Már több mint két éve van szerencsém Notropis amecae-t tartani. Nagyon hálás vagyok Pasaréti Gyulának, az AME elnökének, és Liziczai Márknak, a Magyar GWG Csoport projektmenedzserének, hogy rám gondoltak. Amikor elkezdtem, tíz példányt kaptam, amelyeket egy 63 literes akváriumban helyeztem el, bőséges vízinövényzettel, Najas-szal, mohával, uszadékfával és puha folyami homoktalajjal. Csak csapvizet használtam – semmiféle vízlágyító vagy kémiai adalék nem került a vízbe. Lakóhelyemen a csapvíz paraméterei GH 12, KH 9 és pH 7,5. Alig néhány héttel a betelepítés után már ívtak is, és szerencsére néhány kishal életben maradt. Az ívás során a hímek gyönyörű arany színt öltenek, míg a nőstények ezüstös csillogással tündökölnek. Általában több hím párosodik egy nősténnyel, akit beűznek a növények közé, ahol az ikrákat később szétszórják. Megfigyeléseim szerint, ha a hőmérséklet körülbelül 22–23 °C-ra emelkedik, akkor az ikrák három-négy nap alatt kikelnek.

Elég ritkán végzek vízcserét — talán két-három havonta egyszer. Többnyire csak pótolom az elpárolgott vizet, pihentetett, klórtalanított csapvízzel. A világítás napi 8–10 órát működik, a szűrést pedig egy egyszerű szivacsszűrő biztosítja, amelyet egy levegőpumpa működtet.

Az étrendjük meglehetősen változatos. Fagyasztott eleséget is adok nekik, például daphniát, vörös szúnyoglárvát, fehér szúnyoglárvát és cyclops-ot, valamint élő, frissen keltetett sórákot. Emellett szívesen esznek Coppens tenyésztői tápot is (különösen Coppens Vital), ami étrendjük nagyobb részét képezi. Naponta egyszer vagy legfeljebb kétszer etetem őket. A magyarországi klímán a szaporodás csúcsa májusban van, bár az év folyamán többször is ívnak.
Nálam ez már a második év, hogy a nyarat kint töltötték, májustól szeptemberig. Idén kicsit később tettem ki őket, mint tavaly, és mivel a kifejlett populáció meglehetősen nagyra nőtt, az éppen kikelt ivadékoknak kevés esélyük volt a túlélésre. A felnőttek megeszik az ikrákat, ha van rá lehetőségük, de ha elég rejtekhelyek van a tartályukban, akkor néhány kishal túlélheti. Ideális esetben a felnőtteket ívás után után el kell távolítani az akváriumból.
Kültéri tartás esetére egy 110 literes, 90 cm átmérőjű, kerek műanyag szüretelődézsát használok. Ezt a kert egy csendes, árnyékos sarkában helyezem el (kb. 95% árnyék), sok vízinövénnyel töltöm meg, és szivacsszűrővel látom el. Eddigi legjobb szaporodási eredmény tavaly volt, amikor először tartottam őket a szabadban. Amikor a kishalak szabadon úszóvá válnak, az első néhány napban infuzóriával és papucsállatkával etetem őket, majd ecetféreggel, banánféreggel és frissen kikelt sórákkal. Úgy gondolom, hogy ezen kívül nem igényelnek különösebb gondoskodást. Őszintén szólva leginkább csak figyelem az állományt, és viselkedésük alapján próbálom felmérni állapotukat és jólétüket.

A legalacsonyabb hőmérséklet, amit megtapasztaltak, 14 °C volt, a legmagasabb pedig 26 °C. Mindkét hőmérsékleten aktívak voltak, bár a melegebb vízben észrevehetően aktívabbak és jobb étvágyuk is volt. A 14 °C-os vízhőmérséklet látszólag nem viselte meg őket.

A Biotope Aquarium Contest 2023-ban megrendezett versenyén, az akvárium Közép- Amerika kategóriában 3.helyezést ért el, amit a következő linken megtalálhatnak az érdeklődők:
https://biotopeaquariumproject.com/bam/ameca-river-jalisco-mexico-acsanadi/

Természetesen nem hibátlan a munkám, de rengeteg örömet és tapasztalatot szerezhettem a faj tanulmányozása során.

Csanádi Anikó

Íme néhány fotó a kinti és a benti tartályokról: