Kávézó

szotyikaakva.blogspot.hu/2013/06/blog-post.html
itt azért nagyobb a kép

Kérnék egy kis szakmai tanácsot hogy ezt a rendszer kivitelezhető e és elbirja e látni a feladatát.

A Rio Napo, ismerős a neve?

Valahol egy brazil kisvárosban egy díszállatos bazár. Megragadó a hangulata, a békés attitűd, a kis misztériumokkal teli üzletecskék. De jó volna nálunk is valami hasonló. Ez amolyan klubéletnek is megfelelő hely lehetne:


















Olyan jó hangulata van...nem?

Szia!
Igen,én is olvastam a cikket,mely szerint a GMO-s csökkenő eladása,és a fogyasztók ellenérzése miatt kivonul a régióból.Azért ha figyelted vannak országok ahol továbbra is forgalmazva/vetve lesz az efféle vetőmag.Nem biztos hogy ugyanazon cikket olvastuk-de még az is lehet hogy én a te egyik "ajándéklinkedről" informálódtam:
nol.hu/tud-tech/a_gmo-k_elhagyjak_europat
/Igen...utánanéztem,ezt is köszi!/
Valahogy olyan hangulata van a cikk hozzászólásainak mintha enyhén lesajnálnák azokat az országokat ahonnan most kivonulnak-de menjenek isten hírével!
A haltápokkal kapcsolatosan is osztom véleményedet-márka említése nélkül,csak az összetevőket elemezgetve lenne jó beszélnünk róla egy nyílt fórumon.Bár a további nyitottságra vonatkozó gondolataid is igen-igen helytállóak,a honlap kellemetlenségeinek megelőzése érdekében hagyjuk a márkákat szvsz!

Vendégek elől rejtve. Jelentkezz be vagy regisztrálj a tartalom teljes megtekintéséhez.

T.:Gábor

Ha nem tévedek, akkor megvan valahol, a haltápok nem titkos összetevőinek gyűjteménye. Meg kell keresnem, és aztán beszélhetünk róla. Természetesen előtte szükségesnek tartom megvizsgálni, hogy lehet-e ezeket adott márkához kötve úgy kitárgyalni, hogy annak ne legyenek jogi következményei. Így elsőre úgy gondolom, hogy az ami nyilvános adat egy termékkel kapcsolatban, arról lehet véleményt mondani, amennyiben annak nincs kifejezetten negatív hangulatkeltése. Márka és termékmegnevezés nélkül, csupán az összetevők alapján pedig, bármit megbeszélhetünk, hisz azzal nem támadunk konkrétan senkit, senkinek nem okozunk "gazdasági" hátrányt. Zárójelben mondom, hogy én jobb szeretem mindenben a nyilvánosságot és mindig ellene voltam az olyan megnyilatkozásoknak, hogy sérti a "gyártó érdekeit". A felhasználó és fogyasztó igenis mondjon szabadon véleményt. Ha ezt megtiltják neki, akkor bizony ez lesz az eredmény, megetetik velünk és a halainkkal még a kulát is.

Van viszont egy jó hírem is: úgy tűnik, hogy a Monsanto meghátrálni kényszerül Európában.

