Türelemmel viselt betegség után április 27-én, vasárnap elhunyt dr. Bogsch Ilma - közölte a Fővárosi Állat- és Növénykert honlapja.
Egy vállalkozó 100 kishalat engedett a Dunába. A hír igazi meglepetése az volt, hogy ezek a halak vizák voltak. Utoljára gyermekkoromban hallottam erről a halról, amikor egy nagyobb, és talán az utolsó példányt fogták ki a folyóból Paksnál 1987-ben.
.Egyszerűen megfelelő hallépcsők nélkül a folyóvízi állomány nem képes vándorolni mint ösztönei diktálnák.
Szűkebb földrajzi környezetemben is van ilyen totálisan alkalmatlan létesítmény Berenténél a Sajón:(Természetesen itt nem a vizákról van szó,de a márnák is hasonló helyen szeretnének ívni..van is ívás,de évről-évre gyengébb.
Csak azért szurkolok, hogy tényleg legyen összefogás. Cousteau kapitány halála óta nincs igazi "lelkiismeret", aki űzné-hajtaná a döntéshozókat/szponzorokat.
De azért Törpöst megviccelni sem utolsó
Mikor tavaly megtörtént a "vizatelepítés"magam is kétségesnek éreztem annak hasznát-inkább valami reklámféle dologra gondoltam.Természetesen minden olyan dolog elismerésemet váltja ki mely jobbítani szeretné vizeink állapotát,annak élővilágát.Az ercsinél történt telepítés is ilyen..viszont a nagyságrendekkel nagyobb/akár több százezres-milliós/több ciklusban történő telepítés lenne a követendő.Ehhez az ország is kevés..de itt jön a képbe a határok kérdése.
Mint tudjuk a viza ivadékai röviddel kikelés után már megkezdik vándorútjukat a brakkvizek felé,melynek során valóban igen sokan elpusztulnak-erre nyilván rásegít a klf.gátak,erőművek rendszere is.Úgy tudom EU irányelv a folyók halak általi átjárhatóságának biztosítása,sajnos megfelelő hallépcsőkkel igen kevés helyen találkozhat a természetjáró-horgász.Szakmai szemmel nézve nyilván oltári költséges ezek építése,állagának fenntartása..és megfelelő védelme.
Tovább folytatva ezt a szálat:vajon mikor van kész egy vízlépcső?Szvsz. koránt sem akkor mikor megkezdi az áramtermelést,sőt még akkor sem mikor megfelelő duzzasztási szint elérésekor akár számos csatornát is "üzemeltet".Emberi mulasztásnak tartom a nem megfelelően kivitelezett,a nem teljesen elkészült vízlépcsők-sőt akár az egyszerű fenékküszöbök építését is!Teljes mellszélességgel azt mondom:igen kevés az a műtárgy ami teljesen megfelelő lenne,az élővilág létező legkisebb károsítása mellet épült volna meg.Láttam már feliszapolódot "óccsó"hallépcsőt,és volt szerencsém szembesülni olyannal is mely feladatát részben sem tudja betölteni sajnos.
Tudom hogy a ti honlapotokon nem szokás az ekkora hozzászólások eszközlése...sajnálom hogy ekkora tárhelyet foglalok részben off hozzászólásommal.
Gondolataimnak még csak a bevezetőjénél járok.....de azt is köszönöm ha eddigi mondandómat elfogadjátok,utánanéztek.A kis vizák azóta nyilván valahol a deltavidéken élik mindennapjaikat-ott is a helyük.Viszont emberi segítség nélkül vajmi kevés az esélyük arra hogy hatalmasra nőve visszatérhessenek ősi ívóhelyeikre,engedhessenek ki tudja milyen régi ösztöneiknek.
Kaviár?Ugyan..ha annak idején megfelelően építették volna a vízlépcsőket most ezzel sem kellene foglalkoznunk.Ti akvaristák vagytok...nem is offolok itt tovább!
