Talán a leggyakrabban azt a kérdést teszik fel nekem, hogy mivel és hogyan szoktam etetni a garnéláimat, ezért most összefoglalom ezt a kérdéskört.

Már több mint négy éve nincs köztünk Gábor. Már több mint négy éve, hogy égi akváriumokban hobbizik. Hiányzik! Arra gondoltunk, hogy munkásságát megőrizzük az utókornak (már amit lehet, mert a hosszú tartalmas beszélgetéseket mindenki magában hordozza). A családja beleegyezésével közzétesszük a blogjában megjelentetett írásokat (bár megvan még a blog, de a sorsabizonytalan). Szerencsére termékeny volt, szeretett írni! Fogadjátok szeretettel az elsőt (aztán majd jön sorban a többi is)!



A legyezőfarkú (fantail) az egyik legelső szabványba foglalt guppi változat. Kódszáma A1. Általánosságban egy hosszú, fátylas, viszont alacsony farokúszójú, ezért a háromszögfarkúaknál idősebb korban is mozgékonyabb úszóformájú változatról van szó, melyhez megnyúlt, hegyes végű hátúszó társul. Verseny testhossza a nagyfarkúaknál általános 26 mm.

A rövidfarkú („C”) főkategória második változatának bírálási szempontjai következnek - a kategóriának megfelelő farokformájú halakat magyarul lándzsa- vagy hegyesfarkú guppiknak nevezzük.

Sok szó esik manapság a klímaváltozásról, az egyre súlyosbodó, ember által okozott természetromboló behatásokról, hiszen sajnos ennek a korszakát éljük, ha akarjuk, ha nem. A föld klímája melegszik és egyre nagyobb veszélynek vannak kitéve nemcsak a szárazföldi, de a vízi élőhelyek teremtményei is. 

A kardfarkú („B”) kategória utolsó szereplőjének leírásával jelent meg az utolsó nyomtatott lapszám, így az online cikkezést innen folytatom. Akit érdekelnek az előző standardok, általános bírálási információk, stb, az előző lapszámokat meg tudják még vásárolni. A lapban eddig szereplő tematika szerint tervezem befejezni itt a cikksorozatot.

Hirdetés
Bejelentkezés
Akvarista_kislexikon