www.ir-d.dk/gmo-lose-europe-victory-for-...ental-organisations/

Egyértelmű!
Más,már vízközeli gondolataimat e téren majd egy év vége felé megjelenő-reménybeli-cikkemben olvashatod te is a magazinban.Előző írásom vége felé jeleztem hogy immár halszagú lesz a kezünk-nyáron,illetve az ősz eljövetelével a képanyag gyűjtésével fogok foglalkozni időm egy részében.
Sajnos a rossz tapasztalatom az,hogy még régi pecások sem ismerik azokat a fajokat mikkel találkozhatnak egy vadvíz meghorgászása során..ugyanakkor szeretném elmondani gondolataimat azon kedves akvarista társainknak akik valóban hideg vízben élő fajokkal foglalkoznak.
Egy más témában viszont én szeretném kifejezni neked elismerésem:a napokban rengeteg segítséget jelentett a Skype-on általad átküldött "linkfelhő".Szerintem többeket is érdekelne itt a kávézóban a tesztekkel foglalkozó,illetve a füstöléssel/házi disznótoros dolgokkal foglalkozó aranyat érő olvasnivalók nagy része.Sokan vagyunk itt vidékiek akik számára ezek nem számítanak újdonságnak,de hadd tudják meg a nagyvárosi kollégák is hogy mitől kolbász a kolbász.Nekem egy kicsikét-sőt nagyon!-vegyes érzelmeim származnak az ominózus 40gr húsból készített 100gr húskészítmény....hátrahőköltem mikor a riportban szóbakerült a bambuszrost mint felhasznált anyag.Az emulgeáló szerekről már csak egy odadobott megérzésem származna ennek fényében:mi a fenének ez a sok adalék a kajánkba-netán a kell ez nekünk?
A párommal is megnéztük együtt a videót..elszörnyülködött,de kettőnk közül ő a józanabb:"Apa,és ha csak ezt tudjuk megvenni,akkor mit tegyünk?"Meglátásom:a kereskedelem kiszolgálja a vevőket..ha az olcsó kell akkor azt adja el nekünk.Mivel étkezéskor a mennyiség is számít kénytelen az én családom is ilyen étkeket fogyasztani..mi hát a megoldás?Szerintem manapság az ország megszámlálhatatlan családja jár hasonló cipőben mint mi...valószínű hogy érdemi megoldást nem tudunk.Esszük a fekáliát is ha jó illatú,meg ha arra van cash....ez az igazság,és elszomorít.
Viszont halaim etetésekor is felfigyeltem ám egy összetevőre a száraz eleségeknél:szója protein.Ez kiábrándító..már nekik is ezt adjuk?
Rendkívül érdekelne egy olyan témájú linkgyűjtemény amit felhasználva tudnánk erről beszélgetni.
Mit tartalmaznak halaink eleségei,és azok mi célból kerültek bele..kellenek ezek nekik,megennék jószántukból?
Vajon mit tartalmazhat egy alsó kategóriás haltáp,vagy milyen összetevőkkel bír egy professzionális tenyésztői táp..jó lenne idővel ezekről is beszélgetni.Kiindulási alapként nagyszerű lenne a magazinban megjelent halak etetésével foglalkozó cikkek tanulmányozása-Dr.Bódis Márk írásainak "agyi feldolgozása" nálam mostanában van folyamatban.Milyen kár hogy neki nincs ennyi ideje...aranyat érnének a profi postjai!Köszönet a magazinnak,és persze a szerzőnek azért hogy ezek a cikkek megjelenhettek írásban is.
T.:Gábor

Szép munka!

A védettekre fokozottan ér figyelni, azonban a nem védettekre is, hogy ne kerüljenek védett státuszba miattunk.