T.:Gábor
Én ezt el szerettem volna kerülni, ugyanis az említett cikkben valami nem stimmel. Ugyanis a Duna deltához tartozó Északi Chilia-ág mindig is Romániához tartozott. Az Ukránok tizennyolc kilómétert ebből az ágból egyszerűen "elloptak". hu.wikipedia.org/wiki/Duna-delta
(nincs közös határ, nem is volt, márcsak az a kérdés, kinek túrós a háta...)
"A magyar viza a Duna-deltáig jutott
Ukrajnában a Duna-deltában fogták ki az egyik vizát azok közül, amelyeket egy éve telepítettek három magyarországi helyszínen, köztük Véneken. A hal 1580 kilométert megtéve két Vaskapun is átjutott: ilyenről a hatvanas évek óta nem hallottak."
Bővebben: www.kisalfold.hu/gyori_hirek/a_magyar_vi...aig_jutott_/2243307/
Sajnos élőben még nem láttam Vizát, bár gondolom, ezzel Magyarországon nem vagyok egyedül.(!?)
Ami a videó megnézése és a cikk elolvasása után leforgott bennem... nos, én nem vagyok annyira bizakodó mint sokan. Mielőtt belemennék miért, előtte: KÖSZÖNÖM a tenyésztő vállalkozónak és segítőinek, hogy ezzel segítették a Duna rég eltűnt halfajának pótlását!
(Mondjuk ezzel nem vagyunk egyedül, mert Közép-Európa folyóiban is ritkaságszámba mennek, ha egyáltalán onnan is el nem tűntek.)
Bár, -személyem szerint- ez a 100 db kevés ahhoz, hogy megváltoztassuk vele azt amit elődeink „tönkretettek(?)”. Az rtl riportja szerint: „Azt remélik, hogy 10-15 év alatt újra elszaporodik a magyar folyókban a halfaj”. Nos, az ivarérettség elérése az ikrásoknál 12-16, a tejeseknél pedig 19-22 év (Harka-Sallai – Magyarország halfaunája). Ezen adatok tudatában a 10-15 év már lehetetlennek tűnik. Nem beszélve arról, hogy a 100 egyedből az ivarérettség eléréséig, a természetes kiválasztódás, betegségek, ragadozó támadások, vízszennyezés és szabályozás, és az ORVHALÁSZAT miatt szinte semmi sem marad. Ehhez még az is társul, hogy egyes országokban (pl. Oroszo. és Ukrajna) nagy üzletet csinálnak eme halak horgászatából. És a fekete kaviár néven árult „nemes étel” is e halfaj ikrájából készül.
Egyébként a Földközi-, Kaspi-, Fekete- és az Azovi tengerben él. Régen, a szovjetek fogtak 9 méteres 1300Kg-os példányokat. Hazánkban 1987-ben fogták ki a Dunából az utolsó „könyvelt példányt” Paksnál 2,73m hosszú volt. Ezt a példányt A Fővárosi Állat- és Növénykert 6000 literes akváriumában helyezték el. (Dr. Wiesinger Márton - Akvarisztika)
Az eszmei értékét fel kellene zárkóztatni a két hazai ingola (Dunai és Tiszai ingola árához)!
Még csak néhány hete adtunk hírt a győri rájaszaporulatról, de máris újabb sikerről számolhatunk be. Ezúttal Zuglóban történt a nagy esemény, melyről a tenyésztő, Lochinger Katalin, levél formájában számolt be főszerkesztőnknek. Az érintettek engedélyével ezt tesszük most közzé!
A magyar akvarisztikát megörvendeztető hírt kaptunk: 2009. június 9-én éjjel 4 kisrája született Győrben, Kristóf Tibor akvarista barátunknál.
Sikamlós viszonyok - díszhaltenyésztők mindennapjai
Díszhalat tenyészteni bonyolult dolog: a "gyártás" és a szállítás költségei magasak, az olcsó ázsiai importnak köszönhetően pedig néha el sem lehet adni az árut. Mégis akad olyan szakember, aki szerint egy, megfelelő üzleti ismeret és szaktudás birtokában, ésszerűen működtetett tenyészet elegendő a megélhetéshez.
