Hol volt, hol nem volt, avagy Betta rubra (Perugia, 1893)!

 

A címben az utalás szándékos. Ezt a Bettát csak az elmúlt években sikerült újra visszahozni a hobbiba, habár már majdnem 120 éve felfedezték. Egy lelőhelye volt ismeretes 2007-ig, a szumátrai Tobo tó (Lake Tobo), ahonnan több kutató expedició is sikertelenül tért vissza és kijelentették, hogy ott vagy egyáltalán nem élt rubra vagy kihalt. Több száz km-el északabbra, Aceh környékén fedeztek fel néhány példányt mindenki nagy örömére, hogy mégsem pusztult ki a faj.

Ez a régió volt a gócpontja egy súlyos polgárháborúnak, amit a Szabad Aceh szeparatista Mozgalom ( Gerakan Aceh Merdeka ) vezetett. A problémák a holland gyarmatosítókig nyúlnak vissza, de mélyebben nem szeretnék belemenni ebbe a politikai probléma körbe. A lényeg, hogy a harcok megnehezítették a kutatást. Jelenleg jobb körülmények között dolgozhatnak az expediciók és mára több ekülönült populációt is felfedeztek. A rubrák dús vegetációjú esőerdők árnyékos, lassú folyású, vagy éppen pangóvizes, mocsaras részein élnek, ahol a csak minimális a vízbe hatoló napsugarak mennyisége és a bomló, rothadó szerves anyagoktól a pH érték igen alacsony (5-5,5).

Első próbálkozásom a fajjal nem jól kezdődött, beteg Oodiniummal fertőzött kicsiket kaptam, amiket sajnos már nem tudtam megmenteni, pedig sokszor legyőztem ezt a rajzóspórás darakórra hasonlító betegéset. Másodszorra már teljes volt a siker. Fiatal párokat kaptam, amiket jól tápláltak és megfelelő fizikai állapotban helyeztem be őket a számukra kialakított 40 literes akváriumba, ahol tiszta Revers Ozmo vizet, sok kocsánytalan tölgylevelet és tőzeget használtam, ami szépen levitte a víz pH értékét 5,6 körüli értékre. Egy 25-30 literes akvárium bőven megfelel egy párnak, mivel nem nő 5-5,5 cm-nél nagyobbra. A hőmérsékletre nem különösebben kényesek, de a 27 fok feletti vízhőmérsékletet már nem jól tolerálják. Felgyorsul az anyagcseréjük és lerövidül az élettartalmuk.

A 3 pár megérkezése után a domináns hím szépen átvette az uralmat az akváriumba és a legvitálisabb, legerőteljesebb nősténnyel szaporodott. Az első szájköltése a hímnek sikeres volt, ami viszonylag ritka. A későbbiekben a többi hím is sikeresen szaporodott és jelenleg kb. 23 fiatal állatot nevelgetek egy kb. 100 literes akváriumban. A szájköltés időtartalma kb. 15-20 nap és közel 20-30 db apróságot engednek ki a szájukból. Nagyon fontos, hogy jól fedjük le akváriumunkat, ha emellett a faj mellett döntünk. A legkisebb résen is képes kiugrani!
A Betta rubra önmagában nem nehéz faj, nála sokkal kényesebb vad Betták is léteznek. Tarthatjuk keményebb csapvízben is, de ekkor is tegyünk a vízbe kis tőzeget pl. harisnyába kötözve, vagy lombleveleket (bükk, tölgy, tebang), égertobozt. A pH nem fog változni, viszont halaink kényelmesebben érezhetik magukat ebben a teaszerű, zavarosabb vízben. Társítani tudjuk pl. kisebb Pontylazacokkal, más vad Bettákkal, de igazából neki is a fajspecifikus medence az ideális.
Táplálásuk sem nehéz, elfogadják a száraz eleséget is, de előnyben részesítik az élőt, pl. Daphnia, Cyclops, Tubifex, Drosophila, ugróvillások, garnélák.
A nemek meghatározás problémás, többnyire csak kifejlett állatokon láthatóak. Az egyik legbiztosabb határozási bélyeg az operculum (kopoltyúfedő) színe. A hímeknek 2 piros függőleges lefutású csík dísziti ellentétben a nőstényeknek arany színű. A másik kulcs a hímek lenyűgöző függőleges piros csíkos testszíne.

Képekkel együtt itt is olvasható: http://labyrinthparadise.blogspot.com/

Horváth Balázs Gergő

Bejelentkezés a hozzászóláshoz
A cikk hozzászólásai a fórumon (0 hozzászólás).

Bájitalok, varázsszerek

Az első közkedvelt varázsszer a konyhasó (NaCl nátrium-klorid). Valójában a legtöbb esetben nincs rá szükség, és mivel nem növeli a keménységet ezért téves azt gondolni hogy a kemény vizet kedvelő fajok ( pl. elevenszülők, afrikai sügérek) vizét besózzuk. Keményítéshez legegyszerűbb pl. mészkövet használni (CaCO2 kalcium-karbonát), vagy szódabikarbónát a karbonátkeménység (NaHCO3 nátrium-bikarbonát) illetve keserűsót (MgSO4 magnézium-szulfát) az összkeménység növelésére. Sok esetben pont fordítva szeretnénk a keménységet változtatni (azaz csökkenteni), ebben az esetben használjuk ozmózisos vízlágyítót vagy kevertágyas gyantát. Kérdés hogy van-e valamilyen terápiás haszna a konyhasónak? Néhány gramm/liter használható a nitrit és nitrát mérgező hatásának csökkentésére (de megette a fene ha erre van szükség), viszont jól működik egyes másodlagos bakteriális fertőzések és úszórothadás mérséklésére. Használható darakór kezelésére (a vízhőmérséklet emelése mellett). Egészséges (édesvízi) akváriumban, a hosszútávú sóadagolással inkább kárt lehet csinálni mintsem hasznot. Persze vannak “sós” esetek is pl. brakkvizes halak. Említsük meg a metilénkéket, mint közkedvelt bájitalt és sok kereskedő első ötletét, ha akváriumról kérdezzük. “Fertőtlenítsél!” – mondja. Na de minek? Az akvárium működéséhez szükségesek lebontó baktériumok és mindig találunk olyan mikroorganizmusokat amelyek természetes velejárói a víznek, azaz sosem steril. Csak akkor használjuk ha tényleg betegség miatt van rá szükség. Persze aki szereti hogy kékes lében úsznak a halak azokat úgysem lehet lebeszélni róla. Nyilván azért használható a szer, csak nem úgy hogy folyamatosan adagoljuk a vízbe. Nézzük a vízkezelő szereket. Ez egy hatalmas piac és amíg ez így van addig mindig el lehet adni. Na jó, azért használhatók is persze, megköt káros anyagokat. Állítólag stresszoldó, ez leginkább a halak szállításakor lehet hasznos. Amúgy a türelmetlen akvarista “jóbarátja” is lehet egy vízcserénél. Hagyjuk a vizet pihenni és sokszor többet érünk vele. Ide sorolandó varázsszer még az aktívszén! Nagy tévhit hogy az aktívszén megköti az összes nitrátot és minden “káros” anyagot. Nem úszod meg a vízcserét! Az aktívszén egy kémiai szűrőanyag, alkalmas egyes bomló anyagok, gázok, festékanyagok megkötésére, mindaddig míg nem telítődik. Ez rövidebb-hosszabb idő alatt bekövetkezik és ezután már több kárt csinál mint hasznot, így időben cserélni kell. Jó tulajdonságai miatt gyógyszeres kezelés után érdemes “bevetni”. Egyéb esetekben nem sok minden indokolja a használatát. Persze lehet ezen vitatkozni, mivel adszorbeál olyan anyagokat amik a halak vizeletében vannak, viszont a nitrátképződés olyan gyors hogy az aktívszénnek nincs markáns jelentősége. Főleg olyan mini kiszerelésben amiket belső szűrőkbe lehet belepaszírozni.


Guppit a népnek

“Vegyél guppit, az túlél mindent!” – halljuk sokszor a “bölcs” tanácsot. Valóban igaz hogy a vadon élő guppik erősek és könnyen alkalmazkodnak a mostohább körülményekhez is. De ez már kevésbé mondható el a tenyésztett példányokról, ők kevésbé rugalmasak és jobban kell őket “kényeztetni”. Ha berakjuk őket egy friss vagy gyatrán karbantartott, rossz vízminőségű akváriumba, akkor sajnos már el is kezdhetünk aggódni. Ha igazán szép és jó kondíciójú guppikat szeretnénk akkor megfelelő akváriumról kell gondoskodni. Felejtsük el az “üvegbiliket”, picike akváriumnak “látszó” tárgyakat. Rendes akváriumot szeretnek, jól szűrt, tiszta vízzel! Még a legjobb körülmények között tartott guppikat se keverjük olyan fajokkal amelyek megcsípkedhetik az úszóikat (pl. néhány márna, pontylazac, harcoshal). Tartsuk őket nagyobb csapatban így kevésbé aggresszívek egymással.


A műnövény az igazi?

“Inkább műnövényt veszek mert azt könnyű tartani” – mondta egy ismerősöm. Tény hogy nem sok karbantartást igényel, habár néha nem árt megpucolni. Igen, lehet műnövényt olyan akváriumba tenni ahol számottevő “növény fogyasztás” várható (pl. aranyhalas).  Azonban nem árt tudni hogy az akvárium zárt rendszerén belül a műnövény vajmi kevés biológiai hasznot hoz. Ezzel ellentétben az igazi vízinövények (és nem a mocsári és szobanövények amelyek hosszú ideig bírják víz alatt aztán kipusztulnak!) hatalmas segítséget jelentenek a vízminőség fenntartásában és nem utolsó sorban látványosak is. A legtöbb faj megfelelő világítás és tápanyag mellett gyorsan és könnyen növekszik. Miért nem sikerül a legtöbb akvaristának mégis szép növényeket nevelni? A legnagyobb gond már az akvárium összeállításánál keletkezik. Többnyire “alulméretezik” a növények fényigényét, azaz gyenge világítást választanak, vagy épp fordítva, a világításhoz választanak nagy fényigényű növényeket. Fény nélkül vajmi kevés esélyük van normális fotoszintézisre, amely az életbenmaradásuk kulcsa. Persze tudom hogy nem könnyű megfelelő világítást találni vagy készíteni. Mindenképp utána kell olvasni és előre gondolkodni mert utólag csak a kukát látogathatjuk a kirothadt növények darabjaival! Ez ugye nem barátja a pénztárcánknak. A növényeket gondozni kell, tápozni esetleg széndioxidot adagolni és a fénycsöveket időben újra cserélni.
 
...folytatása következik...
 
Bejelentkezés a hozzászóláshoz
A cikk hozzászólásai a fórumon (0 hozzászólás).

 
A végére maradt még néhány apróság amit meg kell említeni. Ha kihagytam valamit a köztudott tévhitek közül akkor nyugodtan szóljatok.


Miért kell a szűrőt bedugni?

Ezt  kérdést havonta rendszeresen hallom, persze nem mindig pont így. Sokszor az a kérdés “Éjszakára kihúzhatom? Nagyon zörög…”. A szűrés nem dekoráció - már csak azért sem mert többnyire nem túl szép, persze ízlés dolga – így nem opció, hogy bedugjam avagy sem. Igen, mennie kell éjjel-nappal mivel így tudja csak biztosítani az akvárium megfelelő szűrését. “Nem kell az, működik nélküle is az akvárium!” – mondja a “bölcs”. Vannak esetek amikor mesterséges szűrés nélkül is üzemel egy akvárium, de valljuk meg ez még a profiknak is nehéz feladat és ritka mint a fehér holló. Maradjunk csak a jól bevált módszernél, azaz dugjuk csak be a szűrőt a konnektorba. A folyamatos vízáramlás oxigéndús vizet juttat a szűrőanyagban megtelepedő lebontó baktériumoknak illetve összeszedi a szennyeződéseket. Így működhet rendesen az akvárium nitrogén körfogása. Ha ezt leállítjuk hosszabb időre akkor bizony bajok lehetnek a felhalmozódó – többnyire szemmel nem látható - káros anyagok miatt.


Mindent bele társas akvárium

“Minden hal tartható együtt” – mondja a kereskedő és kaján vigyorral becsomagolja a halakat. Igen, valóban így van több kevesebb ideig. Az hogy mennyi ideig attól függ milyen fajokat gyömöszöltek a zacskóba. De legtöbbször egy hétig sem tart. Miért is? Mert attól hogy “társas hal” az egyes fajok igényei merőben eltérhetnek egymástól. Ezért válogassuk meg alaposan mit rakunk egy akváriumba. Elsősorban a viselkedésük, a táplálkozásuk, az igényelt vízminőség és a méret ami meghatározó. Ezeket az adatokat írjuk fel a cetlire amikor vásárolni indulunk. Ha mégis olyan halat szeretnének akváriumunkba rakatni ami nem passzol akkor szóljunk hogy “Stop! Nem ilyen halat akartam!”.


Kövér hal a szép hal?

Ugyanaz igaz a halakra mint egy intelligensebb lényre amely tartja őket. A kövérség egészségtelen. Aki akar szóljon meg, de akkor is igazam van. Számos probléma forrása lehet az elhízás halaknál is. Etessünk körültekintően ami a mennyiséget illeti. Figyeljünk a minőségre is, legyen változatos halaink étrendje. Ha eldöntöttük mivel etetünk, tegyük ezt inkább többször kevesebb eledellel, mint hogy reggel beleborítjuk “Majd megeszik, egész nap ráérnek!” felkiáltással. Igen, nagyját megeszik és még az is lehet hogy megemésztik. Mondanánk ez jó, de így lehet egyszerűen felhízlalni a jószágot. Jellemzően a kaja egy része emésztetlenül átmegy a bélrendszerükön és ugyanott köt ki, mint amit meg se ettek. Adjunk annyit amennyit rövid idő alatt elfogyasztanak, mondjuk 5-10 perc. Ennyi időd kell hogy legyen, nem? Ha nem akkor ajándékozd el a cuccot. Ha élővel etetsz akkor más a helyzet, hiszen ami él ritkán bomlik a vízben. Ami viszont nem él és nem eszik meg, bizony elkezd bomlani és igen hamar problémákat okoz. A víz “egyensúlya” felborul és sokszor látható tünetek nélkül a kis kedvenc is követi – azaz ő is felborul. A legnagyobb hiba amit a haltartók elkövetnek, az nem más mint a túletetés. Ettől döglik a nagyja.