Hoppá-elmentem egy gyomorszorító "jelentés" mellet,amit még a múlt héten szerettem volna az itteni közösséggel megosztani.
Mint ti is tapasztaljátok a hobbink érdeklődést von maga után embertársaink körében...minden érdekesebb természettel kapcsolatos kérdésben bizalommal fordulnak hozzánk,és állataikról is előszeretettel kérdezik véleményünket.Ez érdekes,de nem csodálnivaló dolog...ha tetszik ha nem kissé különcnek tartanak minket a kívülállók,de nagyon jó értelemben.Munkahelyemen bizony afféle nagypofájúként ismernek,és joggal.Keményen dolgozunk,és a lehető legtöbbet is...céltudatosnak kell hát lennünk.
Éppen ezért figyeltek fel rá a társaim hogy milyen változáson megyek át a pillanat törtrésze alatt egy napon.Kolleginánk panelban lakik,és elmondása szerint a postaládák közös dobozára feltéve talált egy edénykét...egyszerű savanyúságos dobozka volt ez,vízzel feltöltve-úgy gondolta ezt nekem látnom kell,és eldöntenem mit tartalmaz.Merthogy nem halak voltak benne..de nem ám!
Kezembe került hát a kis edényke-abban a pillanatban tudtam hogy a rám rótt felelősség hirtelen sokkal nagyobb lett mint a sima munkahelyi "tonnaröptetés"/darus vagyok/.A benne éppen hogy létező lények a vízből fejüket kidugva igyekeztek nyugalomhoz/levegőhöz jutni....kígyók voltak!Eredetileg négyen voltak,de egy társuk nem bírta a ki tudja mióta tartó küzdelmet,és sajnos feladta....kis teste élettelenül immár csak támasztékul szolgált a többieknek.
A vizet kollégámmal leöntettem róluk-dolgoznom kellett ezerrel-és bevitte őket a talán melegebb öltözőbe.Hazahoztam őket...megmelegedve már alkalmasnak ítéltem őket a visszatelepítésre.
Tudom hogy várjátok már vajon mit hoztam haza...én csak ékszernek tekintettem őket,melyekkel a természet ékíti saját valóját.Rettentően undorodom a kígyóktól...de őket felszárítottam,megmelengettem kicsit itt a gépem melletti kis polcon.Tudtam én hogy miféle állattal állok szemben,hiszen a vizes élőhelyek nem ismeretlenek előttem.Viszont tudni akartam milyen környezetbe,mennyire messzire kell szállítanom őket ahhoz,hogy hárman túléljék a felelőtlen begyűjtő oktalanságát.A net segítségével szerencsére a közelben is találtam nekik megfelelő leendő életteret-ezért mielőbb és nagyon körültekintően szabadon engedtem a három védett kígyót.Siklók voltak csak...de milyenek,milyen fantasztikusan szépek?Miért kell ezeket a természetből összeszedni,miért kell hazavinni?De a legjobban az fájt ahogy kidobták őket....ha a kolleginám nem veszi észre őket,ha nem hozza el nekem őket...ha...itt folytathatnánk.
Csodáljátok meg a tenyeremből a szabadba igyekvő hihetetlen szép fiatal kis kockás siklókat amint kisiklanak ujjaim között a fűbe...éljenek boldogan!Íme:
picasaweb.google.com/1164331627499443780...#5881793461738340258
És méltatlan börtönükben várva....
picasaweb.google.com/1164331627499443780...#5881793917082950050
A gondolataim további taglalása felesleges..ismertek,tudjátok hogy miként érzek hasonló helyzetekben.A kis siklóknak kívánok szívből jövő legjobbakat-ha pár év múlva találkoznék közel méteresen veletek bizony kiteljesedne örömem.Szaporodjatok..errefelé még sosem láttam fajotokat-de esküszöm szépek vagytok,és odavalók ahová immár ismét tartoztok: a természet egy víz közeli élőhelyére.
T.:Gábor
Ui.:bármiféle állattal/növénnyel találkoztok a természetben bizonyosodjatok meg annak védelmi státuszáról.Becsüljük meg a természetet legalább mi...

Átok,de egyben nagyon jó a biológiai óra...mikor aludhatnék,akkor is igen korán talpra kényszerít.Ma is szokásomhoz híven 4.00-kor már "kukorékoltam",persze csak magamban a kávét szürcsölgetve-nehogy a család pihenését megzavarjam...
Csodálatos az ébredező természet-az első fénysugarakra már mocorognak pipijeink a külső kertben,sőt a kakas már adja is az ébresztőt.Mindig szerettem hallgatni a falusi udvarok hangjait...a hajnali ébredés neszezését,az állatok jelzéseit:mi már mennénk,gazdi az ólajtókat tessék kitárni!Így volt ez akkor is amikor még sokkal több jószágot tartott a falusi emberek többsége...ám akkoriban még tehenek bőgésétől,malacok sivalkodásától,és számtalan szárnyas hangoskodásától volt reggel a reggel!Az igazi reggel..nem a 7-8 órakor előjövő "mindenki ébredése",hanem az állatokat gondozó emberek reggel.Ahogy idősödöm egyre kevesebb alvással is beérem-persze ebéd után késztetést érzek legalább hétvégeken némi szunyókálásra...
Kiengedtem hát a múltidéző szárnyas csapatunkat a hajnali ködbe...szinte kiömlenek az ólajtón,és abban a pillanatban már táplálkoznak is:ki egy óvatlan gilisztát húzgál ki a földből,ki az eléjük szórt magokat csipegeti...a kakas az más tészta!Neki előbb szemre kell vételezni az udvart hogy minden rendben van-e,hogy a tyúkok megvannak-e?Ez pár másodperc..aztán jön az én jutalmam:hatalmas levegőt vesz ez a délceg állat,és fejét magasra emelve adja tudtára a környéknek hogy itt ő az úr...akkorát,és olyan hangosat kukorékol,hogy közelről hallgatva az ember azt hihetné most megremeg a föld is.A bőröm mindenesetre beleborsódzik-imádom!Az utolsó cseppnyi levegőig nyomja...belegörbül ahogy préseli ki a levegőt!:)Aztán persze már ő is lehajol a magokért,de közben azért a pipiket is szemmel tartja,meg a "légteret":amint megérkeznek a legelső verebek/gerlék,ő már kergeti is őket el az etetésről...várjatok,előbb mi eszünk!Ha netán nagyobb madár kerül a közelbe rögvest riaszt:mélyről jövő "krúú"-val figyelmezteti a többi kosztost hogy figyelni,netán menekülni szükséges.Azt hiszem nekimenne ő a héjának is...de idén figyeltem föl rá,hogy nem kerengenek már a Pap-hegy fölött ezek a ragadozók.
Holnap lesz a nagy nap:még bőséggel falusi létemre is izgalommal várom a kotlósunk eredményét..letelik a 21 nap,és kiderül milyen tojásokat tojnak pipijeink,hogy működik nálunk a kakas/tyúk reprodukció?A többi pipit különzárva kiengedem hát a kotlóst is...hadd rázza meg tagjait,és végezze el dolgát.Ez nem akaródzik kijönni-megrázom hát a kukoricás dobozkát előtte.Meg se moccan,csak tollait borzolva fújja magát fel...de közben előbb egy,majd legalább öt kis pihés fejecske kíváncsiskodik ki a melegítő tollak közül.Uramisten...kelnek a kis pipijeink!!Alig várom hogy benn a házban családom is "éledezzen"..ez lesz a napi főhír ma reggel! A kotlós még teljes gőzzel kucorodik a tojások fölé-hátha lesz még több kis pipikénk,úgy szeretném!Megfogadom sokadszor hogy immár mindig lesznek tyúkjaink-velük teljes a reggelem,és tojásukat hatalmas élvezettel fogyasztja családom apraja-nagyja.Visszahajtom hát a kotlós ól ajtaját...az ő gondozásához jobban ért a párom,és a gyerekek is minden alkalommal követik ténykedését.
Ülve a ködbeburkolózó kert határán egyszer csak hangos verébzsivaj vonja magára figyelmem...tudjátok-e vajon hogy milyen kemény alkalmi ragadozó a mátyás madár?Ok..felétek nyilván más a neve,de édes nagyapám emlékét őrizve én csak így említem a szajkót.Most is levert egy kisebb verebet a fűbe,és minden hiába..már viszi is a körtefára.A tollak hullanak,érdeklődő közelítésemre pedig elsuhan vele egy távolabbi fára-a veréb már halott.
Hmm..hát így indult a ma reggel errefelé.Mint oly sok hétvégém,ez is a halakról fog szólni..hasonló jó ébredést,és tartalmas időtöltést kívánok nektek!
T.:Gábor

Hopp...akkor totál storno részemről-ezt abszolút nem tudtam,elnézést!
T.:Gábor

Gábor, ha jól emlékszem azok a veszélyeztetett Godaidae fajok amiket szívesen tartanál megőrzés céljából. Van egy nemzetközi project, melynek keretében lehetséges ezt csinálni, de nem elegendő kijelenteni, hogy akarod. Igen komoly követelményeknek kell eleget tegyél, hogy kaphass azokból a halfajokból erre a célra. Nem véletlenül. Minden egyes példány többet ér mint az arany. Még azt is előírják, hogy milyen biotóp akváriumot kell berendezned számukra és kizárólag olyan körülmények között lehet őket tartani. Valamely francia nyelvű oldalon, ahol ezzel foglalkoznak olvastam. De Sáska erről többet tudna mesélni, hiszen ő több helyen meg van jelölve, mint magyar résztvevője a projectnek.