Nehézségek és kockázatok
"Csak díszhaltenyésztésből önmagában nem lehet megélni" - kontráz egyből Gazsi János, a Capy Díszhaltenyészet tulajdonosa, aki másodállásban akvarista. Ő főállásban mozdonyvezető - amit telefonon keresztül egy "ajándék" vonatfüttyel is megerősít -, otthon viszont ötezer literes tartályban tenyészti díszhalait. Szerinte a vásárlók többségét elsősorban a különleges megjelenésű, színes példányok érdeklik, így ezeket egyszerűbben lehet értékesíteni: "Szép színes halakra mindig van kereslet, ezért a Távol-Keleten gyakran injekcióval festik meg a guppikat. Mivel pedig a színpompás példányok nagyon népszerűek, a magyar kereskedők könnyen túladnak az import díszhalakon".
Hasonlóan látja a helyzetet Lukács László, aki a hetvenes évek óta foglalkozik haltenyésztéssel. "Az energia ára folyamatosan fölfelé kúszik, a halak ára viszont stagnál. Ráadásul az olcsó, ázsiai hal elárasztja az országot, tönkretéve a magyarországi tenyésztőket". A színes példányok 'erőfölényét' László is érzékeli: "Sok fogyasztó költ esztétikus, minőségi akváriumra, halaiknak azonban csak a színét nézik. Elsősorban nem a különleges életmódot folytató illetve nehezebben tenyészthető fajtákat keresik, inkább színes, tetszetős halakkal szeretnék megtölteni az akváriumot".
Slágerhalak és bukások
Pasaréti Gyula, budafoki tenyésztő szerint vannak bármikor eladható "slágerhalak", mint például a neonhal, mellettük azonban léteznek jószerivel eladhatatlan fajták is. "Legjobb, ha a tenyésztő előre tudja, hogy milyen halra van szükség és 'legyártja' a megrendelt mennyiséget. Ez persze meglehetősen ritka". Ellenkező esetben viszont előfordulhat, hogy az akvarista nem tudja eladni vaktában tenyésztett halait: "ha nem ismerjük a piacot és nagyobb mennyiséget 'gyártunk le' olyan halfajtából, amit más is szaporít vagy importál, akkor az áru jó eséllyel a nyakunkon marad" - magyarázza a szakember.
A már felnőtt, eladhatatlan állomány további súlyos forintokat húzhat ki az akvaristák amúgy sem vastag tárcájából: "A halak egy idő után kinövik az akváriumot, nagyobb helyre lesz szükségük. A két-három naponta esedékes vízcsere pedig több száz hal esetén rengeteg pluszmunkát okoz" - fejti ki Lukács László.
Az értékesítés nehézségei mellett a betegségek is kockázatot jelenthetnek, ezért a tenyészetet mindig be kell vizsgáltatni és csak akkor szabad belevágni a szaporításba, ha a halak gümőkórmentesek. Pasarétinek a betegségek eddig mindenesetre nem okoztak sok problémát: "Kétszázötven akváriumban tenyésztek díszhalakat, de nem nagyon látok betegséget. Ha esetleg 'behurcolok' valamit a haleledellel, akkor alaposan kimosom, kitakarítom az akváriumot. Nagyon fontos azonban a megfelelő biztonsági berendezések alkalmazása. Külső medencénél lényeges, hogy télen fűthető legyen, különben megfáznak a halak. Érdemes beszerezni egy aggregátort is, így ha áramszünet van, gond nélkül elketyeg róla a levegőztető" - sorolja a leglényegesebb biztonsági intézkedéseket Gyula.
