobb edényben, akkor jó eséllyel felülről kezdődik ez első réteg jég, amit majd eldobsz.

Ha esetleg elszámolnád az időt és az egész vízmennyiség megfagyna, akkor látni fogod, hogy a jégtömb legbelső része egy opálosabb rész, az tartalmazza a legtöbb oldott anyagot, no, az fagyott meg legkésőbb és az a keményebb víz. A lágy és használható jég a külső tisztább rész. Ez a fagyás módjától is függ (milyen irányból éri a hideg az edényt) és a fagyás gyorsaságától. Az a jó, ha nem túl gyorsan fagy meg a víz, ezért, hogy legyen ideje az oldott anyagokat tartalmazó víznek alásüllyedni.

Ha kinn a szabadban egy pereméig beásott vagy szigetelt edényben csinálod, akkor a fagyás mindkét lépcsőben felülről kezdődik majd meg. Ha a hideg egyenlő arányban éri az edény minden oldalát, akkor minden irányból.

Nos, hát ennyi lett volna. Lehet, hogy hihetetlennek tűnik (ne nekem, hanem a műszereidnek higgy), de kicsiben próbáld ki, majd a felolvasztott víz keménységét/vezetőképességét és egyéb mérhető tulajdonságait vesd össze a bázis víz értékeivel, és rá fogsz jönni, hogy működik. Lágy vized és jó tenyésztő vized lesz. Ha pedig kis testű halakat tenyésztesz, akkor nem is kell nagy mennyiség. Pár liter, amit könnyedén megcsinálhatsz.

Aztán jó tenyésztési eredményekről számoljatok be!

Ezt a cikket ezért írtam, mert nagyon ráértem és kutya hideg van kinn.

2012. 12. 07.

(Csak akkor hidd el a leírtakat, ha már kipróbáltad.)

 



Címkék: Vízkémia

Bővebben...


 
nebula
LED világítás 65 literre
2012.11.30 11:12:32

Kezdő akvaristaként - mert a gyerekkori 50 [vagy 80?] literes nem számít, én csak néztem, emlékezni is alig emlékszem már rá - hosszú hónapok fejtörésébe került az első saját akvárium összeállítása. Az egyik legnehezebben kikristályosodott terület a világításé volt. Erről szeretnék írni, valamint arról az elméleti háttérről, amit rengeteg olvasgatással az eltelt időben magamra szedtem - hátha segít valakinek, aki hasonló módon vacillál.

A led nálam alapvetően már a kezdetektől szerepelt az étlapon. A lakásban már régebb óta elkezdtem lecserélni a halogén illetve izzószálas körtéket ledekre, és igen meggyőző tapasztalataim voltak velük, így hamar adódott: legyen led.

Elsőként az egész téma elméletéről írnék, aztán az én konkrét választásom körülményeiről, végül magáról a világítás összeállításáról. Mivel ez valójában három külön blogposztként született anno, előre szólok, hogy hosszú lesz. Nagyon. Szóval rágcsát, üccsit tessék bekészíteni. :)

A led lelkivilágáról

Azt hiszem, azt mindenki tudja, hogy a ledek valójában diódák, azaz olyan elektronikai eszközök, amik megfelelő feszültség alá helyezve - meglehetősen szűk spektrumú - fényt bocsájtanak ki. Elsőként a piros, sárga és zöld ledeket sikerült elkészíteni, majd meglehetősen hosszú idő után sikerült a kék ledet kifejleszteni. Ez után újabb technológiai lépésre volt szükség a manapság már sűrűn használt fehér ledek megjelenéséhez.
A fehér ledek ugyanis nagyon hasonlóak a végső fénykibocsájtás elvében a fénycsövekhez: valójában egy kék ledről beszélünk, aminek borítása olyan porral van bevonva, ami a kék fény gerjeszt fénykibocsájtásra - ennek eredője lesz az általunk látható fehér fény. Ennek megfelelően a ledek fénye, spektruma elég jellegzetesen egyedi. Alább egy kép, hogyan is áll össze az a fehér, amit mi látunk egy ilyen ledtől.




Látszik, hogy komoly tüske van kék tartományban - ez a kék mag fénye, a maradék ív pedig a fénypor által kibocsájtott fény. Az alábbi képen három különböző színhőmérsékletű fehér led spektrumát láthatjátok.