Rendes tőletek hogy végigolvastatok...ha könyvet írni nem is szándékozom,de melegen ajánlom a régebbi horgásztörténeteket tartalmazó könyveket.Mikor anno kisiskolás voltam,én bizony a kollégiumban is olvastam ezeket-különös varázsa volt a derengő éjszakai vészfényben lapozgatni ezeket.Rengeteg írót olvastam...de Szász Imre Halakról és vadakról c.könyve a mai napig megragadja a fantáziám.Bár írásai javát a Szigetközben élhetjük át kitűnő leírásai alapján,ez a víz pedig örökké elérhetetlen immár...
Dr.Hunyadi Attila stílusát is rendkívül szeretem...az úrral együtt horgásztam szinte az igen plasztikus és képszerű leírásai nyomán.A Repity-gurgyóban harcsát reméltünk,a Béda-foknál süllőre tapogattunk-persze csak olvasóként élvezhettem társaságát...
Számos magyar horgászíró könyvét említhetném....egyszer a téli szürkeség elől tessenek bemenni egy meleg és csöndes könyvtárba.Semmi nem pótolhatja a könyvek illatát,semmi sem múlhatja felül az olvasás közbeni fantáziavilágunkat-ajánlom!
Ez a mamut-téma már felső tagozatos ált.iskolás koromban is kerengett...de akkoriban még nem tudtam bővebbet hozzáfűzni.Mai fejjel azt gondolom nem a kihalt állatfajokat kellene feltámasztani,hanem a még meglévőket nagyobb becsben tartani!A mai ember érzéketlen minden iránt ami neki nem hoz közvetlen hasznot/előnyt....de ezt a vonalat értelmetlen folytatnom.Azért kíváncsi lennék hogy Ötzivel kapcsolatosan milyen gondolataink lennének hasonló vonatkozásban-és halovány suttogással kérdezném:a kegyelet ugye az állatoknak is jár,a másvilági nyugalmuk ugyanolyan fontos mint a miénk?Lehet nagyon idealisztikus elképzeléseim vannak-de naiv nem vagyok..
Végezetül felvetettél egy olyan gondolatot,melyben érintettnek érzem magam...a kihalófélben lévő halakból begyűjteni élőhelyükön már nem csak törvénybe ütköző,de etikailag is elítélendő.Ami van még akváriumainkban azt szaporítani kellene,és visszavarázsolni valamikori szépségüket.Nálatok elevenszülősöknél már körbe is jártam a dolgot a rovatban-most reakciókra várok türelemmel.
T.:Gábor

Állítólag egy kitűnő állapotban fennmaradt mamut tetemet találtak Oroszországban. A hírek szerint a fagyott állapot olyan jól konzerválta a tetemet, hogy DNS nyerhető ki belőle, mely alapja lehetne a kihalt állat felélesztésének.

Ti hogy látjátok ezt a kérdést? Szabad-e kihalt állatot géntechnológiával feltámasztani az embernek? Sajnos vagy szerencsére az általunk akváriumban tartható esetleg már kihalt halfajok vonatkozásában ez a veszély nem fenyeget, ugyanis a trópusi környezetben az anyag körforgása olyan gyors, hogy ott órákon belül minden elpusztult szervezet beépül egy másik még élő szervezetbe. Továbbá hiányoznak a konzerváláshoz szükséges természeti adottságok is. De. Vannak olyan fajok (pl. Godeidae), melyek a szemünk előtt halnak ki de emberi közreműködéssel maradnak fenn konzervált példányok, szövetek, melyekből esetleg fel lehetne támasztani őket. Ezt etikusnak esetleg elfogadhatónak tartanátok-e?

index.hu/tudomany/2013/05/29/mamutot_talaltak_sziberiaban/

Ez igen! Nagyon olvasmányos kis történet. Írhatnál egy könyvet ehhez hasonló kis történetecskékkel

Hát valami ilyesmi a horgászás! Jó volt olvasni...és kár, nagyon nagy kár, hogy azt a hasast nem láthattam. Az minden pénzt megért volna.