A régóta "halazó" akvaristák szerint az eszközök is egyre drágábbak. "Akváriumokhoz régen olcsón lehetett hozzájutni, manapság azonban kezdik megütni a luxuscikkek árszintjét. Léteznek olcsóbb termékek is, ám minőségük nem mindig megfelelő. Én mellékállásban foglalkozom díszhaltenyésztéssel, az ebből származó bevétellel egészítem ki a nyugdíjamat. Úgy gondolom, főállásban csak akkor éri meg szaporítással foglalkozni, ha valaki valóban nagy mennyiséget 'gyárt'" - részletezi a nehézségeket egy budapesti tenyésztő. "Régen sokkal több volt a hobbista, mára azonban többen felhagytak a tenyésztéssel. Aki nem tudott nagyobb mennyiséget gazdaságosan termelni, az kiesett, vagy kiszállt az üzletből" - teszi hozzá.
A sikeres tenyészet titka
Bár több tenyésztő szerint csak mellékállásként, vagy egyáltalán nem éri meg a "halazás", Pasaréti Gyula nem látja ilyen tragikusan a helyzetet: "Ha nem érné meg, egész egyszerűen nem csinálnám. Én kétszázötven akváriumban (kb. tizenötezer liter vízben) tenyésztek halakat és - bár sokat kell adózni - nem ráfizetéses a vállalkozás. A díszhaltenyésztés persze elég rizikós, de egy gazdaságosan, ésszerűen működtetett tenyészetből meg lehet élni".
"Minimum tízezer literes akváriumpark, illetve külső medence szükséges ahhoz, hogy a tenyésztés kifizetődő legyen. Emellett lényeges, hogy a vállalkozó megfelelő szaktudással, illetve gyakorlattal rendelkezzen: e nélkül nem érdemes belevágni a szaporításba" - hangsúlyozza a szakember. "Egy tíz-tizenötezer literes tenyészet létrehozásához három-három és fél millió forint tőke szükséges: ez elegendő az akváriumpark összeállításához és a rendszer (vízrendszer, csatorna) kiépítéséhez" - kalkulál Gyula.
Halfarm az igazi
Bár a tenyésztés feltételeinek megteremtése viszonylag egyszerű, önmagában nem elég a sikeres vállalkozás beindításához: "Nagyon fontosak a szakmai kapcsolatok: még a tenyésztés megkezdése előtt el kell dönteni, hol szeretnénk értékesíteni az árut és ennek függvényében kell meghatározni a halak fajtáját, mennyiségét. Ha nagykereskedőknek akarunk szállítani, érdemes néhány fajtából többet tenyészteni, hiszen a nagykereskedések olcsóbban, ám nagyobb mennyiségben (négy-ötszáz, esetleg ezer darab) veszik át az árut. A kiskereskedők egy-egy fajtából kevesebbet (tíz-húsz, bizonyos fajtából akár száz darabot) vásárolnak, ezért annak a tenyésztőnek, aki kiskereskedéseknek értékesít, többféle halat kell "gyártania", hogy kifizetődő legyen a vállalkozás.
Sokan egy-egy fajtára, például afrikai harcsára, vagy diszkoszhalra specializálódnak, de léteznek nagyobb tenyészetek is, ahol rengetegféle halat szaporítanak. Ez általában már nem egyemberes munka: legalább hat-nyolc alkalmazott szükséges a vállalkozás működtetéséhez. Egyéni vállalkozóként nem érdemes tíz-tizenötezer literesnél nagyobb akváriumparkot üzemeltetni. Ez egy ember számára napi több órás munkát jelent, amiben még nincs benne a tenyésztésre, értékesítésre, szállításra és csomagolásra fordított idő".
Sikeres díszhaltenyésztő vállalkozást beindítani tehát nem lehetetlen, ám szaktudás, üzleti ismeret vagy tőke hiányában nem érdemes belevágni. Fontos a szakma szeretete is, hiszen - mint az egyik tenyésztő fogalmazott - "a szakma szépségei átsegítenek az üzleti nehézségeken".
Forrás: [origo] Vállalkozói negyed rovat
Az [origo] engedélyével!
|
Bejelentkezés