Mi az a színhőmérséklet? Alapvetően az eredőként kisugárzott fény "színét" szokás ezzel az értékkel kifejezni [persze ennél bonyolultabb, de közelítéssel elfogadható]. Egy olyan hőmérsékletről van szó, ami egy feketetest-sugárzó [szénrúd] hevítésénél különböző színű izzásakor mérhetünk. 2-3000K magasságban sárgás-pirosas ez a fény, majd egyre magasabb hőfokon egyre kékebb, hidegebb. Ehhez viszonyítva lehet a különböző fénysugárzók színét megadni. Azt tudni kell, hogy ez alapvetően azokra a fényforrásokra jó, ahol a sugárzás melegedésre jön létre - pl napfény, hagyományos izzólámpa. Minél inkább átmegyünk a fluoreszcencia területére, annál kevésbé lesz ez a módszer megfelelő.
Ezen felül, ezek a fent említett fényforrások minden tartományban sugározzák a fényüket. Az általunk használt fénycsövek és a led is csak bizonyos szűk tartományokban sugároz - a fejlesztők a fényporok összetételének variálásával úgy állítják ezeket a tartományokat be [illetve igyekeznek], hogy végül az eredmény fehér legyen - megközelítőleg.

Itt alább látható pár példa:

Egy t8-as, 6500K-es phillips fénycső



Egy t5-ös, 865-ös cső



Egy tungsram biax kompakt fénycső



Végül egy összehasonlító ábra. Baloldalt egy hagyományos izzó, aztán háromféle kompakt, végül egy led színképe




A növények és a fény

A növényeknek alapvetően szükséges a fény a fejlődésükhöz, a fotoszintézishez. Csakhogy ők egészen máshogy viszonyulnak a fényhez, mint mi. Az emberi szem a "fény" azaz az elektromágneses sugárzás teljes spektrumának csak egy nagyon kis részét képes érzékelni. Ez az intervallum 400 nm körül [ibolya] kezdődik és alig 800 nm környékén [vörös] már véget is ér. Az ennél rövidebb hullámhosszú elektromágneses sugarak a különböző ultraibolya változatok, majd a gamma- és röntgensugarak egyre "keményebb" változatai. A 800nm feletti sugárzás az infravörös, mikro- majd a rádióhullámok területe.




Ráadásul az emberi szem a különböző hullámhosszúságú fényre más-más érzékenységgel reagál, a fényérzékenység maximuma a zöld fény sávjában van.




A növények ehhez képest még az emberi szemnél is kisebb mértékben tudják "látni" - azaz felhasználni a fényt. A növények számára a fény a fotoszintézishez szükséges, amúgy ettől eltekintve vaksötétben is ellennének. A fotoszintézist a növényben található többféle színtest nevű cucc végzi - zöld, kék, stb színtestek. Ezek csak nagyon szűk határokon belüli hullámhosszúságú fényt tudnak hasznosítani:




A képről hiányzik a ß-karotinoidok által hasznosított tartomány, de az gyakorlatilag majdnem megegyezik a klorofillok kék tartomány-beli érzékenységével.




Tehát mindez azt jelenti, hogy lehetőség szerint olyan fényforrást kell találjunk, ami a lehető legjobban lefedi a kék és vörös tartományok megfelelő részét, lehetőség szerint abszolut nem sugároz sem UV, sem infra tartományban [ld. algásodás], és még zöld is van benne, hogy még a mi szemünknek is tessék, hiszen végülis azért tartunk akváriumot. A fentiek alapján a ledek erre nem tökéletesek - de legalább annyira alkalmasak, mint a t5 és méginkább a t8 csövek.

A ledek manapság

Amikor a világítást terveztem, két szempontot tartottam a legfontosabbnak:
- 12 voltos működtetést. A medence a gyerekszobában lesz, és bár az enyémek nem dúvadak, azért jön vendégségbe mindenféle kis ördögfajzat:). Ezen felül ha valami gond adódik, nem szeretnék feltétlenül halászlevet sem főzni, nem azért tartom őket [nem is szeretem:)].
- a lehető legegyszerűbb elektromos szerelést. Elektronikából sík hülye vagyok, azaz a forrasztgatás, pákával és egyéb hasonló apróságokkal mókolás nem az én világom. Időm és energiám sincs erre.