De nagyon jól mondod!
Nyilván emellett toleránsak vagyunk azokkal a horgásztársainkkal is,akik azt a fajta pecát szeretik....én ezt tudom.Nem szeretnénk mi pálcát törni senki hobbija felett,egész egyszerűen azok akik hozzánk hasonlóan gondolkodnak azok azt a pecát szeretik ami a régmúltban volt-de vannak arra utaló jelek hogy akik megérzik ennek az ízét..szóval látok esélyt még.
Alig két hete meghívást kaptam egy nagyon jó barátomtól:menjünk el Maconkára pecázni!Ezúton is elnézést kérek,mert hazudtam:kimentettem magam az elfoglaltságommal,pedig az igazi ok nem az volt.Aztán egy más barát hívott hogy Harsányba...vagy Palotásra,esetleg bárhová ahol esély lehet egy húsz kiló feletti pontyra.Aranyosak vagytok srácok....de én nem horgászom tógazdasági pontyra.A tiszai/dunai vadpontyok az már más kérdés..de senki nem akar szúnyoghaddal viaskodva a sárban dagonyázva bemászni velem az ártérre....senkinek nincs kedve halálos csendben lesni a spicc rezdülését.Na hát horgásszatok csak kedvetekre...mobil internet legyen a parton,TV elkerülhetetlen,a telefonon pedig forródrót a barátokhoz,azonnali eseménymegosztás minden halnál.
Én kimegyek a partra olyan korán,hogy még a fű sem nedves..az majd csak kora hajnalban lesz,de akkorra én már olyannyira belemerültem a parton való létbe,hogy észre sem veszem ha megfázok a csuromvizes cipőmben.Én már akkor adtam enni a pecahelyemen ólálkodó gémnek,mire a napkorongot meglátom én már kielégültem a sok csodával/látnivalóval.Már indulnék haza..a folyó halai is pihenni térnek a nagy fényzuhatag elől....de ni:most jön az első horgász befelé az úton!a legkézenfekvőbb helyet választja,ahol az autóból szinte be lehet dobni.Sörösdoboz szisszen...a hangfalakból egydalos sztárocska ordítja világgá az ő gondolatait...horgászat lesz itt kérem!Etetőanyag minimum 5 kiló begyúrva,gigantikus csobbanásokkal bevágva a sodorvonalba-ezt így kell csinálni?Fenekezők elővétele,természetesen mindkettő/csak kettő,mert ismer../a maximális horogszámmal,és orbitális önetetőkkel..kukorica fel,és zuuuuu.......A 35-ös fonott elszaggatása/mert a másik parton a fűz az tart ám!/szitkozódás,még sör,még zene..és még csúnyább szavak! Rohanva pakolok immár,szeretném azelőtt ellenőrizni míg ember...
Minden ok-én megállok még az ő horgászhelyétől kissé távolabb.Szétnyitom a hatalmasra nőtt füvet közvetlenül a partszélen,halálos lassúsággal persze...polárszemüvegem lencséjén át látom hogy az öreg már befeküdt a helyére-csak legyező farka jelzi hogy még keresi a helyét a félig bedőlt fa gyökerei között.Neki párja már nincs..valóban öreg már,nem vesz részt a nemek harcában.Evett az este-hallottam ám!-de még a helye elé csusszantok pár megroppantott gerincű piszét/sneci/.Sosem bíztam benne hogy megeszi...de kíváncsiságom mégis győzedelmeskedett párszor.Megérzi...farkával besöpri őket a rejtekbe,ahová én nem láthatok be-de azt hiszem elfogadja tőlem.Harcsa ő kérem...nem is akármilyen.De minden ilyen látogatásomkor nagyon be kell tartanom a szabályokat:legalább két hétig nem zavarhatom aztán a helyet,mert ha letaposom a füvet akkor észreveszik...megzavarják.Megtéptél már egyszer harcsa bácsi-én pedig többet nem horgászom rád!Véletlenül fedeztem fel rejtekhelyedet,mert az éjszakai horgászatomra szinte világító zöld damillal szerelkeztem hogy jobban lássam a petróleumlámpám fényében.Harcsáztam én kérem...de ki gondolta hogy ebben a kis vízben ilyen őserő lakozik?Megtépett lazán....legalább 50 méter zsinórommal együtt hagyott faképnél.Hajnalban hazafelé mintha egy hosszú hínárszálat láttam volna az egyik víz alatti ágon-de hoppá,hát ilyen hínár nincs is,főleg ilyen hosszú!A zsinórom volt...a víz alatt belegabalyodott egy áradáskor alámerült fa hosszú ágába,és most is ráncibálta valaki!
