24 november 2017

A "tubifex szedő"

Több
3 éve 11 hónapja - 3 éve 11 hónapja #21 Írta: csubi1980
csubi1980 válaszolt Válasz: A "tubifex szedő"
Köszönöm, végig olvastam Gábor a blogodon ezt a cikket fantasztikusra sikeredet, ilyen részletekig, vagy egyáltalán erről a témáról nem hiszem, hogy bárhol lehet olvasni.

Egy kérdés merült fel bennem, olvasom, hogy az úriember Józsi, tubizás mellett halazott is és, hogy gyakorlatilag a halait kizárólag (hébe-hóba lemezes kaja bedobás mellett) tubival nevelte fel. No, akkor hogy is van ez az etessük változatosan a halainkat dolog? Mert én mindenütt ezt olvasom, hogy minél változatosabb kaját egynek a halaink így lesznek egészségesek, ehhez képest itt egy nagyszerű cáfolat, hogy kizárólag egy fajta kajával is szép egészséges halakat lehet nevelgetni, és gondolom az úr nem 1-2 halat, hanem több ezer halat nevelt (64000 évente eladott hal anno), gondozott így.

Nekem meg otthon van 4 fajta fagyi, 3 fajta minőségi lemezes, meg 2 fajta tablettás minőségi kajám, néha párolt zöldség stb. és hébe-hóba ha sikerül szerzek valódi élő eleséget is :)
Utolsó szerkesztés: 3 éve 11 hónapja Írta: csubi1980.
Az alábbi felhasználók mondtak köszönetet: halőrxxl

Kérlek Bejelentkezés, csatlakozz a következő beszélgetéshez: vagy Fiók létrehozása.

Több
3 éve 11 hónapja #22 Írta: halivadek
halivadek válaszolt Válasz: A "tubifex szedő"
Nagyon köszönet ezért a blogért!

A videót még nem tudtam megnézni mert idebent nincs fölhallgatom, de otthon pótolom :)

Tavaj nyáron egy vízfolyásnál próbálkoztunk tubit szedni, ahol "állítólag előtte évben rengeteg volt", de nem jártunk sikerrel, láttunk egy keveset de nem sikerült egy etetésnyit sem összeszedni. Volt vörös szúnyog is, abból annyi jött össze hogy 1-2 etetésre elég volt Toist gurámiainak. A lényeg hogy több volt vele a vesződség mint a haszon. Igaz nem is néztük át alaposan a vízfolyást hogy hol lehet olyan rész ahol lassabban folyik.
Az alábbi felhasználók mondtak köszönetet: halőrxxl

Kérlek Bejelentkezés, csatlakozz a következő beszélgetéshez: vagy Fiók létrehozása.

Több
3 éve 11 hónapja #23 Írta: toist
toist válaszolt Válasz: A "tubifex szedő"
Egyszerűen nem találom a megfelelő szuperlatívuszokat!
Kiváló, első kézből származó információk, csodálatos képek, tökéletes riport! (helyenként nem bírtam ki és felnevettem, azt hiszem sejtik, hogy nem a munkán szórakoztam ilyen jól... :D)
Gábor, óriási köszönet mindkettőtöknek, hogy ezt a beszélgetést és cikket összehoztátok!

Nem is emelnék ki külön semmit, végig kell olvasni, olyan érdekes, hasznos és nagyszerű dolgok vannak leírva, amik nem lehetnének hitelesebbek máshonnan, mint egy valaha volt tubiszedő és egyben haltenyésztő szájából. Senkit ne riasszon el a blog mérete! :)

Hatalmas köszönetem!
Az alábbi felhasználók mondtak köszönetet: halőrxxl

Kérlek Bejelentkezés, csatlakozz a következő beszélgetéshez: vagy Fiók létrehozása.

Több
3 éve 11 hónapja #24 Írta: halőrxxl
halőrxxl létrehozta A "tubifex szedő"
Meglepődsz ugye kolléga?Azt gondolom nagyon ideje egy olyan blognak is, mely kicsit a múltba húz vissza minket-egy olyan írás mely a címéből eredeztethetően akár megtévesztő is lehet-előbb ezt tisztázzuk! Nos lehet akár egy materializálódott eszközre is gondolni ha ezt a "szedőt" emlegetjük ( a blogban lesz szerencsém megmutatni is! ) de itt elsősorban nem a szerszámról,hanem magáról az emberről lesz szó-arról aki megszedte nekünk a tubinkat,aki hosszú éveken át ebből élt,és aki-mint olvasni fogjátok a mai napig ennek hatása alatt áll....engem is magával ragadott! Egészen rendhagyó módon e blogom írása közben zenét hallgatok...Daniel Waples hang játéka/itt az eszköz neve a hang/ egészen lenyűgöz-ha meg szeretnéd tapasztalni ezt a fajta meditatív állapotot jó szívvel ajánlom hangulat csinálónak a fent nevezett fiatalember zenéjét-a YT-n megtalálod..... Egyfajta álom volt az mi velem megtörtént a nyáron-kín keservesen végül is regisztráltam a legismertebb közösségi portálon,és ellenérzéseimmel telve megtapasztalhattam a jó és rossz oldalait is ennek. A rosszat feledem- igyekszem- a jót viszont nem tudom csak a szerencsémnek köszönni... Ismertek-jól tudjátok hogy kisgyermek korom óta szenvedélyem minden ami a vízzel kapcsolatos-az élő eleségek örökös kutatása, tenyésztése is e körbe tartozik! Már mesélgettem néhányótoknak a valahai nagy kánaánról - mikor még a hozzám közel eső folyóban a Sajóban is megtalálható volt a Tubifex tubifex. Egykor ez "csinálta" a hobbit,a legfontosabb alapeleség volt minden halunk számára. Én mindent meg is tettem azért hogy megszerezzem nekik, hol üzletben vettem, hol magam szedtem anyukám tésztaszűrőjével- ám nem volt közel a Sajó biciklivel! Később édesapámat nyaggattam állandóan azzal hogy vigyen el autóval a tőlünk 50 kilométere lévő lelőhelyre... Volt hogy "rejtélyes embereket" is láttam a part egy távoli szegletében-agyonfáradtan, mocskosan álltak a víz szélén, és rakosgatták vödreiket. No..hát mit csinálnak ezek itt a fekete víz partján, miben ténykednek? Mondanom sem kell hogy nem túlzó az akkori vízre nézve a jelzőm- szó szerint olyan fekete és koszos volt az kérem, hogy tíz centiméternyire belemerített tenyerünkből már egy folt sem látszott! A Sajó a határon túlról is magával hozta a szlovák (akkor még csehszlovák! ) gyárak szennyét, a papírgyárak, bőripar hulladékát, és a kommunális szennyvizek nagy részét is bizony. A magyar oldalon is minden lakott település beleöntötte mocskát- különösképpen a nagyobb városok felől jövő kisebb vízfolyások, vagy egyenesen a szennyvíztelepek "segedelmével". Ózd, Putnok, Kazincbarcika, Miskolc-így vonult lefelé a sok szenny, míg végül belesimulhatott a Tisza szőke vizébe ez a mocsadékos és büdös meggyalázott folyó. Én imádtam mindig is a vizet, úszni magamtól tanultam meg, 9-10 évesen már a héti tóban merülgettem szüleim nagy kiabálása ellenére. Ők a parton voltak, így azt csináltam amit csak akartam-a víz az enyém volt! De ez a folyó számomra olyan rendkívül félelmetes és iszonytató is volt, hogy irtóztam még a gondolatától is hogy beleessek. Féltem tőle, nem tudtam milyen mély, sejtelmem sem volt semmiről sem. Honnan tudjam mi rejlik a fekete mélységben, hogy merészkedhetnék e vízbe? Erről szó sem lehetett-viszont volt egy erő mely iszonyatom leküzdésére ösztökélt! A víz szélén ugyanis a belátható mélységek