 

Végül....

Végül de nem utolsó sorban. Tanulj! Annyi minden van amit meg lehet tanulni. A díszhaltartás nagyon egyszerű és nagyon bonyolult is tud lenni. Ha egyszerűbben szeretnéd akkor olvasd el legalább az alapokat, kérdezd meg ismerősödet (olyat persze aki tudja is miről van szó) és válassz egy nem túl kicsi akváriumot kezdésnek. 80-150 liter között már jó választás. Válassz elsőre néhány könnyebben tartható fajt, ami a helyi csapvizet is bírja. Ne feledkezz el az akvárium helyes beindításáról sem! Persze ha rögtön kihívást szeretnél és szenvedni is akarsz akkor nyugodtan vágj bele kisebb méretűbe és tömd tele mindenféle hallal. Ez utóbbihoz sok szerencsét kívánok (miközben sajnálom a halaidat), de ne lepődj meg ha hamar csalódnod kell. Tanulj! Ehhez sok segítséget kaphatsz ezen a fórumon is. Óvakodj a hülyeségektől és inkább kérdezz sokat!

 

Bejelentkezés a hozzászóláshoz
A cikk hozzászólásai a fórumon (0 hozzászólás).

A díszhal tartás első állomásain átjutva a lelkes (kezdő) akvarista nekilát mélyebben beleásni magát a témába. Olvasgat az internetes fórumokon ahol látszólag sokkal okosabb akvarista társak hirdetik a igét. Nyilván jobb lenne egy szakkönyv elolvasása elsőre, így rögtön át lehetne lépni néhány hétköznapi buktatón. Na de rohanó világunkban, csapkodják az egeret és sok esetben a rossz információt vagy ha mégis jó, annak a felét (se) jegyzik meg. Természetesen vannak fórumok ahol szakértő válaszokat kaphatnak a kérdésekre (mint például itt is), de sajnos vannak ellenpéldák is. Az egyik neves külföldi szaklap ötlete nyomán (úgy látszik a probléma kis hazánkon kívül is fennáll) gondoltam részletezek néhány széleskörben tévesen olvasható és tudományosan közel sem pontos, egyes esetekben kimondottan a hülyeség kategóriájába eső gondolatot a díszhal tartással kapcsolatban.


Ez kicsi hal, nem nő meg!

Az egyik legősibb  és legveszélyesebb tévhit, miszerint halak akkorára nőnek mint amekkora az akvárium. Miközben valóban igaz hogy egyes fajok csökevényesen fejlődnek túl kis méretű akváriumban, főleg túlzsúfolt körülmények között, azért a többség mégsem így “működik”. Közkedvelt nagytestű sügérek, márnák, algázók például nem szokták “lemérni” az akvárium oldalait és így bizony rohamos növekedésnek indulhatnak. Ha nincs elég hely nagyobb fajok tartására akkor NE vegyük meg! Ha a kereskedő szépen mosolyog, akkor se. Inkább menjünk be a szomszédos könyvesboltba, könyvtárba és olvassunk utána mekkorára is nőhet a kiszemelt hal. Az aranyhalak, csíkfélék és néhány díszhal sajnos valóban csökevényes maradhat. Nehéz eldönteni káros-e avagy sem illetve mennyire szép egy ilyen hal ami viszont biztos, hogy túlzsúfolt, kicsi akváriumban előbb utóbb a vízminőség rossz lesz, a kémhatás instabillá válik és szépen előjönnek ismeretlen eredetű betegségek, vagy ismert de megmagyarázhatatlan gombás fertőzések és úszórothadások vagy rejtélyes halálesetek. “De hát tiszta a vizem és halak jól érzik magukat!” – Ja, persze!


Akvárium takarítót felveszek!