Jelenleg a ledek négyféle technológia szerint készülnek - már azok a ledek, amiket a mindennapi gyakorlatban könnyen beszerezhetünk.

Anno a led egyfélét jelentett: a mindenki által ismert apró epoxi buborékot, két vékony lábbal, 3-5mm átmérővel. Ezeket hívják DIP ledeknek.



Az ezekkel készült lámpatestekben a nagyobb fényerőt a "minél több minél kisebb helyen" módszerrel valósítják meg. Alapvető hátrányuk ezeknek a ledeknek, hogy a tokozásuk hővezetése elég rossz [=botrányos]. Itt ki kell térni egy tévhitre: a ledek bizony melegszenek - mint minden eszköz, amin elektromos áram folyik át. Mivel nincs tökéletes tisztaságú félvezető, ez a hőtermelés a ledek élettartamára nagyban befolyással van. Lényegében a ledek élettartamát az határozza meg, mennyire lehetséges a fénykibocsájtó réteg hőmérsékletét a lehető legalacsonyabban tartani. Az ajánlás szerint a maghőmérsékletnek 125 foknál magasabbra nem szabad mennie, de javasolt a 100 fok alatt tartás. A DIP ledeknél ez a tokozás miatt nagyon rossz hatásfokkal lehetséges, ráadásul a foglalatuk oxidálódik is, így ezeket a ledeket napi 2-3 óra folyamatos működésnél többre nem is ajánlják. Ennek ellenére tudni kell, hogy ezeknek a ledeknek a legkisebb a hőtermelése egy egységre, bármikor megfoghatóak, melegek, de nem sütnek. A további típusok már passzív hűtés nélkül hamar működésképtelenné válnának.

A következő típus az SMD ledek családja. Ebből jelenleg már kétfélét forgalmaznak [legalább], a tokozás méretében és a modulok fényáramában is van eltérés - meg természetesen az árukban.



Ezeknek a ledeknek a tokozása olyan anyagból készül, ami a hőleadást sokkal inkább lehetővé teszi, valamint a fenti oxidáció sem érinti őket. Így ezeket a ledeket már 8-12 órás folyamatos üzemre is ajánlják.



A harmadik a Power ledek vagy High Power ledek csoportja.



Ezekben szintén SMD ledek teljesítenek szolgálatot, közvetlenül alu/kerámia alapra szerelve a hővezetés miatt, viszont ezekből max. 3-4 darab van és mindegyik külön el van látva egy gyűjtőlencsével a fény fókuszálásához. Ez a lencse a teljes kisugárzott fényt már előre sugározza, általában 45 fokos szögben. Ezek az SMD modulok 1-2 wattosak önmagukban, tehát egy ilyen fényforrás felvett teljesítménye már 3-5 watt is lehet. SMD lámpáknál ez jellemzően maximum 3 watt körüli [most a halogén spotlámpák kiváltására alkalmas darabokról beszélek]. Ezeknek a fényforrásoknak a hőtermelése már igen jelentős, ezért alu házba szerelik minden esetben. Ezt a házat megfogva üzem közben határozottan megsüti a kezünket.

A negyedik, és technológiailag legfrisebb csoport a COB ledek családja.



Ez a power ledekhez képest homlokegyenest más irányú fejlesztés eredménye: a "kevés erős kis helyen" helyett a "több gyengébb, kicsit nagyobb helyen" elve alapján. A power ledeknél az egyes modulok teljesítményét növelik, ameddig csak lehet. COB ledeknél pedig egy tokozáson belül több, lehetőleg kisebb teljesítményű [kb. max. 1w] chip kerül egymás mellé. Ergo nagyobb felület - jobb hőleadás, kisebb vakítás. Ezen felül a meghajtó áramot sem kell magasan tartani, mivel elég a chip felületét növelni a nagyobb fényerőhöz - így a hőtermelés is alacsonyabb.
Technológiailag mindhárom utóbbi fényforrás alapvetően SMD chipet használ.

