14 december 2017
Kedves kolléga,
Tekintettel arra, hogy új akváriumot - talán az elsőt - indítottad, engedd meg, hogy a magam szerény képességével (a teljesség igénye nélkül) megpróbáljak némi segítséget nyújtani.
Első sorban azt tanácsolom, hogy türelem. Sok türelem és semmi kapkodás!
Miért mondom ezt?
Hát lássuk csak! Milyen folyamatok kezdődnek el egy új akváriumban?
Egy újonnan beindított akváriumban még nincs kialakult ökoszisztéma. Ezt az akvaristák biológiai egyensúlynak szokták nevezni. Hiába van felszerelve az akvárium minden technikával, beültetve növényekkel esetleg betelepítve halakkal, az ökoszisztéma minden összetevője vagy azok helyes aránya még nincs meg. Egy új akvárium fő hátránya a lebontó mikroorganizmusok túl csekély száma/típusa. Ebből az következik, hogy a keletkező salakanyagokat még nincs ami lebontsa, azok szabadon felhalmozódhatnak a vízben, ami káros az élőlényekre.
Mikor első alkalommal berendezed az akváriumot és már letisztult - az aljzatnak használt szubsztrátumból származó - a lebegő részecskéktől, még nagyon szép és már-már természetellenesen kristálytiszta. De ez az állapot általában nem tart sokáig. Egy-két nap múlva egy kicsit párásabbá válik a víz, majd néhány nap múlva akár felhőssé is válhat. Ekkor szoktak a kezdő akvaristák pánikba esni, pedig tulajdonképpen semmi okuk rá.
Milyen folyamatok idézik ezt elő? A csekély számú, de már jelen lévő csillósok elkezdik birtokba venni az új életteret. Azaz meghódítják. Ők okozzák a felhősödést. Az elején tehetik ezt minden különösebb akadály nélkül, mivel még nincs ami szabályozza, vagy kordában tartsa őket. A természet ebben a kicsinyke kialakulóban lévő élettérben is csak teszi a dolgát. Ezt a folyamatot fontos megérteni és szükségességét nem lebecsülni.
Itt nagyon sok akvarista elköveti azt a hibát, hogy teljesen vagy a víz több mint 50%-át lecseréli. Véleményem szerint ez nagy hiba, mivel ezzel szinte újra kezdődik az egész – egyébként szükséges - folyamat. Ha türelmes vagy és pár napot, egy hetet vársz, akkor a víz zavarossága magától elmúlik és a csillósok populációja egyszer csak összeomlik. Egyrészt mert felélik a rendelkezésükre álló tápanyagokat, másrészt a felszaporodó jótékony baktériumok tömege fosztja meg őket ettől. A víz átláthatóvá és enyhén sárgássá válik. Azaz kezd „élő” víz lenni minden szükséges kellékével.
Fontosnak tartom itt megjegyezni, hogy az újonnan indított akvárium világításának mértékét, az elején szerencsésebb az optimálistól kissé alacsonyabb szinten tartani. Ellenkező esetben a még kialakulatlan viszonyok között könnyen algavirágzás is lehet.
A magam részéről bátran kijelenthetem, hogy az akvarizálásban legjobb barátaim a jótékony baktériumtelepek sokasága. Kezdetben ezeket nem nagyon fogod látni, de egy régi szűrőfelületen már jól észlelhetők kolóniáik. Legalább úgy vigyázok rájuk, mint a többi látóhatáron belüli élőlényre. Ők nem játszanak semmilyen szerepet a vizuális élményem terén, de tulajdonképpen a munka legnagyobb részét ők végzik el helyettem. Becses segítőtársaim. Az, ahogyan a baktériumok és a növények együtt semlegesítik a káros anyagokat az akváriumban, szoktuk biológiai szűrésnek nevezni.
Akkor felmerül az örök akvarista kérdés: Kell- e mesterségesen szűrni az akvárium vizét?
Szerintem erre a kérdésre lehetetlen a tutit megválaszolni. (Most gondolom meglepődtél…)
Ahhoz, hogy beszélhessünk erről a kérdésről, meg kell értenünk, hogy milyen láthatatlan kémiai és biológiai folyamatok alakulhatnak ki egy olyan kisméretű élettérben, amit akváriumnak nevezünk. A mesterséges szűrés segíthet-e és ha igen, akkor hogyan?
Egy akváriumban az ammónia halálos méregnek számít. A koncentrációjának mértékét a különféle élőlények más és más mértékben képesek elviselni, de kedvelni egyik sem kedveli. (No azért van kivétel, de erről majd később.) A halak számára halálos ammóniakoncentráció függ a víz hőmérsékletétől és az oldott különféle só koncentrációktól, de a halfajoktól is.
De honnan kerül az ammónia az akváriumba?
A halak salaktermékeiből, ételmaradékokból és egyéb bomlásnak indult szerves anyagokból. Pl. rothadó növényekből.
Ez alapján nyugodtan azt feltételezhetnénk, hogy egy akváriumban az ammóniaszint folyamatosan és progresszíven növekszik.
De akkor egy olyan akváriumban amelyben már hosszú ideje nem volt vízcsere, mégis miért élnek és akár szaporodnak is a halaink? Hová tűnik a mérgező ammónia?
A természetben az ammónia koncentráció - a mértékek miatt és egyéb tényezők miatt - sokkal kisebb, de ott is jelen van. Sőt extrém esetekben olyan mértékű, hogy halpusztulást is okoz.
Az ammóniát bizonyos baktériumfajok átalakítják nitritekké, majd más baktériumfajok a nitriteket nitrátokká alakítják. A nitrátokat a növények tápanyagként szívják fel. És a körfogás nagyvonalakban meg is valósult. Semmi nem veszett el csak minden átalakult. Ugyanez történik az akváriumban is, ha a méreteihez képest megfelelő arányú a növényzet és a halpopuláció.