Kár lenne. Ha persze nem akarsz vele foglalkozni nyilván ez a megoldás. De vegyük azt az esetet amikor hobbiból tartunk halakat. Sokkal egyszerűbb mint sokan gondolják. Félre lehet dobni a brigádnaplót mert heti 10-15 perc miatt nem érdemes jegyzetelni. A takarítás NEM azt jelenti hogy mindent kiborítok az akváriumból és újra építem. Porszívózás helyett szoktál otthon padlót feltörni és újra burkolni? Na ugye hogy nem! Minden újratelepítés olyan mintha előlről indítanál egy akváriumot. Minek ha minden rendben van? Tessék rendszeresen a víz egy részét kicserélni. Alkalmanként átmozgatni a talajt, néha arrább pakolni egy követ vagy fadarabot nem nagy ördöngősség és a növényeket se teszed tönkre. Na persze ez legtöbbször elvesz az életedből negyedórát. Nyugodtan lehet vásárolni garnélákat, algázókat, páncélosharcsákat vagy ami tetszik “takarító személyzet“ címén, de igaz a hír hogy minél több állatot pakolunk a vízbe az attól nem lesz tisztább csak koszosabb.
 
Vízcsere vagy amit akartok!
A két véglet: a teljes csere és az elpárolgott víz pótlása, egyik sem jó igazán semmire. Az akvarisztika ma már sokkal korszerűbb “tudomány” mintsem hogy elhiggyük az “öreg” víz a legjobb a halaknak. Persze a friss csapvíz sem a halaknak jó hanem inkább szomjunkat oltani (bár néha érdemes csukott szemmel inni, de ez egy másik téma). A nitrát szint, a bomló szerves anyagok, stb. mennyisége egyre nő és magától nem fog csökkenni. Cseréljünk vizet! De ne az egészet és ne csak az elpárolgott vizet pótoljuk. Minél többet cserélünk annál jobb de persze ne vigyük túlzásba mert nem újraindítani akarjuk az akváriumot. A cserevíz kémhatására, hőmérsékletére kell elsősorban ügyelni, de ha azonos vízzel cserélünk az maga a tökéletesség (nyilván ne a nitrátszint legyen azonos). Ha “nem átlagos” akváriumod van akkor figyelhetsz persze másra is (pl. keménység). Sok sügérfaj, elevenszülők nem tolerálják a magas nitrátszintet, tengeri halak meg mégúgyse. Mivel minden akvárium más ezért érdemes mérni és úgy vizet cserélni. Általában elmondható hogy egy rendszeres (tehát nem évente egyszer!) heti 25%-50% vízcsere kellően “higítja” a nitrátot és a szerves anyagokat. Nyilván ettől vannak markáns eltérések ami függ az akvárium méretétől és tartott halfajoktól is, de a hangsúly a rendszerességen van. “Ez sok időbe telik!” – mondhatnád. Persze elvesz némi időt a TV nézésből de ha tíz percnél tovább tart egy vízcsere, akkor vagy eldugult a cső vagy bealudtál.

...folytatása következik...
 
Bejelentkezés a hozzászóláshoz
A cikk hozzászólásai a fórumon (0 hozzászólás).

Betta foerschi Formacsoport

Ebbe a csoprotba 4 faj tartozik, amik közül három nagyon hasonlítanak egymásra.

Betta foerschi
Betta mandor
Betta strohi
Betta rubra

Ezek közül én 2 fajt tartok, így többnyire róluk lesz szó, de említés szinten beleveszem a többi fajt is, hogy teljesebb képet kapjunk.

Betta foerschi vagy Foersch Bettája (Vierke, 1979)