A korábban említett kritériumok miatt végülis a led szalagok és az mr16 gu5.3 foglalatú 12 voltos spotlámpák voltak versenyben. Szalaggal nem szimpatizáltam az elejétől kezdve. Sok megvalósítási leírással, képpel találkoztam a neten az információgyűjtés időszakában, amik - számomra, természetesen - mind azt az információt közölték felém, hogy ezekkel csak a gond van:) Forrasztgatás, méretrevágás, vízhatlanság/páravédelem megoldása... Aztán később találtam tapasztalati leírásokat a használatról a fény szempontjából is. Ezek egybehangzóak voltak azt illetően, hogy a ledszalagok sajnos élettartamuk első néhány hónapjában drasztikus fényerő csökkenésen mennek keresztül. Ez egyrészt a hűtés hiányából/rossz megoldottságából, másrészt a vízállóságért felelős szilikon/gyanta bevonat és a vízpárában található anyagok reakciója miatti sárgulásból/opálosodásból adódik.

Ezért nálam a szalag elég hamar kiesett. Ahhoz a fényáramhoz ráadásul, amire nekem szükségem volt, majdnem 7 méter smd3258-as szalagot kellett volna elosztani valahogy a tető felületén - vagy beruházni a méterenként 7000 forintnál is drágább 24 voltos verzióba, aminek impresszívek az adatai, de a fenti hiányosságoktól ugyanúgy szenved.
Így maradt a spotlámpás megoldás.

Mindhárom létező technológiából próbáltam kikutatni a lehető legjobb megoldást. A power ledek hamar kidőltek, lévén a hőtermelésüket csak nagyon komoly aktív hűtéssel tudtam volna kompenzálni - ahhoz ugyanis, hogy a mindenhol emlegetett 30 lumen/liter értéket át tudjam lépni, az akkor megtalálható power ledek közül 6-7 darabot is a lámpatestbe kellett volna szerelni [átlag 300lm fényáramra voltak képesek]. Ezek mellett a power ledek sugárzási szöge legtöbbször nagyon kicsi, 30-45 fok körüli. A medencém 71 cm hosszú, ez szintén azt jelenti, hogy 10cm magasságban függesztett lámpába sok fényforrásra lesz szükség.

Az SMD ledes spotok hosszú ideig versenyeztek a COB ledekkel, de végül, miután az általam kedvelt webshopba érkeztek új COB lámpák, amik 400 lumenes fényárammal rendelkeznek, egyértelmű győztest hirdettem. A talált SMD spotok ugyanis max. 250 körüli lumenre voltak képesek, ráadásul jellemzően 120 fokos sugárzási szöggel - ami azt jelenti, hogy egységnyi területre megint kevesebb fény esik, sok megy kárba. A nyertes COB spotok 60 fokos sugárzási szögűek.

A konkrét megvalósítás

Hogy lehetőleg mindkét szükséges tartományt megpróbáljam megközelíteni, kétféle spotot rendeltem:
- 6000K színhőmérsékletű hidegfehéret, 400 lumen fényárammal és
- 3200K színhőmérsékletű melegfehéret, 360 lumennel.
Előbbiből hármat, utóbbiból kettőt. Ezek egy 65cm hosszú lámpatestbe kerültek, így a vízfelszín alatt 5-8cm-rel már a teljes medence területét lefedi a fényük.

Összesen 1920 lument szolgáltatnak, ezzel a bruttó méretre 29.5, a nettó kb 55 liternyi vízre 34.5 lumen/watt érték esik. Az általánosan ajánlott 30lm/w határt tehát ezzel el lehet érni, ráadásul a vízoszlopom csak 27cm, tehát jut fény elég mindenhova.

Azért vettem két félét, mert úgy gondoltam, szimulálunk egy kevés napkeltét-napnyugtát a halaknak:). Mivel ezek 12 voltos fényforrások, két külön kört időkapcsolóval csak két külön táppal lehetne megvalósítani - vagy sokat kéne mókolni, így a vezetékezést úgy oldottam meg, hogy a közös tápról két áramkört alakítottam ki, mindkettőben egy-egy egypólusú kapcsolóval.

Ezeket kapcsolom manuálisan - reggel először a melegfehéreket, majd 15 perc múlva a hidegeket is; este fordítva. Ezzel talán valamelyest tudom csökkenteni a fénysokkot a halak számára.