Nem-nem a horgászösztön,vagy a zsákmányszerzés volt már a célom....tudtam hogy a bivalyerős zsinór ezzel a hajlékony víz alatti ággal előbb utóbb halálos veszedelmet jelent az éjszakai vendégemre,aki engem legyőzött.Azért hideg volt még akkoriban is a Sajó tavasztájt....de a ruhámat nem akartam összesarazni,így csak ahogy megszülettem úgy veselkedtem neki a zavarbaejtően nagy kalandnak.Errefelé nem jár senki-reméltem!-így minimum tízezer libabőrrel a bőrömön alámerültem.A damil visszarúgott!Letörtem az ágat nagy nehezen a víz alatti elakadt fáról,és mint afféle Hany Istók kiemelkedtem a fagyasztó vízből..és megint ugrottam egy hasast,de már nem önszántamból.Csúszósak ezek a kavicsok...meg valami akkorákat rántott az alkalmi pecabotomon,hogy a dermesztő hideg vizet nem is éreztem.Lábaltam a hol lábszárig,hol mellig érő drága Sajó vizét-közben a "pecabot"kiálló ágtöredékeire tekergettem a zsinórt.A másik partig követtem..én mindig azt hittem ott sekély a víz,de mint észrevettem olyan göbbenők vannak,hogy az autóval simán beleállhatnék...Egy gyökérhalmaz alá vezetett be a zsinór,de furcsán megtörve.Bátran közelítettem,ám visszahőköltem félelmemben.....egy farokúszó csapódott a combomnak a víz alatt,és a mozdulatól felcsapódott,majd megállt a hasam táján.Lenéztem a márványozott úszóra,és azonnal tudtam hogy ki Ő.Tapogatózva a felkavarodott homokban végül megtaláltam a száját...gerebenfogai rojtosra szaggatták azon a két ujjamon a bőrt amit beengedett a szájába.Bal mutatóujjamon máig megvan a csontig bevágó damil nyoma...Végül meg tudtam annyira emelni,hogy belenézhettem a kis gombnyi szemébe.Hosszú bajuszával a víz alatt a mellemet csapkodta amint végre ki tudtam fordítani a horgomat közvetlenül a szája sarkából...itt aztán a lehető legjobb helyen fészkelte be magát az acél.Csak pihegtünk mindketten...megtartottam a fejét a sodrásban amíg erőre kapott....kopoltyúfedői erős csapásával jelezte hogy forgatja már a vizet,nem csak úgy befolyik neki.Puha hasán is éreztem már hogy megváltozik az izomtónusa,és megfeszülő teste is tudtomra adta hogy kész visszatérni a víz mélyére.Fejét mélyre fúrta a vízbe,és még utoljára egy csúszós érintés erejéig a vállamat,és nyakamat simította végig mozgásba lendülő farkával.Nem rohant sehová...kicsúszott a lazára vett tartásomból,és centiről centire belesimult a víz sötétségébe...
Kikecmeregtem,megmosakodtam ahogy tudtam-szerencsére belenéztem a visszapillantóba.Nem is emlékszem hogy az arcom hogy lett ilyen iszamós...de szemeimtől az államig két vékonyka csík tiszta volt.Jó ideje ennek már....talán igaz sem volt.Ha mégis akkor már tudom hogy az ujjamon ez a forradás milyen szép emlékekhez köt.
Nos él még az öreg...nem számít mekkora,mert soha kifogni nem akarom.Melegebb vízben sokkal nagyobb lehetne már,de az is lehet hogy a hideg víznek köszönheti még az életét-lassan nőtt meg,de nagyon idős lehet már.Éjjelenként hallgatom amint buffanásaival rabol magának valami élőt....volt olyan horgász aki felemelte kezét mondván most ugrott a ponty.Ok..hát hadd ugorjon.2010-ben azt hittem már nem látom többé....de gyökér otthonát a víz nem mosta el,és pár héttel a nagy áradás után már láttam őt.Simán letagadom a legjobb barátaimnak is hogy tudom hol lakik.....még pihenőjén zavarnák.Nem barátaim...ha éjnek évadján velem horgásztok most már tudjátok miért sóhajtok olyan mélyet mikor "ugrik a ponty"
Köszönöm az itteni akvarista kis közösségnek hogy elmondhattam ezt nektek....életem a víz.
T.:Gábor

Gábor egyetértek a mondandóddal. Annak idején kizárólag vad vizekben vad halakra horgásztam kizárólag. Majd hosszabb kihagyás után elcsaltak egy gondozott, telepített horgásztóra, ahol a gondosan betelepített horogra idomított halakra lehetett pecázni. Egy délelőtt alatt képes voltam meggyűlölni egy életre ezt a típusú horgászatot. Tespedés egy széken, szinte óramű pontossággal érkezik a kapás és a fogás. Előre tudod mi lesz a bot végén. Nos számomra ez nem horgászat és nem is élvezet. Jobb szerettem az ismeretlent, a rejtett horogszakító tuskókkal és olyan halakkal, melyeket tényleg művészet volt horogra csalogatni. Ahol ki kell találni, hogy milyen halfajok úszhatnak az adott helyen, időben. Ahol csak helyenkénti méréssel állapíthatod meg a vízmélységet. Ahol nem kis akrobatika szükséges, hogy bedobhasd a horgot a vízbe, ahol ezt ágak, nyakik érő bozót stb. akadályozza. Ahol a vad halak megriadnak az emberi mozgolódástól és nem odaúsznak kaját kunyizni. Ahol......

Megkérdeztem azt aki elcsalt egy ilyen horgászatra:
"Te ezt élvezed?"
"Nagyon" - hangzott a válasz.
"Ezzel a sok csipogó kütyüvel és egy autó felszereléssel?"
"????"

Legközelebb akkor megyek pecázni, ha az egy szál csupasz pecabotommal visszautazhatok az időben és térben, legyezni, blinkerezni, stb.

Szia!A kért videókra vannak találatok-de te is tudod:mind akváriumokat ábrázol:(
De talán itt van valami:
www.aquanet.tv/Kategorie/Expeditionen
A kis patakokkal kapcsolatosan meg rezignáltan meg kell jegyeznem:ez van:(.De talán majd jön egy újabb irányzat,és újabb százmilliókért lehet renaturálni...csúcs!Vas megyében már van olyan patak amit a horgászok saját erőből vadítottak vissza-biztos rémlik neked is ezzel kapcsolatosan a dolog.Anno errefelé az Eger patak hegyvidéki részén valósították meg ezt..bár ott csak némi mederrendezés volt a lényeg,azóta pisztrángos víz.Buták vagyunk...ez van.
Biztosan találkoztál már a hozzászólásaimban a Sajó partjának rendezése kapcsán felmerült gondolataimmal...kivágják a víz fölé hajló fákat/bokrokat,a parton is rendezkednek.Mindezt azért-mint mondják-mert árvízkor sok szennyet fog meg a parti növényzet,és növeli az árvízveszélyt...Ok,legyen ez igaz-de vajon mi lesz a meder szélét megkötő gyökérzettel,vagy nem számít hogy merre megy az a folyó?2010-re utal mindenki,meg az elárasztott multira...bocsi ártéren volt,egyáltalán ki adott oda építési engedélyt/és mennyiért?/.Hagyjuk ezt a vonulatot is..mi közünk hozzá ugye?De azt minden folyóparton csak sétáló ember is tudja hogy a fák/bokrok takarásában vannak a halak menedékei,hogy ezek gyökérzetére ívnak halaink...szerencsétleneknek már nem lesz semmiféle esélyük hogy szaporodhassanak?Sírnék az emberi gondatlanságon,de inkább ordítanék!Mivé lesz az ország pár "természetes" élővize ha megássuk a medrét,ha úgy alakítjuk ki hogy nekünk jó legyen?
De hogy kicsit nevessünk is kínunkban elmondok egy rövid történetet:pár éve alapítványt szerettünk volna létrehozni az itteni szakasz megfelelő halakkal történő halasítására...mert nem megfelelőekkel van telepítve!Nekem jutott a nemes feladat hogy a horgászokkal beszélgetve leszűrjem a leendő támogatás mértékét....És most figyelj kollégám:"Minek addig halat tenni a Sajóba míg nincs kikotorva,meg rendezve a partja?Tiszta fű minden,fák bedőlve,meg a vízmélység is kiismerhetetlen..így horgászni?"Jelzem ezt szó szerint mondta egy azt hiszem befolyással rendelkező horgász kolléga...
Na lépjünk....egy,de még sok fecske sem tavasz-és egy vagy sok fűszál sem mező még.
Vannak olyan gondolataim/ismereteim melyek miatt azt hiszem a halőrségbe vetett hitem is lenullázódik...
T.:Gábor