Ez a faj már nagyon régóta szálka volt a szememben, mert egyszerűen annyi gyönyörű képet lehetett találni róla az interneten és beszerzése olyan körülményes volt, hogy teljesen lázba hozott. Első ránézésre egy „sima” vad Bettának tűnik, de amikor az ember fia elkezdi részletesebben elmezni rájön, hogy egy igazi Betta unikum. Több különböző képen más-más színekben tündököl. Található róla kép, amellyen zöld, máshol kék, acélos, enyhén ezüstös és a korona ékszere pedig az Operculumát, vagyis a kopoltyúfedőjét ékesítő 2 függőleges lefutású piros kb 2 mm széles csík. Itt kezdődtek a gondok. Webes oldalakon megfigyelhető, hogy a kopoltyúfedőn található csíknak nem csak piros, hanem sárgás-aranyos színe is lehet. Először arra gondoltam, hogy egy másik még új foerschi csoportba tartozó fajról készülhettek a képek, de aztán alaposabb utánaolvasás után már világossá vált, hogy a nemi dimorfizmus egyik alapvető jegye az Operculum színe. A hímeknek piros a nőstényeké pedig sárga. Körübelül 6 hónapja, hogy hozzájutottam első foerschi triómhoz egy német tenyésztőtől. Amikor megláttam nála a mélykék foerschikat (amik amúgy nekem sokkal jobban tetszenek, mint a zöldes színű populációk) egyből tudtam, hogy ezt megveszem. Méretük kifejlett korukban sem lesz több 7 cm-nél, ebből adódóan az ajánlott akvárium mérete egy kifejlett párnak kb. 25-30 liter, amit tiszta RO vízzel töltöttem fel. Ezt előzőleg tőzegen ászűrtem. Ez már csak azért is fontos, mert ez a faj, Borneó szigetén főleg mocsaras, lassú sodrású patakokban található meg. A regeteg lebomló szerves anyagtól (levelek, ágak, stb.) a víz Hidrogénion koncentrációja 4-5 (pH), amit akváriumankban is utánozni kell, ha szeretnénk hogy Bettáink szaporodjanak. Az ásványi anyag koncentráció is elhanyagolhatóan kevés (~75 mS) és az esőerdő növénytakarója szinte teljesen felfogja a fényt.
A korábban már említett színbeli eltérések a különböző, olykor zárt populációk miatti eltérés, de pl. a Mandorban talált, korábban foerschinak hitt fajról mára már bebizonyosodott, hogy különálló faj. Persze tudjuk, hogy a faj fogalma is egy az ember által kreált, rugalmas kategória. Iránymutató inkább. Még a hozzáértők sem tudják sokszor első ránézésre megkülönböztetni a B. foerschi-t a b. mandortól. Az egyik ilyen bélyeg, hogy a foerschinál a farok úszó lekerekített, míg a mandornál középen kicsúcsosodó. Több foerschi populációról beszélnek és pár éve a nagyker listákon megtalálható volt pár új foerschi populáció is.
Jelenleg ismert lelőhelyek:
Kubu (nekem innen származik a foerschim)
Pangkalanbun
Tangkiling
Tarantang
Pudukuali

Az amerikai aukciós oldalon (aquabid) mindig szoktak lenni új lelőhelyek, amiket a helyiek kifognak és tovább adnak borneói halfarmokra. Ott hozzávetőlegesen beazonosítják őket és felteszik ezekre az aukciós oldalakra, mint újdonság, csemege. Győzze követni a Betta gyűjtő az újabbnál újabb populációkat. Persze nem panaszkodhatunk, mert az mégiscsak jobb annál, mintha arról kapnánk hírt, hogy kipusztult egy…
Figyelembe véve, hogy rel. sok populációt találtak fontos, hogy ha egy foerschihoz jutunk, kérdezzünk rá a származására és csak azonos populációból származó egyedekkel frissítsük!

Hőmérsékletre különösebben nem igényes, tarthatjuk 22-26 fokon is. Az én trióm kiválóan érzi magát a számukra berendezett akváriumban, de sikeres szaporodás még nem volt. A képeken látszik viszont, hogy a hímek aktívan udvarolnak a nősténynek és ilyenkor nászruhájuk az amúgy kékes alapszínből feketébe csap át. Ezen a fekete alapon virítanak a mesés vörös csíkok. A képek nem is tudják átadni ezt a látványt.

Horváth Balázs Gergő

http://labyrinthparadise.blogspot.com/

Bejelentkezés a hozzászóláshoz
A cikk hozzászólásai a fórumon (0 hozzászólás).

Számomra az egyik legkedvesebb halak a lazacok közé sorolt Nannostomusok. Nevük jelentése „kicsi szájú”, ami a magyar névben is megmutatkozik, őket hívjuk törpeszájú halaknak. Külföldön mint ceruzahal (pencilfish) néven terjedtek el. A törpeszájú elnevezés testi jellegzetességükből adódik.

 

rivalizáló N. beckfordi hímek

 

Bejelentkezés a hozzászóláshoz
A cikk hozzászólásai a fórumon (0 hozzászólás).

A halak lelőhelye akkor még csak Brunei Szultanátus területéhez volt köthető. Mára már felfedeztek Sarawak területén is macrostoma populációkat. A kőolajban és földgázban gazdag Brunei Délkelet Ázsiában, Borneó szigetén található. Felszínét 70%-ban trópusi esőerdő borítja, aminek nagy része védelem alatt áll, vagy Nemzeti Parkká van nyilvánítva.
A szultánság igen gazdag és kellőképpen ügyel nemzeti kincseire. Az ott tartózkodás és a kijutás költséges volt már 1984-ben is, amikor még nem tiltották törvények a Betta macrostoma exportját. A Brunei Szépségnek becézett harcoshal egyébként is a Brunei szultán egyik kedvenc őshonos hala, aki különösen ügyel a szultánság területein belül még az akváriumban tartott egyedekre is. Az egyik helyi újság, a The Borneo Bulletin is rendszeresen hírt ad a legügyesebb tenyésztőkről. Nem ok nélküli a faj védelme. A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) feltette a Vörös listás fajok közé, itt pedig a Vulnerable D2-es besorolást kapta, ami röviden annyit jelent, hogy a Brunei Szépség a jelenlegi tendenciák folytatódása mellett természetes környezetében előre láthatóan a kihalás szélére fog sodródni. A faj természetes lelőhelyén, Borneó szigetén az emberi zavaró hatások közvetetten vagy közvetve, de hatással vannak az ott élő populációkra. Itt nem csak a környezet szennyezésre, erdőirtásokra gondolok, hanem a helyi őslakosok táplálkozási szokásaira is, akik meg is eszik a chili paprikára emlékeztető halakat! Ne feledkezzünk meg a mi felelősségünkről sem! Ez is ugyanolyan fontos, mint az ott élők környezettudatosabbá tétele. Mit tehetünk mi egy Borneón honos, szájköltő Betta fajért? A hibát az általános akvarista szemléletmódban kell keresni, mégpedig a vadonfogott állatok töretlen térhódításában. Egyrészről érthető, hogy sokkal kevésbé izgalmasabb egy domesztikálódott faj tartása, tenyésztése, mint egy vad faj betörése. Jelenleg Európa szerte, főleg Németországban, Hollandiában, viszonylag nagy számú tenyésztett macrostoma állomány van tenyésztők és kereskedők kezében, ami elégséges ahhoz, hogy folyamatosan tudjuk saját állományunkat frissíteni, genetikai változatosságukat növelni. Törekedjünk elsősorban tenyésztett halakat vásárolni és ne támogassuk a halimportőrök természet kizsákmányoló magatartását! Ha csökken a kereslet, csökkenni fog a vadonfogott macrostoma kínálat is!
Félreértés ne essék, nem a kutató expedíciók, a befogási engedéllyel rendelkezők szakmai munkája során begyűjtött macrostomákra gondolok. Azokat a szakembereket, akik így jutnak hozzá ilyen fenséges fajokhoz, majd azokat tenyésztésre adják tovább az arra specializálódott akvarista mestereknek, minden formában pártolni kell.
 
A teljes bejegyzést itt lehet elolvasni:
 
 
Horváth Balázs Gergő
Bejelentkezés a hozzászóláshoz
A cikk hozzászólásai a fórumon (0 hozzászólás).

A képeket itt nézhetitek meg:

http://labyrinthparadise.blogspot.com/

Bejelentkezés a hozzászóláshoz
A cikk hozzászólásai a fórumon (0 hozzászólás).

Alapvetően ez a téma az "ahány ház, annyi szokás" kategóriába tartozik és legtöbbször a tenyésztők már egy jól bevállt etetési metódust követnek, különböző válogatott eleségekkel. Sokan és sokszor kitárgyalták már ezt a témát, és pont ezért nem gondolom, hogy ismételni kéne őket. Helyette inkább pár ritkábban használt élőállat tenyésztési-tartási módszert mutatnék be.
 
Képekkel együtt itt lehet megnézni [katt]
 
A mexikói bolharák (Hyalella azteca)
 
Sokunk tisztában van a bolharákok akvarisztikában való felhasználásával. Ki ne találkozott volna már velük kisebb patakokban, folyók lassú sodrású partközeli részein, tavakban, pocsolyákban kövek, fadarabok alatt megbújva. Planktonozás, vagy akvatikus mohák vizsgálata során számos alkalommal gyűjtöttem be ezekből a kis rákocskákból és halaim bőszen ették őket, de a tenyésztésükkel mindig probléma adódott, mert érzékenynek bizonyultak a magasabb hőmérsékletre (<24-25 C fok). Ezek a bolharákok Gammaridea családba tartoznak és kis hazánkban leggyakrabban a tüskés (Gammarus roeseli) és a pataki (Gammarus pulex) bolharákokkal találkozhatunk. A mexikói bolharák jobban tolerálja az akváriumokban előforduló hőmérséklet különbségeket és az ebből adódó oldott oxigénben szegényebb vizeket is. Ezen alkalmazkodó képességei miatt vették bele az akvaristák a tenyészthető élő eleségek listájába. Tartása nagyon egyszerű, töltsünk meg egy kisebb mini akváriumot, befőttes üveget vagy átlátszó műanyag dobozt csapvízzel( 10-24 nk, 7-8,5 pH, 16-27 C fok), helyezzünk bele köveket, vagy valamilyen fadarabot, valamint egy kisebb mennyiségű mohát és ha módunkban áll levegőztessük is vizüket. Az aljzat használata nem fontos, de a gyenge fény ajánlott, hogy tudják követni a napszakok váltakozását. Ha a körülmények megfelelőek elkezdenek szaporodni. A nőstények kb. 10 napig hordják petéiket, majd hasonlóan a több édesvízi garnélánál kifejlett kis rákocskákat engednek el, számuk változó, kb. 10-30. Egy hónapos kort elérve ivarérettekké válnak az új generáció tagjai. Ha szépen beindult tenyészetünk és megemelkedett a számuk ügyeljünk rá, hogy az általunk beszórt táplálék ( uborka, cukkini, haltáp, elhalt növényi részek, stb.) ne emelje meg a nitrit-nitrát szintet. Ezt vízcserékkel előzhetjük meg! Tápanyagtartalma is kiváló (természetesen ez is függ attól, hogy mivel etetjük rákocskáinkat):
Víz 86 %
Fehérje (albumin) 7 %
Zsír 1%
Vitaminok A
Ballasztanyagok megtalálható
És talán a legfontosabb, hogy élőállat! Növeli halaink vitalitását, ügyességét, immunrendszerét.
 
Ugróvillás (Folsomia candida)
 
Nyírkos földben megjelenő, szabad szemmel is látható talaj- avarlakó lények. A növénykedvelő ember cserepes virágai földfelszínén találkozhatunk vele rendszeresen.
Kis fehér rovarok amelyek szerte ugrándoznak mikor megöntözzük növényünket. Ha nem nagyon vizes a földlabda, maguktól is kihal, lételemük a nyirkosság. Ezt tenyésztésük során is figyelembe kell venni. A legjobb, ha egy kis műanyag dobozba teszünk tőzeget és azt spriccelgetjük 2-3 naponta. A hőmérséklet inkább szobahőmérséklet alatt legyen, tehát 16-23 fok körül, így a tőzeg sem szárad ki túlságosan hamar. Oltsuk be a tőzeget ugróvillás tenyészalanyainkkal, majd helyezzünk rájuk egy kisebb méretű szivacsdarabkát, ami majd a begyűjtésük során játszik szerepet, ha etetésre kerül sor. A képeken jól látszik a művelet. Etethetjük őket különböző zabfélékkel, kukoricapehellyel is (Cornflakes). Méretük kb. 1-2 mm, így ideális eleség még növésben lévő állataink számára is.
 
Röpképtelen muslinca (Drosophila)
 
Egy nagyon elterjedt eleségállat az akvarisztikában, sok új dolgot nem nagyon lehet róla már írni. Alapvetően a kétszárnyúak rendjébe tartozó kistestű légy, ami a tudományos nevéből adódóan harmatkedvelő. A Drosophila melanogster talán az egyik legkedveltebb laborállat, az egyik a kevesek közül, aminek ismerjük a teljes génállományát. Ennek egy mutációja a röpképtelen muslinca, ami az akvarisztikában-terrarisztikában közkedvelt élőeleség. Tenyésztése egyáltalán nem nehéz, inkább csak kellő odafigyelést igénylel. Már pár darab kis muslincával is indíthatjuk tenyészetünket egy 1,5-2 L-es Petpalackban. A Palack tetejét levágjuk majd az aljára szivacsot, vagy benedvesített zsebkendőket tehetünk és a tetejét lefedjük pl. harisnyadarabbal meggátolva ezzel legyeink elszökését. Ezután következik a táplálék behelyezése, ami lehet magas fruktóz tartalmú gyümölcs. Banán, megérett alma, szőlő, stb.. Lárvái erjedő, bomló növényi anyagokban (pl. erjedő gyümölcsökben) fejlődnek, ahol mikroszkópikus gombákkal táplálkoznak. Pár hét alatt hemzsegni fognak a kis muslincák, és elkezdhetjük halaink etetését. Nálam többször előfordult, hogy mutálódott pár muslinca és újra röpképesek lettek, őket légycsapóval ajánlom etetni ;). Legyeink komfortérzetét növelhetjük még, ha teszünk a PET palackba hoszabb faaprítékot, amin tudnak mászkálni.
Természetesen ezek a táplálékok nem csak Betták számára ajánlottak és az összes csak kiegészítő táplálék legyen. Egyoldalú etetés mindig hiánytüneteket eredményez halainknál!
 
Horváth Balázs Gergő
Bejelentkezés a hozzászóláshoz
A cikk hozzászólásai a fórumon (0 hozzászólás).

A vad Betta formák országszerte alig kaphatóak kereskedelemben és import listákon keresztül is csak ritkán lehet hozzá jutni egy-egy fajhoz. Beszerzésük főleg külföldi Betta specialistákkal való kapcsolatfelvétel útján vagy szintén külföldi börzéken lehetséges.

Bejelentkezés a hozzászóláshoz
Hirdetés
Bejelentkezés
Akvarista_kislexikon