Építés

Volt itthon maradékban beépíthető spot lámpatest. Kétféle, persze, nehogy egységes legyen:) Három fapados kerek, és két kicsit szebb, antik nikkel színű szögletes. Ráadásul a kétféle lámpatest kétféle méretű is: a szögletesek jóval kisebbek.
Ismeretségen keresztül sikerült hozzájutnom egy 10mm vastag, 10cm széles tömör alu rúdhoz. Még kedvesen méretre is vágta nekem, szóval ezt a 65 centis darabot már csak ki kellett vágni a lámpatestek helyénél, és tökéletes, extra hővezetésű alapot kaptam a lámpatesthez. Mivel nem akartam dobozszerű épített akváriumtetőt, ezért a világítótestet függesztve kellett felszerelni - azaz egy dobozt kellett hozzá gyártsak.
Ennek oldalai fenyő lécből, a két rövid oldalon a lezárás pedig 5mm rétegeltből készült. Ebbe a két rétegeltbe is lyukat vágtam - a doboz két végét 1-1 8cm pc ventillátor foglalja el. Egyik végén beszív, másikon kifúj, ezzel folyamatos kereszthuzat is van a dobozban, szintén a hűtés elősegítésére. A doboz tetejét pedig egy légkamrás polikarbonát lemezmaradékból vágott megfelelő méretű darab alkotja, a belenyúkálásokat elkerülendő - bár pont emiatt lett 12 volt, hogy ez se okozzon gondot.



Elsőnek kivágtuk egy akvarista társ segítségével a lyukakat az aluból.




Utána a két hosszanti oldal alsó széléhez közel csináltam 1-1, 7-8mm mély hornyot. Ezekbe kerül az alulemez két oldala.



Ezeket, nem lévén se körfűrészem, se marógépem, flexszel csináltam: hosszában bevágtam a két oldalt, majd kis kézi vésővel kifaragtam. Ahhoz képest egész használható lett.

Innen már csak pár lakkréteg következett, és jöhetett az összeállítás, majd a vezetékezés, végül az egész doboz felfüggesztése egy falra szerelt polc konzoljaira. Ehhez aprószemű láncot vettem, kb. 60-80 centire volt összesen szükség.

A végeredmény:



Érdekességképpen pár kép a fényekről. Amíg a világítás nem lett kész, viszont a medence már feltöltésre került [kicsit hamar ültettem be a növényeket, onnan már nem volt visszaút] két 11 wattos kompakt izzó próbált valamiféle félhomályt varázsolni a víz fölé. Ezt lefotóztam, és a beállításokat felírtam, majd később a ledekkel ugyanezekkel a beállításokkal is lőttem egy képet. Hát a különbség ég és föld.



A ledes kép a mentett beállításokkal elég jól beégett, szóval helyesbítés után is csináltam egyet, hogy valamennyire élvezhető legyen.


Költségek

Az egész világítótest megvalósítása a következő költségekkel járt:
- led spotok: 5db x 2 390 Ft = 11 950 Ft
- mr16 foglalatok: 5db x 121 Ft = 605 Ft
- 60w led táp [12vDC, 5A] = 4 079 Ft
- kéteres vezeték: volt itthon, kb 2-3 méter fogyott [de lehet, hogy kevesebb:)]
- postaköltség = 990 Ft
- faanyag: 2x 80cm fenyő kerítésléc, 2x 10cm x 10cm x 5mm rétegelt = ~1800 Ft
- kapcsolók: 2x 1pólusú nyomógomb = 120 Ft
- ventillátorok: kukázva halott pc tápból
- alu rúd: ingyé' volt, de kg-onként kb. 1200 forintos nettó ára van. a rúd maga kb. két kilós.
- lánc: métere 270 forint. 2 métert vettem, de elég lett volna 80cm = 216 Ft
- beépíthető lámpatestek: maradék, de darabja a fapados fehérnek kb = 900 Ft

ez így együtt összesen ~20 600 forint. Az elfekvő vagy ingyenes anyagokkal együtt sem került volna többe, mint 26 ezer forint. Cserébe elvileg világít, míg világ a világ, plusz két nap :), gyakorlatilag nem melegít semmit - a spotok üvege megfogható szemből, még csak épp langyos - és a növények láthatóan szeretik, minden nő, még az anubias is hozza a heti egy levelét. A halaknak pedig barnul a feje búbja.

Nagyjából ennyi. Az elkészítést illetően a dolgok nagy részét nem írtam le, az elméleti és megvalósíthatósági információkra koncentráltam, hogy látható legyen, mennyire használható ez a technológia. Bárkinek bármilyen kérdése van, szívesen segítek, ahogy tudok.

További érdekességként ajánlom ezt az oldalt



Címkék: világítás | barkács | LED | DIY

Bővebben...


 
szotyika
Mitől tűntek el a vaklazac szemei?
2012.11.23 04:32:12

A szem nélküli barlangi vaklazac (Astyanax mexicanus) származását és törzsfejlődését kutatta egy nemzetközi - mexikói, amerikai és portugál biológusokból álló - tudóscsoport, amely eredményeit a BMC Evolutionary Biology című folyóiratban tette közzé.

Az Astyanax mexicanus alkalmazkodott a folytonos sötétséghez, nem csupán szemét, látását veszítette el, hanem festékanyagait is, aminek következtében albínóvá vált, és megváltoztak alvási szokásai is - olvasható a tanulmányt ismertető PhysOrg tudományos hírportálon.

A tudósok mostanáig azt feltételezték, hogy az Astyanax-halaknak két különböző fajuk élt a mexikói Sierra de El Abra természetvédelmi terület folyóiban. Az egyik a barlangokban telepedett meg, viszont kihalt a felszíni vizekben. A későbbiekben egy másik populációja telepedett meg a folyókban, amely szintén lejutott a barlangokba.

Mexikói, amerikai és portugál kutatók az Astyanax mexicanus három földrajzi helyszínen élő 11 populációjától vett DNS-mintákat vizsgáltak. Ezzel párhuzamosan genetikai mintákat vettek a barlangi vaklazac felszíni vizekben élő "unokatestvéreinek" 10 populációjától is, hogy megértsék a fizikai különbségek evolúciós eredetét.

Míg a felszíni populációk genetikailag igen hasonlatosak voltak, a barlangi halak esetében egész más kép rajzolódott ki. Az Astyanax mexicanus halaknál sokkal alacsonyabb volt a genetikai változékonyság, ami nagy valószínűséggel a korlátozott élőhely és élelemforrások eredménye. Nem meglepő módon, a genetikai változékonyság az Astyanax mexicanus azon populációinál volt a legszélesebb, ahol a legnagyobb volt a felszínről történő halbeáramlás.

"A barlangi vaklazacnál a két 'őscsoporttól' legkevesebb öt evolúciós leszármazási vonalat azonosítottunk" - magyarázta Richard Borowsky professzor, a New York-i Egyetem barlangi biológiai csoportjának tudósa.

A kutatásokat irányító Martina Bradic szerint konvergens evolúció esetéről van szó. Ez egy olyan folyamat, amely során egymáshoz nem kapcsolódó fejlődési vonalakon hasonló biológiai jellegzetességek alakulnak ki.

"Hatalmas kiválasztódási nyomás érvényesülhetett a barlangi környezetben a szemek ellen. Ez megmagyarázhatja, hogy az Astyanax mexicanus különböző populációi egymástól teljesen függetlenül miért veszítették el a szemüket" - emelte ki Bradic.

forrás.: hvg.hu



Címkék: tudomány

Bővebben...


 
zabracki
Fűszerek az akvarisztikában 2.
2012.11.22 09:19:36

Na, ez talán mégjobban megfogott! Remélem titeket is.

 

http://www.animalwelfare.szie.hu/sites/default/files/cikkek/200904/AWETH2009474479.pdf

Címkék:

Bővebben...


 
S.Péter
Nils Holgerson nyomában :)
2012.11.21 15:44:37

Nem kapcsolódik szervesen az akavarisztikához, de szerintem érdemes megnézni a pihenni térő vadlúdakat és egyéb szárnyasokat.

www.vadludsokadalom.hu



Címkék: Hírek

Bővebben...


 
1 / 5 oldal

Bejelentkezés

Fordítás

Hungarian Croatian English German Romanian Serbian Slovak Slovenian
Get Adobe Flash player
  • Banner

Ki chatel?

- GICE
- Horus
tartózkodik a Chat szobákban.

AME

AM Hasznos

  • Banner

A hét videója

  • Banner

Könyvajánló

  • Banner

Programajánló

  • Banner