Az akvaristák jelentős része nem elégedett egy buján növényesített és két-három kis hallal betelepített nagyobb akváriummal. Szeretné benépesíteni az akváriumát a lehető leghamarabb különféle méretű és mennyiségű halakkal. Ennek a késztetésnek nehezen tud ellenállni.
Ezzel csak egy a baj. Éspedig az, hogy az arányok nagyon el fognak tolódni negatív értelemben. Majd a nagyszámú halpopuláció és növények által termelt bomlási hulladék miatt az ammóniaszint elkezd meredeken emelkedni.
Mit lehet ebben az esetben tenni?
A legegyszerűbb, ha az akváriumvíz egy részét minden nap lecseréled. Ebben az esetben a régi vízzel együtt az akváriumban felhalmozott ammóniának egy részétől is megszabadulsz. Ezt a módszert alkalmazzák a bizonyos tenyésztők is, ahol a szaporító és nevelő akváriumok igencsak puritán módon vannak berendezve. Csakhogy ott rendelkezésre áll a folyamatos vízcseréhez szükséges minőségi cserevíz, a technikai eszközök és az elengedhetetlen szaktudás, mérési eszközök. Egy díszakvárium esetén, ami a szobában vagy egy irodában található, ezt nem lehet sem kényelmi sem egyéb okokból megvalósítani.
Az akvaristáknak illetve az akvarisztikához eszközöket gyártóknak ki kellett találni egy másik módját annak, hogy az ammóniát semlegesítsék, vagy elfogadható szintre csökkentsék az akváriumban.
Nos, ebben nyújthat segítséget az akváriumszűrő. A kezdő akvaristák úgy gondolják, hogy önmaga a szűrés nem más, mint a vízben található lebegő részecskék fizikai eltávolítása. Hát, ha csak ilyen egyszerű lenne, akkor mindjárt nem kellene vízkémiával foglalkozni.
Milyen egy jó akváriumszűrő?
A jó vízszűrő nemcsak mechanikai szűrést végez, hanem biológiai szűrést is, amelynek során az ammónia semlegesítése megtörténik. (A különféle szűrő közegek, mint az aktív szén, ioncserélő műgyanták sok káros anyagot képesek kiszűrni a vízből (pl.nehézfémek, klór stb) de sajnos az ammóniát nem vagy csak kis mértékben. Arról már nem is beszélve, hogy ezek a szűrőközegek idővel kimerülnek, eltömődnek, ezáltal csökken a hatékonyságuk.)
Szóval a legegyszerűbb, leggazdaságosabb és leghatékonyabb módja az ammóniától való megszabadulásnak egy biológiai szűrő üzembe állítása. (annak méretezéséről egy külön cikket lehetne írni)
Már említettem, hogy az ammónia semlegesítését bizonyos baktériumfajok képesek elvégezni. Ezek ammóniával táplálkoznak és a végtermékük lesz a nitrit. A nitrit szintén mérgező a halakra, de arra szintén vannak hasznos baktériumok, amelyek a nitriteket esznek és a végtermékük nitrátok lesznek. A nitrátokat algák és növények fogják hasznosítani. Ezt így együtt nevezhetjük biológiai vízszűrésnek.
Ha a jótékony baktériumoknak megfelelő környezetet teremtünk, akkor nekik sikerül majd semlegesíteni az ammóniát.
Hogyan kell ezt csinálni, mire van szükségük ezeknek a baktériumoknak?
Élelemre és oxigénre. Ha van ammónia/nitrit és oxigén akkor gyakorlatilag minden rendelkezésükre áll ahhoz, hogy boldogok legyenek és elkezdjenek szaporodni. Azonban egy nagy baj mégiscsak van velük. Éspedig az, hogy nem képesek az önálló mozgásra, így nem tudják üldözőbe venni az ammónia vagy nitrit molekulákat. Ők csak lebegnek a vízben, vagy megtapadnak valamilyen tárgyon és várják, hogy az étel a szájukba essen. (A sült galambra várnak. Hi-hi-hi)
Ha úgy sikerül ebédelniük, hogy véletlenül a szájukba úszott egy ammónia vagy nitrit molekula, akkor szerencsésnek mondhatják magukat, boldogok lesznek és szaporodni fognak. Ha nem tudnak enni, akkor szomorúak lesznek és éhen fognak halni. Tehát különleges intézkedések nélkül hiába lesz az akváriumban elegendő ammónia, nitrit és oxigén ezek a baktériumok nem fognak tudni olyan mértékben elszaporodni, hogy a halak számára is megfelelően alacsony szinten tartsák a mérgező anyagok koncentrációját.
Ehhez szükség van arra, hogy megfelelően nagy közeget és élőhelyet alakítsunk ki számukra, ahol valóságos kolóniákká nőhetnek. Ahol folyamatos a víz, az oxigén, az ammónia és a nitritek jelenléte. Ezt nevezzük biológiai szűrőnek.
A baktériumok még a legegyszerűbb szivacsszűrőket is képesek gyarmatosítani, azonban a kis felület miatt nem képesek nagyobb kolóniává fejlődni és áldásos tevékenységüket kifejteni.
Egy hatékony és jó biológiai szűrő kellően nagy felületű szűrő-betététekkel, jól oxigenizált bemenő vízzel és megfelelő teljesítménnyel (liter víz/óra) kell rendelkezzen. Annak pontos méretezése egy adott akváriumhoz és a benne található élővilághoz bonyolult feladat. Maradjunk inkább abban, hogy egy akváriumot nem lehet túlszűrni, de rosszul igen.
Egy új akvárium létrehozásakor és beindításakor általában a szűrő is új, azaz még „steril”.
A jótékony baktériumokkal való telepek létrehozását elősegítik a különféle kereskedelmi forgalomban lévő oltóanyagok, amelyek általában a célnak megfelelően válogatott baktériumkultúrákat tartalmaznak. (Én egy rég működő szűrőből nyert baktériumokkal végzem el a beoltást)
Az oltófolyadékban nagy mennyiségben koncentrálódnak, azonban általában még kevesen vannak a hatékony vízszűréshez. Ezért a beoltott szűrőnek 3-4 hétre van szüksége ahhoz, hogy a baktériumtelepek – megfelelő táplálás mellett – kialakuljanak, és maximális kapacitással dolgozzanak. A korai szakaszban főleg az első második héten az ammónia szint akár drámaian is felmehet. Ezt a halak által megtermelt hulladékok, rothadó elhalt növényi részek, el nem fogyasztott haleledel, stb. okozzák. Ekkor még a szűrő nem képes kellő hatékonysággal az ammóniaszintet befolyásolni, hiszen azok a baktériumok, amelyek átalakítják az ammóniát nitritté még nem szaporodtak el kellő mértékben. Körülbelül egy-két hét szükséges nekik ahhoz, hogy ez a folyamat elkezdjen változni és az ammónia szint fokozatosan csökkenjen.
És itt jön a második varázslat. Az ammóniafaló baktériumok végterméke a nitrit, így aztán az ammónia szint csökkenni, viszont a nitrit szint emelkedni fog az akvárium vizében. (a nitritet sem szeretik a halaink)
Most érkezett el a másik barátunk, a nitrifikáló baktériumok aranykora. Kaja bőséggel, ezért ők boldogok és szaporodnak. Termelik a növények számára fontos nitrátokat. Eközben az ammónia szint lecsökken és az ammóniafaló baktériumok egy része éhen hal, és stabilizálódik arra a szintre, amit az ammónia újratermelődése lehetővé tesz számukra.
Második barátunk étvágya miatt elkezd csökkenni a nitrit szintünk is. Hurrá! Arányosan „beáll” a baktériumok száma. Növekszik viszont a nitrát szint, amit a nitrifikáló baktériumok termeltek.
Kb. újabb két hét múlva, a két baktérium populáció teljesen stabilizálódik. Számuk arányos lesz a szűrőbe bemenő víz ammónia mennyiségével, és igazodik a termelődő nitritmennyiséghez.
Egy érett és jól működő akváriumszűrő a viszonylag ártalmatlan nitrát szintet növeli, amelynek egy részét felszívják a növények (ez attól függ) és a másik részét heti 20-25%-os rendszeres vízcserével kell eltávolítani.
A biológiai szűrő teljesítménye idővel csökken, ami a szűrőbetét különféle törmelékkel való eltömődése miatt fordul elő. Azt időközönként tisztítani szükséges. Ezt nagyon körültekintően és óvatosan kell elvégezni abban a vízben, amely az akváriumból származik, hogy a már érett baktériumtenyészetünket ne tegyük tönkre.
Az a jó szűrő (mindegy, hogy házi barkács vagy gyári), amelynek van egy fő szűrőeleme, amely megakadályozza, hogy a baktériumtelep hordozók eltömődjenek. Ezt a részt szoktuk előszűrőknek nevezni. Ez az, amit időnként ki kell mosni, a baktérium kolóniákat tartalmazó részt akár hónapokig sem kell. Amit azokon látsz az nem kosz vagy „dzsuva” hanem a barátaid és a rabszolgáid. A baktériumhordozó tisztítását csak nagyon felületesen és úgy ímmel-ámmal kell elvégezni, hogy csak a víz szabad áramlását biztosítsuk, de a baktériumokat ne tegyük tönkre.
A már élő szűrőt túl sok ideig nem szabad kikapcsolni, mert amennyiben a víz áramlása leáll, úgy a jótékony segítőink elpusztulnak, és kezdhetjük újból az egész folyamatot.
Ha visszakanyarodunk az elején feltett kérdésünkhöz: Szükséges-e a szűrés?
A válasz az, hogy a legtöbb esetben, különösen a biológiai szűrésre, feltétlenül szükség van. Legyen ez az előfeltétele az új akvárium indításának.
(Egy nagy növényekkel sűrűn benőtt és néhány kis hallal betelepített akváriumban nem feltétlenül van rá szükség.)
Még egy dolgot szeretnék megjegyezni: a jól működő biológiai szűrő, nem jelent megoldást minden problémára, de az egyik legfontosabb. A halbetegségekre, a különféle vegyi mérgezésekre nem fog megoldást nyújtani.
A fentiekre való tekintettel én azt javaslom, hogy az első héten semmilyen halat, a másodikban néhány kisebb méretű és szívósabb halat, majd az egy-másfél hónapos érési idő után a nagyobb halakat is betelepítheted. A halak, a növények összeválogatásánál célszerű figyelembe venni az igények azonosságát.
Kevésbé elterjedt még, de hatékonyságát illetően kiemelkedőbb teljesítményt nyújthat egy az akvárium mellett vagy fölé kiépített aquapóniás szűrés. De ez már egy másik téma.
Fenti irományomban nem akartalak semmilyen száraz nehezen emészthető vízkémiával meg miegymással terhelni, ezért a fenti anyag csak amolyan belépőszint lehet, amit a magam módján és a teljesség igénye nélkül írtam meg számodra. Célom inkább az volt, hogy nagyvonalakban lásd a folyamatokat.
Tanácsom: Légy türelmes, mert a természet is az. Ott nincsenek határidők, nincsenek normák és ott semmi sem sietős.
üdvözlettel:
Mátéfi Gyula
Log in to comment


Mátéfi profilkép
Mátéfi válaszolt #1 4 éve 10 hónapja

halőrxxl beküldte: .........sőt aki jobban tájékozott hálás lennék a hozzászólásáért!
..........
T.:Gábor


No akkor ezt türelmesen kivárom! :laugh:
halőrxxl profilkép
halőrxxl válaszolt #2 4 éve 10 hónapja
Ezt én is csak hallomásból ismerem ahogy említettem is neked...de rajta keresőzzünk együtt,sőt aki jobban tájékozott hálás lennék a hozzászólásáért!
Ha esetleg találsz érdekeset ne habozz,tudod!;)
T.:Gábor
Mátéfi profilkép
Mátéfi válaszolt #3 4 éve 10 hónapja
Nekem elég kevés anyagom van az anti-lift szűrők működési elvéről, ezért rendkívüli módon érdekelne az, hogy Te mit tudsz illetve mit hallottál róla. Minden kis infó jól jönne...Akár egyetlen mondat is.
halőrxxl profilkép
halőrxxl válaszolt #4 4 éve 10 hónapja
Mátéfi rendkívül inspirálsz..igen tudom,de jobban szeretném tudni!;).A postodban található másféle szűrőket csak hallomásból ismerem-de nagyszerű ötleteket adtál hogy mely szavakra keresőzzek!
Viktor:én kínomban egyszer már készítettem egy skimmert...a szakavatott kollégák úgy néztek rám anno,mint egy buggyantra:"Gábor hát ezt csak tengeriben használjuk ezt sem tudod?":( Lehet nem kellett volna annyira leírniuk a kis kütyüt,mert bizony pár évig elketyegett.Kiválóan különítette el a kolloidális anyagokat-de aztán megszűnt az az akvárium,és módosult a hobbi.
Azt gondolom meg kellene próbálni édesvízben is...ki tudja?:)
Kérdésed másik részét meghagynám érdemes kollégáimnak-viszont vissza is kérdezek:te mit szólsz hozzá?Rém egyszerű..roppant jó lehet szerintem!:)
Egy linket engedjetek meg azért...szó van benne a homokszűrőről is,de igen jóravaló kollégánk blogját is figyelmetekbe ajánlom ezáltal.Hatalmas örömmel ugyanakkor elmondom hogy ezen kis írásában megtalálható az a fotó is amit oly rég kerestem már a neten-a mester húzza a kötelet!:)

T.:Gábor
imperatore profilkép
imperatore válaszolt #5 4 éve 10 hónapja
Sziasztok!

Mi a véleményetek a tengeri akvarisztikában alkalmazott fehérjefölözővel, valamint a lebegtetett homokszűrővel kapcsolatban?
Mátéfi profilkép
Mátéfi válaszolt #6 4 éve 10 hónapja
Gábor, a mozgóágyas szűrők, mind-mind a biológiai szűrés még hatékonyabbá tételét szolgálják. De hiszen ezzel magad is tisztában vagy. A közeg mozgása pedig jobb oxigén és tápanyagellátást biztosít a baktériumkultúrának. Nem maradnak benne inaktív "holt terek". Újabban terjed egy "anti lift" szűrő, amely ha minden igaz hatékonyságban felülmúlja a fluid-ágyas szűrőkét. Hát ezt csak olvastam! Viszont az anit lift ötlet tetszik, és az a lényege, hogy lényegesen oxigéndúsabb akváriumvizet juttat a baciknak. De erről majd egyszer később, ha csinálok egy prototípust és kitapasztalom. A lebegtetett szivacstörmelékes egyszerű pet palackos módszer viszont igen hatékony ha egyszer beáll. Biológiai szűrés hatékonysága terén bármely külső gyári szűrővel vetekszik.

Ami az elképzelésemet illeti, arra gondolok, hogy amennyiben a szerves anyagot hatékonyan és napi rendszerességgel lehetne valahogyan kiiktatni - lehetőleg automatikusan vagy félautomatikusan - a rendszerből, úgy csökkenthetni lehetne a biológiai szűrő méretét is. Kevesebb szükséges baci, kevesebb szűrő közeg.
halőrxxl profilkép
halőrxxl válaszolt #7 4 éve 10 hónapja
Bőséggel,és nagyon elegendően mondtad el-bárcsak mindenki olvasná,és megértené mennyire fontos témában emeltél szót.A kémia nem értésével nem vagy egyedül....Mindenkori Tanár urunk/Dr.Szita Géza/olyan röptájékoztatót tartott nekem a nyári börzén,hogy megvallom néha szerettem volna jegyzetelni-igazándiból a második mondatánál reménytelenül lemaradtam.Itt a cikkek között,és az AM-ben megtalálhatóak örökbecsű írásai..na mostanában ezeket mazsolázom agy élvezettel.Számomra is éppen idejében jött a blogod egyébként-további erőt,és érdeklődést kelt bennem a dolog.
Az ammónia dolga valóban csak egy része a szűrésnek..de emlékszel a mozgóágyas szűrőkre...talán éppen erre találták ki?erről nagyon szivesen beszélgetnék.Találok is videókat,de az én nyelvtudásom kimerül a magyarnál..sőt az se mindig helytálló.De jó volna ha valaki szakzseni elmesélné hogy miről beszélgetnek a videókon,és hogy mire találták ki,miben látják a jelentőségét stb....
Amiről írsz a szűréssel kapcsolatban szerintem igen jó megközelítés lehetne..elvégre ha már a nagy részét eltávolítjuk a keletkező bomlásra alkalmas anyagoknak,végül a szűrésünk is hatékonyabb lehetne.Vagy nem?Hiszen ahogy írod is a "bacik" beállnak az éppen aktuális szintre,tehát ha csökken a kaja csökken a kolóniájuk mérete is....Mindazonáltal elgondolkoztattál az elképzeléssel-legalább lesz min agyalnom a munkahelyemen.:)
T.:Gábor
Ui.:az ehhez hasonló írások bennem a múltat idézik-amikor még lelkünket adtuk volna egy kis perlonvattáért,vagy ne adj isten egy nagyobb darabka "kék szivacsért".Boldog idők...de bizony a biológiai szűrésünkre akkor jobban figyeltünk,és talán nagyobb becsülete is volt.Engedd meg hogy hálásan megköszönjem amiért blogoddal felidézted bennem azokat az időket!
Mátéfi profilkép
Mátéfi válaszolt #8 4 éve 10 hónapja
Az igazság az, hogy ezt az egészet olyan kezdő akvaristák számára írtam, akik szeretnék megérteni a folyamatokat. Szándékosan kerültem a kémiai képleteket (nem értek hozzá) mert úgy hiszem, hogy a legtöbb embernek az elég érthetetlen. Remélem, hogy nagy vonalakban elegendő magyarázatot ad arra, hogy mi is történik.

Ami a szűrést illeti: legtöbben a szűrés alatt a fizikai víz tisztítást értik. Nem csoda, hiszen az elnevezés önmagában is erre utal. Én mikor akvárium szűrésről beszélek, elsősorban a biológiai szűrésre gondolok, ugyanis számomra az az elsődleges és legfontosabb. Mostanában azon elmélkedem, hogy hogyan lehetne olyan szűrést összehozni, melynek során folyamatosan ki tudnám vonni az ammónia képződés forrásait. A jelenlegi szűrőkkel az a gondom, hogy ezek a hulladékok fizikailag kiszűrésre kerülnek ugyan, de az akvárium vízével folyamatos érintkezésben maradnak, mindaddig amíg el nem bomlanak, vagy a szűrőközegből az akvarista ki nem mossa. Mivel egy zárt rendszert képeznek, ezért biológiailag akkor is terhelik az akvárium vizét, ha már a szűrőben vannak és nem az akváriumban. Valami ülepítő szerűség jár a fejemben, ahol még a szűrő előtt gyűlne össze a szerves hulladék és amit gyakran és egyszerűen lehetne üríteni anélkül, hogy tartalma bekerülne a szűrőközegbe vagy a biológiai szűrőt meg kellene bolygatni. A biológiai szűrőt pedig, csak a már vízben oldott vegyületek terhelnék.
halőrxxl profilkép
halőrxxl válaszolt #9 4 éve 10 hónapja
Nagyszerűen írsz-igaz ritkán:)!
Mintha az én gondolataimat írtad volna le..meg rengeteg más kollégánkét is.Rendkívül tetszik hogy közérthetően,és ugyanakkor mégis szakmai nyelven írod a mondandót....a humort sem nélkülözöd!
Egy kissé mélyebbre ásnék azonban a nitrifikációval kapcsolatban...nem említed az ammónia oxidációjának során a legelső "lépcsőfokát" a hidroxilamint./Bár akvarista legyen a talpán aki ezt méri!:D/ De valóban igaz a folyamat..egyre kevésbé mérgező vegyületek alakulnak ki a folyamat során-de mi csodavizet akarunk..és ehhez a nitrifikáció,vagy ha úgy tetszik a biológiai szűrés a járható út.
Különösen tetszik hogy ennyire lelkesen írsz a szűrésről...a biológiai oldal nélkül abszolút nulla bármilyen csili-vili szűrő-na ez már csak így van!Hiába a legjobb dizájn,a legnagyobb márka-legdrágább kivitel,kis "barátaink" nélkül semmire sem jók,maximum afféle "leválasztó" szerű dolognak.Azt gondolom minden kezdőnek,de sok haladónak is gondolatokat ébresztő az írásod...
Valamennyien küzdünk az ammónia ellen..meg minden ellen ami csak halainkat "bánthatja".Főleg nehéz dolga van az olyan halazóknak akik aljzat nélküli,sőt totálisan növénymentes medencékben is dolgozik...számukra is megvilágítod mennyire fontos a baktérium kultúrák jelenléte.Ráadásul ez a fránya ammónia nem csak az általad említett hőmérséklet-oldott sók-halfajok okán mérgező,hanem a ph emelkedése is "jótékonyan befolyásolja"..Grrrrr:(. Érzem hogy afféle segítségképpen írtad e blogot-részben a fórumon megjelenő új társaink,és bizony részben postjaink kiegészítésére.
Köszönettel:Gábor
Mátéfi profilkép
Mátéfi válaszolt #10 4 éve 10 hónapja
Hát akkor beszúrom az egész cikket:


"Egy új akváriumban zajló folyamatok

Kedves kolléga,
Tekintettel arra, hogy új akváriumot - talán az elsőt - indítottad, engedd meg, hogy a magam szerény képességével (a teljesség igénye nélkül) megpróbáljak némi segítséget nyújtani.
Első sorban azt tanácsolom, hogy türelem. Sok türelem és semmi kapkodás!
Miért mondom ezt?
Hát lássuk csak! Milyen folyamatok kezdődnek el egy új akváriumban?
Egy újonnan beindított akváriumban még nincs kialakult ökoszisztéma. Ezt az akvaristák biológiai egyensúlynak szokták nevezni. Hiába van felszerelve az akvárium minden technikával, beültetve növényekkel esetleg betelepítve halakkal, az ökoszisztéma minden összetevője vagy azok helyes aránya még nincs meg. Egy új akvárium fő hátránya a lebontó mikroorganizmusok túl csekély száma/típusa. Ebből az következik, hogy a keletkező salakanyagokat még nincs ami lebontsa, azok szabadon felhalmozódhatnak a vízben, ami káros az élőlényekre.
Mikor első alkalommal berendezed az akváriumot és már letisztult - az aljzatnak használt szubsztrátumból származó - a lebegő részecskéktől, még nagyon szép és már-már természetellenesen kristálytiszta. De ez az állapot általában nem tart sokáig. Egy-két nap múlva egy kicsit párásabbá válik a víz, majd néhány nap múlva akár felhőssé is válhat. Ekkor szoktak a kezdő akvaristák pánikba esni, pedig tulajdonképpen semmi okuk rá.
Milyen folyamatok idézik ezt elő? A csekély számú, de már jelen lévő csillósok elkezdik birtokba venni az új életteret. Azaz meghódítják. Ők okozzák a felhősödést. Az elején tehetik ezt minden különösebb akadály nélkül, mivel még nincs ami szabályozza, vagy kordában tartsa őket. A természet ebben a kicsinyke kialakulóban lévő élettérben is csak teszi a dolgát. Ezt a folyamatot fontos megérteni és szükségességét nem lebecsülni.
Itt nagyon sok akvarista elköveti azt a hibát, hogy teljesen vagy a víz több mint 50%-át lecseréli. Véleményem szerint ez nagy hiba, mivel ezzel szinte újra kezdődik az egész – egyébként szükséges - folyamat. Ha türelmes vagy és pár napot, egy hetet vársz, akkor a víz zavarossága magától elmúlik és a csillósok populációja egyszer csak összeomlik. Egyrészt mert felélik a rendelkezésükre álló tápanyagokat, másrészt a felszaporodó jótékony baktériumok tömege fosztja meg őket ettől. A víz átláthatóvá és enyhén sárgássá válik. Azaz kezd „élő” víz lenni minden szükséges kellékével.
Fontosnak tartom itt megjegyezni, hogy az újonnan indított akvárium világításának mértékét, az elején szerencsésebb az optimálistól kissé alacsonyabb szinten tartani. Ellenkező esetben a még kialakulatlan viszonyok között könnyen algavirágzás is lehet.
A magam részéről bátran kijelenthetem, hogy az akvarizálásban legjobb barátaim a jótékony baktériumtelepek sokasága. Kezdetben ezeket nem nagyon fogod látni, de egy régi szűrőfelületen már jól észlelhetők kolóniáik. Legalább úgy vigyázok rájuk, mint a többi látóhatáron belüli élőlényre. Ők nem játszanak semmilyen szerepet a vizuális élményem terén, de tulajdonképpen a munka legnagyobb részét ők végzik el helyettem. Becses segítőtársaim. Az, ahogyan a baktériumok és a növények együtt semlegesítik a káros anyagokat az akváriumban, szoktuk biológiai szűrésnek nevezni.
Akkor felmerül az örök akvarista kérdés: Kell- e mesterségesen szűrni az akvárium vizét?
Szerintem erre a kérdésre lehetetlen a tutit megválaszolni. (Most gondolom meglepődtél…)
Ahhoz, hogy beszélhessünk erről a kérdésről, meg kell értenünk, hogy milyen láthatatlan kémiai és biológiai folyamatok alakulhatnak ki egy olyan kisméretű élettérben, amit akváriumnak nevezünk. A mesterséges szűrés segíthet-e és ha igen, akkor hogyan?
Egy akváriumban az ammónia halálos méregnek számít. A koncentrációjának mértékét a különféle élőlények más és más mértékben képesek elviselni, de kedvelni egyik sem kedveli. (No azért van kivétel, de erről majd később.) A halak számára halálos ammóniakoncentráció függ a víz hőmérsékletétől és az oldott különféle só koncentrációktól, de a halfajoktól is.
De honnan kerül az ammónia az akváriumba?
A halak salaktermékeiből, ételmaradékokból és egyéb bomlásnak indult szerves anyagokból. Pl. rothadó növényekből.
Ez alapján nyugodtan azt feltételezhetnénk, hogy egy akváriumban az ammóniaszint folyamatosan és progresszíven növekszik.
De akkor egy olyan akváriumban amelyben már hosszú ideje nem volt vízcsere, mégis miért élnek és akár szaporodnak is a halaink? Hová tűnik a mérgező ammónia?
A természetben az ammónia koncentráció - a mértékek miatt és egyéb tényezők miatt - sokkal kisebb, de ott is jelen van. Sőt extrém esetekben olyan mértékű, hogy halpusztulást is okoz.
Az ammóniát bizonyos baktériumfajok átalakítják nitritekké, majd más baktériumfajok a nitriteket nitrátokká alakítják. A nitrátokat a növények tápanyagként szívják fel. És a körfogás nagyvonalakban meg is valósult. Semmi nem veszett el csak minden átalakult. Ugyanez történik az akváriumban is, ha a méreteihez képest megfelelő arányú a növényzet és a halpopuláció.
Az akvaristák jelentős része nem elégedett egy buján növényesített és két-három kis hallal betelepített nagyobb akváriummal. Szeretné benépesíteni az akváriumát a lehető leghamarabb különféle méretű és mennyiségű halakkal. Ennek a késztetésnek nehezen tud ellenállni.
Ezzel csak egy a baj. Éspedig az, hogy az arányok nagyon el fognak tolódni negatív értelemben. Majd a nagyszámú halpopuláció és növények által termelt bomlási hulladék miatt az ammóniaszint elkezd meredeken emelkedni.
Mit lehet ebben az esetben tenni?
A legegyszerűbb, ha az akváriumvíz egy részét minden nap lecseréled. Ebben az esetben a régi vízzel együtt az akváriumban felhalmozott ammóniának egy részétől is megszabadulsz. Ezt a módszert alkalmazzák a bizonyos tenyésztők is, ahol a szaporító és nevelő akváriumok igencsak puritán módon vannak berendezve. Csakhogy ott rendelkezésre áll a folyamatos vízcseréhez szükséges minőségi cserevíz, a technikai eszközök és az elengedhetetlen szaktudás, mérési eszközök. Egy díszakvárium esetén, ami a szobában vagy egy irodában található, ezt nem lehet sem kényelmi sem egyéb okokból megvalósítani.
Az akvaristáknak illetve az akvarisztikához eszközöket gyártóknak ki kellett találni egy másik módját annak, hogy az ammóniát semlegesítsék, vagy elfogadható szintre csökkentsék az akváriumban.
Nos, ebben nyújthat segítséget az akváriumszűrő. A kezdő akvaristák úgy gondolják, hogy önmaga a szűrés nem más, mint a vízben található lebegő részecskék fizikai eltávolítása. Hát, ha csak ilyen egyszerű lenne, akkor mindjárt nem kellene vízkémiával foglalkozni.
Milyen egy jó akváriumszűrő?
A jó vízszűrő nemcsak mechanikai szűrést végez, hanem biológiai szűrést is, amelynek során az ammónia semlegesítése megtörténik. (A különféle szűrő közegek, mint az aktív szén, ioncserélő műgyanták sok káros anyagot képesek kiszűrni a vízből (pl.nehézfémek, klór stb) de sajnos az ammóniát nem vagy csak kis mértékben. Arról már nem is beszélve, hogy ezek a szűrőközegek idővel kimerülnek, eltömődnek, ezáltal csökken a hatékonyságuk.)
Szóval a legegyszerűbb, leggazdaságosabb és leghatékonyabb módja az ammóniától való megszabadulásnak egy biológiai szűrő üzembe állítása. (annak méretezéséről egy külön cikket lehetne írni)
Már említettem, hogy az ammónia semlegesítését bizonyos baktériumfajok képesek elvégezni. Ezek ammóniával táplálkoznak és a végtermékük lesz a nitrit. A nitrit szintén mérgező a halakra, de arra szintén vannak hasznos baktériumok, amelyek a nitriteket esznek és a végtermékük nitrátok lesznek. A nitrátokat algák és növények fogják hasznosítani. Ezt így együtt nevezhetjük biológiai vízszűrésnek.
Ha a jótékony baktériumoknak megfelelő környezetet teremtünk, akkor nekik sikerül majd semlegesíteni az ammóniát.
Hogyan kell ezt csinálni, mire van szükségük ezeknek a baktériumoknak?
Élelemre és oxigénre. Ha van ammónia/nitrit és oxigén akkor gyakorlatilag minden rendelkezésükre áll ahhoz, hogy boldogok legyenek és elkezdjenek szaporodni. Azonban egy nagy baj mégiscsak van velük. Éspedig az, hogy nem képesek az önálló mozgásra, így nem tudják üldözőbe venni az ammónia vagy nitrit molekulákat. Ők csak lebegnek a vízben, vagy megtapadnak valamilyen tárgyon és várják, hogy az étel a szájukba essen. (A sült galambra várnak. Hi-hi-hi)
Ha úgy sikerül ebédelniük, hogy véletlenül a szájukba úszott egy ammónia vagy nitrit molekula, akkor szerencsésnek mondhatják magukat, boldogok lesznek és szaporodni fognak. Ha nem tudnak enni, akkor szomorúak lesznek és éhen fognak halni. Tehát különleges intézkedések nélkül hiába lesz az akváriumban elegendő ammónia, nitrit és oxigén ezek a baktériumok nem fognak tudni olyan mértékben elszaporodni, hogy a halak számára is megfelelően alacsony szinten tartsák a mérgező anyagok koncentrációját.
Ehhez szükség van arra, hogy megfelelően nagy közeget és élőhelyet alakítsunk ki számukra, ahol valóságos kolóniákká nőhetnek. Ahol folyamatos a víz, az oxigén, az ammónia és a nitritek jelenléte. Ezt nevezzük biológiai szűrőnek.
A baktériumok még a legegyszerűbb szivacsszűrőket is képesek gyarmatosítani, azonban a kis felület miatt nem képesek nagyobb kolóniává fejlődni és áldásos tevékenységüket kifejteni.
Egy hatékony és jó biológiai szűrő kellően nagy felületű szűrő-betététekkel, jól oxigenizált bemenő vízzel és megfelelő teljesítménnyel (liter víz/óra) kell rendelkezzen. Annak pontos méretezése egy adott akváriumhoz és a benne található élővilághoz bonyolult feladat. Maradjunk inkább abban, hogy egy akváriumot nem lehet túlszűrni, de rosszul igen.
Egy új akvárium létrehozásakor és beindításakor általában a szűrő is új, azaz még „steril”.
A jótékony baktériumokkal való telepek létrehozását elősegítik a különféle kereskedelmi forgalomban lévő oltóanyagok, amelyek általában a célnak megfelelően válogatott baktériumkultúrákat tartalmaznak. (Én egy rég működő szűrőből nyert baktériumokkal végzem el a beoltást)
Az oltófolyadékban nagy mennyiségben koncentrálódnak, azonban általában még kevesen vannak a hatékony vízszűréshez. Ezért a beoltott szűrőnek 3-4 hétre van szüksége ahhoz, hogy a baktériumtelepek – megfelelő táplálás mellett – kialakuljanak, és maximális kapacitással dolgozzanak. A korai szakaszban főleg az első második héten az ammónia szint akár drámaian is felmehet. Ezt a halak által megtermelt hulladékok, rothadó elhalt növényi részek, el nem fogyasztott haleledel, stb. okozzák. Ekkor még a szűrő nem képes kellő hatékonysággal az ammóniaszintet befolyásolni, hiszen azok a baktériumok, amelyek átalakítják az ammóniát nitritté még nem szaporodtak el kellő mértékben. Körülbelül egy-két hét szükséges nekik ahhoz, hogy ez a folyamat elkezdjen változni és az ammónia szint fokozatosan csökkenjen.
És itt jön a második varázslat. Az ammóniafaló baktériumok végterméke a nitrit, így aztán az ammónia szint csökkenni, viszont a nitrit szint emelkedni fog az akvárium vizében. (a nitritet sem szeretik a halaink)
Most érkezett el a másik barátunk, a nitrifikáló baktériumok aranykora. Kaja bőséggel, ezért ők boldogok és szaporodnak. Termelik a növények számára fontos nitrátokat. Eközben az ammónia szint lecsökken és az ammóniafaló baktériumok egy része éhen hal, és stabilizálódik arra a szintre, amit az ammónia újratermelődése lehetővé tesz számukra.
Második barátunk étvágya miatt elkezd csökkenni a nitrit szintünk is. Hurrá! Arányosan „beáll” a baktériumok száma. Növekszik viszont a nitrát szint, amit a nitrifikáló baktériumok termeltek.
Kb. újabb két hét múlva, a két baktérium populáció teljesen stabilizálódik. Számuk arányos lesz a szűrőbe bemenő víz ammónia mennyiségével, és igazodik a termelődő nitritmennyiséghez.
Egy érett és jól működő akváriumszűrő a viszonylag ártalmatlan nitrát szintet növeli, amelynek egy részét felszívják a növények (ez attól függ) és a másik részét heti 20-25%-os rendszeres vízcserével kell eltávolítani.
A biológiai szűrő teljesítménye idővel csökken, ami a szűrőbetét különféle törmelékkel való eltömődése miatt fordul elő. Azt időközönként tisztítani szükséges. Ezt nagyon körültekintően és óvatosan kell elvégezni abban a vízben, amely az akváriumból származik, hogy a már érett baktériumtenyészetünket ne tegyük tönkre.
Az a jó szűrő (mindegy, hogy házi barkács vagy gyári), amelynek van egy fő szűrőeleme, amely megakadályozza, hogy a baktériumtelep hordozók eltömődjenek. Ezt a részt szoktuk előszűrőknek nevezni. Ez az, amit időnként ki kell mosni, a baktérium kolóniákat tartalmazó részt akár hónapokig sem kell. Amit azokon látsz az nem kosz vagy „dzsuva” hanem a barátaid és a rabszolgáid. A baktériumhordozó tisztítását csak nagyon felületesen és úgy ímmel-ámmal kell elvégezni, hogy csak a víz szabad áramlását biztosítsuk, de a baktériumokat ne tegyük tönkre.
A már élő szűrőt túl sok ideig nem szabad kikapcsolni, mert amennyiben a víz áramlása leáll, úgy a jótékony segítőink elpusztulnak, és kezdhetjük újból az egész folyamatot.
Ha visszakanyarodunk az elején feltett kérdésünkhöz: Szükséges-e a szűrés?
A válasz az, hogy a legtöbb esetben, különösen a biológiai szűrésre, feltétlenül szükség van. Legyen ez az előfeltétele az új akvárium indításának.
(Egy nagy növényekkel sűrűn benőtt és néhány kis hallal betelepített akváriumban nem feltétlenül van rá szükség.)
Még egy dolgot szeretnék megjegyezni: a jól működő biológiai szűrő, nem jelent megoldást minden problémára, de az egyik legfontosabb. A halbetegségekre, a különféle vegyi mérgezésekre nem fog megoldást nyújtani.
A fentiekre való tekintettel én azt javaslom, hogy az első héten semmilyen halat, a másodikban néhány kisebb méretű és szívósabb halat, majd az egy-másfél hónapos érési idő után a nagyobb halakat is betelepítheted. A halak, a növények összeválogatásánál célszerű figyelembe venni az igények azonosságát.
Kevésbé elterjedt még, de hatékonyságát illetően kiemelkedőbb teljesítményt nyújthat egy az akvárium mellett vagy fölé kiépített aquapóniás szűrés. De ez már egy másik téma.
Fenti irományomban nem akartalak semmilyen száraz nehezen emészthető vízkémiával meg miegymással terhelni, ezért a fenti anyag csak amolyan belépőszint lehet, amit a magam módján és a teljesség igénye nélkül írtam meg számodra. Célom inkább az volt, hogy nagyvonalakban lásd a folyamatokat.
Tanácsom: Légy türelmes, mert a természet is az. Ott nincsenek határidők, nincsenek normák és ott semmi sem sietős.

üdvözlettel:
Mátéfi Gyula"
mmccannon profilkép
mmccannon válaszolt #11 4 éve 10 hónapja
A link beszúrása - tapasztalataim szerint - áthidalja a technikai problémát.
Mátéfi profilkép
Mátéfi válaszolt #12 4 éve 10 hónapja
Nem tudom...Lehet, hogy ide a topicba külön be kell szúrni a szöveget(?!)
saluosi profilkép
saluosi válaszolt #13 4 éve 10 hónapja
Nem tudom elolvasni Mátéfi hozzászólását,a cím után teljesen üres felület következik!Ez történt a Geophagusos bloggal is!Mi a ...van az oldallal?
Bejelentkezés
Legutóbbi fórumbejegyzések