felé húzódva vörös szőnyegként nyújtózkodott a tubifex szőnyeg...ezt meg halaim olyan hévvel fogyasztották, hogy nem tehettem mást! Nos- emlegettem a néhai találkozást "furcsa" emberekkel-egyszer meg is mertem kérdezni tőlük, hogy ők mit csinálnak éppen?" Tubifexet szedünk fiam...mi is, csak mi nagyobb mennyiségben mint te, mert mi visszük az üzletekbe. Na gyere, vegyél ki magadnak, még beleesel a Sajóba!" Ez volt hát az indíttatásom-a lökés, mely egész életemre meghatározta vonzódásomat a vízparti emberek iránt, a hobbi iránt, és a tubifexek irányában. Szóljon hát e blogom azokról az emberekről akik hajdanán maguk voltak a "tubifex szedők", akik révén elérhető közelségbe - az üzletekbe- kerülhetett ez a halak számára ínyenc csemege, maga a tubifex nevű kis féreg. Persze szóljon erről a blogom, de ki beszéljen benne? Én? Nem..én csak amatőrködtem - hogy ne mondjam bénáztam - ott a parton, számból hiteltelen lenne mindaz amit elmondanék. Első kézből kell információhoz jutnom, keresnem kell egy olyan embert aki ezt valaha csinálta!Eddig ez rendben is van- de hol keressem, kit zavarjak azzal a gondolatommal hogy erről beszélni kellene, ezt szeretném ha tudnák a mai halas hobbi tagjai is? Itt jön képbe a fent emlegetett közösségi oldal szerepe: alig pár hónappal a regisztrációm után rátaláltam egy úrra aki díszhalak tenyésztésével foglalkozott, sőt manapság is "csinálja" még egy kis kihagyás után. Megfelelő tiszteletet tanúsítva szóba is elegyedtünk- már ha az interaktív chat és skype beszélgetést lehet személyesnek nevezni. Ez volt az az időszak amikor ölembe hullott a rég vágyott szerencse: az úr valaha maga is egyike volt a tubifex gyűjtőknek! Sőt-mi az hogy! Igen komolyan csinálta hosszú ideig- hát ezt meg kell írnom! Mire megkezdődött a tanév már mi is többször beszéltünk a témáról, és felvetettem neki a témát: szeretném ha írhatnék az ő részvételével egy amolyan "riportot"...azonnal támogatott! Kitaláltuk, hogy én kérdezzek csak nyugodtan, ő megírja rá a válaszokat amint ideje engedi, én pedig megszerkeszthetem a cikket. Teltek a napok, beszéltünk is, de nem nagyon jött a válaszlevél- elkedvetlenedtem. Meg kellett értenem hogy neki is sok munkája van, hogy nem is mai gyerek már-és talán meg is gondolta magát időközben. Bár agyamban tökéletes tisztasággal felidézhettem a beszélgetéseinket, úgy döntöttem nem írok emlékezetből (sportszerűtlen lenne nélküle írni egy cikket az ő valahai életformájáról) így lezártam a témát magamban. Nem-nem éreztem csalódást: én pontosan ismerem /csak azt hiszem!/ a díszhaltenyésztők világát, tudom hogy erővel, szemtelenkedéssel sokra nem mennék, és a gyomrom sem bírná. Elkönyveltem hát magamban: ebből nem blog lesz, hanem emlék-mégiscsak sikerült beszélgetnem egy valahai nagy "szedővel", ez is komoly nekem! A minap éppen panaszkodtam neki, hogy nem sikerült vennem tubit a boltban- sőt nem is kecsegtetnek már reménnyel sem- ő is jelezte hogy neki sem sikerült. Szó-szót követett, és egyszer csak előhozta a témát...a blogot! Én itt pironkodtam a monitor előtt: hogy lehettem ekkora buta, hogy ilyen témát hozok fel neki, mármint a tubi beszerzést? Ejj...nem lett volna szabad, mert íme most itt mondja nekem a privát ablakban hogy miért nem írt még választ. Szégyellem magam ( ezt azonnal el is mondtam neki) és tudom hogy soha nem fogja elhinni, de szavamra mondom nem akartam már ezt a témát érinteni..főleg nem úgy hogy még az életben nem volt szerencsém kezet rázni élőben vele. Igazság szerint rettenet könnyű haverkodni a neten-de borzalmasan nehéz a másik féllel megismertetni magunkat, emberi valónkat. A kolléga azonban már nem tágított: akar róla beszélni! Én mondtam neki hogy de hiszen már beszéltünk erről, igazán nem akarom zavarni, emlékszem! Nem, nem arról van szó- ő szeretné ha készülne ilyen írás, ő már előkutatta a régi feljegyzésekkel teli füzetkéit is, több száz képet átbogarászott...csináljuk meg! E pillanatban értettem meg hogy miről van szó, és hogy milyen jól is tettem hogy nem presszionáltam a dolgot neki : ennek az embernek az életéről, a valahai pénzkeresetéről, sőt a nagyon mélyen gyökerező szenvedélyes szeretetéről van szó- nemcsak arról hogy begyűjtötte a tubit meg eladta! Megértettem hogy kemény élete van mostanság is (ismerem a napirendjét) tudom hogy talán erő sem annyi van már mint hajdanán- de szívesen mesél, nagyon szívesen mondja el a dolgokat! Ezért gondoltam azt, hogy hát beszélgessünk csak, de nagyon szeretném szó szerint őt idézni! Mindketten "rápattantunk" a témára- a mai technika már csodákra képes! Le is töltöttünk egy olyan kis programot mely a Skype beszélgetést rögzíti- de közös megdöbbenésünkre éppen ez év decemberétől a skype már nem támogatja ezt a felhasználást! :( Húú....de belevágtunk, és sikerült- több órányit beszélgettünk csapongva a témák között, és jókat nevettünk egymás hanggal is alátámasztott ügyetlenkedésén. Ő idősebb már-de a technikát jobban érti mint én- én pedig hálával adózom a nyugalmának, és töretlen kitartásának! Itt van hát a hanganyag- sőt az ő megkezdett valahai válaszlevele is, számomra pedig maradt a megtisztelő feladat hogy cikké/riporttá/ gyúrjam össze mindezt! Olvassátok hát szeretettel így a téli nagy csendben Nagy József tubifex szedő visszaemlékezéseit-közel húsz éves távlatból. - Józsikám, hogy is volt, hogy kezdődött ez a dolog, hogy lettél érintett a témában? Sorozatos véletlenek folytán. Előzménye természetesen, hogy akvarista lettem, amit meg kell írni "Hogyan lettem akvarista" címmel. Ahogyan a díszhal szenvedélyemet, úgy a tubifexes karrieremet is az unokabátyámnak köszönhetem. Ő is teljesen véletlenül csöppent ebbe az iparágba. Gyerekkorunkban természetesen mi is gyűjtöttünk leves szűrővel a perecesi Pecében nyáron pár deci tubifexet, sőt láttuk Bódis Gyulát, a tenyésztőt a Szinvában tubifexet mosni, de ki gondolta volna, hogy ezt iparszerűen is lehet. Szóval Fortuna először az unokabátyámat környékezte meg. A miskolci KIPSZER telephelyén dolgozott mint lakatos, amikor 1977-ben egy szép napon megjelent a telepvezető (Kovács .) sógora, embereket kért a rokontól, merthogy a Szászhalombattai Temperáltvízű Halgazdaságba lehetne vinni másfél mázsa tubifexet. Jenő bátyám rögtön jelentkezett és még aznap eldöntötte, hogy ő bizony erre a pályára lép. Szervezett magának az utcából egy társat akinek volt egy rozzant Wartburgja. Kellett szerezni üzleteket ahová szállítanak és megkezdte 1994-ig tartó ádáz háborúját a tubifex és az egészsége ellen ami a halálba vezetett. 1978-ban én is elkezdtem "komolyabban" halazni, anyám konyhájába bezsúfoltam 6 akváriumot dexion polcokon. Természetesen a bátyám adta hozzá a tubifexet, merthogy a Perecesen bérelt udvaron 20-30 liter mindig volt tejes ládákba pakolva, folyóvíz alá téve. 1980-ban meg kellett állni a halazással, mert jött a nem várt katonaság de '81-től újult erővel kezdtem a haltenyésztésbe. Továbbra is ingyen kaptam a tubifexet, csakhogy egyre gyakrabban feledkezett meg a túlhajszolt bátyám Perecesről a Lányi Ernő utcai lakásukba elvinni a halkaját, ahol átvehettem tőle. '83-ban sok nagyétkű halat sikerült letenyészteni és egyszer csak azzal szembesültem, hogy nekem kell a tubifex kérdést megoldani, mert a bátyám rendszeresen (vagy módszeresen (?)) megfeledkezik a nekem ígért adagról. Nem lehet ez olyan nagy dolog ha ő meg tudja csinálni, gondoltam és a tettek mezejére léptem. A planktonháló helyére szúnyoghálóból készült zsákot tettünk a keretre és egy fedeles vederrel és gumicsizmával felszerelkezve felszálltunk az 1-es villamosra a nejemmel. A Tiszai pályaudvaron átszálltunk a 8-as buszra és irány a Sajó legközelebbi pontja. Kicsit ismerős volt a környék, mert a nejemék iskolájának a gyakorlati telephelye az akkori Vízügy udvarán volt, közvetlenül a Sajó gát lábánál. Átvágtunk a bozóton, bedobtam párszor a kezdetleges hálóm és csodák csodája jött a tubifex. Nehéz volt mosni, mert nem tudtam a rövid csizmával beállni a vízbe de csak-csak szedtem egy tízliteres vederre való anyagot, amiről otthon derült ki, hogy 2 liter tiszta tubi van benne. Hatalmas siker volt és óriási mázli, mert később kiderült hogy se előtte, se utána százméterekre nincs megfelelő hely ahol lerakhatta volna a folyó az iszapot. Pont belenyúltam abba a 20 méterbe ahol volt. Az 1984-es év már saját autóval ( MHSZ-es Skoda 105-ös) és egy bolttal indult. Az autónak örökké hálás leszek, a legmostohább, legkátyúsabb terepen sem hagyott cserben, 10 évig szolgálta a szedés és szállítás nyűgét. Egyik bolt hozta a másikat, s azon kaptam magam hogy nyakig benne vagyok a tubi-versenyben, amit Miskolcon hatan-heten vívtunk. (Említsük meg a neveket: Tóth Jenő, Zselinszky Ágoston, Lászka János, Nagy József, Szombati István, Ignácz László, Komor Sándor) Én Mezőkövesd-Eger- Heves- Gyöngyös útvonalon szállítottam a Sajó aranyát, valamint Kazincbarcika 1 boltját tudtam megcsípni. Miskolcot, Barcikát, Ózdot az unokabátyám tartotta erősen. /A fenti választ a kolléga levélben juttatta el hozzám, most pedig következik az a rész amit élőszóból én másolok ide nektek-igazából nem a teljes beszélgetésünk, mert akkor szerintem többen "szívgörcsöt kapnátok" a nevetéstől! :D Emberek,hogy nekem milyen tájszólásom van, és hogy mit össze tudok bénázni a hangrögzítés meg a mentett fájlok helyének megkeresése közben! Na, lényeg a lényeg: most kimegyek a hátsó teraszra, és kiröhögöm magam: jah, természetesen a tubis téma maradéktalanul, és sértetlenül meg is van! József baritonja a fülemben cseng- isteni így blogot írni!/ .... Kérlek folytasd a bőséges szöveg olvasását,a képek élvezetét itt: http://halorxxl.blogspot.hu/2013/12/a-tubifex-szedo.html
Az alábbi felhasználók mondtak köszönetet: branco, Pana28, csubi1980

Kérlek Bejelentkezés, csatlakozz a következő beszélgetéshez: vagy Fiók létrehozása.

Moderátorok: Koka
Oldalmegjelenítési idő: 0.343 másodperc
Bejelentkezés
Legutóbbi fórumbejegyzések
    • Az akvárium szûrése
    • A lebegtetett vagy bugyogtatott homokszűrésről szintén érdekelne a tapasztalatok! Méretezésekkel, kialakításokkal ,hatékonysággal...
    • 4 napja 9 órája
    • AM Nyomtatott kiadás
    • Bocs, a múltkor elfeleljtettem rákérdezni, de most beszéltem Pasával, hetekkel ezelőtt feladta a megadott ózdi címre... Lehet, hogy már ott...
    • 4 hete 1 napja